Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-04-25 / 17. szám
Szekszárdi, IV. évfolyam. 17. szám. Szombat, 1908. április 25 Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések , legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: . Bezerédj István-utcza 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: bodnár istvá Belmunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér. Szekszárd vízi útja. (B-) A viz, a vizi ut a városok nagyságának fundamentuma. Érezték ezt már a régiek. Az ősember folyók mellékét választotta ki tanyául, nem egyszer magára a tora, folyóra verte le primitiv czölöp építményét. A viz ellátta könnyű módon kifogható hallal, megvédte a ragadozó állat s az állatnál ragadozóbb embertársa ellen. A régi faluk, vagy legalább városok, a hol csak lehetett, folyók mellé épültek, alig van a földnek nagyobb városa, melyet világvárossá fejlődni ne a mellette elterülő tenger, vagy legalább is az ott elhömpölygő kisebb-nagyobb folyó — ne segített volna. Réges-régen Szekszárd is ilyen „vizi város“ lehetett. Bizonyos, hogy hajdanta a Dunától nem feküdt ilyen messzire. Nem is olyan vén -emberek még emlékeznek reá, hogy legalább árvízkor a mostani kaszinó bazár sarkánál. l^ötött ki a gárközi csónak és dereglye.” Mérnökök zsenialitása azonban partok közé szorította a vizek beláthatlan birodalmát. Védő töltések emelkedtek itt is, ott is s a szárcsák, vadludak okkupáit tartományait az emberi kéz, igája, suverén hatalma alá hajtotta. Sok százezer, meg ezer hold föld termi ma az aczélos búzát, aranysárga tengerit s más egyebet, a hol hajdan sovány keszegre lesett a búvár madár, vagy a halászó ember. S a hol kivált nem csak a mára, de a holnapra is gondoltak, egész generácziókat tett boldoggá a víztől mentesített ős tele- vény fold. Szekszárd s a virágzó Sárköz is sokat köszönhet a Szekszárd-bátai ár- mentesitő társulatnak. De ez a derék társulat sem tehet mindent. A múltak hibáját, baklövéseit különösen nehéz helyre reparálnia. Szekszárd város közönsége sokszorosan elfizette már fu- I Varba azt a száz, vagy. százötvenezer nyomorult forintocskát, amibe a Sió csatornának ötven évvel ezelőtt, közvetlenül a város tövébe hozása belekerült volna. Bizony mennyivel előbbre lennénk ma, ha öregjeink akkor nem garasoskodnak. De még ma sincs elveszve minden. A Szekszáfd-bátai ár- mentesitő társulat nem látja kimerítve feladatát azzal, hogy a kártékony vizek ellen megvédte a birtokosságot. É héten ismét egy nagyobb szabású akcziót indított meg. Tóth Károly társulati forritfrnők úgy lapunkbaiv-'mmt a vármegye közgyűlésén is bővén kifejtette már egy oly irányú/ hatalmas mozgalom megindításának égetően szükséges voltát, amelynek az volna czélja, hogy a Sió hajózhatóvá tételével egy külön létesítendő csatornával Szekszárd is belekapcsoltassék a nagy viziut hálózatba. A Dúnavédgát társulat ebben az ügyben tegnap tartott választmányi ülésén egy felirat tervezetet fogadott el, melyet sürgősen a földmiveléstigyi miniszterhez terjesztenek, fel. Alább egész terjedelmében közöljük az érdekes beadványt, mely egy megszívlelendő uj eszmét dob be az állam által kidolgozott csatornázási tervezetbe, azt nevezetesen, hogy észszerű okok egyenesen azt követelik, hogy a sürgősnek jelzett Dunaszakasz szabályozásával a Sió haj ózhat ásának kérdése egyidejűleg oldassék meg. Szekszárd város és környéke, sőt az egész Tolnavármegye hálás lehet ezért a nagyfontosságu feliratért, de nem szabad csak a hálánál megállapodnia, minden rendelkezésre álló eszközt meg kell mozgatnia, hogy az abban felhozottak ne legyenek „üresen elhangzó szavak a pusztában“ A birtokosságra nézve terményeinek értékesítése és piaczra hozatala (még pedig olcsón) — csaknem olyan fontos, mint maga a — termelés. Tudvalevő, hogy a vizi