Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-10-10 / 40. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 40. szám. = Olvasóink ftgyelmét felhívjuk a = S KALAP-KIRÁLY » (Nagykároly Deák-tér) 3, 4 és 5 koronás elsőrangú különlegességére. tündéri kivilágítás mellett lehet vétel kötelezettség nélkül a hetenkénti beérkező modelleket megtekinteni. Iparnevelés. A kisipar körében mutatkozó bajok és veszélyek, melyek közvetve az ipart, közvetlenül a velük foglalkozó kisemberek ezreit sujták, a céhrendszer korában e rendszer keretében fönnálló intézmények által mérsékeltettek. A céhekben tömörült iparosok gondoskodtak tagjaik társadalmi állásának megerősitéséről, belé avatkoztak magánéletük számos viszonyaiba, egészségüknek ápolását tették lehetővé. A céhek intézménye helyébe az ipar szabadsága lépett, a szoros együttérzés és összérdek helyébe a szakadozottság és elkülönzött önérdek tolul. Azon gondoskodás, melyet a céhek az ipar és iparüzők érdekében kifejtettek, a céhekkel letűnt. Nem szűntek meg azonban azon bajok, melyek a céhek akkori tevékenységére rászorultak. E bajok orvoslása hárul most magukra az érdekeltekre s a mennyiben ezek nem ébrednek ennek tudatára avagy nem képesek ennek megfelelni — a társadalomra. Az a nyomorult helyzet, melyben a kezdő iparosok, a mesterinasok ezrei vannak, egyik föladat, mely a társadalmat kell, hogy foglalkoztassa. A társadalomra háruló feladatokat nálunk az Országos Gyermekvédő Liga vette át, melynek kezdeményezésére az utóbbi időben három mesterinas-otthon alakult. Nagyváradon, Kolozsvárt és Kecskeméten. Egyelőre még három helyen fog ez az intézmény megvalósulni. Azonban reméljük, hogy nem fogunk a kezdetnél maradni. Alig eltagadható tény, hogy az inasok nevelése — a kézművesség jelen helyzetében — rendkívül sok visszáságot mutat. A kisipar hanyatlása ugyanis visszatartja a jobbmódu szülőt attól, hogy fiát mesterségre adja. Mig ellenben a nyomorgó proletár keresve keresi az alkalmat arra, hogy fiát inasnak szegődtesse és fia munkája révén elégtelen jövedelmét megszaporitsa, házi gondjain enyhítsen. A jobb mester műhelyéből kireked a szegény gyermek, ott az oktatásért dijat követelnek, amire szüleinek nem telik. így történt aztán, hogy ügyes és tanulékony helyett többnyire teljesen tanulatlan, vad nem ritkán erkölcsi sűlyedésben szenvedő gyermekeket kell a mesternek tanítani és nevelni. Hogy aztán ez a nevelés legtöbbnél hogyan történik, arról talán nem is szükséges szót vesztegetni. Mert azt most gyakran csak annyira oktatja a mester, hogy bizonyos sűrűn ismétlődő munkában éppen, hogy hasznát vehesse — többre nem tanítja, nehogy a maga nyakára versengő társat neveljen. Egyébként pedig házicseléd, dajka meg mi egymás az inas, úgy hogy fölszabadulva önnálló munkára teljesen képtelen és elégületlenségében könnyen hajlik túlzó és forradalmi tanok követésére. Ezen a bajon az inasiskolák csak igen keveset lendítenek. Ilyen körülmények között valóban a legszebb feladatok egyike, a melyet az Országos Gyermekvédő Liga legújabban vett föl programjába, inas-otthonok létesítésével ellensúlyozni azokat a szociális és erkölcsi veszedelmeket, melyek a mai inasnevelés mellett föltétlenül az egész kisipart tönkreteszik. Ezek az inas-otthonok átveszik a mestertől az inas teljes gondozását, erkölcsi és szellemi nevelését, úgy hogy csak élethivatásának alapozásában keli a mesternek közreműködnie. Minden egyéb az inas-otthonokra hárul. Most már csak az a kérdés, hogy ki vállalja magára az otthonok létesítését. Mert a Liga csak a kezdeményezés munkáját vállalhatja magára és esetleg a felügyeletet, de a pénzügyi részét e szép tervnek másnak kell kezdenie. Az államhatalom, mely óriási áldozatokat hoz