Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-02-22 / 6. szám
4. oldal. Derüre-borura járták a faragatlan és stíleden élcek Tulipániáról. Az ember egyideig csak tűri az ilyen értelmetlenségeket, de aztán megunja az örökös csipkedést — s a tulipán, ez az olyan szép reményekkel kihajtott virág, odakerült a cotilon-jelvények közé, hervadni. Mintha csak megrendelték és megfizették volna Ausztriából ezt az antitulipán-mozgalmat. Nyomában annál vigabban özönlöttek a megrendelések Ausztriába s meg is van az eredmény : 89 millió adóemelés az osztrák javára. Az a kis virág olyan volt, mint állandó momentó a magyarság nagy kötelességére : függetleníteni magúnkat Ausztriától. Feledékeny nép vagyunk, nem nagyon szeretünk tanulni, de könnyen kaphatók vagyunk a feledésre. Az a tulipánjelvény figyelmeztetett bennünket, valahányszor a pénztárcát kezünkbe vettük, ne adj pénzt semmiért, ami idegen, de kivált semmi olyanért, ami osztrák! Meg is volt elleinte a hatás; bűnös kéz, nem magyar kéz, nem tiszta kéz volt az, mely letépte ruhánkról az emlékeztetőt. Szavak tengerébe fulladt nálunk minden tett. Sohase jöjjön ide az osztrák fegyverrel: akkor nem érünk rá beszélni, összetartunk és kiverjük. Hagyjon bennünket beszélni, beszélni és mindig beszélni. A munka organizációja, A boltokban árult „osztrák eredetű iparcikkek“ legnagyobb része nem gyári- és gépgyártmány, mint ezt a közönség tévesen hiszi, hanem többnyire épp olyan kismestereknek kézi munkája, mint a milyenek a mi kisiparosaink. Különösen áll ez a bútorokra nézve. A bécsi és bécsvidéki áruk, melyekkel a magyarországi raktárak túl vannak tömve, sokkal kevesebb szakértelemmel biró kismester műhelyéből kerültek ki, mint a minők a mi önálló asztalosaink. Csak abban van a különbség, hogy ezen készítmények értékesítése történik a gyárosként szereplő cég által. A vállalkozó cég ama kismestereket állandóan ugyanazon nemű munkával foglalkoztatja, munkaerejüket a legvégsőkig menő mérvben és a lehetőségig leszorított olcsó áron használja ki. Ez által jut aztán abba a helyzetbe, hogy nagyobb távolságokra is versenyezhessen a saját számlájukra dolgozó kisiparosokkal. Az igy létrejött munka inkább tetszetős, szemrevaló, mint jó. Ezt már abból is látjuk, hogy igazán tartós, szolid árucikkben a nagyiparos nem is hagyja magát kiszorítani, hanem megállja a helyet. Csak a hol a vevő főképp az olcsó árra néz és azonnal készen vágy- hitelbe akarja venni a portékát, ott kerekedik felül a raktáros. Persze, hogy a vevőközönség legnagyobb részének ezen a kereskedők által nyújtott előnyök nagyon is ínyére vannak, mert manapság még a látszólagos jómódban lévő polgári elemnél is néhány korona szerepet játszik ; a vétellel vár az utolsó pillanatig és akkor aztán mindjárt is kell az áru, nem várhatván be, mig azt az iparosmester rendelésre, nem is pontosan a megígért időre, elkészíti. Végre is csak kevés mesterember van abban a helyzetben, hogy hitelre vagy részletfizetésre adhasson el. A vállalkozó fő előnye és az iparos fő hátránya az, hogy mig a vállalkozó kellő élelmességgel magához birja vonzani és ért vele bánni, a kisiparosnál meg éppen hiányzik a munkája értékesítéséhez föltétlenül szükséges kereskedelmi szellem. És akkor még jó is, ha nem igen bocsátkoznak bele üzleti bonyodalmakba, mert csak veszítenének rajfa. Mindezekből a tanulság ez: a mai viszonyokban a boldoguláshoz nem elég csupán jó iparosnak lenni, hanem jó kereskedőnek is kell lenni. Csakhogy az a baj, hog-y e két tulajdonságot ritkán lehet egy és ugyanazon emberben megtalálni. Miképp lehetne azonban mégis a boldoguláshoz szükséges két elemet egyesíteni ? Erre az életfontos kérdésre csak egy megfejtési mód egzisztál. Ha egymással szövetkeznek olyanok, kik e két tulajdonsággal külön- külön bírnak. Sok szövetkezet alakult és bizony nagyobb