Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-05-25 / 21. szám

Szekszárdi, 121. évfolyam. 21. szám. Szombat, 1907. május 25. li (adóhivatal: Bater-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hir­detések ide küldendők. HIRdetéshk lég-jutányosa bb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kot. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Belnuiukatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. A sajtótörvény reformja. Az utóbbi idó'kben sokat hány- rorg-atott kérdés: a sajtótörvény sza­bályozása. A sajtót, a magyar sajtót, mely halhatatlan költőnknek, I'etó'finek és társainak jóvoltából, feltétlen sza­badsághoz jutott, mely lerázta a ké­nyelmetlen és a nemzet fejló'dését gátló béklyókat, ezt a sajtót akarják most reformálni. Hogyan, miképen szándékuk a sajtótörvényt szabályozni az eszme telvetó'inek, az még mélységes titok. Mert ha arról van szó, hogy a sajtó- szabadságot minden irányban és min­den oldalról jövő' támadások ellen hathatósan megvédjék, hogy olyan incidensek ne történhessenek, mint a közelmúltban, az eló'zó' kormány alatt, úgy a tisztességes magyar sajtó min­den igaz képviselője és munkása szó nélkül helyesli ezt. Hasonlókép, ha a toll becsületéről van szó, ha a toll becsületének megoltalmazásáról akar­nak gondoskodni^, szintazonkép alá kell .írnunk az ilyen törekvéseket. A tisztességes sajtónak nem is lehet, nem is szabad, hogy más hiva­tása legyen, mint a közérdek szolgá- lása, a közhangulat tolmácsolása, nem lehet az más, mint a nemzet lelkü­letűnek hű, igazságos és tiszta tükre. A tisztességes sajtó hivatása nagy, ma­gasztos ; népet, nemzetet nevel, oktat; tudását növeli, fejleszti; összességben a kultúra egyik legerősebb oszlopa, tá­masza. Az ilyen sajtót, az ilyen sajtó­nak szabadságát meg kell Védeni, meg | kell oltalmazni, mert az ilyen sajtó­ban lüktet a nemzet érzülete, lelke; j nélküle satnyul, pusztul, hanyatlik, veszendőbe niegy az értékes népanyag. Ha vannak is a sajtónak kinövé­sei, hibái, félszegségei, úgy ezeket, de csupán ezeket kell megnyesegetni. Azonban vigyázzunk, hogy egyes-egye- dül a beteges, az egészségtelen hajtá­sokat, sebeket vágjuk ki olyképen, hogy az ép, az egészséges részbe ne vágjunk bele, mert ez az egész szer- > vezet pusztulásához vezet. Ami rossz, ami hibás van a sajtó- j ban, azt irgalmatlanul kiölni lehet be- ] lőle, de a jót, az értékeset megbecsülni kell, erre féltékenyen kell vigyáznunk. A most folyó sajtóanket kétség­kívül nagyjelentőségű. Tekintve, hogy hivatalosak erre a sajtó legkiválóbb j j emberei, első képviselői, az eszméket j mindenképen tisztázni lehet, természe­tesen félretéve a pártpolitikát, aminek belevonása csak összekuszálná a fona­lat, megzavarná az együttes működést, j Günther Antal Igazságügyminisz­ter, aki megnyitotta az ankétet, meg- j nyitójában hangoztatta, hogy előtte mindig két gondolat volt irányadó: „biztosítani kell a sajtónak a szabad­ságot és meg kell védelmezni a toli­nak becsületét.“ Kétségkívül nagybecsű szavak, a miket minden tisztességes ujságiró aláir; most már az a kérdés, hogy tetszik-e ez egy másik csoportnak, mely minden újságírót a pokolban szeretne tudni; e kis csoport hol nyitan, hol titokban engesztelhetetlen ellensége a sajtónak, a mely ellen tűzzel-vassal dolgozik. Szerencsére a sajtó képviselői ré­sen vannak és lesznek; másrészt a sajtóval van a nagy közvélemény, itt nem használ alattomosság, aknamunka, hiába minden áskálódásuk, ha maga a kormány is komolyan akarja —• amit nem kétlünk — a sajtószabadság erős megvédését, úgy sajtótörvény alkotása esetén olyan újabb biztosítékokhoz ju­tunk, a melyek még nagyobbá, még erő­sebbé teszik a magyar sajtót és ebből kifolyólag elősegítik nemzetünk gyor­sabb és biztosabb emelkedését. A magyarságért. Vármegyénk hazafias törvényha­tósági bizottsága a millenium évében nagyszabású alapítványt tett, melynek kamataiból a magyar nyelv terjesztése TÁRCZA. Látogatás Garay Jánosáénál. Irta : Bodnár István. 