Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-09-19 / 37. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 37. szám rődnek az uj áramlatokkal, nem törődnek az eszmékkel, a kornak a követelményeivel. Pedig forrong minden, az ár terjed és az, ki nem tud az árral úszni, az menthetetlenül veszve van, az elpusztul. Az általános választói jog behozatala kereskedőkre az iparosokra az utolsó csapást fogja mérni. A „vörös rém“ terjed feltartóztathatatlanul, a parlamentben a szociáldemokraták is lesznek képviselve, mert szervezetük erős és hatalmas, a parlamentben lesznek szószólói az ő eszméiknek is, csak a kereskedők és iparosok hallgatnak, nem törődnek az árammal, a jelszavakkal. A kereskedők és iparosok nem gondolnak arra, hogy nekik is szervezkedniök, tömörülniük kellene. Pedig hát itt volna az ideje, mert különben, ha nem védekeznek a kereskedők és iparosok, nem számolnak az uj eszmékkel és áramlatokkal, ha nem egyesülnek, tömörülnek, akkor koldustarisznyát is vehetnek már a hátukra.- Olvasóink figyelmét felhívjuk a------« KALAP-KIRÁLY » (Nagykároly Deák-tér) 3, 4 és 5 koronás elsőrangú különlegességére. A Kalap-KirálynM ffl" zettség nélkül a hetenkénti beérkező model- - leket megtekinteni. Statusquo izr. hitközség iskolájának felavatása. Lélekemelő ünnepélyesség keretében avatta fel folyó hó 12-én az egyháztagok áldozatkészségéből létesített iskoláját a helybeli hazafias érzelmeiről ismert statusquo izraelita hitközség. Évek hosszú küzdelmébe került az egyháztanácsnak, mig fillért-fillérre gyűjtve oly tőkét alapíthatott 'magának, a melylyel megvalósíthatta a hívek általános óhaját, hogy az egyház egy, a modern kor követelményeinek megfelelő épületet mondhasson magáénak, a melyben a vallás, a haza iránti tántoríthatatlan szeretetre oktathassa a jövő nemzedéket. A gyűjtés évek hosszú sora óta folyt. Gazdag és szegény egyaránt tette le fillérjeit az alapkő megteremtéséhez s ma már ott áll az épület és hirdeti a helybeli izraelita polgárság hazafias és áldozatkészségét, melylyel a magyarság és tudomány iránt viseltetik. Az adakozók között legelsőnek szerepel Nagykároly város 1400 K, utána a Hevra ka- discha szentegylet 1000 koronával, Kaufmann Jenő 1000, Kaufmann Ignácz 500, néh. Kaufmann Ignácz 500, Bing Mór és társa 500, Kaufmann Márton alapítvány 1000, Berger Ármin 200, Kaufmann Izidor, Spitz Antal, Lang Samu 100—100 koronával. Laphasábok kellenének felsorolni a kisebb adományokat, melyek mindegyike egy-egy tégladarabbal gyarapította az épületet, a mely ma jelképe annak, hogy a vallás és hazaszeretet csodákat képes művelni s semmiből nagyokat teremteni képes. Az avatási ünnepélyről részletes tudósításunk a következő. Az ünnepély d. e. 10 órakor vette kezdetét a templomban, mely zsuffolásig megtelt hívőkkel. Az egyházi ének elhangzása után Fürt Ferencz főrabbi lépett az emelvényre s az alábbi nagy hatást keltő beszédet intézte a hal- gatósághoz: Tisztelt ünneplő Híveim! Vége a hosszú munkának, befejezve áll előttünk a gyönyörű alkotás, az utolsó kalapácsütés is elhangzott, az iskolaépület szemeink előtt diszlik egész szépségében, teljesen elkészülve, hogy áldassék magasztos és szent hivatásának. Örömtől és meghatottságtól dobog a szivem most, midőn megpillantom a vallásnak, a hazának és a kultúrának szentelt eme hajlékát és hálatelt kebellel fölemelkedem az Örökkévalóhoz és elrebegem az imát: ,-,Dicsértessél óh Örökkévaló, hogy életben és egészségben megtartottál és elérnünk engedéd eme órát.“ Végtelen hitközségünk öröme, mely sok évi fáradság és kitartó munka után beteljesülve látja benső vágyát, régi óhaját. íme készen áll iskolánk mindazok dicsőségére és büszkeségére, a kik megalkotása körül fáradoztak és munkálkodtak. Szellemünk müvét és lankadatlan munkájuk gyümölcsét maguk előtt látják egész pompájában. Amit a munkáskezek részletenként, különböző pontokon végrehajtottak, az a derék tervezők szellemi szemei előtt, mint egy jól elrendezett, tökéketes mü lebegett és hódolunk az emberi elmének, mely nemcsak jövendő eseményeket, hanem keletkező műalkotásokat is előre lát. Mint hajdan Izraelhez, úgy hangzott felétek is a próféta intése. „Hogyan mig ti kényelmes házakban laktok, addig az is ,óla házát pusztán és siváran hagyjátok?