Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-10-31 / 43. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 43. szám A Széchenyi-Társulat diszgyülése. (S.) A szatmárvármegyei Szécliényi-Társulat vasárnap Szatmártt nagyszabású kulurünnep- séget rendezett, mely iránt nemcsak megyeszerte, de általánosan nagy érdeklődést tanúsítottak, a mennyiben azon számos kulturegyesület, törvényhatóság, város és község képviseltette magát s országos nevű emberek vettek részt a a díszközgyűlésen, melyet közebéd, délután és este pedig a színházban díszelőadás követett. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja a Széchenyi-Társulat programmját a következő velős mondatba tömöritette össze: “Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul!“ Derék és hazafias jelentőségében nagyszabású programm, de azért a diszgyülés s az ezt követő ünnepségtől se sok eredményt remélhetünk, mert hiányzik a programm tökéletes megoldásához a szükséges anyagi és a czél szolgálatába apostoli buzgól- kodással szegődő erő. Pedig nem volna szabad, hogy Szatmári és a megyében akadjon csak egy olyan magyar ember is, a ki a társulat tagja nem volna. Mindaddig, a mig ez el nem következik, igazi eredményt a társulat aligha fog felmutatni. Ha Gróf Károlyi Istvánnak nem jön az az ötlete, hogy a megyénél a társulat czéljaira a pótadót megszavaztassa, ma talán a társulat nem is léteznék, mert anyagi eszköz híján fent nem maradhatott volna s ha a megye elvenné tőle, .ugyanaz az eset következnék be, holott, ha valamennyien tagjai volnánk, egyszerre birtokába jutna olyan anyagi és erkölcsi tőkének, a mely képessé tenné, hogy azt a nagyarányú, tevékenységet fejthesse ki, a mi az alapítók szemei előtt lebegett. Az ünnepélyről részletes tudósításunk a következő: Igen impozáns lefolyású kulturünnepe volt vasárnap Szatmár városának, a mely különös fontosságú nemcsak az ünnep külsőségeinél, a szereplők személyénél, de azon eredményeknél fogva is, a melyekről a zajtalanul, de annál nagyobb sikerrel működő szatmári Széchenyi- egyletnek beszámolnia alkalma nyilt. Az egyletnek Boromissza Tibor püspök elnöklésével lefolyt ünnepi közgyűlésen, a melynek egyik tárgya Falussy Árpád dr.-nak, Szatmárvármegye főilpánjának Károlyi István grófról, a Széchenyiesztendővel ezelőtt esett meg a dolog, éppen karácsony estéjén. Az erdő tisztásán cipeked- tem egy lelőtt szarvassal, mert hát akkor vadorzó voltam! Kellett az a vad, abból tápláltam a feleségemet, az adott volna karácsonyra kenyeret a házhoz. De az emberek törvényt szabtak, hogy szegény embernek nem szabad elejteni az erdő vadját, pedig az Úristen, tudom, azért népesítette meg vele az erdőt, mezőt, hogy a szegénynek is legyen egy kis tápláléka. No de az urak máskép csinálták, törvényt szabtak rája, engem is megfogott a törvény, hogy ott vesződtem az elejtett vaddal, rám esett az erdész. Úgy jött oda, hogy észre se vettem, mintha csak a földből nőtt volna ki. Egyenesen a puskámat kérte, hogyisne! mért nem kérte egybe az életemet, hisz a puskám volt akkor az én életem! Hát nem adtam! Akkor rám kiáltott, másodszor is kérte, harmadszor se adtam! Fogta a puskáját célba vett, de én gyorsabb voltam. Nálam is volt puska, egy golyó még benne ; annak a párja, a mi szarvast leteritette. Céloztam, lőttem. Menten lebukott ott, egy álló helyében. Kiömlő vére összevegyült a vad vérével, szépen megfértek ott egymás mellett. A szarvast nem hagytam ott, hazavittem tisztelendő uram, beteg volt az asszonyom, kenyér kellett neki. Hogy megöltem egy embert, sohasem tudta meg senki, magamnak is az volt eddig a biztatóm, hogy nem is öltem én meg, csak védtem magamat. Most, mikor érzem, hogy rövidesen találkozni fogok vele, nem merek eléje kerülni, a mig tisztelendő atyám fel nem oldoz, mert