Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-09 / 17. szám
4-ik oldal KÖZÉRDEK 17. szám. százalékot fizet a pinczérnek munkája fejében. Ezt a százalékot a fizetésnél az elfogyasztott ételek számlájához írja. A legkisebb százalék három krajczár, a legnagyobb százalék öt forint lehet. Ez a rendszer a megvalósulás utján van s még az év őszén életbe lép. Kérdés aztán csak az marad, hogy a társadalomnak eme kitűnő tagjai, a pinczérek, kik jövedelem tekintetében a zsokék után és miniszterelnök előtt számítanak, mi czimen nevezik e fejadót a borravaló megszűnésének. Weiszmann Jakab órás é$ ékszerész lapunkban közölt hirdetését ajánljuk olvasóink figyelmébe. A nagykárolyiak találkozó helye a Royal Debreczen legelőkelőbb kávéházában van. A kézi podgyászért nem felelős a vasút. Az utazó közönséget közelről érdekli az a határozat, amelyet egy konkrét esetből kifolyólag a minap a budapesti kir. Ítélőtábla kimondott. A tábla határozata igy hangzik: Akár az áru-, akár a személyfuvarozás körébe tartozónak tekintessék a kézi podgyász szállítása, bizonyos, hogy arra nézve is az utas és a vasút között szerződés jön létre, amelyet a kereskedelmi törvény nem szabályoz s melyre nézve az üzletszabályzat lényegileg csak azt az intézkedést tartalmazza, hogy az utas köteles podgyászára felügyelni, a vasút azonban embereinek vétkessége esetén az elveszésért, vagy megsérülésért felel. E szerződési viszony természetéből, de az idézet üzletszabályzatai rendelkezésből is az következik, hogy oly esetben, mdőn útközben beállott kivételes körülményeknél fogva a kézi podgyász akár azért, mert az utas a felügyeletet nem gyakorolhatja, akár más okból az elvesztés vagy megsérülés sürgős veszélyének van kitéve, a vasúti közegek a kár elhárítása végett közremíiködésüke nem tagadhatják meg, amennyiben az e célból szükséges intézkedés a vasúti forgalom körében nehézség nélkül foganatosíthatók. Minthogy azonban a kereskedelmi törvény 398. §-a, illetőleg az ügyviteli szabályzat 75. §-ának rendelkezése a fel nem adott podgyászra ki nem terjed, a vasutat semmi irányban, különösen arra nézve sem terheli a bizonyítási kötelezettség, hogy a kár kellő gondossággal elhárítható volt. Szives tudomásul l^encSm a nagyérdemű színházlátogató közönség becses .tudomására hozni, hogy a színházi helyiségben az előadások tartama alatt cukorkákat és le- monádét, valamint mindennap friss kuglert árusítok ki az üzletemben szokásos árak mellett. Illő tisztelettel: KONDOR BÉLA. Hpllpr AHnlf látszerész, Buda- 1 1C11CI r\UUl 1 pest, Rákóczi-ut. Ajánlja dúsan felszerelt látszerész és fizikai áruk raktárát. Legfinomabb színházi, tábori, tengeri és vadászati távcsövek raktára. Megbízhatatlan hírek. A hírek valódiságáért felelősséget nem válalunk. (S.) helybeli sajtók. Egy főispánváltozás esetében. A „Szatmármegyei Közlöny“-ben megjelenő vezércikk. ( . . . ő.) Az áhitat csöndes napjai a szeretet és béke ünnepének vallásfelekezetek szerinti megünneplése után ismét vállainkra nehezedik a hétköznapi élet súlyos gondja, nehéz munkája. Folytatjuk a küzdést ott, ahol elhagytuk, az igazság felmagasztalásának örök példájával szemünk előtt, e példából merített hittel, lelkesedéssel és kitartással. Szatmárvármegye életére, administracioná- lis feladatainak irányítására elhatározó befolyással bírónak Ígérkeznek a közel jövő bekövetkezendő eseményei. Közismert tény, hogy a törvényhatóság kormányzása terén személy és — hisszük — rendszerváltozás fog bekövetkezni. Főispánváltozás békés, rendezett viszonyok között is nagy fontossággal bir a vármegye közigazgatási, de különösen politikai életére; menyivel