Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-09-12 / 36. szám
Nagykároly, 1908. szeptember 12. 36. szám. I. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az ÉrmihályfalYai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak:. Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6-— korona. „ „ „ fél évre .... 3— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. A kilincselésről. Nagykároly, 1908. szept. 11. Már maga a szó is olyan koldulásfélét jelent. Ha kilincsedésről hallunk, első sorban koldusokra, foglalkozás és kenyérnélküli alaniizsnásokra, vagy jótékonyságban utazó hölgyekre gondolunk. Szóval azokra, akik valahányan egy vagy más humánus jelzővel felcicomázott ürügy, kifogás, indok cégére alatt nap-nap után megpumpolják embertársaikat. A kilincselés szó azonban hovatovább másféle vonatkozású lesz. A jelentése kibővül bár nem változik. A szó újabb fogalma, ellenszenvesebb variációja, a minden foglalkozás és állásnélküli emberek azirányu műveletét jelöli vele, mely művelet a választáshoz szükséges szavazatokat szedi össze egyenként. Mindenütt, ahol az állásokat választás utján töltik be, ismeretes a kilincselés a voks- szerzésnek ez a legtöbb esetben elítélendő módja. A kilincselés nemcsak visszatetsző, nemcsak inmorális, hanem valósággal merénylet a hivatali állások ellen. A kilincselés, ha még szemérmetlenebbül a jövőben is garázdálkodni fog, szokásban iesz, úgy pár év múlva eljutunk a hivatalok csődjéhez. Mert nézzünk csak körül egy kissé. És figyeljünk. Nézzünk, kik azok az alakok, akik, vagy akiknek az érdekében a kilincselés lavinája egy-egy esetben megindul. Tapasztalni fogjuk a legtöbb esetnél, hogy nem a legkiválóbb talentumok, nem az elsők közüliek, hanem az -úgyszólván hasznavehetetlen emberek, az el- fucscsolt existenc'ák, az élhetetlenek élnek vele. Akad köztük néha egy-egy kiválóan érdemes, arratermett ember is, de ez csak maga iránti kötelességből kényszerül a korteskedéshez fordulni. A konkurrencia arcátlan versenyében hasonló fegyverekkel kell küzdeni. Különben hiába a kitűnő diploma, a zseniá- litás, a dologképesség, hiába minden jó tulajdonság, harapás nélkül, kenyér nélkül marad az — önérzetss ember. A kilincselés rendszere egyenesen demoralizálja a karaktereket. Megtöri a vasgerincet. — Alázatossá, csuszó-má- szóvá, hajlongó talpnyalóvá képezi a kenyérharc táborának küzdőit. Kiirtja az emberekből az önérzetet, az önmagukba vetett hitet, bizalmat és korrupttá, gerinctelen puhányokká, akarat és meggyőződésnélküliekké teszi az embereket. Megszilárdítja bennük a másoktól való örökös függés érzését, a másokra való támaszkodást, fokozza az akaraterőnélküliséget, a magában nem bízást, a gyengeséget. Megsokszorozza a kreatúrák, a mindenre felhasználható, önálló gondolkozás, egyéniségnélküli emberek különben is nagy számát. Az ember elriad, ha ennek a régi, kiirhatatlanul gonosz szokásnak a káros következményeit látja. De tenni ellene nem lehet, mert hajh! olyan kevés az önzetlen, érdeknélküli ember és olyan veszettül kevés az állás. A jelentkezők pedig nemhogy fogynának, de minden nappal jobban szaporodnak. Nálunk nem a tudás a fő. Sohasem is volt. Az összeköttetésnek, a befolyásos rokonok, előkelő nagybácsik, jól megválasztott unokahugok, sőt olykor a a csinos feleség is, jóhangzásu név, felmenő ágon hetediziglen szerzett érdemek — a múltban, hivatkozás a régen elhunyt papa, vagy nagypapa sikereire, ezek azok az eszközök, melyekkel minden esetben feltétlenül lehet hatni — és győzni. így van ez minden vonalon. A szavazatokat ma nem kiérdemelni, hanem kikunyorálni szokás. A kinek megfelelőbb színpadi orgánuma, jó beszélőképessége van, az valósággal