Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-10-03 / 39. szám
Nagykároly, 1908. október 3. 39. szám. I. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona. _ „ „ fél évre .... 3*— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3’50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. „Egy ítélet.“ Budapest, 1908. okt. 3. (.T I.) A ki abban a reményben ringatja magái, hogy az emberiség a kor szellemével egyidejűleg szakított tettének a rokoni összeköttetés, a baráti érzés avagy hivatalos befolyás hatása alatti irányításával, az végtelenüi csalódik, mert ma is talán inkább mint régen, az emberek cselekedeteit a rűt hideg önzés irányítja s sokszor meggondolatlanul ugyan, de képesek magukat annyira be- foiyásoltatni, hogy olyan dolgokhoz adják beleegyezésüket, a melyekhez egyébként lelkiismeretük tiltaná hozzájárulni. Egy ilyen Ítélet fekszik előttünk a mikor jelen sorainkat Írjuk, egy igazságtalan ítélet, mely arcunkba kergeti a vért, a mely csodálkozással tölt el bennünket, csupán azért, mert oly férfiak hozták azt az ítéletet, a kikről fel nem tételezhető az, hogy igazságtalanságot akartak elkövetni, s ha helytelenül cselekedtek is nem ők a hibásak, de hibás az a ki őket akként informálta, hogy ennek alapján, habár lelkifurdalást kellett érezniök annak kimondásával, máskép nem ítélhettek. Olvasóink emlékezhettek arra a botrányra, a mely nemrégen városunkban egy irodahelyiségben lefolyt, a mely a lapokban megjelent nyilatkozatok révén ismeretes lett az egész megyében. Egy ember, egy szegény, de becsületes ember, védte meg megtámadott becsületét, egy olyan egyénnel szemben, a kit tűrhetetlen insultusáért tettleg megfenyített már előzőleg, tiszttárs, kereskedő, iparos, gátőr és munkás. Az ügyet első sorban lovagias útra kellett volna terelni, azonban ettől az illető elkésett s miután az előzőleg elszenvedett insultusokban megnyugodott, a szenvedett újabb pofonok sem hagytak maradandó nyomot az arcán. A botrány nem maradhatott büntetés nélkül. Megindult a vizsgálat a melynek hivatása az lett volna, felderíteni a való tényállást, kideríteni a bűnöst, de legfőbképen kinyomozni ki voit az oka a botránynak s kit kell megbüntetni azért, hogy egy hivatalos helyiséget verekedés színhelyévé tett. Kihallgatták a szemtanukat. A két korona tanú teljes hitelt érdemlőleg bebizonyította, hogy a kezdeményező a felpofozott volt. Időközben a többi tisztviselők, a kik nem tűrhették azt, hogy egy olyan társuk éljen közöttük és szívjon velük egy levegőt, a ki elég gyáva ahhoz, hogy tagadással kísérelje meg a lovagias elégtétel aluli kibúvást, gyűlést tartottak s ennek határozatából kifolyólag beadványt intéztek felettes hatóságukhoz kérve igazságos ítélkezést s kérve azt, hogy a felettes hatóság mentse meg őket olyan egyéntől, a kinek sötét múltja csak szégyent hozhat a tisztikarra, s nincs kizárva az az eset, hogy a botrány lépten-nyomon megismétlődik. Kihaigatták végül a szegény embert is, a ki becsülete védelmében tettleges- ségre lett kényszeri ve. — Vallomása rövid volt alig pár szóból állott: „Nem volt mást mit tennem, mint arcul ütni megbántómat, mert aljas, piszkos gazember szóval illetett engemet.“ A kihalgatás során kérte tiszttársai és volt tisztársai meghalgatását, azokat a kik között több van olyan, akik szóval, tettel súlyosabb elbírálás alá eső megfenyitésben részesítették ellenfelét, kérte halgassanak ki tanukat, a kik közül egyik tekintélyes jöldbirtokos, a ki ostorral fenyegette meg az illetőt azért, mert hasonló kifejezést használt vele szemben. Azt hiszik nyájas olvasóim figyelembe vették a tisztikar állásfoglalását avagy a vádlott — miként elnevezték — kihalgatás iránti kérelmét? Ellenkezőleg! A tisztikar dorgálást kapott, hogy miért akar beavatkozni a felettes hatósága dolgába, sőt azt is kijelentették előttük, hogy ha nem akarnak az illetővel szolgálni, idejekorán adják be lemondásnkat, hogy helyettesíthetők legyenek. A vádlottat elitélték egy spicli vallomása alapján, a ki szintén gyűlölt tagja a tisztikarnak. Mielőtt ítélet lett volna mondva, az iratokat kiadták javaslattétel végett a felettes hatóság egyik tagjának. Hiányosak voltak az iratok. A melyek csatolva voltak, mind csak a vádlott elleni bizonyítékokat tartalmazták arról, hogy egyenes lelkű, tiszttársait szerető, igazságot kereső férfiú, a mely iratok úgy lettek előadva, hogy összeférhetetlen természetű s gyűlölt egyén a tisztikar előtt. Mily rágalom! Egy gyűlölt egyén s a tisztikar állást foglal mellette, illetve az ő érdekében az igazság kiderítését kéri! ! ! A javaslatot tevő férfiú csak a kezei között levő iratokból adhatott Ítéleti javaslatot, ismeretlenek voltak előtte* az előzmények s csak az informátio és a vallomásuk bírhattak befolyással javaslata megtételére. — A javaslat az volt: „vádlott 100 korona pénzbüntetéssel sujtassék ellenfele írásbeli dorgálásban részesüljön. “ Kiadták a javaslatot vádlottnak észrevételei megtétele végett. — Nagykároly egyik nagytudásu, előkelő ügyvéde tette meg az észrevételeket vádiott nevében, a ki egyenes keresetlen szavakban áthatva az emberi szeretet érzésétől s az igazságszeretet tudatától kifejtette, hogy az Ítéleti javaslat maga a legnagyobb igazságtalanság, mert vádlott tanúi nem lettek kihalgatva s igy a javaslat sem lehet biztos alapon nyugvó és nem szolgálhat alapjául egy meghozandó Ítéletnek. Az ellenészrevételben kimutatta a védő azt is, hogy az ellenfél nem tisztviselő, mert nem bírván qualificatióval arra az állásra, a melyet betölt s megválasztása nem lett jóváhagyva az által a forum által, a melyhez ez iránt előterjesztés tétetett. Reámutatott végül arra, hogy vádlott egy sikkasztás felfedezésével ezrekre menő szolgálatot tett a felettes hatóságnak, jól lehet meg lett kísérelve megvesztegetése s fel lett ajánlva tekintélyes összeg halgatásáért, megmaradt annak,a mi ma is: „szegény, de becsületes ember.“ A kirótt birság egy töbszörös családapát foszt meg egy hóra a betevő falattól, a ki a mit tett nem mint tisztviselő, de mint ember tette megsértett becsülete megbosszulásáért. A fegyelmi bizottság összeült, de előzőleg annak tagjához pecsétes levél érkezett; „könyörületért esdekélt az ellenfél családja iránt.“ Ilyen előzmények után lett az Ítélet meghozva, mely elfogadja a javaslatot s megái apitja a vádlott terhére a 100 korona pénzbüntetési s ellenfelét Írásbeli dorgálásra Ítéli. Becsület megvédéséért kevés az az összeg, a két pofonért sok! ízléses őszi paletók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a legolcsóbban szerezhetők be KATZ SÁMUEL női divattermében Nagykárolyban.
