Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-09-16 / 38. szám
KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. delién fflór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő cs laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona. „ „fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Elő a néptől kisajtolt fillérekkel! Nagykároly, 1908. szept. 25. A beáíiö ősz még csak a fogó fogait mutogatja, már is jelentkeznek, még pedig kérlelhetetlenül, a szükség, a nyomor előpostái. Még egy hó sem zárult le mező- gazdasági munkások feje fölött, akik az elmúlt gazdasági év gyenge, de áldásos termésében elbizakodva s a szervezed izgatások behatása alatt fejüket fölvetve, gúnyos lenézéssel fogadtak minden tisztességes munkaajánlatot, gúnyos megjegyzéssel utasították vissza a nekik aratáskor felajánlott kenyeret.-7,-rrí-r most uram megkerestem ami kell, ezután elhajítom pipámból a kurtaszárat, hosszabbat helyezek belé, kiülök a kapuba és nézem a világot.“ Hadd lássa az ur is, hogy a szegény ember se kutya, igy felelt az ajánlatra. Ma ezen mesterségesen felszított gúnyos büszkeség, mint a hogy a ködöt a szél elfujja, úgy eltűnt. Ijesztő drágaság uralg mindenfelé, közeledik a tél minden nyomorúságával. Meggörnyedt, éhes alakok lézengenek munkanélkül, sóhajtások között sóvárogva azután, amit a közelmúltban büszke gőggel utasítottak vissza. Hol vannak a munkásvezérek?- Akik a bérkövetelésre, munkabeszüntetésre izgattak, álljanak elő a segedelemmel! Hol van a szervezed segély eme nagy szükségben?! Elő azokkal a szegény munkásnéptől kisajtolt fillérekkel, elő azzal pártadóval, amely beigazolt módon egy-egy munkásnál nagyobb az egyenes állami adójánál! Most kell megmutatni, hogy a szervezkedésnek mi a haszna! És mi a jelentősége ! A szükség felütötte magát sötét kíséretével az éhséggel, most elő a sokat hangoztatott testvériséggel! Az emberbaráti intézmények keresztényi alapon minden lehetőt elkövetnek, hogy az irás szavai szerint „éhezőknek ételt, szomjazóknak italt“ adjanak, de a nyomorgók nagy számával szemben, ha százszor annyi lenne is, kevésnek bizonyul. Hát bizony ez igen keserves iskola, de mikor érik meg a gazdasági munkás arra, hogy a hiábavaló mesékre ne adjon! Megdöbbentően szomorú látvány egy-egy Amerikából , visszatérő csoport szemlélete is. A könnyenhivés, a varázslatos hazugságok könyörtelen áldozatai. Roncsolt testtel, kiszikkadt velővel lépnek vissza a hütlenül elhagyott éaes hazaföldre. Leküzdve minden honfiúi fájdalmat, önerejére bizakodva hagyta el a legszebb reménynyel szülőföldjét, aranyvárakat épített a dús Amerika kincséért — ma ónos arczczal, könytelt szemekkel borul a haza göröngyére, testéből, leikéből kiforgatva vánszorog vissza — köztehernek/ A könyörület kapuját igyekszik a földmivelésügyi miniszter megnyitni a lézengők százezrei részére a Fiúméban fölállított elhelyező intézmény által, — de a folyó év gyönge termésével úgy a mezőgaz. asági, mint az ipari mesterségesen felszöktetett munkabérek oly hallatlan drágaságot idéztek elő, a melynek óriási súlyát éppen az az osztály érzi meg, a mely a kérges tenyerével van szorítkozva a mindennapi édes kenyér megkeresésére. Tehát önmaga alatt vágta a fát a munkásnép akkor, a midőn a nagy munkabér követelésével előállott. Mert eltekintve a külföldi pénzpiacz árhullámzásaitól, de nálunk — és ezt tapasztalatból mondhatom — a drágaság egyenesen a szülő anyja a felszöktetett munkabér. Hogy mit nyeri vele a munkásnép, vagyis a legszegényebb néposztály? Egyáltalán semmit. Ha magasabb a munkabér, úgy az iparczikkek, mint az élelmiszerek, meg a lakás is természetesen drágább lesz. Eme válságos körülmények súlyosbítása az amerikai tröszt munkabeszüntetése, a, mely több év óta odatóduló munkásnép ezreit küldi el, — koldusán, éhesen térhetnek hazájukba. Szomorú való. A válság a mezőgazdaságban is fellép, még pedig könyörtelenül. Elérkezett az ideje a mentő akciónak, ne az ámítással segítsetek a nép helyzetén, de az évek óta segélyézés céljaira gyűjtött vagyonnal! Weltner Jakab és társai! Nép.'mitók! Szoczialista vezérek! Eiő a néptől erőszakkal kisajtolt fillérekkel ! 1! Ä nő és az ipar. Ne nézzük le az iparost! Sok szülő azért taníttatja a fiát, mert ha az iparos lesz, nem fogadják be az úgy neveseit jobb körökbe. Egyáltalában szerencsétlenség az osztály megkü- lömböztetés, mely ridegen elválasztja egymástól az embereket; hisz éppen az összevegyülés által egyenlő modorra, egyenlő társadalmi műveltségre tehetnek szert. Az iparos hozzáidomulhat a finomabb szokásokhoz, ha alkalmat nyújtanak neki, hogy azt megszerezze. Külföldön már régen szakítottak e káros következményű előítéletekkel. Angliában előkelő családok gyermekei mesterséget tanulnak, ha anyagi körülményeik erre utalják s munkával igyekeznek uj fényt szerezni nevüknek. Az arisztokrácia hölgyei divattermeket nyitnak, lakásberendezési vállalatokat létesítenek, a legkülönbözőbb munkához fognak anélkül, hogy körük lenézné őket. De nem csak az elszegényedett nemesség foglalkozik iparral, hanem a gazdag is. Sok iparvállalat cégtábláján látunk előkelő nevet. Sőt Ausztriában főhercegek is részvényesei egyes gyáraknak. Jelenleg a legtöbben még olyan iparcikket is külföldön vásárolnak, a melyek egész jó minőségben itthon is készüluek. Mindezen neÍzléses őszi paletók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a legolcsóbban szerezhetők be KATZ SÁMUEL női divaítersnében Nagykárolyban. TT
