Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-09 / 17. szám
2-ik oldal. KÖZÉRLEK. 17. szám Nem dolgozik bizony senki a szövetkezetek vezető emberei sem teszik, azért megfizettetik maguknak a munkát közvetve vagy közvetlenül megengedett, vagy tiltott, bűnös utakon. Az erkölcsi és anyagi haszon tehát elmaradt a szép eszme párává vált, de azért óriási hátrányokat és károkat is idézett elő ezen szép és nemes eszme. A nemzetiségi vidékeken különösen károsak ezen szövetkezetek, különösen ott, hol itaimérési engedéllyel is rendelkeznek. A nemzetiségi eszmék darázs fészkei az ilyen szövetkezetek, mint azt legutóbb Trencsén vármegyében láttuk, hol három szövetkezetnek korcsma engedélyét kellett elvonni, mert a féktelen izgatások ott napirenden voltak. De elég ennyi . . . Ezekből mindenki láthatja, hogy a fogyasztási szövetkezetek ellen meg keli indítani a harcot ép a köz, a társadalom és a haza érdekében. Egy véres dráma epilógusának izgalmai tartják napok óta fogva egész Magyar- ország lakosságát. Keveset mondtunk, egész Európa újságolvasó közönségét. A dánosi vérfürdő végtárgyalása folyik napok óta a fővárosban s hihetetlen perspectivát nyújt a honi állapotokra vonatkozólag. A tárgyaláson felvetett kérdések, de különösen az azokra adott válaszok, egy teljesen idegen, lehetetlen világot tárt a közönség elé, mely kétkedve hallgatta, de a mit a külföldi tudósítók annál nagyobb örömmel tálalnak fel olvasóiknak. Micsoda örömmel küldhették szét e tárgyalásról szóló közleményeiket. Hogyne, hiszen ismét rúghatnak egyet hazánkon s ez alkalommal alaposat is. Mert ugyan melyik országban volna lehetséges, a Balkán államokat nem kivéve, hogy annak területén megtüressék egy' nomád életet folytató néptörzsa, melynek egyetlen, bíróság előtt bevallott, foglalkozása a lopás, rablás és emberölés ?! Nálunk a cigányok ebből élnek. Ők maguk vallják, akkor, mikor vallomásaikkal enyhítő körülményeket keresnek súlyos bűnükre. Egy kultur állam, melynek belsejében egy néptörzs vándorol ide s oda, annélkül, hogy róluk hivatalos tudomást lehetne szerezni. Születésüket halálukat nem veszik tudomásul, neÉszre se vette Pista bácsi, hogy elaludt a pipája, hanem csak szíttá, mintha tovább is égne. Elnézte azt a megelevenedett képet, mintha emlékeznék minden percére. Pedig dehogy emlékezik, apró gyermek volt ő még akkor, lovazott, édesanyja mondotta el később : föltámadás napján, mikor már nagyobb volt. És valahányszor eszébe jutott ez a kép, eltűnik arczárói a mosoly, keresi a csendes magányt, a vigasztalást. Kősőbb, mikor elmosódott ez a fájdalmas kép, újabb gondolatok, újabb és újabb képek támadtak, amelyek végigvezették egész életén. Azok az emlékek, amelyek megingott hitét hozták vissza, nagyon fájdalmasan estek most. Akkoriban is divat s betegség volt, — üres lelkű emberek között, röhögni a valláson, megtagadni az istent. Megbánta már Pista bácsi ezt a gyengeségét százszor, ezerszer, sietett menekülni a kép elől. A virágos május az ifjúság képe, örömkönnyeket hozott szemébe. Szívesen merengett el ezeken a boldog időkön. Rágyújtott a kia-’ ludt pipára és gyönyörködött bennönk. Erőteljes fiatal ember volt ő, mikor ábrándokkal, reményekkel telten neki indult az életnek. — De megváltozott azóta minden! — mondotta hangosan. — Milyen más emberek voltak is a régiek. Nem voltak ilyen felületesek, ilyen léhák, ilyen szószátyárok, hanem éltek a munkának. — Az én fiatalságom, szövögette tovább veltetésükkel, foglaltatásukkal nem törődik senki. Mindenkor a társadalom élősködői s rettegett haramiái. Olaszországban a brigántik valamikor fényes korszakukat élték. Mindenki előtt rokonszenves volt ténykedésük, annál is inkább mert gyökerüket a népben találták. Hiszen a nép fiai, sokszor, arisztokratái is, állottak a brigan- tik sorába. De a kultúra nem tűrhette meg őket, lett légven szereplésük még oly rokonszenves, s írtak róluk bár száz meg száz h ^költeményt. S ime mi eltűrjük, hogy hazánkban keresztül kasul vonuljon egy éhes, rongyos, vad, j minden tettre kész, keletről ideszakadt népfaj, I mely minden törvényt erkölcsött mellőzve áll I századok óta lehetetlen életét? Senxi nem tö- j rödik vélük, s csak akkor sziszen fel a társa- ! dalom is, ha oly tetteik derülnek napfényre, mint a minő a dánosi vérfürdő volt. Oh a külföld, a vélünk mindenkor oly ; annyira rokonszenvező jó külföld, minő harsogó üdvrivalgással fogja fogadni a tárgyalásról szóló kiszínezett tudósításokat, minő kéjes j örömmel fog vájkálni nemzeti becsületünkben, minő pokoli kárörömmel fogja barbárságunkat, I visszamaradottságunkat beleüvölteni a világba. S ez egyszer-, a mi a legfájdalmasabb, — joggal, i Mert hihetetlen az a nem törődömség a melylyel I a czigányügy rendezése nálunk már évtizedek j óta vajúdik. Hihetetlen állapotok, egy tényleg I kultur állam életében. • De erre is van mentség, mert hiszen a meddő közjogi viták sokkal fontosabbak egy I nemzet háztartásában, semmint hogy avval törődne, hogy az országát keresztül kasul gazoló vandál néptörzset megfékezzen, azokat állandó letelepülésre kényszerítse s a többi néposzíály I rendes munkás életéhez kényszerítse. Ezer és ezer eszköz áll az államhatalom rendelkezésére, j hogy azt végre hajtsa. De legkisebb gondja is I nagyobb annál, semhogy ez égető kérdést I megoldja. Ehhez legalább is néhány ártatlan ember életére van szükség, meg azután a külföld pokoli gunykaczajára, s hihetetlen híradásaira, hogy vegre felébredjen százados, és káros álmodoraiból s rendet teremtsen ott, hol a rend helyreállítása csendben, minden erkölcsi és anyagi kár nélkül már réges régen helyreállítható lett volna. De kellett ez a leczke nékünk. Mert a magyar csak akkor ébred öntudatra, mikor háza fölött már ölnyire csaptak ki a lángok s a menekülés szinte lehetetlennek látszik. A szelíd simogatás iránt érzéketlen, csupán a durva ököl- gsapás ébreszti fel. Nohát a dánosi vérfürdő, de még inkább az epilógus, a tárgyalás, azt hiszszük egynéhány ily kellemes figyelmeztetésben részesítette országunk vezetőségét, hogy végre be fogják látni azt, hogy a czigány ügy Pista bácsi a gondolatait, milyen más volt, mint a mai fiataloké. Eszébe jutott ifjúságának legszebb éve, mikor örök boldogságot fogadott ? amikor oltár elé lépett kiválasztottjával a szép Blankával. Mennyi édes emlék köti öt ehhez a szép időhöz. Pista bácsi fiatalosan ugrott föl a karos- székről és kinézett az ablakon. Elgyönyörködött a virágos mezőn, az apró gyermekeken, a feltámadott természeten. Mosoly tért vissza arcára, a nagyszombati viszszaemlékezés bár fájdalmasan esett, de megvigasztelta, reményre biztatta a hit, a feltámadást. Az örök otthonban viszontlátja még Blankát. E gondolatnál könnyek tolultak Pista bácsi szemébe, s meglepetve nézett Jánosra, aki kopogtatás nélkül nyitott szobájába. — Sürgönyt hoztam — szóllott János, a levélhordó. Pista bácsi ideges sietséggel bontotta fel s mikor elolvasta a sorokat, boldogságtól su- ' gárzott az arcza, Nagyapa vagyok, nagyapa! — ismételte többször. Az első unoka, hajtogatta Pista bácsi. Örömében nevetett, vidáman fújta tovább a füstkarikákat, melyek között már ott látta a kis unoka mosolygós arczát. A kis jövevény jöttének hire megint uj reményekkel táplálta szivét. És ezentúl minden évben