része nem felelt meg a beléjük helyezett reményeknek. Tudjuk, hogy nagyon sok gzövetkezet ment tönkre és sodort magával KÖZÉRDEK. még nagyobb nyomorba számos kis egzisztenciát. Egyenetlenkedés, a korlátolt látókörön belül való ténykedés, tekintet nélkül a szűk látókörön kiviil eső viszonyokra, voltak megbuk- tatói a szövetkezet fenkölt eszméje úttörőinek. E példák azonban okulásra és ne vissza- rettenésre szolgáljanak. Mert látjuk, hogy ahol a szövetkezetek önzetlen és jól kormányzó kezekbe jutottak, ott nehézségek dacára is elérték céljukat. HÍREK. Személyi hír. Dr. Lengyel Zoltán or- szággyülési képviselő f. hó 15-én sógora Dr. Vetzák Ede látogatása czéljából városunkban időzött. Esküvő. Fényes esküvő folyt le f. hó 14-én Kraszna-Terebesen. Ugyanis a napon tartotta esküvőjét Szeles Jenő okleveles jegyző a környék általános becsülése és szeretetének örvendő ottani körjegyző Herskovits Miksa leányával Terikével. Az esküvőn a vidékről sokan jelentek meg, a melyet az örömapa vendégszerető házánál fényes lakoma követett. Sok boldogságot kívánunk az uj párnak! Vizsgálatot követelünk. A „Nagykároly“ czimü nyomtatvány legutóbbi számában Tiszta választás stb. czim alatt egy förmedvény látott napvilágot, melyben kerületünk országgyűlési képviselője ellen a helybeli kir. Járásbírósághoz beadott kereset foglaltatik. Utána járván a dolognak, hogy miként juthatott ily tisztán személyi ügyet képező kereset a lapba, kiderült hogy sem az érdekelt felek, (a mit azt lapunk nyílttéri rovatában kijelentik) sem pedig az őket képviselő ügyvédek nem bocsátották a cikkíró rendelkezésére s igy világos az, hogy az a bíróság kötelékébe tartozó valamelyik tisztviselő révén juthatott a kereset az idézett nyomtatványba. Lapunk legközelebbi számában bővebben fogunk foglalkozni ez ügygyei, most csak arra akarunk kiterjeszkedni, hogy felkérjük a helybeli kir. járásbíróság vezetőjét arra, legyen szives és ejtse meg haladék nélkül a vizsgálatot arra nézve, hogy miként juthatott a kereset illetéktelen kezekbe, mert az ügyviteli szabályzat világosan tiltja azt, hogy keresetek az illetőt nem érdeklő egyének részére lemásolás végett kiadassanak. Igen szomorú állapot az, hogy ma már az állami tisztviselők között is akadnak olyanok a kik talán csekély bérért, ,talán feltűnési viszketegségből nem átaíanak egy ember meghurczolásához hozzájárulni kinek egyedüli bűne az, hogy becsületes és szegény. Esküvő. Tóth Antal budapesti festő iparos f. hó 16-án vezette oltárhoz Melau Mariskát, Melau József helybeli birtokos leányát. A Kölcsey-egyesület felolvasó estélye vasárnap folyt le a vármegyeház nagytermében, mely teljesen megtelt előkelő közönséggel, úgy, hogy a későn érkező hölgyek egy része állni volt kénytelen. A műsort Csetényi Margitka zongora játéka nyitotta meg, ki a minden tekintetben kifogástalan játékával elért sikerével a helyi műkedvelők számottevő tagjai sorába belépett s igy reméljük azt, hogy még lesz alkalmunk kedves játékában többször is gyönyörködni. A műsor második száma Janiczky Irmuska monológja volt, ki a „Művésznő leszek“ cimü monológot adta elő oly kedvesen és bájosan, hogy az egész hallgatóság általános tetszését vívta ki. Az estély egyik kimagasló pontja volt Ilosvay Aladár alispán felolvasása, ki dr. Schönpflugné Ujfalussy Amadil úrnőnek az angolok családi életéről irt remek értekezletét olvasta fel a hallgatóság általános tetszése és érdeklődése mellett. Ezután Berey Mariska szavalata következett, kit Andrássy Jenőné úrnő kisért zongorán. A kifogástalan és nagy gyakorlatra valló szavalat, valamint a művésziesen 6. szám előadott zongorakiséret jó! megérdemelt zajos tetszésnyilvánításra ragadta a közönséget. A műsort befejezte Hajdú István gordonka játéka, aki játékával a valódi művészt mutatta be a közönségnek. A nagykárolyi zenemükedvelők egyesülete folyó hó 23-án a ^megyeháza dísztermében saját pénztára javára jótékonycélu hangversenyt rendez a következő műsorral: 1. Rákóci-nyitány. Zenekar. 