Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-18 / 1. szám
A : / •^77" S/ f f- is iwtf- rt> Nagykároly, 1908. január 18. 1. szám. JZA/Xfy %3Z5£_ I. évfolyam. ÖZE lo KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI, LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. ^ Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Telefon: 58. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6;— korona. „ „ „fél évre .... 3— „ Vidékre postán küldve egy évre . . 7.— * „ „ „ fél évre .... 3*50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsejr-nyomda r. t. jogosult. Előfizetési felhívás. A kereskedelem, ipar és mezőgazdaság egyre súlyosbodó viszonyai között mindjobban reákényszerül arra, hogy érdekei hathatós támogatásban és védelemben részesüljenek. Ehhez járult még az a körülmény is, hogy városunk társadalma nélkülözni kénytelen egy olyan lapot, mely a politikai dolgoktól eltekintve, kizárólag a város, annak, polgársága s az általa képviselt intézmények javainak előmozdítására törekedjen s ez által az egyes társadalmi osztályok között tátongó űrt betölteni s a város társadalmát együvé tömöríteni igyekezzék. Ez a cél vezérelt bennünket akkor, a midőn a *Közérdek“ cimü társadalmi lapot megindítottuk, bízva abban, hogy a nagyérdemű közönség ebbeli célunkban támogatni fog. Programmot adni lapunknak feleslegesnek tartjuk, a lap munkatársai, kiket sikerült lapunk részére megnyernünk, teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy minden személyeskedés, személyi érdekek kizárásával a lap célja a közjó előmozdítása leend. A közjó lebegvén szemünk előtt minden befolyástól menten az igazság, a meggyőződés fegyverével fogunk har- czolni s főtörekvésünk leend a társadalmi élet fejlesztésével a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság érdekeit előmozdítani. Bátran lépünk a nagyközönség elé, mert szentül megvagyunk győződve arról, hogy működésűnkkel csak bizalmat fogunk kiérdemelni magunknak, a mi minket biztosítani fog arra, hogy feladatunkat annál hivebben és pontosabban teljesítsük. A lap főmunkatársai és munkatársai: Dr. Gelléri TTÍór, kir. tanácsos, az országos ipartestület igazgatója. Dr. juris és theolog Bisitz Béla a Pesti Hírlap szerkesztője. Grósz az érmihályfalvai hitelbank vezér- igazgatója. Dr. Adler Adolf ügyvéd. Sternberg jenő a Központi Takarékpénztár igazgatója. Osváth Elemér a Szamos főszerkesztője. f)r. Vetzák Ede ügyvéd. f)r. H. Szabó Albert ügyvéd. Dr. Gózner Elek ügyvéd. Simkó Géza pénzügyi fogalmazó. TTlercs László ügyvédjelölt. Kiszely Géza mérnök. Ifj. Litteczky Endre a Szamos felelős szerkesztője. M. Szabó Miklós ref. lelkész, hadapród iskolai tanár. Pozsonyi Gábor, Grünfeld Vincze az „Anker“ főügynöke, Nagy Jenő építész. Kalina Ferencz festő. Lochmayer Márton földbirtokos. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva 1 évre 6 K — f. fél 3 __ ff ff ff 1 ^1 ff ^ ff ff Vidéken postán küldve 1 „ 7 „ — „ „ „ „ fél „ 3 K 50 f. A közönség szives támogatását kéri a „K Ö Z É R D E K“ szerkesztősége és kiadóhivatala. P Irta: i m p í. Ferke Ágost. A visegrádi legények a május elsejére virradó éjszakán sompolyogva vonultak végig a falu sötét utcáin. Hosszú póznákat cipeltek. Egy-egy ház előtt megálltak. Gödröt ástak. A pózna hegyére papirpántlikás csokrot kötöttek, a végét pedig beállították a gödörbe és visz- szahányták a földet, melyet patkós sarkú csizmáikkal jól letaposták, hogy reggelre a leányok ujjongva gyönyörködhessenek a májusfában. Sok lány szeme megtelt könnyel, ha látta, hogy neki nem állítottak májusfát az ablaka elé és halálosan meggyülölte a legjobb barát- néját, ha az gúnyosan merte kérdezni tőle: — Te nem kaptál? Miért? — Talán megharagudtak rám, mert válogattam a táncosok közt farsangkor és nem álltam ki akármelyikkel. Rendesen igazuk volt, kik igy feleltek, mert május elsején boszulták meg a legények, ha a lányok évközben lefitymálták őket. Most is azon veszekedtek, hogy a Hippier Málcsinak állitsanak-e májusfát vagy sem ? — Mit? Annak? — kiáltotta Neubrand Stefi, — annak állítsanak a csendőrök májusfát! Úgyis mindig velük mulatozik. Minket le se köp. — Hát akkor mit csináljunk ezzel a póznával ? — kérdezte Schoppauer Józsi. — Az utolsó. Csak nem visszük haza! — Állítsuk a Mehlfleck Pimpi ablaka elé! — szólt újra Neubrand Stefi. — Az lesz majd a hecc! Kacagtak mindnyájan. Az eszmét kitűnőnek találták és futva siettek, hogy Mehlfleck Tóni háza előtt felállítsák a májusfát. — Mit fog szólni Pimpi ? — Azt megüti a gutta örömében! — Hát még az apját, az öreg Tónit! — Fiuk ! — szólt Neubrand Stefi, — én itt lakom úgyis szemben velük. Jertek be hozzánk s majd az ablakunkból meglessük, hogy mit szólnak hozzá. — Van-e inni valód ? — Van. — Akkor hát megyünk! — szólt Schoppauer Józsi, mikor a ferdén beásott fa ott állt az ablak előtt. — Menjünk! Betértek mindnyájan a Neubrand Stefiék házába és a két kis ablaknál szorgosan lesték, mit csinál majd Mehlfleck Tóni, az az eszelős öreg ember, ha megpillantja reggel négy órakor, mikor ki szokott állni háza kapujába, -a pofoncsapott, ferde májusfát a Pimpi lánya ablaka előtt. Szegény Mehlfleck Tóni ! Az egész falu gúnyolta. Pedig de jó ember volt. Minden koldust megajándékozott. A templomba is ő vett uj harangot, mikor a régi megrepedt. Mindenkinek kölcsönzött pénzt, ha soha egy fillért se kapott vissza. Az apja nagyon gazdag volt. Ő már szétosztogatta fél vagyonát, mert mindig remélte, hogy előbb- utóbb mégis csak talál férjet kancsal, törpe- növésii, dadogó lánya számára. Megrendítő volt az a határtalan majomszeretet, melylyel már huszonnyolcéves, csúnya lányán csüngött. De megérthető, ha tudjuk, hogy kívüle senki egyebe nem volt a világon. Felesége elszökött tőle, házasságuk második évében, egy borbély-legénynyel és azóta se látta, csak időnként kapott tőle követelő leveleket, hogy küldjön tiz, küldjön húsz forintot s az öreg eszelős mindig eleget tett kívánságának. Ha pedig kinevették és bolondnak mondták, rendesen azt felelte : — Miért ne kiildenék neki ? Talán nyomorog szegény ! — No, én kötelet kiildenék neki! — Hiszen az én édes Pimpi lányoirPanyja! HENRIK
