Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-08-15 / 31. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 31. szám A nemzeti kormánynak, amihelyt sorát ejtheti, a földművelő nép sorsának könnyítésére, a kis- és középbirtokosság térfoglalására törvényt kell alkotni, hogy az őserőt képviselő osztály gyarapod- hassék s egészséges gyökérzettel és törzszsel táplálhassa a nemzet lombsátoros fáját. A drágaságról. Nagy volt eddig is a panasz a váratlanul reánk szakadt nagy drágaság miatt; pedig minden jel arra mutat, hogy a drágaság még csak ezután kezdődik. Órszágszerte gyenge a termés eredménye és még ott is, ahol elég kielégítőnek mutatkozott, a cséplés eredménye, ott is alább szállította a reményeket. De ez nem egyedüli baj. Tetézi még a helyzet bizonytalanságát az is, hogy a sokáig tartott szárazság eredményekép nincs takarmány, tehát a kisgazda, kinek nincs elég pénze a drága takarmány megszerzésére, kénytelen eladni marháját esetleg veszteségre is. Most három éve is igy kezdődött a drágaság. Akkor is a takarmány hiánya okozta, hogy a gazdák eladták kénytelenségből a jószágaikat. Eleinte a borjúhússal kezdődött: a gazda nem volt képes felnevelni a növendék marhát, tehát eladta azt. Legnagyobb részét Németország vásárolta meg és a mi gazdáink talán nem is gondoltak rá, hogy rövid idő múlva mennyi baj származik ebből. Aztán las- sankint a hízott marha ára is drágább lett, mígnem a hús drágaságát követte a többi élelmiszer indokolatlan áremelkedése. Ekkor kezdődtek a munkászavargások. A munkások azt mondták, hogy az élelmiszerek megdrágulása folytán nekik nem lehet megélniük az eddigi keresetükből, miben talán igazuk is volt; de aztán a folytonos munkás-sztrájkok miatt még inkább felment mindennek az ára, úgy, hogy egy rövid esztendő alatt 30—40—50 százalékkal drágult meg az élet. S bár azóta leszállt ismét a lábasjószág ára, a hús a piacon csak olyan drága, mint eddig volt. Most ugyanerre a procedúrára van kilátásunk. A rossz termés, a takarmány hiánya, a munkások folytonos bérharca azt fogja eredményezni, hogy a megélhetés méregdrágábban hihetetlen drága lesz, szinte már gondolunk a bekövetkező télre és a tavaszra, melyek egész meztelenségében mutogatják majd a nyomoruElő az ásóval! Tiz perc múlva megtalálták az elásott leányt, akinek baltával volt széthasítva a koponyája. Most ott állott a gyilkos a tetem fölött, a biró és az ügyész előtt. Vallott — Egykedvűen, nyugodtan beszélte el borzasztó tettét. Elvégezték a formaságokat. Kunszabót megvasalták és szuronyok közt bekísérték a városba. A tetemet is föltették egy szekérre és behozták szintén boncolás céljából. Mi is visszatértünk a városba. Én fáztam, borzadtam, undorodtam. Horti meg egyre azon csodálkozott, hogy mily nyugodtan tudott a gyilkos két hétig aludni abban a tanyában és hogy egykedvű lépéssel naponta hányszor elmehetett az elásott áldozat fölötti Mikor hazaértünk, János, egy esetlen, lusta parasztlegény, a kit a bátyám inasnak alkalmazott, jelentette, hogy egy nő várja Hor- tit a dohányzó szobában. Beléptünk. — Sötétruhás, halavány teremtés kucorgóit a díván sarkában. Horti kedvtelenül mosolygott és engem betuszkolt a hálószobába, melyet szárnyas, üveges ajtó választott el a dohányzótól. Nem tehetek róla, majdnem minden szót hallottam. — Visszahoztam a leveleidet — szólt a leány. _______________________ Ságunk at. Csak az a kérdés, hogy meddig mehetünk ez általános drágaság terén. Mi és mindazok, kik kész fizetésből élnek, kik tehát drágább megélhetésük költségeit nem háríthatjuk át a fogyasztókra, mi azt hisszük, hogy már elérkeztünk a végső határhoz ; pedig csalódás ér bennünket, mert a nehezebb napok csak ezután következnek. De az államnak, a mindenható allamnak most már igazán tennie kell valamit. A drágaságot az állam sem szüntetheti meg; de mérsékelheti azt a maga hatalmával. Az ősz folyamán a kormány megkérdezte az összss törvényhatóságokat, a kereskedelmi és iparkamarákat, valamint a gazdasági egyesületeket a drágaság okai felől. Akkor azt hittük, hogy a kormány azért gyűjti össze az adatokat, mert törvényes intézkedésekkel akarja szabályozni az élelmiszerek elárusitásának a kérdését. Azóta azonban nem történt e tekintetben semmi sem. A kormánynak, melynek szociális alkotásai eddig is figyelmet érdemelnek, köteles-: sége, hogy a nagy politika helyett egy keveset törődjék az emberek megélhetésével is. Ez ma bizonyára a legsürgősebb kérdés. Krónika. A Tulipán-szövetség gyülésezett. Vajon elékeresték-e a közgyűlésen megjelent tagok a tulipánt és feltették-e a — mondjuk — magyar gyártmányú szövetből készült redengotra? És vajon közgyűlés után a feltett tulipánok ottma- radtak-e a hazafias iparpártolásért dobogó keblek felett? És vajon meddig fog tartani ez a felveszi-leteszi játék ? Nem jól van ez, urak. Aki feltette a mellére, az hordja. Még pedig ne csak negyvennyolcas banketteken és védőegyleti