Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-06-01 / 22. szám
2 közérdek 1907. június 1. nyált egy kisebb bőrgyárban van csak, az ipari munkaerőt a kivándorlás mellett ezeknek a vármegyéknek fejlődő gyáripara vonta ei tőlünk, vagyis kisiparunk elpusztult s a nagyipar, mely elpusztította, másutt létesült, így tehát az apadás egészen természetes, mert a kenyerét vesztett emberanyag oda tódul, ahol megélhetéseinek nagyszerű uj műhelyét százával találja meg. Első sorban tehát ezért vesztegel népességünk szaporodása. S ha még csak ennyi volna a baj, de van még nagyobb is. Az nevezetesen, hogy az ipari népesség szaporodása ma a jobb megélhetés világkon junktu- rája, igy kétségtelen, hogy az e megyéből apránként kivont munkaerő elvesztése folytán virágzó mezőgazdaságunk is szükségképen el fog pusztulni, jja csak egyoldalúságunk gyökeresen meg nem változik, ha csak gyáriparunk nem létesül. Világos sarkigazság ez, amelyet nem is igen lehet ellenérvekkel megdönteni. így, bár nem fogadjuk el azt a számítást készpénzül, bogy Tolnavármegye népessége, — abból következtetve, hogy az év első negyedében 3600 útlevelet adtak ki, ez év végére 11 ezerrel fog megfogyni — mert a népvándorlás tavasszal a legnagyobb, most már alig tart, télre majdnem megszűnik, sőt nagyon sokan vissza is térnek a kivándorlók közül, — igen is, mi is elérkezettnek látjuk az időt a cselekvésre, igy első sorban annak kipulnitolására, bogy ..mily gazdasági változások mellett remélhető az, hogy mezőgazdaságunk marasztó munkafeltételeket tudjon nyújtani munkásainak. A könyv írójának véleménye e tekintetben ebben csúcsosodik ki: *M ás megoldás nincs számunkra, mint versenytársaink módjára a mezőgazdaságban takarékoskodui a tömegmuókával s ezt a tömeg munkát lehetőleg jó géppel helyettesíteni s a nem helyettesithetöt jobban megfizetni, végül a feleslegessé vált tömeget gyáriparban megtartani r Tehát gyáripar. E téren könnyíti a helyzetet a vármegye területén található szénbányák jó minőségű kőszene. Közlekedésünk természetes eszköze a Duna s részben mesterséges eszköze a Sió-Sárviz csatorna. Elég jó gazdasági helyzetünk pénzbőséget is ide zett elő s inig a kivándorlás ezrével viszi el a munkaerőin takarékpénztárakban balomra gyűl a" vagyon. Meg kell teliát szüntetni az organikus bajt. Pénz és ember elszakadtak egymástól. Csak a nagy iparban fogják újra megtalálni egymást. Ipari alapításra pompásabbnál-pötnpá- sabb tér kínálkozik itt mindenfelé, hisz Tolnavármegye úgyszólván minden nyersterményét eladja s minden kész áruját veszi. Nincsen még egy számottevő nagyobb szabású gőzmalmunk se. A liszt nagyrészét is máshonnan szállítjuk, nincs egy nagyobb tégla gyárunk. Cognac, pezsgőgyártásra alkalmas boraink is mindenkor itt rekednek, ha másutt egy kissé jobb termés mutatkozik. S mi fukarkodunk még a telekkedvezmény nyújtással is, a mikor itt ilyen gyárat alapítani akarnak. (Ezt nem írja a könyv, de ez is igy van.) Kiváló sikereket érhetnénk el a kender és len tenyésztés terén is, de az ezt feldolgozó gyárak eszméje még mindég a levegőben lóg. És most reátérünk arra, amit szándékosan hagytunk utoljára. Magára a földre, az istenáldotta földre. A könyv Írója törvényhozási. beavatkozást kivan, hogy az állami, egyházi, közalapítványi uradalmak ne egyes nagybérlőknek adassanak ki, de tie