Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-12-25 / 51. szám
Nagykároly, 1908. deczember 25. 51. szám. I. évfolyam* KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai ípartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Br. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SÍMIG ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6'— korona. „ „ „ fél évre .... 3'— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3’50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. „En vagyok az élet.“ Nagykároly, 1908. decz. 25. (S.) Ezerkiienczszáznyolcz esztendővel ezelőtt . . . Hideg fagy verte bilincsbe a természetet s az emberek lelkét egyaránt. Az erkölcs melyet félve hirdetlek s őriztek az apák, meglazult. A szív jóságát a . rosszindulat, a tiszta önzetlenséget csupa merő önzés, a jámborságot a fel- fu vaikodottság, az igazságot a hamiság váltotta fel. Törpe volt a kor, korcs a nemzedék. Az apák hite, a sokszázados, kiveszett egészen. Vásári bódé volt a templom s a papfa jói számit' komédiás. Egyformán vett galambot áldozatra, s emberleikeket. Nem volt a kornak Istene. A talpkö, a tiszta erkölcs, mélyen ásódotí le a sárba. Az erényt lábbal tiporták és csengő pénzért mérték az érzelmeket. A nép, amelynek háta görnyedt a testi szolgaságban, megért egészen a lelki szolgaságra is. Az erős durva ököllel taszította félre a gyöngét s ez még jajgatni is gyáva volt. Az eszes hideg ravaszsággal tette tönkre az egyiigyüt s édes kaczagássa! büszkélkedett ennek bambaságán. — Hatalomra vágytában nem nézte a hatalmas, hány szív vére tapad sarujára. Akit Jobként betegséggel vert meg a nagy ég, baromként hullt el utón, útfélen. Patakban hullott a szenvedők könyének zápora. És a sebeket nem kötözte be senki és a könyeket nem törülte le senki! Az éhezőnek nem volt aki ételt nyújtson s a szomjazónak nem adott senki egy ital vizet. Harpagnonkéntfukar volt ki-ki még a jó szóban is. Sötét vo.t, borzalmasan sötét . . . A lelkek éjszakája ... És sehol egy szikra, sehol egy sugár . . . Ebben a borzalmas sötétbei: ebben a dermesztő hidegben egy haj: Ion csillag szállt föl az égre messze Júdeábán megállt egy düledező istálló felett. Bent nyirkos szalmán egy jámbor nö feküdt s világra hozott egy életet. Megszületett az Eszme, az Ige, az Isten . . . Egy rongyos istállóban, a hol a levegő kérődző barmok párájával volt tele. — És mégis igy volt ez Istenhez méltó: neki legjobban kellett tudnia, hogy az egész világon az a pára talán az egyetlen meleg . . . És szálit az Ige szájról-szájra és Gloria in excelsis Deoí É. váltig igaza vaia a prófétának ! A hogy megvagyon írva a jövendölésekben, •— a király ok-királya nagy dicsőséggel ölt testet és messiása lészen a sárban fetrengő népnek — azcnképoen történtek a dolgok. Megszületett. Nem úgy, mint a királyok- királyához, sem mint a zsidók királyához illő. Tán én is, te is, mindnyájan másabb környezetben születtünk, mint ő. Nem palotában, me- nyezetes ágyon, de dülledező istállóban, ágy helyett jó volt a szalma, mit az Atya növesztett ege alatt fia számára. így csak a messiás születhetett; ez az igazi Krisztus születés. És itt veszi kezdetét az o emberfölötti hivatása, születése már első ténykedése messiási szereplésének. Már akkor hirdette tanát, mikor mint öntudatlan csecsemő pihent a jászolban ; már akkor nyitotta meg a sötét emléket. Vájjon tudta-e a szalmán, tehenek között született kisded Istenember, mily óriás hivatás köti a földi röghöz, mily szereplés az, a melyik csak tövist, sanyaruságof eredményez, sok-sok kint és a végén kálváriát, keresztrefeszitést ? És vájjon tudta-e, hogy az ő szent igéje majdnem testet ölt, tanai, mikért oly sok gyalázatot, oly sok gyötrést, mikért mártírhalált szenved, egykor bejárják a világot s annak magasztossága el ti térdrehullana’c az emberek milliói ? Így vala váltig igaza a prófétának, ki be- türől-betüre megjövendölte őt és élete egész misztikumát. Megszületett. De az atya szeme őrködött fölötte, tán az a csillag vala az, a mi a három királyokat vezette, a mi végül megállapodott a betlehemi istálló fölött. S a hogy ott feküdt a jászolban, a három király meghódolt előtte : — Gloria I És az angyalok kara zengett fölötte: — Gloria in excelsis Deo! Mily magasztos volt ez a születés, mily csodás, mily gloriás. Tömjén, mirha illatozott, kórus zengett, hódolat környezé s felülről az Atya tekintett le reá csillag szemével. Ilyen csak a Te születésed lehetett, oh, uram Jézus! * * * Szüztiszta, fehér decembervégi est. Hull a hó, szállong, patyolattakaróval borítja le a földet. Ne lássék semmi a régiből; tiszta, fehér, szivet-szivre hódított az Eszme . . . A fagy bilincse felolvadt a mezőkön és a lelkeken. S dúsan hajtott a termékeny talaj. Sarjadozott jóság, szivet nemesitő. — Termett jámborság, mely meg- békélteté a lelkeket. És Pallos lett az igazság, mindenfelé sújtva, hol hazugság termett. Lángoló tiizoszioppá nőt a hit, melynek vilá a a föld minden zugába elha- tolt és melege egyformán illetett gazdagot, szegényt. Emberré lett az ember újra, homlokát megkoszorúzta az erény, szivét nemessé tette a tiszta érzelem. Az erősnek karja támaszként simult a gyönge oldalához s a tanult, nem fogyó, türelemmel oktatta ki egyszerű társát. És saruját levetve a hatajmas, hamut szórt meghajtott fejére. Uj erő támadt a világban, uj érzés le t újra a szivekben, a lelkekben. S csodákat müveit. A szenvedőknek keserű könyét letörölte. Az undorító, égető sebeket gyöngéd kézzel bekötözte. A bánkódónak vigaszt adott, a kétségbeesőnek reményt. A kővel hajitót kenyérrel dobta vissza s a semmiségbe száműzte ezt a szót — bosszú, roszindulat. Ez az uj erő pedig a szeretet volt, áhitatos est ez. Az ünnepi éjszakában harangok zsonganak s a szféra a méla akkordokat szárnyaira- kapja s viszi messze-messze, tudtul adva a világnak: — Megszületett a Messiás! Csönd az utcán, a szivekben is áhitat. Ma bennünk lakozik az ő lelke ; ma ölt testet az Istenember igéje. Ezen a napon megszűnik minden szükséges és szükségtelen rósz. Az utca néptelen, nincs ma nyomorgó, éhező ember, jótékony meleg árad mindenfelé. Testvériség, áhiiat és csönd mindenütt és öröm. Boldog a gyermek, a szülő, a testvér, rokon, barát: ma nincs harag, gyülölség s krisztusi szeretet ült a lelkekbe. A karácsonyfa varázsa ez, mi egyesiti az embereket és a karácsonynak magasztossága. Mert megszületett az Istenember, a mi közös Messiásunk újból, hogy s ereíetre tanítson s hirdesse az Atya igéit újra, tovább, az idők végtelenjéig. S a templomokban felzug az orgona hangja s felhangzik a kórus éneke: — Gloria in excelsis Deo! ízléses őszi paletók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a-legolcsóbban szerezhetők be KATZ SÁMUEL női divaitermében Nagykárolyban.