ünnepségeken, hanem mindig. És viselje különösen a lelkén. Mert onnan már régen lekerült. * Haladunk a világosság felé, haladunk, mert javítják és szélesebb alapokra helyezik a népoktatási törvényt. Apponyi két törvényjavaslata, ha beteljesül, mint két világitó fáklya fog bevilágítani a sötét vidékekre és ellenálha- tatlan lesz. Nemcsak a kultúra, hanem a magyarság terjesztője is lesz az ingyenes elemi és gazgasági népoktatásról szóló törvény. Hogy milyen nagyhorderejű ez a két törvényjavaslat az utóbb említett szempontból, bizonyítja az, — Köszönöm ... te jó vagy ... — felelt a bátyám. — Most add vissza én leveleimet. — Bocsás meg, Anna, de nem találom a leveleidet. . . elkallódtak. — Elkallódtak? — El. — Hát Isten veled, Károly . . . Isten veled ! Hát csakugyan igaz ? Nem tudom, nem tudom hinni. — Anna, légy belátással, hiszen te oly okos teremtés vagy. Nézd, meg kell nősülnöm, kell, kell, mert különben elpusztulok. Ne haragudjál, Anna, nem tehetek másként. — Akkor Isten áldjon ! Nézd, Károly, nem mondom, hogy megölöm magam. Minek is ? Meg vagyok igy is ölve, a lelkem már halott és oly mindegy, hogy a testem mikor megy utána ! Ma-e, vagy holnap ? Lépés hangzott, majd néhány halk szó, a melyet nem értettem meg, aztán ajtócsapó- dás hallatszott. A leány elment. Beléptem a szobába. A bátyám ott állt a cserépkályhánál, a melyben vígan lobogott a tűz s a nyitott kályhogy nemzetiségi testvéreink tömörülnek és erősen a sarkukra állottak, mert védekezni akarnak — a magyarosítás ellen. * Az igazságügyminiszter érthetetlenül sokáig ellenezte azt a javaslatot, amely a csalás büntetéséről szóló törvényt akarta módosítani. Végre azonban meg van az 50. §., melynek értelmében szigorúan büntetik nemcsak a csalást, hanem még annak kísérletét is. Első tekintetre nem tartjuk fontosnak ezt az intézkedést, de ha jobban meggondoljuk, föltétien be kell látnunk fontosságát. Végtelenül fontos ez a törvény nálunk, ahol a jogi és társadalmi fogalmak ismeretének teljes hiányával van úgyszólván az egész szegényebb és olcsóbb néposztály és ahol nap-nap után fordulnak elő fölháboritó csalások éppen ezeknek a szegény embereknek a rovására. HÍREK. Személyi hír. Récsey Ede városunkba helyezett plébános f. hó 17-én veszi át a plébániát a ház ügyeivel együtt. — Pallmann Péter jeles tollú munkatársunk f. hó 18-án három hétre szabadságra megy. — Dr. N. Szabó Albert ügyvéd főmunkatársunk a németországi kath. világ által a pápai nuncius vezetése alatt f. hó 16., 17., 18. és 19-én tartandó nagygyűlésre Düsseldorfba utazott s csak a f. hó végével tér vissza. Eljegyzés. Periinger István p. ü. számtiszt eljegyezte Walich Antal magyaróvári ház- tulajdonos leányát Herminát. Érmihályfalva elöljárósága figyelmébe! A vasút utca 571. számú házastelek előtti hid annyira elhanyagolt állapotban van, hogy azon életveszély nélkül közlekedni lehetetlen. Ugyancsak a patak medre a beledobott mindenféle állathulladék folytán oly bűzt terjeszt, amely az egészségre feltétlen ártalmas. A midőn ezen körülméyre felhívjuk az elöljáróság figyelmét, elvárjuk a község derék föbirájától, hogy ezeken a felette szomorú állapotokon segíteni fog. Templom szentelések évfordulója. F. hó 15-én ünnepük Nagymajtény község r. kath. hívei a templom felszentelésének évfordulóját. Ez alkalommal a templomban ünnepélyes Isten tisztelet lesz, melyet Labosinszky Béla tart, a szent beszédet Holczmann Béla képezdei tanár mondja. — F. hó 20-án Király-Daróczon lesz templom szeutelési évforduló. haajtón papiroscsomot dobott a sistergő pará zs közé. A levelei voltak, amelyekben bizonyára tüzesen és ábrándosán esdekelt valamiért, a mi még akkor szent és drága volt szemében. A láng föllobogott és megemésztette lassan a papirust. A bátyám ott állt és nézte fanyar arccal, aztán a vaspiszkálóval szétkotorta a papiros hamvát és becsapta a kályhaajtót. Leült az asztalhoz. Hátát a szék támlájához nyomta és nyújtózott egy hosszút. Aztán fölvett az asztalról egy cigarettát és rágyújtott. A füstöt kéjesen fújta ki és arckifejezése egyszerre gondtalanná, szinte vidámmá változott. — Gyújts rá, kölyök! — szólt rám jókedvűen. Rajtam meg hirtelen valami hideg borzalom szaladt át: a szemem előtt fölvillant a tanyai gyilkos egykedvű arca és — lehet, hogy tán csak képzelődtem — de én ezt arcot megdöbbentően hasonlatosnak találtam e percben a bátyám ábrázatához . . . ALj igazán finom, kényel- -***** mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az bizalommal fordulhat Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipők éscsiz- -------mák is készülnek. —-h oz, SZATMÁR, (Keresztes András-féle czipő-raktárában csakis valódi finom bőrből, a már is világhírű hazai gyárakban czipőket és csizmákat nagyon is versenyképes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből minden ol- csóbbrendü készítményt a szokásos bőr és talp utánzatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják.
