Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-04-11 / 15. szám
1908 április 11 3 KÖZÉRDEK nyelvévé lenni; de kell nyelvérzéki szempontból is! Ävagy czikkiró kartársam nem vétte volna még észre, mily nehezen tesz a németajkú különbséget b—p, t—d, z—sz stb. között ; nem vette volna még észre a temérdek helytelen kifejezést stb/? Akkor adjuk majd be az orvosságot, mikor már haldoklik a beteg? Bizony-bizony ott leszünk 100 év múlva •is a magyarositással, hol ma, ha azt a „majd“ módszert él nem vetjük. Kár volt az ottani öreg mester magya- rösitási módszerét meg nem hallgatni! A cseregyermekeknek ő szerzett helyet, de úgy hogy a gazdagabb szülők gyermekeit szegény házakhoz adta, hol bizony nem volt svártli. Meglett e cselfogásnak hatása: kérték, taiiitson csak magyarul az iskolában, hogy ne kelljen már gyermekeiket^ magyar szóra küldeni. No lám, nem kellett várni, hogy „majd“ kérik a magyar tanitást! Egy kis ügyesség a tanító részéről és meglesz. Lássuk még a szülők, a' felnőttek nevelését e téren ! Két eszközt ajánl erre nézve czikkiró kartársam: a népkönyvtárt és a szabad tanitást ; de' a végén elveti őket azzal az indokolással, hogy csak ártanának az ügynek és hogy ellenünk úgyis állást foglalna a sváb. Hosszabb ideig voltam németek között és épp czikkiró kartársam szomszédságában, de ezt nem volt alkalmam tapasztalni. Ellenkezőleg, a mi németünk nagyon tudálékos és minden alkalmat felhasznál, hogy tudományát mutogassa, de arra is, hogy tudományvágyát kielégítse1. Tapintatossággal, óvatossággal e tulajdonságoknál fogva a tanítónak nem lesz nehéz németjeinket magyarokká nevelni; persze az ifjúi hév megboszulja magát. (Volt alkalmam tapasztalni.) A népkönyvtár-szabad tanitást, öszefog- lalhatjuk )gy: olvasókönyvtárt minden községnek/ Sajnos azt kell tapasztalni, hogy soksok tanító szívesebben iüegy el bárhová, csak olvasókörbe ne kelljen mennie. Pedig itt volna a szív és lélekbeli magyarositás- nak parlagon heverő mezeje. A tanító lenne bizonyára elnöke a körnek és valószínű, hogy nem járatnák a „Temesvárer Volks- freundot“ és nem szereznének be pangerman könyveket. Volna alkalma tanitani a felnőtteket is, velük megértetni, hogy mindent csak e hazának köszönhet ez a „bucsujáró népség“, mint Bismark nevezte el derék németjeinket, győzve, igazán embernek éreztem magamat. Ez az emlék eszembe fogja juttatni mindig, ha a köznap tusájában elfáradva, megtépázva, tán letörve, kétségbeesve tekintek ir után, eszembe fogja juttatni, hogy odafönn, ott tárva áll ' előttem egy világ, hol megszabadulva minden földi máztól, salaktól, ujjongó keblemben féktelen szabadság érzetében ifjú lesz a szív, a lélek. S akkor jövök közétek vérző lábakkal, Ti legjobb barátaim, Ti hegyek. S ha jön a sors, a vég, úgy a világbolygó nagy konczertmestere bömbölve, zokogva kapjon sziklahárfáitok tépett húrjai közé, lavinadörgés zengje halotti dalomat, hulló kőzápor zugó moraja. A közietek domboruló kis sírra jól őrködjetek, Ti nagy hegyek, ne feledjétek el megöntözni egy pár könycseppel, hogy el ne hervadjon rajta a havasi rózsa é§ a szende gyopár. S úgy is lön, mint megírta. Meghalt a hegyek között. Augusztus 9-én már ott feküdt a poprádi tó felett egy gyepes dombon, letakarva havasi virágaival, melyeket oly kimondhatatlanul szeretett. Álmodj, álmodj nyugodtan hegyeidről,7 a napsugaras csúcsokról, kedves virágaidról, a havasi rózsa és gyopárról; imádkozzál értem odafönn s ha a sors úgy rendeli, én is követlek Téged — a viszontlátásra! mikor értésére adták, hogy Deutschland- hoz gravitálnak. Ha történelmi tényekre hi-, vatkozunk és érvelünk, lehetetlen, hogy