Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-04-04 / 14. szám

Szekszárdi IV. évfolyam. 14. szám. Kiadóhivatal S Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirde­tések ide ■ küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Szombat, 1908. április 4 KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 5. szóm. Ide küldendők a lapot ér­deklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. ' Felelős szerkesztő; BODNÁR ISTVÁN. 'Belmunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér. Az elhagyott gyermekek. Francziaországban, a rosszkor szü­letett, felesleges gyermeket beleteszik a lelenczházak kapuja mellett levő ko­sárba, megnyomnak egy villamos gom­bot s a kosár gyermekestül automa-, tice befordul a lelenczházba. A gyer­mek elhelyezést nyert. Senki nem érdek­lődik a szülők kiléte felől s a szé­gyenlős anya megkiméltetik minden felesleges szenvedéstől, szégyenkezés-. tői. A lelenczház azután az országos alapból s á magánosok alapítványaiból a lelenczeket' azaz inkább a lelencz- házban igy könnyűszerrel elhelyezet­teket felneveli az ország s az egész társadalom hasznos polgáraivá s nem egy nagy festőjét, szobrászát, világ­hírű íróját köszönheti a nagy köztár­saság eme humánus intézményének, melynek hijján azok talán a társada­lom terhévé, sőt sokszor átkává fej­lődtek volna., Nálunk a lelenczügy még ennyire rendezve nincsen. Az elhagyott, kitett gyermekek száma évenként ezrekre rug. S a legtöbb esetben, mint az or­szágutak gyermekei, a lebujok, a rosszhirü tanyák, koldusok, czigányok neveltjei, kártékony duvadai lesznek társadalmunknak. Régi baj ez, melynek egyetlen magyarázáta szegénységünkben rejlik. Nem versenyezhetünk hiába, anyagilag TÁRCZA. Ötvenegy év. Szivemet, telkemet te hozzád emelem, Kitől szállott reám mindég q kegyelem. Ezerszer légy áldott édes jó Istenem! A múltban is mindég hozzád könyörögtem, Védő karjaidat éreztem köröttem, Őrző angyalidat ott láttam fölöttem. Egy kevés örömben nekem is volt részem, Ám csapásodra is, bár lehajtott fővel, Meggyengült erővel -, De nem fogyó hittel, > Sőt bízó reménnyel voltam mindég készen. Mindég hozzád tértem, Kegyelmedet kertem. Az Ur gondot visel! Sokszor tapasztaltam, Éreztem is gyakran; Tudom, hogy szent szemed vigyázása rajtam, Jóságodért nekéd mindég hálát adtam. Ne is hagyj el soha, Istenemrjó atyám, Ne hagyj el épp mostan; az élet alkonyán, • Hiszen a sötéttől, éjszakától félünk, Ám, ha re”,egünk is, benned van reményünk ! őrizz hát meg engem, kedvesinket védj ed, Ha végsőt sóhajtok, jó atyám megérted, Akkor( is csak téged áldlak és dicsérlek! ®ll \ SZÉKY GÉZA. a művelt, külfölddel s igy e téren levő intézményeink még igen sok kívánni valót hagynak hátra. A gyermekvédő egyesületek között mindenesetre az, Országos Gyermek­védő Liga az, mely számottevő sike­reket tud immár rövid fennállása óta felmutatni.' Hihetetlen ágilitással oldja meg a maga elé tűzött nehéz feladatát, társadalmi utón segíteni siet azon, a min az ország vagyona nem segíthet. S czélja mihamar megvalósul. Az éven­ként rendezett gyermeknapok már is sok apró, romlásba1 menő gyereket mentettek meg társadalmunk számára s az adakozások, gyűjtések, jótékony- czélu hangversenyek jövedelmei, hova­tovább egy oly nagy alapot létesíte­nek az egyesület czéljaira, hogy az rövidesen megvalósíthatja teljesen, ki­tűzött programmját. Más helyeken két napja, hogy az országos gyermeknap lezajlott. Nálunk pedig éppen ma van az. S egyetlen város sem akad, a mely e humánus czélra valamit né adakoznék. Min­denki, aki csak teheti, hozzájárul fillé­reivel e nemes s egyben hasznos czél- hoz, mert mindenki belátja, hogy az elhagyott gyermekek nevelése, azok tanítása s fentartásá csupán s egyedül a társadalom, tehát mindnyájunk hasz­nára lehet, mert megment bennünket azoktól a pusztító, felesleges elemek képződésétől, melyek mindnyájunk