hát azaz ember, a kit megöltem, a tisztelendő atyám édes apja volt. ______________________ egylet alapítójáról tartott emlékbeszéde volt, jelen volt özv. gróf Károlyi Istvánná, született Csekonics Margit grófnő és leánya gróf Károlyi Gyuláné, szül. gróf Károlyi Melinda, valamint Károlyi Gyula gróf is, jelen voltak továbbá, mint a közművelődési egyesületek országos szövetségi közgyűlésén alakult országos közművelődési tanács elnökei, Széli Kálmán és Károlyi Mihály gróf is. Dessewffy Emil gróf, a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, továbbá Földes Béla egyetemi tanár, udvari tanácsos, Nagy Dezső, Kelemen Samu és Szunyogh Mihály orsz. képviselők, valamint a szatmármegyei és Szatmár városi értelmiség Ilosvay Aladár alispánnal és Vajay Károly dr.. polgármesterrel élén, jóformán teljes számmal. A közgyűlés délelőtt 11 órakor a városi Pannonia-szálló nemzetiszinü lobogóktól is ékes, díszes nagytermében kezdődött. A rendkívül tágas teremben mintegy 2000 ember szoronghatott. A karzatok is rogyásig telve voltak. A közönség közt különösen nagy számban voltak a hölgyek. Boromissza Tibor püspök magasan szárnyaló beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Falussy Árpád dr. főispán Károlyi István grófról, a Széchenyí-egylet oszlopos tagjáról tartotta meg ezután remek emlékbeszédét. A nagy tetszéssel fogadott emlékbeszéd után Fechtel János dr. tanár, a Széchenyi-Társulat titkára számolt be lelkesen buzdító, szép szavakban a társulat működéséről. Széli Kálmán tartotta meg ezután nagy tetszéssel fogadott beszédét. Boromissza Tibor püspök, elnök, hálás köszönetét mond Széli Kálmánnak a valóban oktató és szép beszédért. Széli Kálmán beszéde után Ilosvay Aladár tartott emelkedett színvonalú záróbeszédet,, mire a Szózat eléneklésévai a szép közgyűlés véget ért. Közgyűlés után, délután fél 2 órakor, a Pannonia-szálló éttermében mintegy 300 terítékű lakoma volt, a melyen az első áldomást Boromissza Tibor püspök mondotta a királyra. Másodiknak dr. Fáíüssy Árpád Széli Kálmánt éltette. Vajay Károly polgármester Szatmár városa nevében Széli Kálmánt és a vendégeket éltette. Mintha csak az elkárhozottból kiűzött sátán, egy szempillantás alatt a gyóntatót szállotta volna meg, úgy torzultak el arca vonásai, megrándult a teste és a keresztet tartó kéz fei- emelkedék, hogy egyetlen csapással szétzúzza a koponyáját annak, a ki őt oly árvává tette. De az utolsó percben ráesett tekintete a keresztre feszitelt üdvözítő vérző sebeire, a ki született, élt és meghalt, hogy életével, halála árán megváltsa a világot. Sújtó karja lehanyatlott a gyilkos verejtékes hnmlokára s gyengén belocsolta a megszentelt vizzel. És az a nyomorult ott a szalmaágyon úgy érezte magát, mintha ez a pár vízcsepp eloltotta volna a lelkében lángoló poklot. Végtelen az Ur irgalmas s kedves előtte a megtért bűnös. Legyen ő tevéled s bocsásson meg néked, miként én is megbocsátok! Kiszakadt a lélek, megtért a vén bűnös. Mikor a fiatal pap kilépett a rozoga ajtón a téli éjszakába, megkondult a harang kicsiny falujában, elsőt harangoztak éjféli misére. Megszületett a megváltó! A pap pedig felnézett az égre, melynek azurboltozatján milliónyi cillag reszkető fényével dicsérte az Urat, lelki szemeivel ott látta magát az Ur zsámolyánál. Szemeit elvakitotta a ráömlő fényözön és hallá a Megváltó szavait szelíden, biztatón. Istennek felkent szolgája, az Ur vagyon tevéled, egy szempillantás alatt felemelkedtél hozzám, mert bocsánat lakozik a te szivedben, megbocsátottál úgy miként én megbocsátok minden vétkezőnek. Károlyi Mihály gróf, mint az Országos Közművelődési Tanács társelnöke a Széchenyi szövetségre emelte poharát. Fechtel János dr. a Károlyi grófnőkre, Károlyi Gyula gróf nagy figyelmet keltett köszöntőben a