Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-11-14 / 45. szám
Nagykároly, 1908. november 14. 45. szám. I. évfolyam. KÖZÉRDEK Kereskedelem, ipar és mezőgazdaság érdekeit szolgáló társadalmi heti lap. Ä Ntgykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Iparíestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór Dr. Bisiíz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Sülé ALADÁR. Előfizetési árak : Helyben házhoz hordva egy évre „ „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre « ,, ,, fél évre 6 — korona. 3-— 7.— 3-50 Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. A házasság reformálása. Nagykároly, 1008. nov. 13. (S.) Tagadhatatlan, hogy a házasság intézménye a huszadik század elején válságos állapotba került. A válság a különböző népek szokásai és törvényei szerint mindenütt más-más. Franciaországban a nyilvánosság előtt, az irodalomban, a színpadon és a politikában, Angolországban azonban és Amerikában is a törvények mögött fejlődik a válságos folyamat. A válság nemcsak a házasság tartalmát és lényegét, de a formáját is érinti. A házasság lényegével szemben a tökéletes válás, a határidőre kötött házasság és a szabad szerelem teóriáit érvényesítik. N°m gondolják meg, hogy ezek a reformok megbontanák és megsemmisítenék a családi életet. Mert egy ember legbensőbb természete szerint csak egy családhoz tartozhatik. Mihelyt egy apa két asszonnyal két családot alapit, akkor mind a két család elveszti leglényegesebb karakterét. És ha a társadalom ellenőrzése nélkül alapíthatja a két családot, akkor a családi élet még inkább elveszti ősi természetét. Ilyen a házasság. Jó-e vagy rossz ? Fentartandó-e vagy megsemmisítendő? A házasságra vonatkozó vitákból mindeddig kifelejtették azt a fontos tényt, hogy az emberiség a szexuális egyesülések összes formáit gyakorlatilag kipróbálta már. Tapasztalataink vannak a szabad házasság, a határidőre kötött házasság és a válás előnyeiről és hátrányairól. És ezek a tapasztalatok nem is elmúlt időkből maradtak reánk. Mert a házasságnak minden elgondolható formája, úgyszintén a válásé is érvényben van most élő népek között. Nem kell tehát kísérletekről beszélni. A gyakorlatban tett tapasztalatok elégségesek arra, hogy belőlük az általános érvényű elméletet levonhassák. Prévost ezt a kettőt említi: „Mindama társadalmi közösségek, a melyek tartós rendben élnek, kiváltságos jogokat biztosítottak a feloldhatatlan házasságnak. Azért tették, mert csupán a felodhatatlan házasság adhat a társadalomnak, mint a legfelsőbb családi egységnek, szilárd tagolást. Ha maga a család nincsen kellőképpen megszilárdítva, ha széthull és részekre bontható, akkor a társadalom nélkülözi az egyénhez elvezető közvetítő tagot és nyomban rendellenes állapotba bukik.“ „A felbonthatatlan házasság mellé az összes társadalmak a szabály alól való kivétel gyanánt a válás lehetőségét akceptálták. De csupán kivétel gyanánt, szellőztetőnek csak, hogy az összetömö- ritett hő a katlant szét ne robbantsa. Ez a szellőztető azonban még csak jobban erősiti meg a házasságot, mert megvédi erőszakos robbanások ellenében. “ A házasság teoretikus felbonthatat- lansága és praktikus szilárdsága és tartóssága mindazonáltal legfontcsabb tartozéka a szolid és tartós szervezetű emberi társadalomnak. Nagyon hitvány az olyan kazán, melyet csak egyszer hasznainak és nagyon elhitványulna olyan társadalom, a hol a házasságok a válás előre fogant szándékával köttetnének. Meddő képzelődés elgondolni olyan társadalmat,' a melyben se házasságok, se válások nincsenek, mert ilyesmi sohse volt. Ilyen fantáziákkal nem törődhetnek a törvényhozó testületek. Roppant nagy baj, hogy az emberek meggondolás nélkül nősülnek. A válás megkönnyítésére irányuló törekvések onnan származnak, meri kevesen értik a h izasság szó komoly értelmét. A házasság, sajnos, már régen nem az az ünnepélyes, változhatatlan elhatározás, ami azelőtt volt, manapság nem egyéb, mint Hulló levél... Hulló levél, hulló levél! Elságultál, kerget a szél. Eregy arra kelet felé, Mond meg az én üzenetem Annak a szép barna lánynak, Mond : hogy csak ötét szeretem ! Hulló levél, hulló levél! Ha majd vissza kerget a szél, Üzen tolled az a kis lány. Ha azt üzeni: nem szeret, Hogy a szive másért dobog! Ne add át az üzenetet. De ha tolled az üzeni, Hogy a babáját szereti. Akkor siess add'át nékem, Ne késs! Jöjj szélvész szárnyakon Hogy tudjam, hogy őt bírhatom ! Kölcsey Béla. A százhuszas, — Irta : ■ Battyán Radó. — A százhúsz ott állt a nemzeti muzeum előtt. Piros sapkája kihivóan villogott a déli napsugárban, a nikkelszám tündöklőén ragyogott a százhuszas homlokán, de ő maga elborultál!, sötéten, merevenen nézte az utcát. A sürgő forgó tömeget, mely ügyet sem vetett rá, csak futott a maga utján, és miközben ezeket nézegette, elmerengett azokon a régi szép időkön, amikor még nem volt telefon, mely elvette a szegény hordárok elől a kenyeret, mely ráfeküdt a városra a maga végtelen nagy hálózatával, mint valami mesebeli polip, agyondrótozva, agyonfojtva ölelésével a szegény ártatlan hordárfajzatot. Nemcsak keresete csappant meg a száz- huszasnak, amióta dróton állapították meg immár a szerelmesek a titkos találkák idejét, de tekintélye is. Legalább otthon. Azelőtt ő volt az ur a házban, és amikor este lerakta az asztalra keresetét — akadt közte nem egyszer bankó is hát csak siettek kedvében járni, papucsot, kabátot meg miegymást ráhúzni és alig hogy belesüppedt a rozoga karosszékbe (még boldogult Lencsi néni hagyta rájuk) már ott párolgóit előtte a zsiros rizskása, meleg szeretettel ölelve körül az illatos libacombot. Most azonban, hogy beütött a nagy krach, egészen más világ járta a kis lakásban. Egyre fogyott, csökkent a tisztelete, már csak per öreg beszéltek róla, és bezzeg Sarolta, legnagyobb lánya, nem igen sietett este az ételt elébe rakni, ha véletlenül egy uj kalap próbálásával volt elfoglalva. Mert nem kell ám gondolni, hogy a százhuszaséknál azért valami nagy szomorúság járta volna. Dehogy is. A láncok szépen felcseperedtek, egyik a belvárosban dolgozott Madame Spitznél (legelső kalapos, párisi minták) a másik, az meg pláne szalonhölgy volt a Braun szalonban, hová tudvalevőleg a Lipótváros összes számottevő tényezői jártak. Persze, mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a százhuszas tekintélye alaposan megcsappanjon. Fájt is az öregnek ez a mellőzés, de hát mit tehetett ellene, mikor kétségtelenül bebizonyított igazság, hogy széli ellen nem forog a malom. Lehet, hogy ezek a gondolatok foglalkoztatták most is, e rekkenö déli hőségben a hordárt, mikor egyszerre csak egv diszkrét, halk sziszegés ütötte meg a fülét. És mint csatamén meghallja a távoli puskák halk recsegését, azonképen meghallotta az öreg hordár is ízléses őszi paleíók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a legolcsóbban szerezhetők be KATZ SÁMUEL női divattermében Nagykárolyban.
