Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-09-07 / 36. szám
2 Közérdek 1907. szeptember 7. de elég annak indokolására, hogy akár tudományos egyesületek, akár szépirodalmi társaságok az országos központ közművelődésének világitó szövétnekét csak azokra a helyekre nordozhatják, a hol már a hasonló intézmények életereje erősen lüktet; a hol a központosait szellemi eró'k át vannak hatva annak igazságától, hogy nemzetet és államot nagygyá, hatalmassá nem a hátul kullogás, hanem az eló'rehaladás tehet s ebben minden egyesnek közreműködni különös kötelessége. Tudjuk jól, hogy Szekszárdon, vármegyénk központjában ez ideig semmiféle számba vehető' tudományos egyesület vagy szépirodalmi társaság meg nem fordult, az országos központban éló' jelesebb férfiak épenség- gel nem viduin: k fel Szekszárd látogatására ; de ugyancsak bátor legyen az, a ki a, központból ide csak másod vagy harmadrendű erőt is lecsábitani merészel; hát még meghivni egy tudományos vagy más közművelődési egyesületet közgyűlés tartására? ? ! ! Eltekintve attól, hogy saját magunk is iparkodjunk művelődni, az országos központtal pedig, részben csak is ez utón tarthatunk lépést, csak ez utón kaphatunk egy-egy buzdító, fel- lelkesitő lökést a tovább haladásra és csak az ez utón való ismerkedés által nyelhetjük meg azokat a közművelődési eszközöket, melyekre szükségünk, igen nagy szükségünk van. A kit nem ismerünk és a ki bennünket nem ismer, ahhoz hiába fordulunk, az pártunkat soha sem fogja, sohasem leszen szószólónk ott, a hol kell. Vájjon városunk falai között mikor üdvözölhetünk egy közművelődési egyesületet, mikor üdvözölhetjük a tudománynak, vagy irodalomnak egy- egy jelesebb művelőjét, mikor sütkérezhetünk az országos központi művelődés fáklyájának világitó lángja mellett és mikor fogjuk a mi vidéki központbeli művelődésünk szerényebb fényét szétosztani vármegyénk területére?? Pedig ez lenne ám a kettős működés! Nagy kérdések ezek ugy-e bár? Úgy vagyunk velük mint a gyermek, a kit, először adnak fel az iskolába s kezébe nyomják az olvasókönyvet, a. palatáblát és más egyéb könyveket, mondván: nézd fiam, ezeket neked mind meg kell ám majd tanulnod! Megrémül tőle a fiú, de kaczag is egyet reája és mégis csak a fiú szorgalmától, igyekezetétől függ, hogy a czél megvalósuljon. Nekünk is van, Tolnavármegyé-’ nek és központjának Istennek kegyelméből, egy két férfiú fáradhatatlan buzgóságából, kedves kegyeletéből néhány közművelődési intézményünk: a főgimnázium, a muzeumegycsület. a rnuzeum, a Simontsits-könyvíár, mind- megannyi jeles könyv, melyet az élet iskolájába járó közönségnek, a vármegye székhelyén központosuk szellemi erőknek szorgalmasan kellene forgatnunk és tanulmányoznunk, ä melyek után ha ma nem, hát holnap, de bekövetkezik azoknak a felvetett kérdéseknek biztos és eredményes megoldása. Nem olyan nehéz ez, mint a hogyan gondolják és nem is olyan nagyon kaczagni való, mint a hogyan vélik, csak három nagy hiba van: az egyik az, hogy a kik a közművelődés eme nagy életiskolájába beiratkoztak, nem látogatják, nem támogatják azt kellő szorgalommal. A más k az, hogy többen vaunak azok, a kik szívesebben kerülik ennek az iskolának falait (pedig reájuk férne) a harmadik hiba pedig, amire az előbbivel együtt éppen ezen czikksorozatombau akarok reámutatni az, hogy valamennyi közül a közönség művelődésére s a művelődés terjesztésére legalkalmasabb vármegyei muzeumegyesületíink mai szervezete helytelen, semmire se való. így leszállva a részletekre, vármegyei központunk felsorolt, közművelődési intézményeiről egyenkint fogok szólani, legbelső sorban azonban a vár- megyei muzeumegyesület teljesen újjászervezéséről szólok a következő számban. Kovách Aladár. Kamatláb és költség. A „Közérdek“ utolsó előtti számában j közzétett hitelszövetkezeti czikkre az „Or-zá- szágos Központi Hitelszövetkezet Igazgatósága“ hivatalos lapjában, az „Országos Köz- I ponti Hitelszövetkezeti Értesítő“ 17-ik szá- | mában felei Közérdekű voltánál, érdekessé- : généi és az „Altera pars“ elvénél fogva itt közöljük a választ egész terjedelmében : „A Szekszárdon megjelenő „Közérdek“- ben egy czikkel találkozunk, a mely abból az alkalomból, hogy mi 6°/o-ra emeltük a kamatlábat, dicséretes tárgyilagossággal bon- czolgatja q,zt a kérdést, hogy váljon szüksé- j ges és opportunus volt-e ez a kamatemelés ? : s hogy váljon mein lehetne-e az üzleti költségekben takarékoskodni a czélból, hogy ily I kamatlábemelés elkerülhető legyen ? A mint a czikk tartalmából meg lehet, j ítélni, pénzintézeti ember irta és pedig — a mint ismételjük — jóakarólag, de bármilyen i járatos legyen is a czikkiró a pénzügyekben | és a pénzintézeti kezelésben, mégis egyik- ! másik irányban tévedésben van s ezeket a tévedéseket akarjuk helyreigazítani. Óriási a tévedés, ha a czikkiró az országos központi hitelszövetkezettől azt követeli, hogy mi is tegyünk úgy, mint a porosz központi hitelszövetkezeti pénztár, a mely a szö- I vetkezeteknek állítólag 4°/o-ra adja a pénzt, ) először is, mert a porosz központi szövetke- í zeti pénztár, nem csak szövetkezeteknek -ad 1 pénzt, (50-9 millió koronát) hanem mások- ; nak is (461 milliót) s igy abban a helyzetben van, hogy megnyeri a réven, amit elveszít a vámon; másodszor nem is adja a i pénzt a szövetkezeteknek 4°/o-ért, hanem átlag I 4'32°/o ért; harmadszor pedig a takarékbefólelmesen szép gyönyörűséget. Elfáradt bele a teste és a lelke is elzsibbadt. Azt mondta Zoltánnak, hogy a feje fáj és hazamentek. A kocsiban alig egy-két szót szólt és a felett gondolkodott, hogy amannak fényes szénfekete haja van ; a tekintetére nem mert visszaemlékezni, mert az még most is égette. Sietve vetkezett le és az ura nyájas beszédéből alig hallott egy két szót. Alig várta, hogy az ágyában legyen, megcsókolta a gyér inekeit és lefeküdt. Zoltán jókedvűen beszélgetett volua, de mikor látta, hogy választ alig kap, figyelmesen elhallgatott és eloltotta a villamos lángot. III. Á sötétség, a vágyakkal telitett lelkek jó szövetségese. Jótékony leplét ráborította és eleinte csak szivének lázas dobogását hallgatta. Gondolkozni igyekezett, hogy mi is történt vele, de nem tudta rend beszedni a gondolatait. A mágneses tüzű szemek izzó tekintete égette és szinte ujjongó örömmel sütkérezett ezeknek a szemeknek a fényében. ■ Zoltán szabályos lélexzetvétele juttatta eszébe, hogy nincs egyedül gondolataival és mint akit tilosban értek, felriadt. De nem tudott szabadulni a vizióitól. Itt leselkednék reá a boldogság