biztosan játszik a tekintetes és nagyságosok érzelmeinek húrjain. A gyöngédség, a szivjóság, a hamar ellágyulás egész Sugarak a napról. Irta: Takács Ignác. Franciaországban most újra divatba jött a Napoleonkultusz. Az a nagy ember, akiről csak francia nyelven 8976 mü jelent meg, ismét foglalkoztatja a párisi sajtót, a francia közvéleményt, és számtalan iró és tudós foglalkozik azzal, hogy egybegyüjtsön a nagy ember életéből való minden egyes epizódot. Ezek közül felemlítjük a következőket, melyek, úgy hiszszük, még alig lesznek ismertek olvasóink előtt. Napoleon tábornok 1799-ben tért vissza egyiptomi hadjáratából, uj babért szerezve. S bár családi viszályai nagyon igénybe vették, erős igénynyel és elhatározással kezdte trónját, felépíteni. A direktórium elvesztette tekintélyét. A győztes tábornok ravaszsággal és erőszakkal iparkodott magának híveket táborozni az általa régóta tervezett államcsíny keresztülvitelére. Fivére, Lucián, az ötszázak tanácsában ragyogó ékesszólásával nagy befolyásra tett szert, s a többek között ezen tehetségének tulajdonítandó, — hogy kevéssel Napoleon hazatérése után az ötszázak elnökévé választották meg. Lélekjelenlétének és buzgalmának a nagy császár sokat köszönhet. Brumeirn 18-ikán 1799 nov. -én elhatározzák, hogy keresztül viszik az államcsínyt. Óriási izgatottság fogja el Párist. Az utcák kocsikkal és lovasokkal úgy meg vannak töltve, hogy alig lehetett közlekedni. Napoleon pedig töltött revolverekkel tilt komoran egyszerű lakásán, hol minden pillanatban újabb és újabb jelentéseket kapott a végbement dolgokról. Nemcsak Napoleon sorsáról volt szó. Mert ha az államcsíny nem sikerül, egész családja, barátai és óriási nagy pártja vagy száműzetésbe megy, vagy a vérpadra hurcoltatik s a véres forradalom sebeitől még sajgó franciákkat egy újabb politikai mészárlás küszöbén tudni, kínos és marcangoló tudat volt. Édes anyja, Ramolini Laetitia, leánya Pauline és korzikai barátjaik a patriarchális jó időkből, Permon asszony halálos télelmek között töltötték a napot. Laetitia asszony hőslel- küségét megőrizte, de azért az ajtó minden uyilására titokban összerezzent. Nem a tábornok Napóleont, de az édes fiát féltette. Végre, hogy megszabaduljanak a kinos politikai emlékek súlyától, este színházba mentek. De bizony az izgalmak csak nem csillapultak. Nem csoda, hiszen bár Páris megtudta a fejlődő eseményeket, az utca és tömeg nyugodt maradt, mégis mindenki ezt tárgyalta. Egy felvonásközben nyugtalanság rohant végig a földszinten. Laetitia asszony halotthalvány lett, rossz hirt vélt hallani, pedig csak égy tolvajt fogtak el. A függöny felgördült. Az előadást folytatják, de alig kezdenek a színészek szerepükbe, a főszereplő berohan a nyilt színre és harsány hangon ordítja a közönség felé. Polgártársak! Akadtak hazaárulók, akik Bonaparte generálist meg akarták gyilkolni. Pauline, Napoleon nővére, sikoltásba tört ki. És bár a hir iszonyú zavart okozott, a közönség mégis meglepetten tekintett a páholy felé, ahol a hölgyek ültek. Laetitia is krétafehér lett, de erős akarattal uralkodott indulatán. Esteli féltizre volt. A hölgyek elhagyták a színházat és kocsin akartak vágtatni Napóleonhoz. De alig tudtak lépésben haladni, a bejáratot, az udvart és minden talpalatnyi helyet úgy elfoglalták a kiváncsiak, gyalogjárok, kocsik és lovasok, hogy mozogni is alig lehetett. Rohanó, izgatott tisztektől értesültek az asszonyok, hogy Napoleon és bátyjai meg vannak mentve, és hogy a hadi győzedelmekhez, Íme az első politikai győzelem is járult. ízléses őszi paletók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a legolcsóbban szerezhetők be KATZ SAMUEL női divattermében Nagykárolyban.
