Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-04-25 / 15. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 15. szám S hiába jönnek miniszteri rendeletek, hiába támadja a sajtó, a protectió oly erős gyökeret vert egész fáradalmunk életébe, hogy azt onnan kipusztitani, hiirtani egykönyen senkinek sem fog sikerülni. Pedig mindaddig egészséges, fejlődés, természetes kiválasztás nem történhetik, a mig a protekctió oly nyíltan űzheti az erkölcstelen orgiát, mindaddig tiszta levegőjű közéletről szó sem lehet, senki ambícióját ki nem elégítheti. Mert hol találja meg a tehetség biztosítékát érvényesüléséhez, ha a talentum munkáját, a miniszteri prtectió elütheti az elsőségtől.?! Ilyen viszonyok mellet, senki nem sem fog komoly munkára, tehetségének fejlesztésére törekedni, hanem minden eszközzel, minden erejével oda fog hatni, hogy alkalmas és hatalmas protektorra tegyen szert, az azután pótolni fogja azt, mit a természet tehetségben, szorgalomban s komoly munkára való törekvésben tőle megtagadott. A kath. népszövetség és a felekezeti béke. Vannak kérdések, a melyeket soka eszünkbe nem jutott volna felszínre hozni, mert a felszínre hozatalnak semmi oka, czélja nincs. — Ilyen kérdésnek tekinthettük azt is, hogy a kath. népszövetség vezethet-é, szolgálhat-é, a felekezeti béke megrontására okot. Nem is volt szándékomba soha ezt a dolgot bolygatni, mert a kath. népszövetség céljától annyira távol állónak tudom más felekezetek belügyeit és jogos érdekeit, hogy azt össze függésbe hozni részünkről teljesen feleslegesnek, set érthetetlennek, erőszakosnak tartom. Hogy most mégis erről a kéroésröl irok, teszem azt kénytelenségből, nem azért hogy hajánál fogva előráncigáljak olyan kérdést, a mely képes bacilusokkal megtölteni a levegőt. — ha valamikor áldatlan és szomorú volt a felekezeti békétlenség vagy érzékenykedés, akmögött vette ép észre, egy kis üveget tett, aztán bement a házba, Julcsa épen a karszéket törülgette a kötőjével, az anyja megszólította: hát te mi dologba gyüttél haza. — Vissza se mék többet, ides. — Kétfelé vágtuk a kenyeret Gáborral! . Hát oszt mir! ? — Julcsa oszt elmondta a sort, de az anyja azt vélelmezte, hogy: — Nem addig van a fiam. Ha összevesztetek, majd kibékültök, itthon nem lehetsz, tanya csúfjára! — Ezt meg a Julcsa nagyon zokon vette és átszaladt rögtön a kasznárékhoz. A tekintetes asszony összecsapta a kezét, mikor meglátta. Julcsa sebtiben el is monta, kogy hiba történt és hogy azért jött elő. — Ha a tekintetes asszony megfogad, — mondta — hóttom napjáig hűséges cselédje leszek, még a lábanyomát is megfuvom ! — Megfogadnálak, Julcsa, — Borcsa úgy is elmegy, de tudom úgy is elhagysz nemsokára, visszamész az uradhoz. — Nem én, kézit csókolom, nem szegek én többet a kenyériből, a mir engem büntetlenül megbántott, a szeme közé se tudnék nizni jó lélekkel. Így Julcsa újra ott szorgoskodott a kastélyban csakúgy, mint leány korában. Mikor a kútra ment, még dalolgatott is. (Hadd mondja el Panni néni a Gábornak, hogy nem busul). Már a második vasárnapot töltötte az Annamajorban, mikor egy ebéd után bement a tekintetes asszonyhoz és zavartan huzgálta a köténye csücskit. A tekintetes asszony megkérdezte, hogy mit akar. — Kézit csókolom, értem gyütt a Gábor. — Ne bomolj Julcsa, hiszen azt mondtad, hogy hóttod napjáig itt maradsz. — Nem maradhatok, instálom, mer asszongya, hogy elfogyott a szárított lebbentse, meg vasárnapra sincs mán — tisztája. Györtelepi Gizella. kor legelsősorban ma az, — a lefolyt nemzeti küzdelem a hazáját igazán szerető magyar népet egy táborba, egy szövetségbe, a koalícióba szóllitotta, mert legfőbb érdekei forogtak kocz- kán: alkotmányos jogai. — Egy táborba állottak vallás különbség nélkül és az összetartásnak megvan és meglesz a kívánt eredménye. De ha kemény volt a lefolyt nemzeti