szállítás költségei V10-ét teszik csak a vasúti szállításnak és hog}' egy alkalmas f. vizi ut valóságos; termelési premium a földművesnek. Helyes utón jár tehát a társulat,, a mikor a közeli folyók szabályozását és hajózhatóvá tételét sürgeti s.méltán számíthat az összes érdekeltség támogatására. Különösen Szekszárd városának nem szabad elszalasztani a még talán csak egyszer kínálkozó alkalmat. VasTÁRCZA. Ifjúság — öregség. Megtagadni hej, az Ifjúkort nem lehet, Aczélos izmokkal Ostromlód az eget. Csupa tűz, láng, hő vagy, Sár kárig nyal szembe szállsz, Hebe-hurgya szívvel Sok bolondot csinálsz. De az öregséget Sem lehet tagadni Hajad fehér, deres — Sokszor biz — néhai, És fogy a tűz, láng, hő — Mint vert had, retirálsz . . . 6’ vén, okos ésszel még : Több bolondot csinálsz ! , BODNÁR ISTVÁN A szekszárdi áll. főgimnázium velenczei kirándulása* Nagypénteken délelőtt fél Jdlencz órakor érkezett haza a szekszárdi állami főgimnáziumnak az a 26, felsőbb osztályú tanulója, akik folyó hó 10-én délben Acs Lipót, László Géza és Varga Ferencz tanárok vezetése alatt Velenczébe indultak tanulmányi kirándulásra. A tapasztalatokban gazdag és igen tanulságos kirándulás a lehető legfényesebben sikerült, bár az indulás előtt rémhírek keringtek, hogy már egy bét óta a Sirocco az egyetlen ur az Adrián, mely meg nem tűr-sem embert, sem emberi alkotást a birtokába vett tengeren. De a rémhír legfellebb csak egy-két aggódó jó szülő szivét tudta félelembe ejteniaz ifjúi szív nem rettent meg az ismeretlen veszélyektől sem. Vigan nótázva s élezelődve indult az ifjú sereg a nagy útnak, Fiume felé s éjfélre járt már az idő, mire a vonat mostohaanyai karjai között nyulálomba ring . . . akarom mondani rázta a kimerülteket Szombaton, 11-én, reggel 8 óra tájban már a magyar tengermellék kopár sziklái és alagutjai között kígyózott vonatunk, mikor először megpillantottuk a magyar tengert. Mily fenséges látvány ragyogó napfényben a hatalmas tenger a messzeségben, a nyugodt, csendes felszínéből kiemelkedő szemölcsökkel, a szigetekkel ! S mily lehangoló a közvetlen környezet, a kietlen, kopár Karsztvidék kiáltó szegénységével, lepedő nagyságú domíniumaival ! Két-három lépés széles s ugyanolyan hósszu, vörösbe játszó, barnás szőnyegeket lát maga előtt a hegyoldalokon a szemlélő, kőrakás körös-körül a szegélye, hogy legalább az egész birtokot ne tudja egy szuszra elfujni a bóra vagy a sirocco s ne sodorhassa magával a zápor. Hasztalan minden emberi küzködés. Előttünk is két-három birtokos czipeli nyögve hátikosarát a sziklás oldalon : ingatlan vagyonát (?!) hordja szegény vissza, eredeti helyére, honnan a hetes vihar elsöpörte! Itt-amott egy-egy csenevész gyümölcsfa tengődik, de ezeket is a legszebb virágzásban tépázta meg a vihar. Fiúméban megnéztük a zig-zugos, tisztán olasz jellegű ó-várost, az áll. főgimnáziumot, a hajógyárat s távolabbról láttuk a kormányzó palotáját, a tengerészeti akadémiát, a kőolajfinomitót, rizshántolót és a magyar kivándorlók uj palotáját. Fiúméból is, de már a vonatról is gyönyörködtünk a Frangepánok vadregényes tersattói kastélyé ban. Szombaton, április 11-én, a 48-as törvények szentesítésének évfordulóján az egész Fiume zászlódiszben volt. Tarkábbnál tarkább zászlótól pompázott az egész város, de különösen a konzulok palotája és a kikötő, ahol az összes hajók árboczra vonták minden jelző-zászlójukat. Napfényben csillogott egész nap az egész város és a sima, megbékélt tenger, mintha az ég is kedvezni akart volna a kirándulásnak. Délután 4 órakor átrándult a társaság Abbáziába, hol épp úgy, mint Fiúméban, szekszárdiakkal is volt alkalmunk találkozni. Az abbáziai örökzöld tündérkert útvesztőitől ‘azonban csakhamar búcsút kellett vennünk s vissza kellett térnünk Fiúméba. * Múlt számunkra elkésve érkezett.