is par- czelláztassanak, hanem a gazdatiszti osztálg kitűnőségeinek vezetése mellett, a pusztai cselédségből álló birtokos vagy földbérlő szövetkezeteknek adassanak el, vagy bérbe, inig. a mezőgazdasági iparral a földtulajdonos lássa el. Szép idea, de ez már bizony utópia. A föld kommunizmusa ez, bizonyos eszményített alakban. De ki instruál, ki garantál V Maga a szövetkezet, a munkáskarok ezre, ezt fogja válaszolni a könyv írója. Ne higyje azonban, hogy beéri ily garancziával a félénk, amúgy is bátortalan nagybirtokos osztály. A kitűnő gazdatisztek pedig nagyon megdrágítanák a szövetkezeti rezsit. S ha mindezt az akadályt le tudnánk is győzni, Magyarországon ilyen törvényt egyhamar nem fognak hozni. A hol a progressiv adózást sem tudjuk keresztül vinni, sőt még a megvesztegetett német kataszteri biztosok rosszakaratú tévedését sem re perál hatjuk az igazságosabb alapra fektetett földadó reformmal, semmi kilátás ilyen felforgató intézkedésre. Egyik gazdasági müvében György Endre volt miniszter is foglalkozik azonos ideával, de a másfél perczentet jövedelmező egyházi birtokok nem — secularizácziójának, csak bérbeadásának eszméje, neki is bukását okozta. Szóval ez a dolog még korai. De mindez nem azt mutatja, hogy nem érdemes ilyesmi felett gondolkodni s hogy olyan nagy bűn lenne, ha a realizmus szürke aczélpen- nája olykor-olykor az idealizmus és humanizmus tintatartójába is belemártogat. Mi mindenesetre csak örülni tudunk, ha züllött közállapotaink között akad gondolkodó fő, tér velő agy, mely meghányja veti egy magára hagyatott vármegye közál lapotait, jövőjét s ha olyan ember is szóhoz jut, a ki értelmesen tud beszélni és a kinek van is —• mondani valója. B. Elsiilyedt szivattyútelep. A lezajlott tavaszi Dunaáradás vidékünkről szerencsésen húzódott le, de mielőtt elhagyta az ország határát, végzetes katasz-' tréfát hozott a rudolfsgnádi ármentesitő társulatra : elsülyesztette szivattyútelepét. Rudolfsgnád Torontálban, a Duna-Tisza összefolyásánál 3000 lakossal biró sváb község, melyet Rudolf trónörökös a 60-as évek közepén telepitett, gyönyörű góth stilü róm. kath. temploma és középületei az ő bőkezűségéből létesültek, hálából az ő nevét vette fel a község. A rudolfsgnádi ármentesitő társulat töltései 13.400 kát. holdat mentesítenek a Duna és Tisza éppen ott egyesülő áradásai ellen. Most mindkét folyam legnagyobb árhulláma találkozott és elsöpörte az egész öblözetet, de nem a töltést lépte át az áradat — az még mégbirta volna — hanem a töltés tövében 9 év előtt épült szivattyútelep sülyedt el minden előjel nélkül s hirtelen oly nagy szakadást okozott a töltésben, hogy azt el- tömiii nem lehetett: az elsülyesztés czéljából oda állított köves hajókat magával ragadta és messze az ártérre sodorta a hömpölygő áradat. Az egész vidék 2—3 méter magas viz alá került, a rudolfsgnádi vályog és vert falu házak százával omlottak össze, a lakosság a töltés koronájára menekült -— más száraz hely nincs a környéken — deszka- és rőzsetákolmányok alatt kuncsorog ágyneműivel, barmaival. Az ilyen szivattyútelepek hivatása az, hogy a töltés mögött összegyülemlett belvizeket a magasabban feláradó Danába sziE fiatal ember szorgalmasan dolgozik, de kiválasztva, a kissé beállott csendet, min dig folytat valami megkezdett beszédet. Hogy hallgatják azt a vékony