1897 augusztus 24-én, délután, szegény Szúrnouszkgvdl, a szekszárdi Garay-szobor szerencsétlen véget ért megalkotójával meg­lehetősen szivszorongva csengettünk be Buda­pesten, a Reáltanoda-utcza 14. xszám alatt levő egyik szerényebb udvari lakásba. Garay Jánosnak, a> költőnek özvegye lakott ott, Gizella leányával. (’seugetésünkre nem egyhamar jöt* fele­let, azaz — ajtónyitás. Az özvegy teljesen visszavonulva élt. Csekély kegydijából nem telt fényes lakásra, cselédségre. Vártunk tehát jó ideig s megvallom, már nem sok rémé nyűnk volt, hogy bejuthatunk. Pedig- nekem meglehetősen sürgős volt, a dolgom. Akkori­ban élénk levelezést folytattam Zichy Mihály- lyal, a világhírű művészszel «?gy Garay- diszkiadás iránt s itt volt az ideje a Garay- albuin összeállításának is, a melynek szer­kesztésével még 1894 deczem bérben bizott meg a szoborbizottság. Boldogult Fördős Vilmossal, a szoborbizottság elnökével löbb Ízben fordultunk mi már kéziratért s más, képben bemutatható reliquiákért az özvegy­hez, de pár udvarias sor, egy-egy kis Ígéret volt a felelet, a kézirat azonban késett, pedig már úgy terveztük, hogy 1897 őszén meg­lesz a szoborleleplezés . . . Végre mégis kinyílt az előszoba ajtaja. Az özvegy leánya, Garay Gizella fogadott, eleinte nem nagy bizalommal, de amikor SzúmOlfSzky bemutatott, igazi őszinte, ma­gyaros vendégszeretettel. Az előszobából tágasabb szobába léptünk. Ez volt a szalon. Az ötvenes évek terpesz­kedő öreg divánja, a széles harcsa szájú fotelek kínálták, kellették magukat. A falról Garay olajfestésü arczképe tekinteti reánk szelíden. Egy üveges szekrényből a Garay János által a Magyar tud. akadémiától kapott ezüst serleg s más családi ereklye kandikájt elő, de maga a szoba szomorú, bánatos, bo- rongós volt, minden jel arra a nagy gyászra, mély szomorúságra emlékeztetett, amely egyet­len fiának azelőtt másfél évvel történt el­hunytéval érte az amúgy is örökké bánatos özv,egyet. Alig foglaltunk helyet, leányának hívá­sára a másik szobából belépett az özvegy. Eltesebb asszonyok bizalmatlan, átszűrő te­kintetével mért végig, de mikor megtudta ki vagyok, szelídségbe olvadt at szigorú nézése. Nemsokára benne voltunk a legélén­kebb beszélgetésben. Beszéltünk a szoborról, a készülő ünnepségről, fcüzbe-közbe meg is korholta Szárnovszkyt a késedelem miatt, majd Zichy Mihályra terelte a beszédet. De ezt megelőzőleg megköszönte a Garay dísz- kiadás ügyében tett, sajnos, hasztalan fára­dozásaimat s a mély hála érzésével emléke­zett meg Zichy Mihájyról, a világhírű mű­vészről, kinek a diszkiadás ügyében hozzám intézett leveleit akkor, nemrégiben közöltem a „Vasárnapi Ujság“-ban. De én mást akar­tam. Intimus, uj adatokat Garuy életéről. Teliát a költőre, majd Vörösmartyru és Petőfire tereltem a szót. S az özvegy beszélt, beszelt ... A mély hála szavaival halmozta el férje nemesszivü pártfogóját, Vörösmartyt, de Petőfiről mintha több tűzzel, nagyobb melegséggel, bizonyos büszkeséggel emléke­zett volna meg. A szobrász mintázó fája nem rajzol olyan finom árnyalatot az agyagban, vagy viaszban, mint a mily közvetlenséggel vésődött be agyamba az akkori társalgás minden egyes szava. Az özvegy nagyon ér­dekesen rajzolta meg Petőfi alakját. Küiönczség és dacz volt benne elég, de áldott jó szive volt. Ennek bizonyságául Garayné Petőfi előzékenységét hozta fel. Ha találkozott betegeskedő főijével az ptezán, huzamosabb ideig elsétálgatott vele s el nem mulasztotta .volna, hogy haza ne kisérje. Garaynak nehéz volt fájós lábával a lépcső­ket járni, Petőfi ilyenkor mindég felvezette az emeletre, becsengetett, de mire ajtót nvi- tottak, eltűnt, pár lépéssel leszokott a lép­csőn, talán hogy a köszönő szót elkerülje. Lassan bizalmas viszony származott köztük. Petőfi azzal mutatta be feleségét Garaynénak: íme az utódját vettem el! Petőtiné édesatyja, Szendrey ugyanis Garay­nénak édesatyja, Baboesay után került Er dődre, gróf Károlyi Lajos uradalmába in­spektornak. így volt Petőtiné „utódja“ Gar a} - óénak. A két fiatal asszony aztán majdnem mindennapos lett egymásnál, később is bizal­masan leveleztek. A férjek is elfeledték azt a kis összezördülést, amely abbói támadt közöttük, hogy Garay a Regélőbe Pönögei Kis Pál helyett (teliát nem Gábor deák, amint olvasom-!) Petőfi teljes nevét nyomatta ki. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents