Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-10-24 / 42. szám
Nagykároly, 1908, október 24. 42. száiu. I. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6‘— korona. „ „ „ fél évre .... 3*— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Törtetés a diploma után. Nagykároly, 1908. okt. 22. Nagy sirások voltak szeptember hó elején az egész országban. És nagy sirások lesznek minden év szeptember elején ezután is, talán éveken keresztül. Minden könnyek között a legszentebbek ontódnak: „az anyai könnyek.“ Fájdalmas könnyek a miatt, hogy elment a háztól a fiú, messze idegenbe, szülei becézés, szülei vigyázás nélkül megkezdeni a küzdést az élettel. És örömkönnyek a miatt, hogy tanulni fog, ember lesz, talán miniszter, vagy talán más nagy hatalom a fiú. Az anyák szemei ebben a tekintetben csodálatosan messze- és rózsaszínű látók, a szarkafészek után mászkáló maszatos kölyök- ben is felfedezik a jövőbeli méltóságos urat. Egy-néhány napig sáros csézák és úri hintók robogtak a városok vagy a vasútállomások felé. Mindegyik járműben a vakáció alatt pufók-pirosra hizlalt gyerekarc, a bakon gondosan bepakolt kofferekben a pontos kiszámolt fehérnemű. És a. vonatok is zsúfolva voltak hasonló utasokkal: a kiskorúak, diplomátlanok, a hamvas, gyermeki lelküek valóságos népvándorlása azon az utón, a melyik a gyerekálmok letöre^ezése, a hamvas piros árcok zománcának letörlése árán a diplomához vezet. És minden évben nő azoknak a száma, a kik Magyarországon erre a vándorútra lépnek, az iskolakapuk alig annyira tártak, hogy befogadják az oda bekivánkozó tömeget. A falu, a város, az ur, a kinek a fia is urnák született, az iparos, a földmives, a ki azt akarja, hogy fia különb ember legyen az apjánál, az egész diplomára éhes, latájner pályákra vágyódó magyar társadalom ontja a tudományos meggyurásra alkalmas gyermekanyagot. Mind azzal a reménységgel, hogy a tudomány hatalom, a ki vagyont nem hagyhat a gyermekére örökül, az ajándékozza meg őket legalább diplomával, a mi magában véve fölér egy kamatozó tőkével. Vájjon föiér-e? Szeptemberben csak a diplomagyártó műhelyek emberanyagra éhes, tátott kapuit látjuk. Ez a nyüzsgés, ez a palatáblával és deklinációs könyvvel a hóna alatt zsibongó gyerek- csapat megtéveszti a szemlélődőt. A gyerek maga a jövő, maga a reménység. Ki gondol most a diplomagyár másik oldalon fekvő kapuira, — ezek csak az esztendő végén nyilnak meg — a hol tanácstalan habozással, réveteg kutató szemekkel szoktak kibukkanni az életbe azok, a kik a diplomát már megszerezték. Az iskolapor még rajtuk van ezeken a serkedző bajuszu fiatalokon, megkapták a kitartó szorgalom jutalmát, minden fórum, minden professzor alkalmasnak Ítélte őket arra, hogy künn az élet tülekedésében föladatot vállaljanak. Régi jó időkben ilyenkor már tárt karokkal várta őket a föladat s a föladattal együtt a nekik kidukáló kenyér. Kit orvosnak, kit szolgabirónak hívtak haza a pátriába, ki ügyvéd lett, ki bíró. De hol van most a föladat, hol van most a kenyér? A friss sütetü diplomásokat tárt karok, unszoló hazahívás helyett ellenséges rosszindulat fogadja: azok, a kiknek a diplomájuk régibb, talpukat megvetve őrzik a szintért. Egész sereg könyököt kell félrelökni, egész csomó embert elkönyökölni az útból addig, a mig a sok pénzzel és sok deklináció- magolással megszerzett diploma lassan- lassan izzadni kezdi a garast. A ki orvos akar lenni, az előbb asszisztens lesz a kórházban, a jövendőbeli szolga- biró dijtalan közigazgatási gyakornok, a biró ingyenes joggyakornok és igy tovább. Nem volt elég megdolgozni a diplomáért, most még koplalni, nélkülözni adósságokba merülni kell addig, a mig Balog Rózsi.- Irta: KÖLCSEY BÉLA. — A „Közérdek“ eredeti tárcája. — Nem hiába mondják azt Keszegháton, hogy az már legény, a ki a biró lányával tánczol, a ki pedig egy mulatságon kétszer is tánczot vele, az már első legény a faluban. De nem is felejti el az azt a tánczol egy hamar, a ki a Balog Rózsi karcsú derekát átfogva, bele néz abba az égő két fekete szembe. Meg gyűlik annak a baja a szivével. Hajh, de nem is hiába! mert Balog Rózsi első leány a faluban módjára is. Szépségre meg hét faluba sincsen párja! Büszke is rá Balog István biró uram, na meg Balogné asszonyom is. Koptatják is a biró- uram küszöbét messze vidékről jött legények is, mióta a Rózsi betöltötte a tizenhat évet, az pedig még csak tavaly volt, de hiába koptatják azok a csizmájokat, mert azt már úgy határozta el Balog biró uram az ő kedves komájával a csűrös Szabó József urammal, hogy a falu első leánya, a falu első legényének a felesége legyen, a Szabó uram Pista fiáé, a ki tavaj jött haza a huszároktól és az apja Balog uram után a legmödosabb ember a faluba. A mit pedig Balog uram elhatároz, azt meg is cselekszi a község dolgában is, hát még a háza tájékán, a hol még a szolgabiró sem parancsol, nem azért bírója ő már tizenöt éve óta a Keszeghát nemes községének! Az aratási mulatságon történt, hogy Szabó Pista nagyon tüzesen tánczolta a csárdást Rózsival, nem is hiába, hiszen már a faluban is sugdossák, hogy ujborra egy pár lesz belőlük. Mikor a czigányok elhagyták az „Ég a kunyhó ropog a nád“-at, Pista oda ült Rózsi mellé, és egy szerelmes legény őszinte szavaival kezdett beszélni Rózsihoz. Minek vagy olyan hideg hozzám Rózsi! hiszen tudod, hogy a szüléink azt már elhatározták, hogy egymásé legyünk, aztán már a faluban is beszélik, s te mégis olyan hideg, szót- lan vagy hozzám. — Olyan hideg vagyok én máshoz is, az ne essék neked rosszul, aztán a mit elhatározott az én és a te szüleid és a mit beszélnek a faluba, arra én nem adok semmit sem, mert abból úgyse lesz semmi sem ! Az én apám rendelkezhet a vagyona felett, a tied is, a falu beszélhet a mi neki jól esik, a keszegháti biró rendelkezhet a falu felett, de hogy én kinek a felesége legyek? a felett csak ez a biró rendelkezik ni. — És itt a szivére mutatott. — Tudd meg Pista! hogy én nem leszek a te feleséged soha! s ott hagyta Pistát a faképnél. Még akkor este nagy és fontos beszédről folyt a szó csűrös Szabó és Balog biró uram között! Csakhogy akkor éjszaka még azt huzattá Szabó Pista a czigánynyal, hogy: „Megálj kislány olcsóbban is adod még! Kiabálsz, ha fejed fölött a ház ég!“ És mikor ezt hallotta a szép Rózsi, azt gondolta magába, hogy akkor sem tégedet hívnálak oltani, hanem azt a szegény legényt, a kit az apám árván nevelt fel, és aki most is ott lakik az apámnál, mert hiába az szegény legény! de annak a szivével gazdagságod minden kincse sem ér fel! így mondja ezt a nóta is. Másnap reggel nagy csetepaté történt Balog uram portáján a Rózsi esteli viselkedése miatt. — Ahhoz fogsz menni, a kihez én adlak! értetted! Vajon kire vársz? Azt hiszed, hogy a között a sok messziről jött legények között különb egy is mint Szabó Pista! Ketté váglak, ki tagadlak mindenemből, ha a szavamat áthágod. Ezt én mondom neked, a te apád, a ki parancsol feletted és az egész község felett. Hát ugyan kihez mennél feleségül ? Én igy akarom és igy is lesz, megértetted ! ízléses őszi paletók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a legolcsóbban szerezhetők be KATZ SAMUEL női divattermében Nagykárolyban.