“ Ilyen figyelmeztetést hallottál érdemes hitközségem, mely hangosan azt a csodálkozó kérdést intézte hozzád: „Miért ne legyen iskolánknak a modern követelményeknek minden tekintetben megfelelő épülete?“ És eme hangos intésre, mint, egykor a szent frigysátor építésénél a pusztában, úgy itt is szegény és gazdag, férfi és nő lelkesedéssel rakta le filléreit az Isten oltárára, hitközségünk nem riadott vissza a legnagyobb áldozatoktól sem, hogy a régi meg nem felelő tanhelyiség helyébe díszes iskolát építsen. Most pedig, hogy megvalósult a terv és testet öltött a gondolat, hallani véljük a művelődés szavát: „Ez leend nyughelyem örök időkig, itt akarok honolni, ezt áhítoztam magamnak lakhelyül.“ Isten legdusabb áldása, ama áldozatkész férfiakra, kiknek keblét oly lelkesedés dagasztá, a mely ily szép intézmény létesítéséhez szükséges; áldás ama ügybuzgó férfiakra, a kik a lelkesedés eme szikráját szivükből kicsiholták és lobogó lánggá élesztették, kik nem kíméltek időt és fáradtságot, inig a népnevelés eme hajléka el nem készült, fenségesen és tökéletesen, mint egy felékesitett mennyasszony az Isten színe előtt. A legmelegebb érzéssel üdvözlöm őket a mai órában, midőn e ház, leikök és szellemük e gyümölcsének felavatására egybeseregletünk. „Legyen Isten nevében üdvözölve mindenki, ki itt megjelent, hogy velünk örvendjen e napon, midőn e házat az emberiség szolgálatába állítjuk, gyermekeink javára és üdvére felavatjuk, e várva-várt napon, midőn beteljesedett rajtunkra zsoltár szava : „A madar fészkére, apró gyermekeink állandó neveléshelyre találtak“. Ez az épület kényelmes fészek lészen számukra, a melyből őket senki ki nem űzheti, hol a tudás mezét magukba szívják, szellemüket üdítik és lelkűket táplálják. „Dicsérjétek az Örökkévalót, mert jóságos, mert örökké tart kegyelme.“ Amen. Ájtatos Híveim! Midőn mi most egybe- gyültünk, hogy újonnan épített iskolánkat ünnepélyes actussal fölavassuk, illik, hogy e lélekemelő alkalomhoz lélekemelő elmélkedést fűzzünk. Azt hiszem, hogy kinyerem tetszésüket, ha eme magasztos órában az elemi iskola hivatásáról, de különösen a iskola hivatásáról általában, és a zsidó iskola jelentőségéről különösen elmélkedem, ha igyekszem bebizonyítani, hogy eme épület kövei a vallás, a kultúra és a haza szellemi kövei, melyekből a zsidóság, a haza és a vallás számára palotát emeltünk. Fejtegetésünk vezérfonalát pedig a heti leczke egyik parancsa és bölcseink hozzá fűződő magyarázata képezze. Heti zsidránkban azt olvassuk, hogy hallhatatlan mesterünk, Mózes, a következő parancsot intézte a néphez: „És legyen azon a napon, melyen átkeltek a Jordánon, ama földre, melyet az Örökkévaló Istened ad neked, állíts fel magadnak nagy köveket és kend be azokat mésszel. És ird rájuk e tanításnak minden szavát, midőn átkelsz“ stb. Bölcseink e szentirási parancshoz a következő megjegyzést fűzik. „Vájjon mi módon örökítette meg Izrael az irás szavait? Rabli Jehuda imigyen felel e kérdésre«: „A puszta kövekre vésték az Isten szavát, a mint irva vagyon — és ird a kövekre e tanításnak minden szavát, értelmesen és jól — azután bevonták mésszel. Rabli Simeon ellenveté r. Jehudá- nak, ha a puszta kőre Írott szavakat mésszel vonták be, akkor hogyan tanulhatták meg az akkori idők népei az írás szavát: a Tórát? Erre válaszolt az előbbi: „A Mindenható különös értelemmel ruházta fel a népeket, ezek elküldték Írástudóikat, levakarták a meszet és elolvasták az Ur szavát.