szilárdabban, erősebbenn hitt a feltámadásban. Lindner Ernő. rendezése immár halaszthatatlan, azt elodázni, elmellőzní, elkerülni nem lehet. Hiszszük és reméljük, hogy ez a keserű orvosság, melyet e tárgyalások-folyamán, országunknak, — ellenségeink kárörömére le kellett nyelnie, végkép a örökre kigyógyitja azokat a lehetetlen beteg állapotokat, a melyek országunk testén évszázadok- óta, a kultúra, a civilázátíó szégyenére rágódnak. Színészet Nagykárolyban. Krémer Sándor színigazgató jól szervezett társulatával folyó hó 1-én kezdette meg előadásait. A bemutató előadás iránt, a melyen a „Gyermek“ színmű került színre igen csekély érdeklődés nyilvánult meg a közönség részéről, pedig az abban szereplők igazán megérdemelték volna, hogy telt ház előtt játszanak. Úgy látszik a közönség osztozik a „Szatmárvár- megye“ czimü lap elitélendő támadásában, melyben a színtársulat egyes tagjait részesítette. A tanár ur mikor a referádát megírta, azt hitte, hogy kathétrában ül s tanítványaival vagy egy lelkészszel van dolga, a kiket oktathat, illetve megtorolhataílanul sértegethet, de kitűnt az, emberére talált s bocsánatkéréssel kellett végződnie a nagy hanggal kezdett erkölcsi prédi- kácziónak. Vegye tudomásul tanár ur, hogy a szerkesztői czim még nem jogosít fel senkit arra, hogy egy testületet oknélkül sértegetni lehessen s igen is reá szolgált arra a felháborodásra, a mely czikket városunk közönsége körében kisérte. A darabban szereplők közül ki kell emelnünk Takács Mariska, Ardai Tériké, Vidor és Tihanyi játékát. Szombaton a „Varázskeringő“ került színre, a melyben Galgóczi Emma és Komáromy Gizella, valamint Rátkay, Barna és Tihanyi teljes sikert arattak. Vasárnap délután félhelyárakkal a „Gül- Baba“, este a „Varázskeringő“ került újból színre. Hétfőn „Egy szegény ifjú története“ volt műsoron, melyben Takács Mariska, Verő Janka és Vidor szerepeikben kitűntek. Kedden a „Kis trafikos leány“ bohózat került színre Komáromy Gizella, Rátkai, Tihanyi és Balázsi dicséretre méltó játéka mellett. Szerdán „Hoffmann meséi“ helyett Barna Andor közbejött betegsége miatt műsorváltozás történt s a „Postás fiú és húga“ ez. bohózat került színre, amelyben a Tihanyi pár remek játékával a közönség osztatlan megelégedését vívta ki. Csütörtökön a „Megváltás“ dráma volt műsoron, melyben Takács Mariska szerepében mint kiváló művésznő mutatta be magát, oly élethűen játszván szerepét, hogy a közönség elragadtatásának zajos tapsokban adott kifejezést. Az eddig előadott darabokból kitetszöleg elismerésünket kell nyilvánítanunk Krémer Sándor színigazgató előtt, a ki mindent elkövet arra, hogy a közönség igényeit minden téren kielégíthesse, sajnos azonban az, hogy városunk közönsége nem méltányolja eléggé az igazgató buzgalmát s a művészeknek üres ház előtt kell játszaniok. Heti műsor: Pénteken „Czigánybáró“. Szombaton „Varázskeringő“. Vasárnap d. u. „Koldus gróf“, este „Náni“. Hétfőn „Ördög“. Kedden „Madorán“. HÍREK. Hymen. Kacsóh Lajos fehérgyarmati ügyvéd leányát, Juliskát eljegyezte Jakab Ernő angyalosi ref. lelkész. Eljegyzés. Wächter Károly helybeli lakos eljegyezte Patay Ferencz helybeli fodrász iparos kedves leányát — Erzsikét. Hymen. Pollák Aladár képesített rabbi Péterrétről április 28-án eljegyezte Grünbaum Katinkát, Grünbaum M. rabbi leányát Mátészalkáról. A nagykárolyi Kossuth-szobor/^leleplezése folyó hó 28-án (áldozócsütörtökön) délelőtt 11 órakor fog fényes ünnepség kíséretében megtartani. A leleplezési ünnepségen való megjelenésüket megígérték Kossuth Ferencz keresk. miniszter és Apponyi Albert vallás- és közokt. ügyi miniszter és a függetlenségi pán több ki