küzdelem, még keményebb nemzeti küzdelemre lehetünk elkészülve az általános választói jog behozatala alkalmával, a mely a magyar népet még szorosabban összefűzi a közös hon szere- tete és megvédése ált^ 1. — Tehát a felekezeti békétlenség, a mely magyar embert magyar emberrel állit szembe, talán ép ma és a közel jövőben a legveszedelmesebb és legszomorubb helyzetek elé sodorná édes hazánkat. Azok, a kik a kath. népszövetség eszméjét felvették és felkarolták; a kik a felvett és felkarolt eszmét valóra váltották, továbbá a kik a valóra váltott eszmét tovább plántálták, azoknak tudniok kellett és kell hogy a felekezeti békétlenség ilyen áldatlan, tehát ez volt és lehetett legkevésbé céljuk a népszövetséggel. Tehát a kath. népszövetség célja legkevésbé a felekekezeti béke felforgatása. Hiszen épen azok, a kik a kath. népszövetséget megalakították, a nemzeti ellenállás korában a legexponáltabb helyen állottak és hazafiui becsületük akkor ragyogott igazi fényében. Miért irok én mégis erről a kérdésről ? ezért, mert több oldalról azzal a képtelen váddal akarták a kath. népszövetség tovaterjedését és a kath népszövetség tovaterjesztőinek működését meggátolni, hogy, hogy kath. nép- szövetség a felekezeti béke megbontására vezet. Láttuk fentebb, hogy a kath. népszövetség megalakitói szándékától ez a csel állott legtávolabb. Továbbá a kath. népszövetség alapszabályaiban nincs egyetlen egy pont sem, a mely arra az eredményre vezethet, mert akkor a belügyminiszter ur ezt bizonyosan észre vette volna és jogosan meggátolta volna. Mi lehet tehát mégis az, a mire alapítják ezt a szélnek eresztett vádat? Nem akarom feltételezni, hogy rosszindulat, hanem a kath. népszövetség intenczióinak teljes félremagyarázása, illetve talán az inten- czióknak nem ismerése. A kath. népszövetség első, legelső célja a katholikus egyház híveit, a kik az anyakönyvben egy táborban vannak, az életben, a társadalmi élet minden rétegeiben is — politikai szabadságuk teljes érintetlenségében való hagyásával — egy táborba akarja sorozni, hogy a maguk jogos ügyeit megvédjék és egyértel- müleg járjanak el akkor, a mikor közös ügyükről van szó. Amint valamikor nemzeti apostolunk 1 pponyi és még sok nemzeti hősünk (lehet valaki vérontás nélkül is hős) a nemzetet a nemzet ügyének megvédésére szólította fel, úgy most a kath. népszövetség eszméjeik terjesztői a katholikusokat felszólítja, hogy e közös ügyeik megvédésére, illetve a közös ügyeiknek helyes és kedvező elintézése céljából egyesüljenek egy zászló alatt. Második célja a katolikusokban a keresztény élet tartalmát bővíteni, illetve a keresztény eszmék megvalósítására rábírni, egyszóval az országot visszahódítani a kereszténység számára. Keresztény volt az ország alapításakor, keresztény fejlesztésekor, keresztény a tatárjáráskor, a török hódoltság előtt s igy óhajtjuk, hogy a kereszt zászlója alatt alakuljon ki az uj Magyar- ország is. Úgy vagyok meggyőződve, ezzel nemcsak hogy nem forgatjuk fel a vallási békét, hanem szinte segítségére jövünk azáltal, hogy egy munkán dolgozunk, egy célt szolgálunk az országnak jelentékeny részét képviselő protestáns egyházzal. Tehát a kath. népszövetségnek terjesztői nem a felekezeti békét bontják meg, hanem a felekezeti kőszivtiséget akarják eloszlatni és a protestánsokat meggyőzni, hogy a hazafias kötelességet teljesítsünk, mikor a haza erkölcsi és vallási ziláltságát helyre akarjuk állítani és az ország keresztény jellegének vissza állításán fáradozunk. Most ezt a kérdést nem folytatom tovább, majd a népszövetség czélját bővebben ismertetem és akkor újra rámutatok arra, hogy itt legtávolabb van a felekezeti béke felbontásának szándéka, sőt nagyon örülnénk, ha a protestáns egyház a maga kebelében alakítana egy protestáns népszövetséget, akkor azt tekinteném a kath. népszövetség egyik