a közvetlen közelében, csak a kezét kellene utána kinyújtania. Visszariadt ettől a gondolattól és lázas félelem fogta el. Felkelt és vizet ivott. A babaágyban a kis Annuska szőke angyalarcza édesen pihent kék szalagos vánkosán, annak megcsókolta a homlokát. Aztán megnézte az urát és most vette észre, a mi tizenkét éves házasságuk alatt nem is tűnt fel neki, hogy az urának vöröses szakálla van. Sokáig nézte az alvó arczát s a mjnt az megmozdult, felriadt. Ügy fólálomban kérdezte az ura, hogy fáj-e még a feje? Igennel válaszolt, az pedig ágyában megfordult és folytatta alvását; egy hosszú és mély lélekzetvéte. után ismét pontos időközökben szívta be" a levegőt. Nem volt semmi nesz a szobában, csak ez a néma csend, mely tompán nehezkedett Annára Időnként egy sóhaj szállt fel ajkairól, amint gondolataival vergődött. Belefáradt ebbe a küzdelembe és azt hitte, hogy elalszik. Valami olvadó, lágy hang suttogott a fülébe édes, szerelmes szavakat és nem volt ereje azok ellen védekezni. Bágyadtan sut- | fogta : — Nem, nem lehet, nem szabad. — Magát kerestem. Ne űzzön el azért, mert szeretem. A szerelmet csak egyszer érzi az ember igazán s ezek a perczek elrepülnek, ha meg nem értjük azok sugallatát, elviszik a boldogságot magukkal, visszahoz- hatlanul . . . Mámorosán szivta be ezeket a szavakat 8 a dallamosan érzéki férfi hang, mint valami lágy zene hatott a lelkére Egyszerre, mint az elektromos áram érintésére, megrándult az egész teste és úgy érezte az ajkán, hogy megcsókolták. Meleg *tüz futott végig az erein és érezte a fásultságot idegeinek minden szálacskájában. A világosság égett és zöld ernyője alól puha színek ömlöttek végig a szobán Zoltán megsimitotta a homlokát. — Lázad van? Adjak egy aszpirint? — Nem, köszönöm ; nincs lázam, csak nyugtalanul alszom Az ura közel hajolt hozzá és Anna engedte simogatni selymes szőke baját, finom kezeit, melyek fáradtan pihentek a paplanon. Aztán megtörte a c-s ndet. — Zoltán, vigyen cl engem is magával Karlszbádba. — Ugyan mit gondol! És a gyerekek ? — Annuskát elvisszük. — Nem, ez nem lehet. — Oly ritkán kérek valamit, tegye meg kérem. Ne hagyjon el. Az ura közömbösen nézett a levegőbe és tisztában volt azzal, hogy -néha az asszo nyoknak különös és szokatlan kívánságaik vannak, ingerlékenyek, de a beteges állapot, melynek a nyugalom az orvossága, nem tart sokáig. Ráhagyta és engedett. — Elvihetem, ha mindenáron jönni akar. De figyelmeztetem, hogy ha nem fog jól mulatni, én nem leszek az oka. Én gyógyulást keresek ott és nem szórakozást. Eloltották a lámpást. Egyik sem aludt. Az ura álmos volt. Anna csak színlelte az alvást és visszaesett előbbi álmodozásába; a a forróság, mely előbb vógigperzselte, izgatottá tette és türelmetlenül hánykódott ágyában. Egyszerre megriadva félénken simult oda az urához. Az felálomban kérdezte tőle: — Akar valamit? — Nem, csak úgy félek, mert rosszakat álmodom. De ha maga itt van mellettem, akkor minden jól van és nem félek. — Aludjék és ne álmodjék semmit. Aztán ritmikusan kezdett horkolni. Anna pedig levette karját az ura domború melléről s amint annak szakálla megérintette tinóm, puha bőrét, megborzongott és eszébe jutott, hogy amazé sokkal lágyabb és selymesebb lehet. És tovább álmodott. t