2. Zongora. Váczi Jolán k. a. 3. Felolvasás. Sróff Gábor ur. 4. Hegedű szóló, zongora kísérettel. Pozorszky Béla és Dragoner urak. 5. Gordonka trió. Schőnpflug Richárd, Ilosvay György és Péchy László urak. 6. Kolostorból. Dialog. Hetey Blanka k. a. és Juhász Ernő ur. 7. Luna asz- szony és Rokoki. Zenekar. A „Protestáns-társaskör“ estélye. Az idény egyik legfényesebb és legjobban sikerült hangversenye és táncvigalma folyt le f. hó 16-án a Polgári olvasókör helyiségében. Ugyanis e napon tartotta meg a Protestáns-társaskör lapunkban előre jelzett mulatságát a vármegyei ev. ref. bálról, nagyrészben kizárt közönség érdeklődése mellett, mely anyadilag is tekintélyes összeget jövedelmezett a törekvő egyesület javára s erkölcsileg jóval felülmúlta a vármegyei bált. A táncvigalmat hangverseny előzte meg, melyben a dalárda énekével, Suták Erzsiké kedvesen eljátszott monológjával, Filep Margitka bájosan előadott dalaival, Beke Gi- i zella és Algái Ödön kifogástalanul előadott dialógjával, Vaczi Jolánka és Gáspár Annuska zongorajátékával, Papp József és Babissák József szavalataikkal a közönség oly magasfoku megelégedését vették ki, hogy a szereplők mindegyikét tapsviharral és zajos ovációkkal tüntette ki. A műsort tánc követte, melynek csak a reggeli órákban volt vége. Az uj aranypénz. Láttak már Önök arany százkoronást? Aligha. Pedig van, sőt január óta állítólag már tárgya is a pénzforgalomnak. Ezt onnan tudjuk, mert nekünk — mutattak már ilyen ritka madarat, a melynek a hangja legszebben cseng a kerek világon. Egyszóval mi már láttunk arany százkoronást, magyart is, osztrákot is. A magyart a koronázás negyvenedik évfordulójának emlékére verték, az osztrák pedig a császár uralkodásának hatvanesztendős jubileumára készült. Következésképen az osztrák emlékpénzre az 1848. évszám került, a magyaron pedig az 1867. dátum hivalkodik. És ezen a fnrcsa véletlenségen eltűnődtünk. Mégis csak sajátságos, hogy az osztrák arany a legdaliásabb magyar idők emlékét őrzi, mig a magyar pénzen, mint egy kellemetlen mementó, a hatvanhetes politika születési éve disztelenkedik. De aztán megnyugodtunk a fá- tum tréfájában, a mely — ha jól meggondoljuk a dolgot — nem is olyan humoros, mint a hogy első pillanatra látszik. Mert végre is emlékéremről van szó. És ha minekünk kellemetlen egy kicsit a hatvanhetes dátum, az is bizonyos, hogy osztrák szomszédaink még kevésbé szívesen emlékeznek vissza ezernyolcszáznegyvennyolcra, a mikor honvédszuronyok kommandójára csinállák a rükverckoncentri- rungot, tehát magyar vezényszóra mozgott az osztrák hadsereg. Ézekre emlékeztet bennünket és osztrák szomszédainkat az uj, százkoronás emlékpénz. A Katholikus Népszövetség városunkban és vidékünkön. A január 26-án Budapesten fényes nagygyűlésen megalakult Katholikus Népszövetség, mely politikai pártállásra tekintet nélkül minden mag/ar katholikust egyesíteni kíván magában, nagy buzgalommal szervezkedik nálunk. Február 9-én Kaplony és Kálmándon, február 16-án Fény, Csanálos és Vállajon volt alakuló gyűlése, melyek mindegyikén százan és százan csatlakoztak lelkesedéssel a kibontott zászlóh >z. Városunkban, hol a tagok száma más a 35 )-et meghaladja, március 1-én lesz a megalakulás a központ valamely tekintélyes szónokának részvétele mellett. A népszövetség tagjai évenként 1 korona tag- dijt fizetnek s ezért kapják a szövetség által kibocsátott népfel világositó és a katholikusok érdekeit fejtegető röpiratokat. Bővebb ismertetésére legközelebb rátérünk. Ipartestületi közgyűlések. Az Érmihály- falván f. hó 15-én kitűzött ipartestületi közgyűlés határozatképtelenség folytán ma lesz megtartva a melyen a megjelentek számra való