“ Tudjátok-e ünneplő híveim, hogy mit jelentettek eme Mózes által emeltetni rendelt kövek, a melyekre kitörölhetetlenül kellett rávésni a Tórát ? Ezek emlékeztetnek bennünket a tanházakra az iskolákra, melyeknek rendeltetése, hogy hirdessék és terjesszék az erkölcs örök törvényét, az Isten parancsait. És azért kellett a hajdani köveket mésszel bevonni, mivel jelezni akarták, hogy az erkölcs, a művelődés és cultura alapját képező isteni parancsolatok örök- életiiek, minden időre valók. Bölcseink pedig magas világnézetüket visszatükröződő fenséges felfogásukban kijelentik, hogy az Ur szava nemcsak Izrael szűk körének szól, hanem az egész emberiségnek. Hiszen azért kellett az írást hetven nyelvre lefordítani, hogy mindenki által megérthető legyen. És a midőn az egyik tanító csodálkozva kérdezé: Vájjon lehetséges-e, hogy a pusztában elhangzott isteni szózat elhasson az egész világba, elterjedjen a föld minden zugába? Erre azt feleié rabbi Jehuda, az Isten bölcs értelemmel ruházta fel a népeket, ezek behatoltak az Isten szavának értelmébe és megismerték az Isten akaratát. Méltán állíthatom, hogy ezek a kövek képezik a mai iskolák alapját is. Mert hiszen ezek is arra vannak hivatva, hogy az Isten által hirdetett örök tanokat és eszméket a társadalmi rendet fentartó törvényeket a gyermek gyöngéd szivébe beplántálhatják, fogékony elméjébe bevéssék, hogy egyszer erős és nedvdus fává nőve és fejlődve a nemes cselekvésnek üdítő gyümölcsei érjenek rajta. Hagyományunk szerint őseink három helyen állítottak fel köveket, mielőtt elfoglalták az Ígéret földjét és az ikolának is, melynek eszményi alapját eme felállított kövek képezik, három a hivatása, mely hármas hivatását kiakarjuk fejteni. I. Az első köveket Mózes állította fel Moab országában ezekre bevéste az Isten szavát. Ezen jelképeztetése az iskola első hivatását, a vallás, mely — kell — hogy annak szilárd alapját képezze „Mily szépek a te sátraid Jakab, a te lakóhelyeid Izrael!“ Bölcseink a sátrak és lakhelyek alatt a tanházakat értették, ahol hirdették és tanították a Tora eszméit és tanatait, ezek képezték mindig Izrael dicsőségét és fennmaradásának titkát. Meri ha minden nép és hitfekezet a népnevelésnek köszöni haladását, erejét és nagyságát, akkor Izrael ennek köszönheti egész létét és fennállását. Midőn a népek megkérdezték Bileániot; mondaná meg nekik, miben rejlik Izrael pusztithatatlan „ereje és legyőzhetetlen ellenálló képessége? Ő ügyfeleit: „Menjetek iskoláikba és tanházaikba, ha gyermekei az írás szavát hangoztatják, akkor ti le nem győzhetitek őket“. Izrael csak addig él, csak addig marad ősi erénye tisztaságában, mig gyermekeinek szive melegen dobog a vallásért, de hanyatlásnak indul, mihelyt a gyermeknevelésre .nem fordií gondot. Csak addig van vallásunk fennállása az idők rohamai ellen biztosítva, mig az ifjú nemzedék a tudás és valódi vallásosság szellemét szívja fogékony leikébe. Izrael hite tudást és megismerést követel, vallásos szempontból pedig vallásos megismerést, mivel azt kívánja, hogy a vallásos életben mindenki cselekvő részt vegyen, de akármit végez, legyen az ima, vagy szertartás, azt meg is értse. Vízcsatornákat ásattam, a prédikátor eme szavai az iskolákra vonatkoznak, ahol a gyermekek elméjét, az öröktan tanítás saival itatják. Valamint a gyönge planta öntözésre szorul, valamint az elvetett mag nem nélkülözheti a viz éltető és üdítő nedvét, akként nem nélkülözheti az iskola, a vallás kristály- tiszta forrását. Nékünk kiaszik erkölcsi erőnk, érzelmeink menyei illatu virágai elsatnyulnak, ha nem hintjük be a hit, a vallás harmatjaival. A vallástan tanulmányozásából fakadt ama csodaforrás, melyből örök ifjúságot és mindig uj életerőt merített Izrael, hogy az idők viharaival és rohamaival szembeszállhatott. A tanház volt ama életerő szellem, mely a zsidóságnak az üldözések évszázadaiban a fennállását biztosította. A szentély rombadőltével Izrael szívverése a templomban és iskolában dobbant meg újból, itt kelt uj életre, az iskola volt ama világitó szövétnek, mely megvilágította történetének sötétségét. De vajon mi a zsidó iskola hivatása a jelenben? Mily irányban kell munkálkodnia most, ha igazán meg akar felelni rendeltetésének? Figyeljetek ünneplő Híveim szavaimra és látni fogjátok mily magasztos a cél melyet ki kell magának tűznie korunkban! Hit és műve-