év- ről-évre a kisipar fejlesztése érdekében, itt számításon kívül hagyandó. Mert bármily áldozatot hozzon is az állam, meddő lesz az, ha maga az iparosság nem ébred tudatára annak, hogy elsősorban saját magának kell mozognia. Azért álljanak össze egy-egy község vagy város iparosai, szövetkezzenek egymással erre a célra és mi hisszük és reméljük, hogy a szövetkezés erejénél fogva rövid időn belül százával fognak fölépülni a kecskeméti szövetkezeti inas-otthonhoz hasonló újabb intézetek. Alkalom olcsó bevásárlásra. Mint értesülünk Rósner Henrik a párisi áruház tulajdonosának sikerült árverésen egy czipő- raktárt megvásárolnia, s azt a helyi pia- czon fogja kiárusítani. Mai naptól kezdődőleg félárban kapható “Léf äfS gyári cipő bármily méretben mindaddig a mig a készlet tart. Az alkalomszerű bevásárlásra felhívjuk olvasóink figyelmét. SZÍNHÁZ. Ismét elmúlt egy hét, hogy Heves Béla színtársulata előadásait tartja színházunkban. A közönség mintha valamivel jobban érdeklődne az előadásuk iránt, azonban még távolról sem oly mértékben látogatják az előadásokat, mint azt a gondosan összeállított műsor az előadónak kifogástalan rendezése és a szereplők előadása megérdemelné. Az elmúlt héten a következő darabokat adták: Szombaton 3-án, „Csókkirály“ Orbán fantasztikus daljátéka került színre uj darab (már csak címénél fogva is talán) nagy közönséget vonzott, úgy hogy telt ház előtt adták. Ha magát a darabot bíráljuk, érthetetlennek tartjuk a nagy fokú érdeklődést. Mert a fővárosi városligeti színkörben és annak a közönségnek talán való ez a darab, de a nagykárolyi közönség ízlése, erkölcsi érzéke mégsem annyira romlott, hogy ilyen fércz darab kielégítené. A mi már most a darab előadását illeti, elismerés illeti a Jansen Miska szerepét játszó Balla Mariskát, a ki a különféle helyzeteket is sikeresen és művészi alkotással adta vissza. Ugyancsak azt mondhatjuk és kell mondanunk Tibor Lóráról és Széchy Emmáról, a kiknek a darab előadásába fektetett nagy művészetük, fáradtságuk és ügyeselvirulásnak, az unalomnak kitegye. Másképen, egészen másképen gondolta el azt magának. Gyönyörű este volt. Kovács Gábornak utolsó estéje. Vargáék meglepetéssel hallgatták Kovács hihetetlen ideáját. Igyekeztek őt mindenképen lebeszélni arról, hogy itt hagyja őket. Ekkor először, beszélt Kovács szerelméről. Feltárta szive legelterjettebb zugát is előttük s ott Ilonka előtt mondotta meg, hogy évek óta hordja szivében a szerelem édes, gyilkoló tövisét s hogy most sem mondta volna meg, de a válás utolsó perczében nem akart előttük olyannak feltűnni, aki évekig élvezte vendégbarátságukat, anélkül, hogy szive vonzotta volna hozzájuk. Megmondta, hogy miért nem akarja Ilonkát ebben a helyzetében feleségül s elmondta azt is hogy minő tervei vannak az uj hazára nézve. Három esztendőt kért. Ezalatt, szerinte bizonyos, hogy vagyonra tesz szert s akkor eljő Ilonkáért, hogy méltó kényelmet nyújtson néki, úgy a hogy azt megérdemli. Vargáék könnyes szemekkel búcsúztak Kovácstól s Ilonka, ki eddig tartózkodó, hideg magaviseletével egy percre sem árulta el, hogy mi dúl belsejében, a válás perczében elvesztette önuralmát s zokogva borult Kovács hatalmas keblére. Kovács Gábor a diadalmas glatiátor erejét érezte magában, ettől az öleléstől s szivében megnyugtatva, boldogan indult kalandos útjára, abban a biztos tudatban, hogy győzni fog, kerüljön bármibe is a győzelem. Eleinte, hosszú áradozó levelek érkeztek Vargáékhoz, az uj hazából. Mindig más és más vidékről. Később a leveleket levelezőlapokkal helyettesítette. Majd azok is elmaradtak. Az évek múltak s Vargáék már szinte el is felejtették Kovácsot, kiről, ha néha, néha szó esett, mint valami fantazmageriád Don Quixottról