Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-04-18 / 14. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 14. szám lenne helyénvaló a Krisztus feltámadását s általában a feltámadást és örök életet tagadók érveinek bemutatása azokkal szemben az ellenérvek sorakoztatása. Nem adunk itt dogmatikus fejtegetést a feltámadásról, de leszegeztük igazságként, hogy nem a haláltól való félelem kapaszkodik görcsösen a feltámadás hitéhez, nem a világ önző szerelme táplálja bennünk az örökélet hitét s nem babonás hiszékenység, visio, álomlátás a húsvéti igazság: a Krisztus feltámadása; de tény, s igy zálog, pecsét, Ígéret, biztosíték nekünk a szépnek, a nemesnek, a jónak, az igaznak az ethicai értékkel bírónak feltámadásáról, örök életéről. A Krisztus feltámadása bizonyság- tétel a felől, hogy minden emberi, világi szeny, fondorlat, hamisság, árulás, igazságtalanság diadala — ha diadalra jut — csak időleges a Krisztus felett. Igen, mert Nagypéntekre Husvét következik. A her- vadást felváltja a kikelet. A sötétségen erőt vesz a világosság. Az igazság előb vagy utóbb, de diadalt arat. És Messiás minden nagy eszme, melynek hisz a golgota, s bár reá a legmélyebb sir borul, egy sem marad feltámadatlanul. Döntsétek meg a feltámadás igazságát; összetörtétek a vallást, megdöntöttétek az erkölcsi világrendet, üressé, céltalanná tettétek az életet, s az imádás magaslatáról letaszítottátok az Istent. De feltámadott a Krisztus, él a Jézus a mi fejünk ! De örök az Isten, ki elhozta a természeti világrendben a tavaszt, az erkoitoi világrendben a fcliáiiiaviáat. M. Szabó Miklós. megyünk majd mind a ketten a kiskertbe, megnézzük, hogy a gaz nagyon nem verte fel, ki gyomláljuk szépen a virág közül a gazt, minden szál gazért te is, én is csókot kapunk. Ebéd után ismét csak el kell menni, mert hát a konyhára csak pénzt kell szerezni. De eljön az estve, mikor ismét haza térek én te- hozzád, s te a kis kapuba megint csak ott vársz rám. Megint csak öleléssel, megint édes csókkal és ezt igy folytatjuk nap-nap után másnap, mindig ismételjük, soha meg nem unjuk, de hogy is unnánk azt meg, hisz fiatalok vagyunk. Nem fogunk törődni a világ bajával, sem az embereknek rósz akaratával, élünk mi egyedül — egyedül magunknak, távol a világtól és az embereknek rósz akaratától, a mi világunk csak a kis ház lesz majd virágos kertjével és ezt a világot nem cseréljük mi fel semmi dicsőséggel. Azután majd lassan eljön az az idő, hogy nem leszünk mi ez elkülönített világban csak párosán, ketten. Na de erről édes én most nem beszélek, csak majd a fészekben. Nem leszünk gazdagok! Egyszerű kis házunk lesz mi kis fészkünk, melyben egyedüli lakók mi ketten leszünk. Egymásért dolgozva, csak egymásért élve semmink sem lesz, de mi boldo- gak leszünk. A húsvéti sonka. Janicsek Ádám ur, a filozófia nyugalmazott tanára, mély meghajlással lép a bírói emelvény elé. A vádlottak padján duzzadt képű, szikár suhanc ül, festeni való típusa a tolvajoknak. — Tanár ur — szól az ítélőtábla elnöke, öntől husvét napján több rendbeli tárgyat loptak. Tessék elmondani, hogy és miként történt az a lopás. — Szívesen. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az esetről igen érdekes körülményről kell megemlékeznem. A húsvéti sonka ugyaA magyar nép ipari foglalkozása. Az önálló vámterület hasznáról, a mióta ez belépett az ország eszme áramlatainak sorába, azóta pro és kontra annyit írtak és beszéltek, hogy azóta vagy kimerítették a tárgyat számtalanszor, vagy — minthogy az önálló vámterületről, mint olyanról, mely hasznothajtósága révén lett volna ismeretes, még beszélni sem lehet — éppenséggel keveset vitatkoztak. Mint hipothetikus természetű dologról szabad tér van engedve úgy azoknak, kik ellene foglalnak állást. Bizonyos, hogy a kiegyezés óta gazdasági életünk fejlődött. Ősszehasonlithatlanul több most a befektetett készpénz az ezt kezelő intézetekben mint anno dazumál. Igaz és el nem vitázhatlan tény az is, hogy iparunk, mely akkorábban még megsem született, manapság, ha férfi korát nem is éli, de bizonyos, hogy valamennyire már felcseperedett. Nem a maga istenadta erejéből nevelkedett, gyámolitó jobb keze, az állam ringatta a bölcsőjét. De hát éppen azért, mert nem úgy növekedett fel, mint a természet gyermekei, mert nem úgy élt, mint az, a kit a szülők nevelnek, azért nem is kapott olyan eleven, egészséges szint, olyan életrevalóságot, mint a milyen közönséges és mindennapos azoknál, kik nem hagyják mások által felneveltetni a gyermekeiket. Az állami szubvenció csak arra volt jó, hogy azok, kiknek nevelésére volt bízva a csemete csak a maguk jól felfogott érdekét tartották szern előtt és a nevelési dijat zsebre rakva, mitsem törődtek a gyermek jövőjéről. Körül-belül igy van a mi iparunkkal is. Az állam, ki azon dolgozott, hogy egy jó nevelésű iparnak adjon életet, az állam csak a külföldi gyárosoknak vagy vállalkozóknak, kiket ide behívott — ezeknek a zsebeit tömte, a gyermek, az ipar pedig pangott, tengődött és tengődik most is. Annyi tény, hogy Idegen befolyás sokat nem lendíthet az ország sorsán. Ennek hasznát láthatják egyesek, de a nagy érdek, az ipar érdeke teljesen eltörpül, teljesen mellöztetik. Mert, hogy Magyarországnak igazi iparra nis már a régi assyroknál — azt hiszem — Phrax király idején, lásd Ribáry, II. kötet, 14 fejezet. — De kérem, tanár ur! — Bocsánat tekintetes törvényszék, de ez a körülmény igen fontos. Gyakran megtörténik, hogy valami esemény teljesen elmosódik memóriánkban, s egymagában véve jelentéktelen körülmény újra felidézi azt, másszóval rég elfeledett dolgok jelennek meg lelki szemeink előtt. Ha például ezt a cilindert a falhoz vágom, nemde, tompa pukkanást hallok. Mire emlékeztet ez a pukkanás? Talánágyudörgésre vagy földrengésre ?! Avagy az eszmetársulás csodás törvényeinél fogva . . . — Kénytelen vagyok a tanár urat félbeszakítani, bár elösmerem, hogy előadása fölöt- téb érdekes lenne. De fájdalom, erre nincs időnk, azért kérem, tessék szigorúan tárgynál maradni s a tekintetes törvényszéknek elmondani, hogy Scheider Józset hogyan lopta meg tanár urat ?! — Ez az ur, aki itt ül ? — Igen. — Nincs szerencsém ismerni, de az kétségtelen, hogy megloptak. Hallottam a feleségemtől, de különben is észrevettem, hogy nem volt husvétra sonkánk . . . — Tehát hogy történt á dolog? — Délután, úgy négy őrá tájban, a szobámban ültem s olvastam Aristippost, akit Aristoteles, véleményem szerint teljesen alaptalanul szofistának nevez. Kérem uraim, hogy mondhatni a cirenei iskola megalapítójáról, hogy szofista, mikor egyedül az ember erkölcsi mivoltát kutatta ? Aristipos Sokrates tanítványa volt, aki megvetéssel . . . — Bocsánat tanár ur, ön azt akarja nekünk elmondani, hogy hogyan lopta el az ön húsvéti sonkáját Schneider József. — Igaz, de az elnök ur, elösmerem, hogy önkéntelenül