fizi­kai és vagyoni épségének megrontását tűzték életczélul maguk elé s a társa­dalom, az ország hasznos gyermekeit neveli belőlük. Nem méltányolhatjuk tehát eléggé ezen nemes egyesület agilis buzgalmát, melylyel szinte felvillanyozá társadal­munk petyhüdt, elernyedt idegzetét s szinte lázas tevékenységet vált ki itt és mindenütt a meglehetősen fáradt,, nehezen hevülő közönségből. Láttuk a múlt évben, hogy az urnák mellett egész nap élénk élet uralkodott s szé­pen is adakoztak a nemes eszme javára. Városunk hölgyei megérdemlett, a czél- nak megfelelő buzgalmat fejtettek ki s igyekezetüket siker koronázta. Az üzletekben is hirdették a liga plakát­jai, hogy a tisztes kereskedő osztály is részt kért magának a közadakozás­ból. Szóval meglátszott, hogy társa­dalmunk, át van hatva a gyönyörű eszmétől s tőle telhetőleg igyekszik áldozni e kulturális missió megvaló- sithatására. Hisszük, igy lesz az idén- is. S igy kell annak lennie. Büszkén lobog a zászló a kaszinó bazár előtt. Men­jünk, csoportosuljunk alá. Az ott ma lezajló gyermeknap eredménye nem csak kulturális fejlettségünk bizonyos fokát fogja hirdetni, de tanúbizonysága lesz nemes áldozatkészségünknek, jó­szivünknek, a mely pedig a világ leg­nagyobb gazdagsága. R Bari fiák. Irta Kazár, Emil. Az 1849-iki év augusztusában Klapka tábornok a körülvett Komáromból üzenetet akart küldeni Érsekújvárra az ottani magyar táborba. Ez a tábor őrizte a Pozsony és a felvidék felől jövő utat a Duna és Komá- rom felé. Az üzenet átadására a két Bári fiú, Gábor és Mihály vállalkoztak, két úri fiú, akikben Klapka is megbízott. Egyik megy jobbra, a másik balra.- Kettő közül egy biz­tosabban keresztül vergődik az ellenségen, mintha együtt indulnának. Bári Gábor, az idősebbik, a- Vág ki­öntéseinek és ingoványainak tartott. Csontba foglalt kerek pápaszemet tett föl. Orczáját leborotváltatta. Zzebébe rakta szegény Wag­ner Nikodém iratait és bizonyítványait. Ez a Wagner bécsi orvosnövendék volt. A bécsi légióval jött Magyarországra. Itt megismer kedett Bári Gáborral, aki szintén- orvosnak készült, de már tanulása kezdetén honvédnak ment. A kis Wagner csakhamar elesett. Bárt Gábor bízott benne, hogy az írásaival keresztülhatol az osztrák őrségen és táboron. Orvosi szereket, egy ládában patikát, metsző kést, kötőszereket vitt magával. Útközben még reczeptekét is irt a falusiaknak. Ron­gyosan, óvatosan ment tovább. Ahol csak lehetett, utnélküli mezőkön járt, Czirkáló osztrák előőrsök azonban csak­hamar elfogták. Azt mondta, hogy a magya­roktól szökik. Wagner Nikodém Írásai rend­ben látszottak. Egyéb irás nem volt nála, mert az üzenetet fejében vitte. Hanem azért nem bocsátották el. Majd elválik, hogy kicsoda és mi járatban van. Égy urasági granárium volt átalakítva előőrsi hadiszállásul. Báró Hausknecht Leo­pold parancsolt a Granárium C. 2. név alatt bejegyzett stáczión. Igazi császári tiszt volt, valamelyik kaszárnyában született Galicziá- bán, a . horvát grániczon gyerekeskedett, Olaszországban kezdte a katonáskodást. Egész életében trombitaszóra ébredett és dobpergés után tért aludni. Maga sem tudja, hogy mi­lyen náczióhoz tartozik, Báró Hausknecht a stáczió hivatalos kanczelláriájában egy halom dinnye között ült, mikor a forposzt jelentette, hogy kemény tusakodás után elfogtak valakit, aki valószí­nűleg Kpmáromból jött, vagy odamenekülő ■kém. ' Élet-halálra védelmezte magát. Amig össze nem rogyott, nem is birtak vele. — Föl kell kötni — dünnyögte a. máj or. —- Vallatás nélkül ? , — Lehet remélni tőle valamit ? — tu­dakolta Hausknecht. —? Majd csak teszünk vele valamit — felelte a hadnagy. — Hamis Írást találtunk a sipkájába varrva. A jobb lábát ellőtték,, bal- vállának lapoczkáját keresztül lőtték.. Talán meg sem éri a reggelt. Ki kell ball gatni. — Ha spion, semmi teketória — mor­góit a majoi\ — Jó, hát hadd lássam és;

Next

/
Thumbnails
Contents