Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-07-06 / 27. szám
2 Közérdek 1907. julius 6. székesfehérvári kultimnérnöki hivatal által való végreaajtását megengedte és a költségeknek a 152000 koronát meghaladó részét tárczája terhére elvállalta. Ezzel kapcsolatosan a társulat a mözsi öblözet ármentesitésének kérdését is felvetette. A miniszter leiratában ezt maga is szükségesnek tartja s kijelenti, hogy az e végbó'l szükséges munkálatok terve készen van és intézkedett, hogy azok költségelőirányzata a mai viszonyoknak megfelelően átdolgoztassék s ennek megtörténte után az öblözet ármentesitése mielőbb eszközöltessék. A két munkálatnak egyidejűleg való megkezdését azonban a miniszter nem helyezheti kilátásba, mert a mözsi ár- mentesités kérdése esetleg hosszabb ideig tartó tárgyalást igényelhet és nem lenne indokolható addig a védte len agárdi részek tölfésezési kérdését függőben hagyni. Kilátás van tehát reá, hogy Sió- agárd s utána nemsokára Mözs község derék, törekvő népét megóvják az örökös árvízkároktól. Hisszük, hogy úgy a társulat, mint a minisztérium megbízottja ebben a vármegyénkben érdekeltségre nagyfontosságu ügyben az érdekeltekre kedvezően és mielőbb fog intézkedni. Garay János ifjúkori levele. Említettük, lio^y múzeumunk özv. Babits Mihályné úrnő jóvoltából Burai) .Jánosnak egy ifjúkori leveléhez jutott. A levél érdekes nemcsak azért, mert a költőnek szülei iránt való határtalan szeretetét igazolja, de mert egy eddig ismeretlen ifjúkori verset is fenntartotta. Itt közöljük tehát szószerint való szövegében : Kívül : Ajánlom Garay Nép. János urnák szeretett uram Atyámnak a legillőbb fiúi tisztelettel . . . Szeyszárdon. Bent : Édes Atyáin ! A’ mit mások csupán szokásból v. azért, mivel annak meg kell lenni, minden belső érzékenység nélkül csak pusztán tesznek: azt én itt belső érzéseimnek igaz ösztönétől lsésztetve igaz, fiúi kötelességből és szerétéiből teszem egyedül, mellyet ha valaha érzettem szivemben, bizonyára soha jobban, mint ébredező koromnak ezen napjaiban, inelly átemelt már a' gyermekségnek lágy öléből, és én már érzem és érthetem, mit teszen egy ollyan Atyát és Anyát bírni, mint szeretett Szülőimben mi megáldattunk. Édes Atyám! olly nagyok és sokak érdemei, bogy azokat lehetetlen szóval előladni ; azokat csak egy mélyen érző szív tudja érzeni, de pem kijelenteni; és oh ! ezekért hogy lehetne az hálátlan, ki életét egyedül édes Atyának köszöni? Meg, megmarad örökös emlékezetünkben: és azon sok terhek, azon bajok, és gyötrelmek, mellyeket ren- dülhetetlen Lélekkel egyedül csak a mi hol dogságunknak reménye alatt, olly telhessen viselt és visel. —- Meg, meg iészen áldatva, még akkor is, midőn már a’ tisztább Égnek boldog országában fogja szenvedésinek pálmáját megnyerni. Meg, meg fogjuk hálálni, és köszönni mindenkor, és mindenütt — és oh ! azért meg enged édes Atyám! ha az érteden ifjú érdemeit mindeddig elégségessen meg nem esmérhette; lm meggondolatlan, némelly az ifiúi tüztöl elragadott tettei által nem tett eleget azon kötelességnek, mellyel az Atyának tartozott. Oh atyáin ! Mint késnek az idők, rnellyekben valahára megint ölelhetem, és azt jobban mint valaha tettel is megmutassam, hogy — Fin vagyok De szinte el is térek érzékeny el merüléseimben az útról, mellyen indulni volt szándékom : azonban öröm az nékem, bár inelly mód alatt, csak róllok emlékezhessek és Írhassak szeretett Szülőim ! mindazon által most oda térek, és mondom, hogy nem lehetett különös öröm érzés nélkül jelen lenni látnom dicső neve napját, nem lehetett, hogy azt örömöm kifejezésével meg ne zengjem, és a mit mások csupán csak szokásból tesz nek, azt itt fiúi késztéseimből és igaz szere- tetemből kijelenteni, midőn ezen kelemetes reggelen érzésem illy szavakra fakadott: Téged lát a szemem’ vágyó pillant.nta burkolt Éjnek alóla kies fényben koszoruzva kilépni Szép emlékű nap ? Áldásod mint hinti mosolygva Rám, fakadó tűntöd! Te közelgetsz ünnepi fényben Kedves atyám neve iinnepjét fennhordva derülő ' Arczodon oh ! szép nap ! Téged tisztelve nevezlek : I .