Aristipposra terelte a dolgot. — Oh nem, Schneider Józsefre. — Ám legyen. Amint mondám, a szobámban ültem s olvastam Aristippost, amikor van szüksége, olyanra, a mely éltető forrása lehet a nemzeti életnek az ma már kétségtelen. Nem egyedüli gazdasági: hanem elsőrangú szociális kérdése az országnak az iparfejlesztés. Ipar kell, olyan, a mely a népnek munkát ad, hogy el ne zülljön. Mint agri kultur nép, a magyarnak az év csak egy bizonyos szakán van teendője. Máskor, ha a föld megnövelése befejeződött, nem úgy mint külföldön, hogy elmegy a paraszt ember a gyárba, mely nem hiányzik egyetlen községből sem, hnnem beül a korcsmába a nép gyermeke és a földnek hasznát lassan, de következetesen elissza. Ezt sem népkönyvtárak sem templomok segítségével meggátolni nem lehet. A munka az, melynek legnagyobb a mórálfejlesztő ereje. Még olyan fogalmat nem nyer a paraszt ember, ez a fontos nemzetalkotó elem, a melyből indítékot kaphatna a korhely élet mnggátlására addig ezen segíteni nem lehet. Ez a fontos és emberies érdek főrugója annak a törekvésnek, hogy legyen önálló vámterület, mely megalkotja a magyar ipart. Néhány szó a láptársulati alelnökyálasztáshoz *) Alig helyezték örök nyugalomra Do- mahidy Sándor a láptársulat vármegye- szerte általános tisztelet, szeretet és becsülésnek örvendő alelnökét; már megkezdődött a combinátió arra nézve, kit helyezzen az érdekeltség bizalma ezen úgy a társulat, mint az ártéradót fizető birtokosság érdekében igen fontos állásba. Ha nyilvánosan nem is, de társaságokban a vármegye legelőkelőbb családjai közül két név került combina- tióba. Az egyikJékey Zsigmond géberjéni, a másik Domahidy Elemér domahidai birtokos neve. Mindkét egyén hivatva *) Lásd a szerkesztői üzenetet. egyszer csak nyílik az ajtó s belép egy idegen ti r. — Ez volt az, aki a vádlottak padján ül ? — Meglehet, hogy ő volt. Én rá se néztem, hanem fölkértem, hogy foglaljon helyet. Nem akartam abbahagyni az olvasást, mely igen tanulságos volt. Mert ha tagadó is, hogy Aristippos szofista volt, kétségtelen, hogy ő is vallotta a szofisták azon nézetét, hogy a tudomány bizonytalan. Nyilvánvaló, ez Sextus Empirikus . . . — De kérem tanár ur, hagyjuk márAris- tippost és beszéljünk Schneider Józsefről. Az imént azt tetszett mondani, hogy a sonka . . . Igen, igen sonka volt. Egy debreceni tanítványom küldötte húsvéti megemlékezésül. Éppen akkor hozta a póstás, s én fölbontatlanul egy székre tettem a csomagot. Egyszer csak beront hozzám a feleségem s kétségbeesetten kiáltja: — Leó, Leó, az ég szerelmére, mit tettél ? — Mit?! — Nyitva hagytad az előszoba ajtaját s most megloptak bennünket. Elvittek mindent, mindent, ami csak kezeügyébe esett. — Talán épen az az ur vitte el, — mondám, aki az imént nálam tisztelgett s szónélkül távozott ? És valóban, amint utólag kiderült, ő volt a tolvaj. A törvényszék Schneidert félévi fogházra Ítélte. — Van még valami megjegyezni valója? — kérdezte az elnök a kárvallott professzor úrtól, miután kihirdette az Ítéletet. — Igen is. Még nem fejeztem be á húsvéti sonkákról szóló értekezésemet . . . — Az ülést ezennel bezárom, — vágott közbe az elnök s a felek eltávoztak. Janicsek tanár ur kivonult a teremből, de még egy negyedóra múlva is hallatszott, amint az előszobában a szolgának magyarázta: — Babyloniában a húsvéti sonkákat azért nem ösmerték, mert abban az időben husvét még nem volt, de Nasurbál fejedelem . . .