át ne érezzék a költő szavait: „Itt élned, halnod kell“ ! És mindez, minden kényszerűség nélkül, a mi felette fontos. Czikkiró kartársam is irtózik a „muszáj^-tól és mégis furkós bottal akarná a fiatalságot 20 éves korukig iskolába hajtani. Kár volna; igy tényleg ellenszenves lenne magyarosításunk. Egy kis ügyesség és tán, a nevezett öreg mester példájára, kis ravaszság és megnyer tűk a harczot! Megvizsgáltam hát kedves kartársam^ a mai állapotot és ime nyilatkoztam is. Tán nem vittem előbbre az ügyet, de gondolom, tisztázásához hozzájárultam. Knábel Vilmos ev. tanító. A gyermeknap. A törvényhozásnak 1901. évi gyermek- védelmi nagy alkotása • a társadalom ügyeimét reáterelte az elhagyott gyermekek — sajnos — kétségbeejtően nagy tömegére. Ne higyje senki, hogy ez a kifejezés túloz. Mert ott, ahol az állam által fentartott gyermekmenhelyekben elhelyezett nagyszámú gyermek, (1907 julius hóban 33180) és egyéb hasonczélu intézmények által felkaroltak mellett a gyermekvédő liga menheíyeire is 5118 gyermek jut eltartásra és nevelésre, ott az elhagyott, erkölcsi romlásnak kitett és züllésnek indult gyermekek tömege valóban kétségbeejtően nagy. De, ha nagy is a nyomor, ha sok is a szenvedés, a társadalom könyörülete, jó szi- vüsége és áldozatkézsége is tisztelétremél- tóan nagy és hálára érdemes. Jól eső lelki örömmel jegyezzük fel, hogy a két év előtt néhány kitűnő és lelkes ember munkássága révén megalakult országos gyermekvédő liga megtalálta az utat a közönség szivéhez, amit a gyermeknapnak a múlt évi eredményhez viszonyítva fokozott sikere igazol, de amely sikerre a liga magasztos hivatásának példátlan buzgalommal- és megérdemelt sikerrel való betöltésével reá is szolgál. Az ünnepélyek lefolyásáról és eredményéről a következő tudósításokat kaptuk. Szekszárdon. A vármegye székhelye, mint amely nagyobb intelligencziájával a társadalom össz- működésétől függő ünnepélyek eredményére nézve a legnagyobb sikerrel kecsegtet, a folyó évben is szép, sőt fokozott sikerrel ünnepelte meg április 4-én Apponyi Géza gróf védnöksége alatt a gyermeknapot. A kaszjnó-bazár és a pénzügyi palota orma között kifeszi tett sodronykötélen lengő zászló és az üzletek ajtóiban és kirakataiban kifüggesztett plakátok már napokkal előbb hirdették a szeretet ünnep napját. Az ünnepély színhelyén már reggel megkezdődött a munka. Az ünnepély fáradhatatlan és leleményes rendezője, Rácz József rendőralkapitány a sátrakat és az árusítandó tárgyak elhelyezésére szolgáló asztalokat állíttatta fel. A heti piaczra való tekintettel már délelőtt felállították a gyűjtő urnákat, melyek mellett a főgimnázium felsőbb osztályainak 36 kék karszalagos tanulója állt őrt az ünnepély egész tartama alatt. Az égbolt egész nap borús, de az efőre álló időjárás nem ijesztette el hölgyeinket a jótékonyság gyakorlásától. Délután. 3 órára megteltek e sátrak szebbnél-szebb élő virág- gal, ízletes süteményekkel, finom czukorkák- kal, jófajta zamatos borral, habzó pezsgővel, szivarral, czigarettávab és apró csecsebecsékkel. A_ középső sátorban voltak kiállítva a kisorsolandó, valóban szép és értékes nyereménytárgyak, a sátrakban pedig elfoglalták helyeiket az ott felhalmozott dolgok árusítására felkért hölgyek és pedig á Garay tér felőli sátorban (czukrázda): dr, Káldi Gyu- láné, dr. Pesthy Pálné, Kamarás Józsa, Kayos Erzsiké, Klieber Gizi, Orosz Flóra és Szabó Juliska, a középső sátorban (virágok): Nits Istvánná, Ágoston Bözsike, Bodnár Mariska, Gtyergyay Margit, Győrbiró Erzsiké, Reichí Elza,1 Rill Mariska, Szondy Erzsiké, Triebler Ilma és Wigand Janka; a sétatér felőli sátorban (italok, trafik) : Bajó Jánosné, dr. Kramolin Gyuláné, Mattióni Jánosné és Kra- molin Mili. Ekkorra már a korzó is megtelt közönséggel, s mikor a gyermeknap védnöke, Apponyi Géza gróf, főispán, Simontsíts Elemér alispánnal megjelent az ünnepély színhelyén, a főgimnáziumi ifjúság kürtösének éles szignáljára megkezdődött a vásár, az a szelíd fosztogatás, aminek a férfi ember olyan szívesen teszi ki magát. Bájos hölgyek serege kínálja szeretetreméltó rábeszéléssel és a lelkesedéstől í’agyogó szemekkel a vásárra került portékát. Áz egyik sajátkezű produktumnak hirdeti a czukrászdák ízletes készítményét, a másik minden influenzás köhögést pillanat alatt megszüntető czukorkát árul, a harmadik olyan szivart kinál, amelyet csak Havannában készifenek korlátolt számban a föld kiválasztottál számára, odább örök fiatalságot adó pezsgőt, stb., amiből minden ember fiának enni, inni, szívni a saját jóvoltáért nem csak kell, de muszáj. Mattióni Jánosné és Szabó Mariska annyi dicséret kiséretében kinálgat -színházi jegyeket, hogy műélvezetre vágyó embernek egy hely nem is elég, két széket foglal le, hogy egy bizorfyosan jusson. És bár a fejünk felett úszó felhők, meg a közbe közbe szitáló eső meg-meg riasztja a közönséget, derűs, vidám hangulatban folyik a vásár s gyűl halomra a szeretet adománya. A vidám hangulat fenntartásához hozzájárult, hogy a kinálás nem ment az oktrojálás határáig, csak az vett, aki akart és igy aztán mindenki szívesen vett. Délután 6 órakor tartották meg a sorsolást, a szerencsés nyerők azonnal át is vették nyereményeiket. De csak egy albumra, vaj, ténta és egy gyujtótartóra jelentkezett nyerő. A többi tárgy visszamaradt a liga javára, ezeket 8-án árverezte el Rácz József, az ünnepély rendezője. Az ünnepség 7 órakor ért véget, a mikor az urnákat Simontsíts Elemér, dr. Kramolin Gyula, Rácz József és Dömötör Miklós rendezőbizottsági tagok lezárták. Főispánunk mindvégig kitartott a szép ünnepségen. Barátságos beszélgetésbe eredt az elárusító hölgyekkel, leánykákkal s általában minden ismerőséhez volt egy-egy nyájas szava. Ez alatt természetesen örökösen tárczájában kellett az egyik kezét tartania, mert a főostromot ő ellene intézték az élelmes elárusítók. Este fél 9 órakor a Szekszárd Szálló nagytermében áldoztak az emberszeretetnek a ref. olvasókör derék műkedvelői, Gödé Lajos. ref. s. lelkész rendezése mellett egybevágón, köztetszést aratva! előadván a Sárga Csikó czimü népszínművet. A darabban elő forduló énekszámokat Krammer Zsófika úrhölgy kisérte, az ő ismert kitűnő játékával, zongorám Vasárnap este fél 8 órakor a polgári iskola lelkes tanulóifjúsága adta elő Szabó Géza hittanár rendezése mellett a gyermeknapjavára, a korábbi előadásokon is kitünően sikerült „Az Ur és jobbágy“ czimü hazafias darabot. Mindkét előadáson résztvett Apponyi Géza gróf, főispán is és nagyszámú közönség, mely a szereplők szép játékát és nemes ténykedését szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. A gyermeknap anyagi eredménye a következő. a Garay-tér felőli sátor urnájában befolyt 104 korona 50 fillér, a középső sátor urnájába (ebben van á tombola jövedelme is) 374 korona, a sétatér felőli sátor urnájában 153 korona 19 fillér, a ref. olvasókör előadásából: 70 korona, a polgári is kola ifjúságának előadásából 154 korona 40 fillér, a ref. templomban kitett perselyben, befolyt 3 korona 01 fillér ; egyesek adománya : Tolnamegyei Takarék és Hitelbank 25, Jámbor Lajos 1164, Fink Kálmán és családja 10, dr. Gyenes József 6, Tomesányi Lajos és V. V. 5, dr. Szalay László 4;80, Parrag Márta 3, dr. Steiner Lajos 2. — Összesen 72 A n f:
