Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-04-25 / 15. szám
15. szám. KÖZhRDEK 3-ik oldal viselő urat. Az indítvány komoly jellegű volt, mert csúnyán meghurcolta vele az egyik tanút. A törvényszéket nem hatották át a dijle- vél föltételei és elutasította a védő ur indítványát, amely a Dávid Márton részére küldendő költségjegyzékben valószínűleg külön tételként fog szerepelni. Egyben az elnök erélyesen figyelmeztette a képviselő urat, hogy az efajta hatáskeltést célzó indítványoktól tartózkodjék, mert azok legfeljebb Dávid Mártont hatják meg, de a törvényszéket és az esküdteket nem. Az indítvány tényleg nem volt fontos, sőt merőben lényegtelen. Bizonyítja az, hogy az elutasító végzés ellen a védő még csak semmiségi panaszt sem jelentett be. Pedig ezzel ugyancsak nem szokás fukarkodni ügyvédi körökben. Csodálatosképpen az egész ország sajtóját bejárta az indítvány, de sem a mellőzés, sem az elnöki lecke nem volt benne a tudósításokban. Pedig biztosan tudjuk, hogy ha Dr. Kelemen akarta volna, hogy a tudósítások az igazságnak megfelelően közöltessenek a lapokkal, módjában lett volna azt meg nem akadályozni. Azóta sürgették a képviselő urnái a tanú részére az elégtételt. Négyszemközt meg is adta azt, ígéretet tett arra nézve is, hogy nyilvánosan megteszi, de — mivel a dijlevél értelmében erre nem volt köteles — elmulasztotta. Mikor ez a kis váltóhamisitási ügy igy kiugrasztotta képviselő ur zsebéből az 1000 koronát és felébresztette benne az önérzetet, eszébe juthatott volna a más becsülete is. Elvégre ennek a tiszteletben tartása sem utolsó kötelesség. Mert hiszen a védői díjból maradt a képviselő ur zsebében az 1000 K visszafizetése után is jelentékeny summa, de önérzete minden embernek csak egy van és az is szent, ha nem is képviselő az illető. A tőzsde és a kisgazdák. Nagykároly, 1908. ápr. 23. (St. I.) Nyugodtan irhatnók azt a czimet is: „A kisgazdák pusztulásának oka“, mert a legújabb időben, ahoz a sok csapáshoz, ami a kis gazdákat sutja, hozzájárult egy újabb csapás a tőzsdei becsapások hosszú sora. Aki a tőzsdét ismeri, tudja, hogy a tőzsdei játékhoz magasabb kereskedelmi képzettség, üzleti érzék és reátermetség kell. Ez a mi népünkben, fájdalom, vagy egyáltalán nincs meg, vagy az élet viszonyainál fogva nincs kellőkép kifejlődve, de semmi esetre sem nyilvánul oly mértékben, hogy a finom érzéket igénylő tőzsdejátékban részt vehessen s felvehesse a versenyt azokkal, akik a központban — Budapesten — az ár és érték hullámzásokat naponta figyelemmel kisérik s az észlelt jelenségekből le tudják vonni a következtetéseket. És a magyar földmives is a tőzsdén bör- zézik! Termény határidő üzleteket köt. Pedig azt sem tudja, hogy mi az a tőzsde, börze, sőt — tapasztalásból mondjuk — némelyik még azt sem tudja, hol van az a tőzsde. Azok előtt, akik nem ismerik a föld mívesek tőzsdei ügyleteit, talán különösnek is látszik, hogy jutnak hát a földmivesek a börzéhez ? Erről a budapesti úgynevezett jogosított börze ügynökök és bankbizományos czégek futó és helyi ügynökei gondoskodnak és pedig olyan szorgalommal és ügyességgel, a mely egyrészről párját ritkítja, másrészről oly lelki- ismeretlen, hogy gyakran a büntetőtörvényt is megközelíti. Csak ily módon ezen az utón lehet elérni, hogy a sok csalódás, veszteség daczára is évente százakat kerítenek hálójukba és tesznek tönkre akaratlanul is, mert ezeknek a tőzsde ügyletekről halvány fogalma sincsen. Tudománya csak annyira terjed, hogy nyereséggel kell kecsegtetni, rá kell beszélni a hiszékeny embert a játékra s a mi a fő; alá kell Íratni vele a megbízó által leküldött nyomtatott levelet, a melyben a tudatlan ember még a menybéli jussát is leköti. De ez még nem minden. Tudunk olyan eseteket is, a hol egyes ügynökök jámbor emberek nevében, de megbízatás nélkül játszottak, ha nyertek hallgattak, de ha vesztettek, elfogadtatták a veszteséget a hüledező tudatlan emberrel. Ilyen eset már nem egy fordult elő törvényszékünk területén is, sőt volt arra is eset, hogy a követelődző budapesti czég felére is leengedte követelését, amit semmiesetre sem tett volna meg, ha követelésére kellő jogalapot szerzett volna. A becsapás továbbá ugyanis jelentkezik, mint folytatólagos cselekmény. Akit egyszer az ügynökök körmeik közé kaparintottak, nem egykönnyen eresztik el. Sörházak, kocsmák, a borközi állapot igen jó alkalmak az ilyen zugügyletek létrehozására. Itt magyarázzák meg, helyesen vezetik félre, a tőzsde ügyletekben járatlan embert, adnak újabb tápot nyereség vágyának. Ha az egyik üzlet reáfizetéssel, bukással végződök, elmésen megmagyarázzák, hogy most már „meg kell fordítani“. Vagyis ráveszik egy újabb kötésre, A kinél egy kis vagyont sejtenek, pár hét alatt négy, öt kötést csinálnak vele s csodálatosan mindig sipista rendszerben. Előbb hadd nyerjen. Többet úgy sem nyer, hanem levelet kap a tőzsde bizományostól, hogy fedezetlen határidő üzletét 3 nap alatt ennyi — vagy annyi ezer koronával, fedezze, mert kötéseit ellenesetben terhére lebonyolítja. Ez az értesítés mindig akkor jön, a mikor a léprecsalt ember kötése legrosszabbul áli, vagyis legnagyobb az árkülönbözet — differentia. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a tőzsdespekuláns önmagával köt ügyletet, önmagával játszik, tehát, a mikor a kisgazda vészit, ő nyer. A földmives nagyot néz, hát ez micsoda ? fedezetlen határidő üzletet biztosítani ? Ö sohasem hallott ilyet. Megyen az ügynökhöz. Ez aztán megmagyarázza. Magyarázatában természetesen minden van, csak az igazság nincs, mégis a magyarázat vége az, hogy a léprecsalt ismét, aláirt valamit. „Megfordítják a schluszt“. Így van magyarul, igy értik ezt a mi „börziánereink“. Pedig tulajdonképen az sem jelent mást, mint egy újabb ügyletkötést, a mely csodálatos képen, de mégis igen természetesen veszteséggel végződött. Mit csinál az ilyen ember? Proletár lesz és szidja az urakat, pedig azok, akik őtet tönkretették, mindenek csak nem urak, hanem lelkiismeretlen paraziták. Ezektől csak úgy lehet megszabadulni, ha a gazdák egy kis önuralmat gyakorolnak és fékezik jóhiszemű, könnyen hivő természetüket. Erre ugyan azt mondhatják, könnyű ezt kívánni, de nehéz ezt megtenni, mert a nyereségvágy igen nagy ördög! Más tényezőt kell tehát oda állítani, hogy a visszaéléseket megakadályozza. Hát nincs bíróság, amely a becsapott embert megmentse ? Van is, nincs is! Ugyanis minden tőzsdézővel olyan kötlevelet iratnak alá, amelyben a budapesti tőzsdebiróság illetékessége ki van kötve. Ennek a tőzsdebiróságnak a tagjai a tőzsdetanácsosok, kizárólag budapesti nagykereskedők és pénzemberek, akiknek egyrészt kevés fogalmuk van a földmivelő nép életéről, különösen a velük folytatott a lelkiismeretlen eljárásról, másrészt hozzá vannak szokva a maguk világában kötött ügyletek szigorú jogszerinti értelmezéséhez. E miatt azután igen sok esetben nem tudják a földmives nép helyzetét és jogügyletkötési képességét helyesen elbírálni. Ez pedig igen helytelen felfogás, mert hiszen azoknak az ügyleteknek mindegyike mérő tévedésbe- ejtés, félrevezetés, majd pedig vergődés, a szenvedett veszteség által okozott vagyoni romlásból való kievickelésre irányuló törekvés. A tőzsdézésre csábított embereknek sem szellemi, sem anyagi erejük nincs ahoz, hogy veszedelmükben kellőkép védekezzenek, azért a legtöbb áldozata hiszékenységének. Mert a védekezés nehéz és drága. Budapestre kell érte menni s érteni kell hozzá annyival inkább, mert a tőzsdebiróság nak, mint választott bíróságnak ítélete ellen nincs felebbezés, tehát ha ott elveszett a per, vagy a fizettség vagy az árverés következik. Kétségtelen, hogy ezen a bajon az illetékes tényezőknek segiteniök kell s most midőn a tőzsdebiróság szervezetének részleges átdolgozása, módositása előtt állunk, igen nagy jót cselekednek a közreműködő faktorok, ha erre a térre is kiterjesztik figyelmüket, megmentik a földmives népet az uzsora által okozható károknál is nagyobb veszedelemtől. Addig is azonban mig ez megtörténik, minden kisgazdának csak azt ajánlhatjuk, hogy a tőzsdézésre csábitó ügynököt seprüzze, kergesse ki házából, a vendéglőben, korcsmában ne álljon szóba vele, vagy ha már szóba állott, azonnal forduljon szakavatott emberhez, mert ha nem teszi, beteljesedik rajta a példabeszéd : „Kárán tanul a magyar.“ Ez a tandíj pedig nagyon drága. HIRE K. A Kölcsey-egyesiilet. f. hó 28-án megtartandó mü vészestély ének műsora a következő : 1. Prologus. Kerekes Edike. 2. Gátszakadás, szabadon előadja Verner László, a József főherceg szanatórium egyesület főtitkára. 3. Bé- riot, Qomerto IX. hegedűn előadja Kovács Béla, Vitek Károly zenetanár zongora kísérete mellett. 4. Költemények. Jászai Mari. 5. Ének. Tóth Miczike, zongorán kiséri Vitek Károly. 6. Emberirtó. Irta és felolvassa Jászai Mari. 7. Czim- balomjáték. Vende Margit. 8, Úti emlékeim. Szabadon előadja Barabás Béla országgyűlési képviselő. — Jegyek előre válthatók Klacskó István főgimn. tanárnál. Bérmálás a nagykárolyi esperesi kerülethez. Dr. Boromisza Tibor püspök ur ő méltósága f. hó május 16-án érkezik városunkba, hogy a bérmálás szentségét a kerületben és a mi városunkban is kiszolgáltassa. Nálunk május 22-én, pénteki napon lesz a bérmálás a melyre a plébánia hivatal már jó előre felszólítja a bérmálandókat, hogy jelentkezzenek a plébánia hivatalban. Kath. népszövetségi gyűlés. A kath. népszövetség megkezdi már most aktiv társadalmi munkáját; ennek első lépéseként vasárnap, ápr. 26-án délután 3 és Vá órakor az elemi fiúiskolában ülést tart. — Az ülés tárgya a csoportok végleges beosztása: ennek követ- kezményekép a csoport vezetők megválasztása. — További tárgyak, hogy milyen időközben és milyen helyiségben tartandők a kath. nép- szövetségi csoportvezetők és a tagok összejövetele. — Utolsó tárgya a gyűlésnek a társadalmi tevékenység első kiindulások a sajtó ügyet megbeszélni és az esetleges indítványok megbeszélése. — Ezt a gyűlést készítette elő a hétfőn este az elemi fiúiskolában tartott elő- értekezlet, a melyen számosán voltak jelen a tagok részéről. A hazaárulók jutalomdija. Egy megdöbbentő hirt hoztak a darabont újságok örömujjongástól kisérve, azt Írták ugyanis, hogy „királyi nagylelkűségből“ rendelet ment a császári és királyi magán és családi alapok igazgatóságához, mely rendelet alapján az ügyvivő darabont kormány által kinevezett, de a nemzeti kormány által elcsapott tisztviselők a király magánpénztárából élethossziglan megkapják fizetésüket és lakbérüket s illetve a korábban nem alkalmazottak egy évi fizetésüket végki- elégiíéskép. Különösen satyrája igazán a sorsnak, hogy a darabontok az ő nemzet és alkotmányellenes szolgálataik jutalmát épp azon a héten rakták zsebre, amely héten valamikor régen iskarioti Judás rakta zsebre azt a 30 darab ezüst pénzt, melyet mesterének elárulásáért kapott. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy Szatmármegyéből hányán részesültek eme királyi kegyben. Béla és György napja alkalmából jókivánataik tolmácsolása czéljából igen sokan keresték fel Janiczky Albert helybeli kereskedőt, Letlinger Béla bankkönyvelőt, továbbá Kovács György kereskedőt, Lucz György városi tanácsos Serly György nyugalmazott városi pénztárnokot és Kölcsey Béla lapunk főmunkatársát. A Kossuth-seríeg ügye. A nagykárolyi Kossuth asztaltársaság tudvalevőleg átküldte a gyűjtés megindítására vonatkozó határozatot Dr. Adler Adolfhoz, a függetlenségi párt elnökéhez. Hetek múltak el anélkül, hogy erre válasz érkezett volna. A nyelvek azt beszélik a pártelnökről, hogy ezideig azért nem intézkedett, mert erre vonatkozólag felsőbb helyről utasítást mai napig nem nyert, vagy pedig beakarja várni azt az időt, amikor az ő nevéről is keresztelnek el egy serleget s azt ünnepélyesen fel is szentelik. Óvás! Ez a szó olvasható azokon a ládákon, a melyek tavaszi újdonságokkal telve nap-nap után érkeznek Rozner Henrik, a párizsi divatáruház czimére.
