Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-09-05 / 35. szám

KÖZÉRDEK.

34. szám

nyokban keresendő. A szegény ember, nemcsak a munkás, de az intelligensebb ember is nem örül manapság, ha gyermeke születik, mert ez súlyosan megnehezíti az élet föltételeit. Mind nagyobb részt vesz a kenyérharcban az asszony és ha gyermeket szül, melyet föl kell nevelnie, ez a kenyérkeresetben gátolja, ami nagyon kedvezőtlenül befolyásolja a háztartás költségvetését. Sok helyütt valóságos csapásnak tekintik a második gyermeket is. Innen van az, hogy oly szörnyűségesen tért hódított a meddőség művészete, a nagy városban éppen úgy, mint a világ háta mögött levő paraszt tanyán. A szülők nem akarnak gyermeket és hogy milyen rémesen el van terjedve a gyermekte- lenségi rendszer, arról csak az orvosok tudnának beszélni borzalmas dolgokat. Most már nem az egy gyermekrendszer dúl, hanem a gyermektelenségi rendszer: ennyire elfajultak a viszonyok. A nehéz munka, a nyomorúságos életmód is hozzájárul a szaporodás korlátozásához. Mindezen bajoknak egyetlen orvossága van, az, hogy kedvezőbb gazdasági viszonyok közé jusson az ország. De hogy mikor lesz ez meg, annak csak a jó isten a megmondhatója. Egyelőre nincs rá kilátás. Talátp ha megkaptuk volna az önálló vámterületet, nagyobb bizonyossággal remélhettük volna a közgazdasági viszonyainknak javulását, de kedvezőbb szimp- tomának kell vennünk azt, hogy Amerikába szakadt véreink ott megélni nem tudnak és ezért visszavándorolnak. Ez a visszavándorlás a legbiztosabb eszköz a kivándorlás megszüntetésére. S miután a kivándorlás által okozott vérveszteség a nép szaporodásában, illetve a népfogyatkozásban a legsúlyosabb szerepet játsz- sza, remélhető, hogy ez a baj megszűnik.

HÍREK.

üjabb támadás Nagykároly város ellen.

Megakarják semmisíteni városunkat.

Nyilatkozzanak az intéző körök !! ?!!

A megyeszékhely ügyében népes gyűlés volt f. hó 2-án Szatmáron a városháza nagytermében, melyen úgy a

város, mint a megye előkelősége tekintélyes számban vett részt.

Jékey Mór távolléte miatt az értekezleten dr. Vajay Károly polgármester elnökölt, ki tudatta, hogy a memorandum elkészült és mintegy 374-en Írták alá, kiknek legnagyobb részét bizottsági tagok képezik. Ezzel tehát dokumentálva van az, hogy a megye többsége (2/s) a székhely áthelyezést éppen úgy óhajtja, mint évekkel ezelőtt, mikor a vármegyei közgyűlés azt határozatilag kimondotta.

A memorandumot az őszi parlamenti ülésszak megújításával Kende Zsigmonddal élén küldöttség fogja átadni a kormánynak, hangsúlyozván azt, hogy a székhely áthelyezést Nagykárolyból a megye elválasztása nélkül akarják, miután nemzetiségi szempontból a kettéválasztás gyengítené a magyarság pozícióját. A mátészaskai járás, mely még nem irta alá a memorandumot, csatlakozását szintén a megye épségben tartásához köti. A memorandum aláírás még nem nyert befejezést, amennyiben még többen vannak, kik távoliét vagy egyéb akadály miatt nem Írhattak alá.

Elvárjuk városunk képviselőtestületétől, hogy erre a f. hó 6-án tartandó közgyűlésen méltó választ ad azáltal, hogy a legerélyesebb actiót indítja meg aziránt, hogy Szatmár város ellenünk intézett támadásai egyszer s mindenkorra méltó visszautasításban részesüljenek. Azon azonban végtelen csodálkozunk, hogy a város hivatalos közlönye sem a mozgalomról, sem a gyűlés eredményéről tudomást nem vett.

Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 6-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: Az 19C9. évi házipénztári s a községi közmunkára vonatkozó költségve2-ik oldal.

kioktatni arra, a mit Németországban, Angliában már régen tudnak és a minek ez országok nagyságukat köszönhetik, az hogy a műhely, az üzlet vezetéséhez, stb. kell mindenesetre annyi értelem, mint az akták másolásához, de talán annyi is, mint a lateiner pályák bármelyikéhez. Hogy a hazának ma nem teszünk azzal szolgálatot, ha éhezni tudunk érte, hanem igenis, ha munkánkkal vagyont szerezhetünk, ez pedig csak az ipari és kereskedői pályán lehetséges.

Az ország elszegényedése.

Néhány év előtt egy neves magyar iró és publicista kiadta a büszke jelszót: harminc- millió magyar. Azt jelentette ez a jelszó, hogy szabad nyugodnunk mindaddig, amig harminc- millió ember ajakáról nem cseng a magyar szó és az ilyen hatalmas nemzet aztán mindörökre megmarad a népek hullámzó tengerében. Amikor ezt a jelszót kiadták, Magyarország Európa szaporodó népei között az első helyen állt és igy jogos volt a messze jövőbe vetett remény, hogy el jön az idő, amikor a hármashegy és a négy folyam országában harmincmillió ember fogja beszélni zengzetes nyelvünket. Sajnos, azóta súlyos változáson mentek keresztül népszaporodási viszonyaink. Körülbelül öt esztendő óta azt bizonyítják a statisztikai kimutatások, hogy Magyarország népszaporodásában stagnálás állott be és már most biztosra lehet venni, hogy az 1910-iki nagy népszámlálás ki fogja mutatni, hogy a percentuális szaporodás tekintetében több mint hatvan százalékot estünk vissza az 1900-iki eredménynyel szemben.

Szomorú eredmény és megdöbbentő perspektíva ! Ha a visszaesésnek okait kutatjuk, találunk vidékenként százat és százat. A legsúlyosabb hatással volt a népszaporodásra a kivándorlás, amely hét év alatt több mint egy félmillió embert ragadott ki a hazai levegőből. A kivándoroltak kilencven százaléka munkabíró férfi és asszony, a legjobb szaporodási anyag. Természetes, hogy ezt a hiányt szörnyen megérzi az ország népesedése.

A másik ok a súlyos gazdasági viszo-:

Hasonló kiválasztottak voltak Milthiades a marathoni hős — Sóion Athaenében, Likargos Spártában, Ciceró Rómában, végre a legújabb időkben a világ ura, — a hadak királya, a csaták tüneményes és félelmes alakja, a fran- cziák nagy Napóleonja.

De bárha mindezek világraszóló nagyságok voltának is — a léleknek, a lelki jóságnak oly letéteményesse, oly tüneményes kifejezője, a hazaszeretet oly igaz példányképe, egysem volt, mint Kossuth apánk.

Ha a görög mlthológia szerint Pallas Athene az istenek királyának Zeüs-nek fejéből pattant ki s akkor rengett az ég, ingott a föld, az egész mindenség megrendült és ha eme Istennő a Titánok elleni harczban hősiesen küzdött; ha Athene annak a harcz és küzdelemnek istennője volt, amely a jog kivívását czélozta, aki az igazság keresésének szent kötelességéért fogott fegyvert segítette, azt a har- czot, azt a küzdelmet, amelynek a vége az igazság osztás, a jónak és nemesnek diadala a béke és helyreállított rend volt; akkor . . . . Isten kiváló kegyelméből küldöttnek kell tekintenünk Kossuth Lajost is . . .

Avagy talán nem inogott hazánk földe lábunk alatt; midőn ő eljövendett; igen zúgott a vihara:

„Kárpátoktól le az aldunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar,

S szét szórt hajával, véres homlokával,

Áll a viharban maga a magyar.

Igen a föld lassú morgással jelzé a vészt.

Metternich kanczellár rendszere, a kama- rilla túlkapásai, az elnyomott magyart végre is öntudatra kelté s ekként a fennálló politikai intézmények lerombolására el volt készítve az akna, csak a szikra hiányzott, mely azt felrobbantsa.