zsidót — szólt az egyik katona. — Ne bánd, mesél nekik talán a múlt dicsőségéről, vagy a Macliabeusok harcsairól. Pedig fi. vékony zsidó- nem a múltról O a beszélt. Azon a csendes mesélő hangon lazított a fiatal zsidó. Napok óta igyekszik a rabszolgává aljasitott zsidók büszkeségét, szabadságvágyát feléleszteni. A zsidók szó nélkül, de áhítattal hallgatták. — Akik Oyrénében, Maclieronnál, Tarlóiméban és sok más helyütt .meghaltak, bizonyára jobban szerették a halált, mint a szolgaságot; pedig oly rabszolgák nem voltak, mint mi, azok nem voltak kényszerítve ellenségeiknek fegyvert késziteni — maguk ellen. A zsidók e szavakra dühödtebben verték a vasakat, s aztán ismét elcsendesedtek.-—- A római látványoknál ezer meg ezer zsidót áldoznak fel csak azért, hogy a császár a bakó-nép kaczaját hallhassa: Hadrián leánya kivágatja a fényűt melyet a zsidó atya leánya születésénél ültetett,*) hogy ab* Régi szokás volt a zsidóknál leány születésénél fenyőt, fiú születésénél ezédrust ültetni el. I ból készüljön a nyoszolya, melyet férjéhez j visz; kivágja, hogy tűzre rakja, vagy kocsijában használja fel. Van-e vallásunk, van-e szertartásunk, melyet végezhetnénk, ha csak nem a rabszolgaság mar a vallásunk, szertartásunk ! . . . — Nem 1 — hangzott zúgólag minden oldalról. — De az ! kiáltá a fiatal zsidó oly I éles hangon, hogy az egész teremben meghallották. Letették a kalapácsokat s úgy hallgatták; maguk a római katonák csak bámulva nézték. — De az ! —- ismédé a fiatal zsidó — mert ha nem úgy lenne, akkor elég erősek , karjaink, hogy leverjék a kevés katonát s a Garisiui hegyen a diadal után összegyűlve szabadságunk kivívását megkezdjük. — Ki vagy te ? hangzott minden oldalról. — En vagyok, aki nem ■ hiszek a ti gyávaságtokban, az vagyok, a ki vezetlek benneteket, vagy a dicső halálba, vagy a diadalra; jöttök-e ut álmain ? — Megyünk — zúgott a teremben — de ki vagy '{ — Tehát előre, én vagyok — Bar- cocheba! A csillag fia. A másik perezben vértől páralgott a terem, a katonákat leölték s Jeruzsálem rabszolgái felszabadják a várost s kirohanva abból, a közel vidék lakóit magukhoz hiva, Garisim begyén már 100,600.-en voltak. A hegyen a nép vénei fogták körül a fiatal zsidót: Jákob ^csillagának, Izrael kormány botjának s arra választottnak nevezték őt, hogy igazolja Bálám jövendölését, széttörje Moab szavait s kipusztitsa Szeth fiait. Bar-cocheba azt követelte a 100,000 embertől, hogy bátorságuk bebizonyítására balkezük egy ujját vágják le. S ő volt az e'ső aki megtette. A 100,000 követte. Ismét zúgott a levegő, fegyverzörejtől és jajkiáltástól. Mintha egy rabszolga fett volna, ki lánczát széttöri, kelt fel a zsidóság, lángba borult az ország. . A fővezér Bar-cocheba a Garisim begyén tartotta hadiszállását 200,000 olyan emberrel, a kiknek mindegyike ki tudja a földből rántani a Libanon ezédrusát. Sok vérengzést követtek már el, midőn Hadrián légiói nagy lomhán megmozdultak. A Garisim hegyén zsinagógák voltak felállítva, városok rögtönözve, hol a zsidó Ab hónap 9-én ünnepelték meg templomink pusztulásának évfordulóját, átkot szórva Edbn fiaira. Nyolczszázezer ember vette, körül a Garisim hegyét s a 800,000 felére apadt Fekete Hugó Szekszárdi, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, 40_.M nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban.
