Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-07-04 / 25. szám

Nagykároly, 190?. julius 4.

r25. szám.

KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP.

A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség: Kiadóhivatal:

Gr. Károlyt György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza.

Főmunkatársak:

Dr. Gelíéri Mér Dr. Bisitz Béla.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

SIMKÓ ALADÁR.

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva egy évre „ „ „ fél évre

Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre

6’— korona. 3-—

7 —

3*50

Egyes szám ára 16 fillér.

Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult.

A „feketék“ és „vörösök“ harca.

A közfelfogás az ördögöt hol feketének, hol pedig vörösnek képzeli. — A cikk cime után Ítélve tehát elég vigasztalan a helyzete a két harcoló félnek, mert egyik sem mondhatja a másikat ördögnek, hiszen akkor önmagát jellemezné. Pedig a közéletben úgy, mint a magán életben még mindig korszerű és divatos a harcoló ellenfeleknek az a buzgó fáradozása, hogy az elvek harca helyett az elvek képviselőjét, a személyt lerántsák és legyalázzák és legalább is az ördöggel egyenrangúvá tegyék az által, hogy roszakaratról, önérdekről stb. vádolják, mert a közéletben rosszakarat cd önérdek hajhászása ördögi tulajdonságok.

„Feketék“ és „vörösek“ újonnan kialakult társadalmi fogalom. Jelent két világnézetet, a mely egymástól a legtávolabb áll. Jelent két világnézetet, a mely lassan-lassan magába olvasztja a közöttük levő és hozzájuk többé-kevésbbé hasonló világnézetet és a mely két világnézet jegye rá van sütve a mi korunk homlokára. Két hatalmas tábort jelent ez a két fogalom,, a melyek szerves lázas és ideges munkában állnak, szövetkeznek, toboroznak, véres kardot hordanak körül, hogy a tespedt és alvó embereket felrázzák és pánhivővé sorakoztassák. A „feketék“ táborának jelvénye egy hatalmas kereszt és.mellette a nem- zetiszinü zászló, a „vörösök“ tábora fölé csak egy jelvény van kitűzve: egy vörös lobogó. A „feketék“ elnevezésüket a katholikus egyház papjának fekete ruhájától nyerték, a vörösök a forradalmi szinet a vérszinétől kapták.

A „feketék“ és ..vörösek“ harca alatt értjük a hazafias keresztény világnézet és szociáldemokrata-anarkista világnézet küzdelmét, a meiy mindig jobban kezd kibontakozni a homályból és mindig élesebb lesz. Mind , keöő érzi, hogy halálos ellenféllel áll szemben, vagy egyiknek, vagy a másiknak ott kell maradni a küzdő téren. Egyszóval a „feketék“ és „vörösök“ harca élet-halál harc.

Ez a gondolatsor juthat eszünkbe, mikor arról értesülünk, hogy a szociáldemokrata párt kiadta a jelszót, hogy a katholikus népszövetség ellen fel veszi a harcot és a hol lehet lehetetlenné fogja tenni továbbterjedését. Nem meglepő reánk nézve ez a kiadott jelszó, hiszen vártuk már, tudtuk, hogy be fog következni, be kellett következnie. Érezte és érzi a szociáldemokrata világnézet, hogy

a kath. népszövetségben találkozik a leghatalmasabb és legerősebb ellenféllel, nem a gazdasági, sem általában világnézetének anyagi oldalát tekintve, hanem erkölcsi oldaláról. A szociálizmust ugyanis két oldalról kell szemlélnünk és megbírálnunk: az egyik az erkölcsi oldala, erkölcsi-vallási és társadalmi világnézete, a másik az anyagi, gazdasági egyszóval az ember földi, anyagi életére vonatkozó nézete. A szociáldemokrata ellenfelére csakis az első sorban talál a katholikus népszövetségben. Hiszen az ország, a társadalom és a nép anyagi helyzetének előbbre vitele csak úgy célja a kath. népszövetségnek és egyáltalában a keresztény világnézetnek, mint a szociáldemokráciának. A kath. népszövetségnek meg egyenesen nyomatékosan hangsúlyozott célja a nép anyagi jólétének fejlesztése. Tehát a küzdelem egészen leszorul az anyagi térről és átterelődik az erkölcsi-vallási térre. Magát a szocializmust és nem annyira a gazdasági Programm, hanem az erkölcsi-vallási világnézet hasitja két hatalmas táborra, tudnillik a szociáldemokrácia és a keresztény szo- ciálizmus táborára.

Ismerjük a hadviselő feléket, ismerjük a harcteret, de azt hiszem, a harcoló felek fegyverzete sem ismeretlen. Nem

Ä tömösi Leonidas.