égy nekem áldott hát, légy idvez szép nap ezerte 1 Kelj te is andalgó Lelkem ! kelj néma körödből! Áldozatot teszek áldozatot! — melly teljes örömmel Tellik el itt szivem ! Nem szin ez, nem csalogány kéj, Melly a’ nyalka szokás’ hiú szárnyán lépdez előre : Engemet ön tisztem’ belső szava, engem az érzés A liui érzés ömlő lángzása hevít löl! S ön tisztem’ szavain s a’ lángzó érzet’ idegjen Vígan kél az öröm, vígan kel az ömledező dal. Légy nekem áldott hát szép nap, légy idvez ezerte ! E nap az édes Atyám ! mellyben öröm árja köritven Rád legelőbb tisztán lemosolygott kis csecsemőre A’ koszorús Angyal, ki nevét hordozza személyed : S Gábriel arkangyal Jánosnak híva nevedről. K nap az édes atyám! melly elsőbb éveid éket Viss ahozá. mikor én fiad első néztem öledbe, S Gabriel Arkangyal Jánosnak hiva nevemről. Duppla öröm ! kettős ünnep ! tisztelve nevezlek. Légy nekem áldott hát, légy idvez szép nap ! ezerte. Te pedig élj oh atyám ! öröminkre Te édes atyám élj ! Rád még sok boldog napok öntsenek édes örömkéjt, Melly tisztán mint a’ Hajnal, melly harmat özönnel Kél ki bibornyoszolyájából, melly boldogulással Édenesitse napod’ haj ! már ősz színbe vegyülő Drága napod’ ! hát élj, s élted’ bú meg ne zavarja ! És te is áldott légy szép nap! légy idvez ezerte ! Bérekesztein e’ csekély, de még is igaz és őszinte áldozatomnak zsengéjét, mellyet belőlem nem egyébb mint az igaz fiúi érzés és forró szeretet sajtolt ki, azon buzgó óhajtással, hogy bár azokat az IIr Isten úgy fordítsa! és én édes Szülőimet és Testvér- jeimet még egyszer boldogoknak láthassam ! Ezért imádom Istenemet, hogy szent áldását, és malasztját kegyessen elterjessze fölöttük, és valahára az üröm poharát örömkehelljé változtassa! !! Ezek utánn csókolom sokszorta szeretett Testvérjeimet, és kivánok boldogokat, és szerencséseket, kívánom, hogy egyszer valahára testvéri szeretettel átölelhessem! ! átölelhessem, és bálaadón ’s tisztelve tisztelhessem Magát is minden édes Anyáknak legédesebbike kedves Anyáin !! Maga pedig édes atyám! vegye szívesen még egyszer kérem e köszöntésemet, valamint én azt tiszta szívből nyújtottam ; és légyen, ha nem egészen kijelentője, legalább jele annak a’ mit érzek, és mint kívánom azt megérdemleni, hogy Édes Uram Atyámnak Pesten Május 15-kén 1830 maradhassak holtig tisztelő, engedelmes fia Garay Nepomuk s. k. I’hilos. Plébános beiktatás. A boldogemlékii Wosinsky Mór halálával megüresedett szekszárd-belvárosi plébániára, múlt vasárnap iktatták be ünnepé— - Ich möcht bitten Herr Pfarrer, möchten« nicht so gut sein, und mir 50 ft. leiben? (Kérem, nem volna oly szives kölcsönözni 50 forintot?) W osinsky erre felkel, oda megy a svábparaszthoz, nagyot parolázik vele és mondja barátságosan • — Es freut mich, dass in Závod docli auch jemand ist, der glaubt, dass ich Held hab!-Leider, aber kann ich Ihnen keins geben, weil ich selbst lteins habe. (Örülök, hogy Závodon még is van valaki, aki azt hiszi, hogy pénzein van. Sajnálom, hogy nem adhatok, de magamnak sincs.) De ekkor már odalépett az Íróasztalához, s kivette a fiókból a pénztárczát és felmutatott egy tízest, mert senkitől sem tudott megtagadni semmit, aki hozzáfordult. — Wenn Ihnen damit geholfen ist.... ? (Ha ezáltal segítve van Önön ?) Nein, ich dank! -—- mondja a neblet (nincs, köszönöm). (Pénzről lévén szó,’ elmondok még egy jellemző esetet. Závodon laktakor egy nagyon közeli rokona volt nála, akinek feltűnt, hogy csapi tostól jönnek az emberek a plébániára. Tudakozódására aztán kiderült, hogy azok a jó emberek pénzt vesznek fél a káptalantól, akkoriban 61/* kamatra. „Hát hiszen, Ita pénz kell, van nekem is egy pár beverő forintom — szólott a rokon — segíthetünk a népen, adjuk ki neki 58/+°/o-ra. Azt azonban kikötöm, hogy betáblázásra adom. Szóval, hogy biztos legyen a pénz Egy bét múlva aztán már küldte a megboldogult a kötelezőket. Az adósok azonban jobbára pap társai voltak. Betáblázásról szó sem volt, de hogy biztos legyen a pénz, Wosinsky, mint kezes maga irta alá valamennyi kötelezőt. Isten tudja hányat irt volna még alá, ha a pénzkölcsönző be nem szünteti a további olcsó kölcsön adást. S nem sajátságos, éppen azok az emberek lettek a legnagyobb ellenségei, akiken akkor és máskor az ő mesébe illő jó szivével nem egyszer segített? A szerk.) Hogy milyen naiv lélek volt sok tekintetben, legjobban meglátszott, mikor a lengy éli ásatásokat vezette. Számtalanszor voltam vele kint a telepen. Sokszor nyáron vakáczióban, reggel kimentünk és csak este jöttiinlc haza a „táltos“ fogattal. Mert Apponyi Sándor gróf ur erre a czólra adott neki egy pár igás lovat és a miért olyan »gyorsan« mentek, csak „táltosok“ nak nevezte. Azt az örömöt kellett látni, mikor ásatás közben valami ritkább dolgot találtak ! Akkor az egész óriási ember, amekkora volt, léhasalt a földre, kezébe vett egy bicskát és olyan óvatosan turkálta a földet vele, mint mikor a gourmand piszkálja a legkedvesebb falatokat. Rendesen mucsi-i napszámosok dolgoz tak kint az őstelepen, kik egy főmunkás vezetése alatt álltak. Ok maguk adtak nevet és pedig modern nevet a praehistorikus tárgyaknak. Mikor kijött Wosinsky a leiepre, még le sem szállt a kocsiról, már kérdezte : — No Herbert — (a főmunkás neve) was habens denn g’funden ? Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban. 15-51