beszéltek, ki szélmalmokkal küzd, hogy lehetetlen czélját, a gazdagságot elérje. Időközben más udvarló foglalta el Kovács Gábor helyét Ilonka oldala mellett. Ha nem is volt a várva várt herczeg, de mindenesetre azok közül a fiatal emberek közül, kinek udvarlását a város vagyonos lányai is szívesen vették volna. S Vargáék nem adhattak Ilonkával hozományt. A sors mostohasága megtagadta tőlük azt a szerencsét, hogy leányuk jövendőjét az ő vagyonukkat is biztosítsák s igy Ilonkának igent kellett mondani, mikor Szappanos Béla, megyei tisztviselő kezét kérte. Az esküvőt is hamarosan megtartották. S Ilonka mint boldog fiatal aszszony költözött szerény lakásába, amit Kovács Gábor méltatlannak hitt, az ő isteni szépségéhez. Pedig Kovács Gábor nem halt meg. Nem is felejtkezett meg Vargáékról. Csak épen a gazdagság utáni küzdelem olyan vidékekre űzte az uj hazában, a honnan a levelezés száz és száz akadályba ütközött. A három esztendő letelt s Kovácsnak sikerült vagyont gyűjtenie. Körmével ásta ki a föld alul. Nem volt olyan piszkos munka, ha hasznot hajtott, hogy azt ő el ne vállalta volna. S a pénz gyűlt, eleinte lassan, később midőn már kis tőkéje volt gyorsabban. A három év elteltével több, mint százezer dollár vagyont szerzett. Noha a körülmények az uj hazában annyira kedvezők voltak, hogy szinte bizonyosnak látszott, hogy Kovács csakhamar elsőrangú pénzkapaczitássá fejlődjék, a három esztendő eltelte űzte hajtotta, vissza őt, a magyar hazába, Ilonkához. Hosszú kellemetlen utazás után Kovács Gábor megérkezett. A kis városban nem ismerték meg, az amerikai külsejű idegében a város szülöttét. A kis szállodában, s hol megszállt, szinte megijedtek tőle, midőn a vendégkönyvbe beírta, állandó volt lakóhelyét. Alig várta, hogy reggel legyen. Díszbe öltözötten, égve a vágytól sietett Vargáékhoz. Nem tudta elképzelni, mi lehet oka annak a furcsa zavarnak, mely a házbelieket elfogta megérkeztekor. Vargáné szívélyesen üdvözölte ugyan, de nem borult úgy a nyakába, mint várta volna. Az öreg Varga pedig egyszerűen magázta, sőt önözte, amihez annakelőtte nem volt szokva. Midőn Ilonka után érdeklődött, a zavar még nagyobb lett s majd avval vigasztalták, hogy mindjárt itt kell lennie, vásárolni ment. Kovács elbeszélte, hogy végre elérte czélját. Meg van a vagyon, a gazdagság, mely után sóvárgott s hogy most már Ilonkát olyan pompával, fényűzéssel veheti körül, amilyet megérdemel s amely nélkül a boldogságát el sem tudja képzelni. Végre Ilonka megérkezett. Már külseje elárulta a megelégedettséget, a boldogság szinte sugárzott arczáról. Mikor anyját, apját átölelte, a paradicsomban élők öröme nyilvánult meg benne. Meg sem ismerte Kovács Gábort, aki szégyenkezve, kalapját zavarában forgatva állott ott. — Isten hozta Kovács uramat, — szólt Ilonka midőn megismerte végre, no mi jót hozott az uj világból ? — Megjöttem Ilonka, mert megszereztem a vagyont, ami nélkül boldogságunkat nem tudtam elképzelni. Gazdag vagyok, félmilliónál nagyobb készpénz vagyont gyűjtöttem s most kezét jöttem megkérni kedves szülőitől. — Hahahaha! Kaczagott fel Ilonka, mig arczán rózsás pir vonult el. Kedves Kovács Gábor nram ! Megint nem vagyok méltó magához. Mert az én kicsi fiamat én kerek egy millióra becsülöm, a kis uramat is vagy egy milliócskára s igy beláthatja, hogy megint csak gazdagabb vagyok, semhogy magához leeresz- kedhetném. Szavából a tréfás gúny daczára is kiérződött, hogy mennyire kevésre becsüli a vagyont, a minő nagyra a boldogságot. Kovács Gábor pedig, ki az uj hazába ment vagyont gyűjteni, hogy idehaza megvehesse érte a boldogságát, belátta, hogy Ilonkának igaza van s szomorúan távozott onnan, hol az örök földi üdvösséget gondolta elnyerhetni. Konkoly Ferencz.