nagyobb fontosságot kell annak tulajdonítanunk akkor, midőn kifejezett, de egyébként is a dolog természetéből folyó célja az, hogy a törvényhatóság fenekestül felforgatott békéjét, a pártok összhangját helyreállítsa. Szatmárvármegye tehát uj alakulások előtt áll, amelyeknek képét előre kiszámítani lehetetlen, csupán következtetni, sejteni lehet. Hogy a jövendő képe — ha rendeltetésének : a béke szerzésnek megfelelni akar — a maitól lényegesen eltérő lesz, az bizonyításra sem szorul. Hiszen épen a mai helyzet képezi a pártok egymás elleni éles küzdelmének kiinduló pontját és annak megváltoztatása nélkül békéről álmodozni hiú ábrándozás volna. A közel jövőnek munkaprogrammja nem lehet más, mint a béke akadályainak eltakarítása a méltatlanul mellőzött pártokon jogtalanul ejtett sérelmek orvoslása és azok illő befolyásának biztosítása a vármegye politikai és administrationális működésében egyaránt. Hogy úgy az egyik, mint a másik téren némi akadályokkal kell majd megküzdeni, azt az összes illetékes tényezőknek éppúgy kell tudniok, mint a hogy tudják azt is, hogy ezen akadályok elhárítása korántsem jelentkezik olyan nehéz munkának, mint amilyennek azt éppen arról az oldalról szeretik hangoztatni, amelynek erőssége a mai helyzetben gyökerezik, de amely ennek összedőltével egy' csapásra elveszti a talajt. Nem alapnélkül adunk kifejezést abbeli reménységünknek, hogy az uj főispán személye, politikai múltja, közéleti szereplése magában véve is rendszerváltozást jelent a vármegyére nézve és hogy ezen változás eredményeként annak az administracionális személyváltozásnak is ke kell következnie, amelyet a közigazgatás mai mostoha helyzete — paszive és aktive — egyaránt — sürgősen követel. Hogy ezen személyváltozást mily formában tartjuk szükségesnek és célravezetőnek, arról ezúttal írni időszerűtlennek véljük', mindenesetre azonban olyként, a hogy szükségét a legilletékesebb helyen is belátták, vagyis a méltatlanul kibuktatott megyei tisztviselők reaktiválúsával. A jövendő fejleményeinek ez egyik feltétlen biztos pozitívuma, a .vármegyei béke helyreállításának sine qua nonja, melynek bekövetkezte már csak idő kérdése. A „Nagykárolyában megjelenő vezércikk. Távozó főispán. — „A Nagykároly újabb győzelm e“ A függetlenségi párt kudarca. A balpárt újabb sikerei. A „Nagykároly“ kitartó küzdelmének köszönhető az, hogy a „Szatmármegyei Közlöny“ jól értesült laptársunk közleménye nyomán büszkén hirdethetjük, hogy Szatmárvármegye törvényhatóságának kormányzása terén legközelebb rendszerváltozás fog beállani. Közel két év óta küzdünk a bennünket ért mellőzés folytán azért, hogy a corruptiót a vármegye beléletéből kiirtsuk. — Küzdelmeinket végre siker koronázta, mert rövid időn belől Szatmárvármegye és Szatniár város főispáni székében oly férfiú fog ülni, aki méltatva a mi nehéz harcainkban is tanúsított kitartásunkat, lapunkat a vármegye hivatalos közlönyéül fogja választani. Nem akarunk ez alkalommal még foglalkozni a távozó főispán ténykedésével. Hosszú cikksorozatokban fogunk reá mutatni arra, hogy milyen méltatlan elbánásban részesített bennünket, és nemzetközi szociálista valamint radikális elvtársainkat, de azt eleve jelezhetjük, hogy a főispán változás a függetlenségi párt kudarcát jelenti s teljes határozottsággal állíthatjuk azt is, hogy a radikálispárt befolyásának tulajdonítható. Az illetékes körök belátták végtére azt, hogy a „Nagykároly“ útmutatással szolgálhat nekiek arra nézve, hogy a vármegye beléletében dúló viszálykodást csakis egy főispánválsággal lehet orvosolni s elfogadták javaslatunkat, hogy a főispáni székbe egy oly férfiút kell ültetni, aki egyforma mértékkel kezeli a különféle pártok óhajtását s nem szolgál ténykedéseivel céltáblául a „Nagykároly“ igazságot hirdetői laphasábjainak. Hiszen tudják olvasóink azt, hogy a „Nagykároly“ mindent megtud, a „Nagykároly“ mindent megír, a „Nagykárolyát nem lehet befolyásolni, a „Nagykárolyát nem lehet állami subventióban részesíteni, a „Nagykároly“ megy a maga egyenes utján, a „Nagykároly“ a radikális párt érdekeit önzetlenül szolgálja. Nem veszik szerénytelenségnek olvasóink tehát, ha felhasználjuk az alkalmat arra, hogy „Nagykároly“ a vármegye legkedveltebb s legelterjedtebb lapjára felhívjuk figyelmét. Lapunk legközelebbi száma 8 oldal tartalommal fog megjelenni, amelyben megkezdjük a „Vármegyei corruptiók“ cikksorozatát. A ki tehát senzációkat akar olvasni, az fizessen elő Magyarország legtisztább lapjára a „Nagykárolyára, melynek előfizetési ára stb. (Folytatjuk.) Szabó Dezső körjegyzői székhelyét Csa- nálosról átteszi Mezőfényre és kifogja eszközölni, hogy a kövesut arrafelé menjen. A fényi határt sorompóval fogják elzárni a csanálosiak elől, hogy Szabó Dezső zavartalanul élvezhesse a mezőfényi boldog eldorádót. Közönség köréből. Szabó Dezső „politikája“. (Beküldetett.) „A buta sváb“ (igy becézgeti Szabó Dezső csanálosi körjegyző a kenyéradó népét) egyike feljelentette egyszer a körjegyzőt. Bizonyára oka volt rá. Szabó Dezső meg tudván ezt, hiriil adott a nagyvilágnak ilyeneket: ... no most megvan, régen vártam erre csakhogy a kezembe került egyszer .... két évi börtön .... ezer pengő .... no .... És gondolom, dörzsölgette a kezét, mint aki nagyot nyert. (De vájjon belül mit érzett ? !) „A buta sváb“ azonban nem ijedt meg\ Legközelebbi alkalommal megint feljelentette Szabó Dezsőt. Ojé, megy a . . . . És nem jött se két évi börtön, se ezer pengő. „A buta sváb“ másika cikket mert írni a jegyzőről. Bepereltetek érte. A per folyamán megrökönyödtek a cikkező barátai, hozzátartozói s más asszonyi népek. Mert hát azt susogta a szél, hogy a cikkező megissza a kalamáris levét; megbüntetik, felfüggesztik, elcsapják, bezárják. (Már csak az akasztófa van hátra.) Az asszonyok búsulnak, némelyek sírnak, beteggé lesz az aggódó .... " Czikkező megtudván e bánatnak okát, nyomban kikutatja e lesújtó híreknek nem a forrását, se az értékét, (azzal ő tisztában van) hanem a terjesztőt: ki mondta? A szakácsnő, tetszik tudni, a jegyző szakácsnője. S a cikkező dörzsölgeti a kezét s gondolja: csehül áll a szénája a perelőnek, aki igy zörgeti a parasztot. Hát kérem, tisztelt nagyvilág, Szabó Dezsőnek ilyen a politikája. Ijeszteni magyarul igy, terrorizálni modernül úgy. Csakhogy, jegyző uram, bizonyos beavatott .... nék avagy nők által terjesztett bőr tön, ezer pengő, felfüggesztés, elcsapás s más rémitések ezúttal célt érni nem fognak. Ha valaha volt ilyen idő, ma más csillagok járnak. Higyje el, hogy a cikkezőnek se nappalát, se álmait nem zavarja meg rendes jóizii menetében ez a sok kósza hir kieresztés. Sőt ellenkezőleg! Minél több ilyenféle dolgokat tapasztal az a bizonyos cikkező, annál erősebbnek látja saját ügyét. Önt pedig azon képen gyöngébbnek. Vájjon az erős szokott-e elbukni ?! Nyilttér.* Leichtmann Albertné zsákkölcsönzőné, dacára annak, hogy ünnepnap miatt Hermann Béla ur, ki a lakást kivette, az elköltözésre 5 napi időhaladékot adott, távollétemben üzletemben elfoglalt nőmet kényszeritette a házból való kihurcolkodásra. A szent vallás gyakorlatának megvédése, valamint nőm iránti előzékenységéért ezúton mondok neki köszönetét. Kohn Antal, órás. * E rovat alatt közlőitekért a szerkesztő nem vállal felelősséget.