legszebb diadalának, mert egy czélért s az ország keresztény jellegének visszaállításért fáradoznánk, a mit én manapság legszebb hazafiui kötelességnek tartok. Pallmann Péter. A visszautasított védői dij. A „Halmi“ láptársunktól vesszük át az alábbi érdekes cikket, melyet minden kommentár nélkül közlünk. Megírtuk múlt számunkban, hogy Dávid Dezső verécei lakos egy 1000 koronás váltót hamisított a Dobos Mihály verécei lakos nevére, hogy az igy szerzett pénzen kifizethesse apja védőjének, Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnek a honorárium amaz esedékes részét, melyhez a védelem folytatása kötve volt. A hir bejárata majdnem az összes fővárosi lapokat, melyek közül több szó szerint közölte cikkünket és külömböző kommentárokkal látta el. Hogy egyet mi is hozzunk közülök, ideigtatjuk azt a közleményt, mely a bűneset alkalmából a szociáldemokrata Népszavában látott napvilágot. A hir szó szerint igy hangzik: Váltóhamisítás az apáért. Úgy történt a dolog, hogy a beregszászi esküdtbiróság előtt gyilkosság vádjával terhelten állott Dávid Márton. A védője Kelemen Samu országos képviselő és ügyvéd volt. Neves védőt kellett fogni, meit a Dávid Márton ügye nem a legjobban állott. Az ügyvéd-képviselő ezer koronát kötött ki magának a védelemért. A tárgyalás előtt fölszólította Dávidékat, hogy fizessenek. A Dávid- familia szívesen fizetett volna, hiszen az édesapjukról volt szó, de nem volt pénz. Hol vegyenek? Ha nem lesz pénz, a hírneves ügyvédképviselő leköszön a védelemről és igy az igazság esetleg másképpen mérődik ki. Az ezer korona — úgy látszik — fontos szerepet játszott tehát itt az igazságszolgáltatás körül. Az egyik Dávid-fiu elmegy Dobos Mihály verécei (Ugocsamegye) gazdához, akinél hiába könyörög pénzért. Nem hajlik meg a jómódú atyafi szive, nagy veszélyben van tehát Dávid Márton, az édesapa. A fia hiába könyörgött Dobos Mihálynak. Kelemen Samu dr. hírneves ügyvédnek és országos képviselőnek is hiába könyörögne, hogy védje meg az édes apját — hitelbe. A fiú kapta magát — váltót hamisított a Dobos Mihály uram nevére. A képviselő ur igy aztán zsebrevágta a tiszteletdijat és a beregszászi esküdtbiróság — mint annak idején megírtuk — föl is mentette a gyilkosság vádja alól Dávid Mártont. A képviselő ur nagyon szépen beszélt. Megért ezer koronát. A váltóhamisítás kisült. A Dávid-familia rendezni akarta az ügyet, de már késő volt és nem is tudta, mert szegény familia. A csendőrség beleszólt a dologba és a Dávid-fiu a legnagyobb lelki nyugalommal ismerte be a tettet. — Képes lettem volna mindenre, mert az apám életéről volt szó. Szívesen leülöm a váltóhamisítást, az a fő, hogy apám életét sikerült megmenteni. Kelemen dr. képviselő ur, aki ezer korona nélkül nem akart örülni Dávid Márton élete megmentésének, most már kénytelen az ezer koronát visszafizetni. Muszáj. A reputációja megKöveteli. Tulajdonképpen semmi baja nincs. Emberben, lóban nem esett kár. Dávivot nem akasztják föl, Dobos uramnak is meglesz a pénze, a Dávid-fiu is örömmel üli le váltóhamisítást, legföljebb Kelemen Samu dr. ur érez valami nyilalást a szive tájékán. Ott tartja tudniillik a pénztárcáját. Dr. Kelemen Samu ugyanis sietett a fővárosi lapokat informálni affelől, hogy az 1000 koronát, mely a védői honoráriumnak csak egy részét képezi, visszaadja Dávid Dezsőnek mihelyt meggyőződik arról, hogy a pénzt bűnös utón szerezték. Meghatva állunk meg a képviselő ur önérzete előtt. Szép és dicséretre méltó dolog, amelynek értékéből azonban sokat levon a Dávid Márton bűnügyének tárgyalásán történt egy epizód, amely azt bizonyítja, hogy ameny- nyire ápolja és félti a képviselő ur a saját önérzetét, annyira nem törődik a másokéval. A honorarium ugyanis, melynek a bűnös 1000 K egyrészét képezte, a tárgyalás során nagyhangú indítvány tételére ragadtatta a kép-