Történelmi elbeszélés a magyar szabadsádharcból.

Irta: Hebe Jószef.

— „Közérdek“ eredeti tárczája. —

Tudod-e magyar, ki volt Kiss Sándor ezredes? Hát ki volt a görögöknek az a hőse, a ki 300 magával feltartotta hazájáról a halálos veszedelmet, mig Görögország újra össze szedhette magát, hogy szembe szállhatott a perzsák százezreivel ? A ki egy szorosban szembe szállt Xerxes millió emberével s egy lépéssel sem hátrált hazája kapujából, mig. csak ulolsó emberével Ö maga is el nem esett.

Vagy ki volt ez a másik nemzeti hős, kit a szédáni csatában ezredével a leggyilkosabb tűzbe állított vezére s csak annyit mondott neki: „Ezredes ur, a franczia gárda meghal, de magát meg nem adja!“ „Érthetetlen, nem retirálok“ volt ezen ezredesnek válasza. És megállotta helyét, két teljes porosz dandár és 30 ágyú ellen. Gyilkos pusztítást vitt már véghez ezredében a golyó, sorai megritkultak, alig pár szakasz mindössze, a mely a zászló körül tömörül. Oly irtóztató a pusztulás, hogy elborzad maga az ellenség vezére; követet küld a vitéz

franczia ezredhez, add meg magad, hisz elvér- zel utolsó embereddel 1 Nem! kiálltotta az ezredes és meghalt, ő maga legutoljára, az ezred zászlóját szorítva szivéhez. Meghalt, de egy lépést sem hátrált onnan, a hova állították.

Ilyen Leonidás, ilyen francia gárda ezredes volt Kiss Sándor, a magyar szabadságharc egyik legnagyobb vitéze. Emeld meg kalapod édes magyarom, ha kiejted szádon ezt a nevet. Szálljon egy sóhaj, a nemzeti kegyelet sóhaja, ég felé kebledből, emlékére a leghősibb, legnagyobb magyar ezredesnek . . .

Mikor Bein apó, kitisztította Erdélyt az ellenségtől, alvezéreinek, kivált az erdélyi szorosok őrizetét kötötte gondosan szivükre: „Be ne engedjétek az oroszt még egyszer, csak holt testeken át“ szólt Czecz tábornokhoz. Jó kezekben lesz minden kapu 1 felelt Czecz tábornok. Erdélybe Oláhországból csak három kapu nyílik. A dornaalji, törcsvári és a tömösi szoros. Junius elején már kopogtatott is a tömösin a munka. Lüders tábornok 20,000 emberrel áll a tömösi szorosnál. Megeszik ezek csupa dühükben azt a 600 székhelyt, ki a szorosban őrködik Szabó Nándor alezredes vezetése alatt. De hogy ették. Szabóékat már az első torlasznál teljes erővel rohanja meg a muszka.

Néhány ágyú lövés, s véres homlokkal

rohan vissza a megrémült kozák. Ott harap gyepbe a roham vezére Kosztin ezredes.

Reggel 8 órától este 6-ig erőlködik és a 600 magyar mindig visszaveri az oroszok ezreit.

A brassói kerület akkori hadparancsnoka Kiss Sándor honvédezredes volt. Gyönyörű barna férfi, sugár növésű, magas a homloka és villogó szempár sugározta a nemesfőről az oroszlán bátorságot. Boldog mennyasszonyt, óriási vagyont hagyott ő is otthon a hazáért. Hol vannak most mind eme gondolatok, vájjon megrezzen e szivében csak egy húr is érettök, mikor ott áll most, a tömösi második szám kerítéséhez támaszkodva, hová Brassóból sietett, a szorongatott Szabó erősítésére. „Fiú, le a kanóccal“! szóll rá szelíden a székely su- hancra, ki már puffogtatni akarja az ágyút. „Ne még, fiam, szólt gyöngéden. Majd ha közelebb jönnek. Lőhetsz még kedvedre ele- g A fiú leereszti a füstölgő kanócot. Lüders annyira felbőszült előbbi kudarcán, hogy teljes főnyi hadseregével rohan neki a tömösi sáncnak.

Junius 20-ika volt. Legvitézebb, leggyilkosabb napjainak egyike a magyar szabadság- harcban. Az orosz sereg 1-ső dandára rémülten fut vissza a székelyek jól irányzott .lövéseitől.

SINGER MARTON és TARSi

villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. Díjmentesen készit költségvetést mindennemű electroteknikai be- : rendezésekről. Csengőmunkákat is legjutányosabban vállal.

Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktáron.

i