zajtalan, önzetlen, kötelességteljesitő, csak a haza érdekét tekintő munkálkodásra emelte poharát. Dessewffy Emil gróf élénk tetszés közt Boromissza Tibor püspököt köszöntötte fel. Kelemen Samu, Szatmár városa orsz. képviselője a Széchenyi-Társulat vezetőségét éltette, Jékey Zsigmond a magyar anyák mintaképét, özv. gróf Károlyi Istvánná szül. Csekonics Margit grófnőt éltette. Ezután Fechtel Jáoos dr. társulati titkár felolvasta az érkezett üdvözlő sürgönyöket. Domahidy István a jog, törvény és igazság fenkölt bajnokára, Széli Kálmánra üríti poharát. Turner Albert a sajtót köszönti fel. Domahidy Elemér Falussy Árpád főispánt, a fényesen sikerült ünnep lelkes tervvezőjét, s végül berencei Kovács Jenő a közművelődés névtelen hőseit, Szatmár vármegye tanítóit éltette. A társaság még jó ideig mulatott együtt Bunkó Vincze zenekarának gyönyörű magyar nótái mellett és a vig hangulat a lakomán szintén részt vett román földművelő küldöttek közt is is oly fokot ért, hogy amikor Széli Kálmán Falussy Árpád dr. főispán kíséretében éljenvihartól kisérve a püspöki lakban levő szállására indult, egy Marinka György nevű termetes román ember ölébe kapta a főispánt és utána, nekibátorodva Széli Kálmánt is; egyiket is, másikat is magasra emelte társainak ujjongó lelkesedése közt. Délután és este a színházban Heves Béla díszelőadásokat rendezett, a melyen megjelentek az összes vendégek. Magáról az előadásról külön emlékezünk meg, itt csak annyit említünk meg, hogy Heves színtársulatával minden tekintetben az osztatlan elismerést vivta ki. Este a várost kivilágították. Felhívás az iparosokhoz. Ismeretes az a lelketlen terrorizmus, mely- íyel a népbolonditö vörös zsarnokok badar eszméik szolgálatába kényszerítik — legtöbbször akarata és meggyőződése ellenére — a becsületes magyar munkásnépet. A Jakabok vérlázitó tirannizmusát keservesen nyögik azok a szerencsétlen rabszolgák, kik a szociáldemokrata erőszak következtében kénytelenek hazájukat, vallásukat megtagadni, elveiket, meggyőződésüket feláldozni, hogy maguk és családjuk számára kenyeret szerezzenek. Ez az állapot civilizált országban képtelenség. A magyar társadalom ezt tovább nem tűrheti. Felebarátjainkról, testvéreinkről van szó. Akinek ajkain a szabadság szent szava nem üres frázis, akik nem szájaskodni, de tenni akarnak, embereljék meg magukat és szabadítsák fel a kizsákmányolt, rabláncra fűzött proletárokat. Szabadítsák meg őket azoktól az átkos bilincsektől, melyeket a pöffeszkedő demagógok erőszakoskodása vert reájuk. A tisztességes megélhetéshez, sőt elsősorban ehhez joga van minden embernek. Joga van azon munkásoknak is, kiknek gypmranem veszi be a nemzetközi maszlagot. Államnak, társadalomnak kötelessége ezt a jogot biztosítani, ennek sértetlensége fölött őrt állani, főként akkor, ha azokról van szó, kik a fennálló rendnek legmegbízhatóbb, szilárd alapját képezik. És mégis mit tapasztalunk? A hazájukhoz és vallásukhoz ragaszkodó szociálisták sok esetben éheznek, mert a vörösök féktelen terrorizmusa kibojkottálja őket a munkából. Ki nem látja be, hogy ez felfordult, visszás állapot ? Ki nem tudja, hogy éppen a munkaadók vétkes közönyössége mily temérdek munkást döntött már a forradalmi szocialismus karjaiba ? Igazán csodálatraméltó az az elszántság, mellyel sok munkás éhezve is ragaszkodik meggyőződéséhez. Emeljünk kalapot előttük. De amily tiszteletreméltó az ő kitartásuk, küzdelmük a nélkülözések között, oly szégyenletes a munkaadókra az a részvétlenség, mellyel az az őszi és téli újdonságok BEKKER ORBÁN JS boák és gallérok, elegáns rövid és hosszú kabátok, női és férfi őszi köpenyegek, férfi felöltők igen jutányos árakon árusittatnak. Brassói, zsolnai és angol szövetekből mérték szitése elvállaltatik. ruhák, őszi és téli szerinti ruhák elké-