Eme idők rettentő nyomását, híven jellemzi Kossuth Lajosnak 1848. márczius 3-án az alsótáblán elmondott beszéde, melyben ezt mondja :

„Mi rajtunk egy folytó gőznek, nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamarájából sorvasztó szél fu ránk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére zsibbasztólag hat.“

Az 1848. év tehát meghozta a gyutacsot.

A franczia forradalmi mozgalmak hire volt a lángra keltő szikra, mely felrobbantotta az aknát és Európa majdnem minden ily államszervében megingatta, megrendítette az uralkodó hatalom alapkövét.

A magas égből a szabadság angyalai fu- vának ébresztő dallamokat s az égi zenére ébredének fel dermedtségükből az alvó népek milliói.

S a népek e vulkáni megnyilatkozásában, kiragyogott oly szédítő magasban úgy, mint hazánk atyja az Ég küldötte, a jogos harcz Isteni letéteményesse, Magyarország Pállasz Athénéje — Kossuth Lajos.

Ő telve szív jósággal, az igazság érzetével, a békesség olajágával lépett a trón elé s nem démoni harczot akart vivni, csak a millióknak szabadságot kért az egytől!

Azonban Héra, a hadistennel Aressel másként határozott s megpecsételték a Kamarillában a magyar nép vesztét.

Szét szállottak az ország téréin a vészmadarak, saskeselyü szállott Prometheusra, a magyar nép testére s marczangolták húsát.

A nemzetiségek mint tenger áradata csapkodta s elsöpréssel, megsemmisítéssel fenyegette a magyarok országát és a vésznek eme összecsapása, az orkán eme kitörése közben, mit tett Kossuth Lajos ?

Büntető kezével megbüntette a felbujtót, de megbocsátott s a béke jobbjával áldásában is részesítette nemcsak vérét a magyart, hanem a legbestiálisabb vérengző szörnyetegeket is felmentette s a szabadság, egyenlőség, testvériség áldásaiban részesítette; mert, mint Jézus a keresztfán, igy sóhajtott fel kínzóiért:

Uram bocsásd meg nekiek, mert nem tudják mit cselekesznek ! — akként bocsátott meg az oláhoknak szörny tetteiért, a kimondhatatlan borzalmak kannibáli rémeiért s bocsátott meg a horvát, szerb, rácz nemzetiségeknek megfeledkezésükért; — megbocsátott nekik,

azért a kegyetlenségükért, amit, a nekik vagyont, jogot nyújtó magyarokon fenevadakhoz illő lel- ketlenséggel elkövettek s hajtottak végre ; ^amikért nem egyenjogusitani, de büntetést kellett volna kimérni.

Ez ama szivjóság, mely őt Milthiades, Sóion, Likurgósz, Ciceró és Napoleon fölé emeli — mert hisz, ezek mindenikének tetteiben mutatkozának az emberi gyarlóságok — a bosszáállás; de Kossuth Lajos a magyarok mészár lóit, a félrevezetett és öntudatán kívüli nép eredendő bűnének tartotta és azokat, kik ellenünk a legocsniányabb kínzó eszközökkel harczoltak, azért, mert őket is szabadakká, joggal bírókká tettük; — ugyanazon jogokban részesítette, mint a jogokért küzdő magyarokat; tehát a szabadság, a jogéletbe erőszakkal, akaratuk nélkül besegítette, őket szabad egyénekké lenni kötelezte.

Kossuth Lajos olyan volt, mint a nap az égen, mely ahova melegítő sugarait süté, ott életre vidult minden.

íme a fergetegben gyámol nélkül álló magyart isteni szava felrázná! Mint a központi naprendszer csillagai tündököltek körötte a hősök hősei:

Bém, a töpöröpött agg lengyel;

Damjanics, a rettenthetlen;

Güyon, a hadisten ;

A nők dísze, Lebstük Mária, a nőhonvéd ;

Gábor Áron, az ágyuöntő székelyhős;

A tizenhármak tábornokai;

A bécsi légió rettenthetetlen csapata;

A csatába dalolva menő veres sipkások;