Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-03-09 / 10. szám
rele való érintkezést, kiszivni szivéből az elkeseredés méreg falánkját. Megállítani a lejtő szélén, figyelmeztetni jogára, a mely egyúttal kötelesség. Elkergettetui vele a közélet porondjáról a magán érdekek kóbor lovagjait. próbálkozó lézengő Kittereit., megtisztítani a közéletet, szóval kizárni a politikából a politikát, mely a haladás gátja. Eszményi magasra emelni a mandátum értékét, a követküldhetés megtisztelő' jogát. A szavazat legyen a hazafias érzés önként megnyilatkozása, ne maga az eladott lelkiismeret . .. Utópiák . . . Álmok! Válasszunk követet a régi módon ! Most még kapunk a szomszédból jóra- való, becsületes, bár nem arra való embereket is. Idővel azonban meg- sziilethetik egy dúsgazdag, második Caligula, a ki követni fogja elődje példáját, a ki pedig tudvalevőleg a lovát szánta a diszes konzuli méltóságra . . . B. Egy temetés epilógusa. Nem akartunk vitát, most sem akarunk. A frissen hantolt sir kegyeletet parancsol. Közöljük ezért a hozzánk tiszteletreméltó papi helyről érkezett alábbi czikket, egész terjedelmében. A mi múlt heti, kifogásolt czikkünk Íróját vezethette a Wosilisky iránt való határtalan szeretet, de Semmi esetre sem a mások iránt való — gyűlölet. Hogy azonban híi tolmácsolója és kifejezője volt ez a né- j hány sor az általános felfogásnak, a közhangulatnak, sok meleg kézszoritás, sőt üdvözlő levél a bizonysága. A pécsi egyházmegye hazafias főpapját Wosinskynak életben s halálban való mellőzése miatt vádolni egyátalán nem volt szándékunk, hiszen nem rég áll egyházmegyéje étén s a temetéskor itthon se volt. Mi egyszerűen az elmaradás tényét konstatáltuk, a mi áll, megtörtént s igy sajnálatos, annál is inkább, mert bár az alábbi czáfoló czikk nem tud róla, a káptalan igen is részt szokott venni egyes, érdemes, habár alantasabb papok temetésén. így példáid ott volt Himes- házán Prandinél' Ferencz esperes végtisztesség tételén. Végül: czikkünk kanonoki kinevezésekről egyáltalán említést se tett, de igen is lakot szolgáltatott a geológia » most segítő ! társul szegődik a régészet. Ugyanígy látjuk azt is, hogy egyik tudományág a másik után, a geológiai tu- domány-ág után most a régészeti is megérlelődik arra, hogy a biblia adataira világosságot és fényt deritseu. S ha a babiloni és asszír ásatásoknak a világot méltán bámulatba ejtett óriási kul- j tur-történeti leletei mellett csekélynek lát- í szanak is a vallástörténeti adatok, de ezek mégis elegendők annak a ténynek beigazo fisára, hogy az ős kinyilatkoztatás s a biblia sok adata, hagyományszerüleg élt Babi- j lonia és Asszíria népeinél.“ E befejező részből is kitetszik, hogy 1 Wosinsky Mór az ő hallgatóit a biblia ó-szövetsógi résaében foglalt igaz, megtörtént ▼oltáról igyekezett a geológiai és régészeti tudomány segítségével meggyőzni, ezea támogatásával a bibliát mindenek fölé emelni. zonyos mellőzésről. Ezt pedig senki sem ta- j gadhatja. Természetesen egy uj főpapnak j ebben sem lehet semmi része. De lássuk a czáfoló czikket: Jóleső érzéssel olvastam a „Közérdek“ két legutóbbi számát, amelyekben az elismerés és hála pálmáját nyújtja a felejthetetlen Wosinsky emlékének. Azonban a vasárnapi vezérczikk mélyen megdöbbentett, a pécsi egyházi felsőbb- ség iránt tanúsított igazságtalan és szeretetlen czélzása és hangja miatt. A t. czikkiró- nak ugyanis nagyon fáj, hogy a pécsi káptalan nem képviseltette magát a boldogult Wosinsky temetésén. Nagyon furcsának találom ez okból támadni a pécsi káptalant. A boldogult apátur nem volt tagja a káptalannak, mint testületnek, ha pedig nem volt tagja, akkor nem is állott a káptalannak sem kötelességében magát a temetésen, mint káptalannak, képviseltetnie. Mert a boldogult paptársa volt ugyan a pécsi kanonok uraknak, de nem volt kanonok-társuk; már pedig a boldogultnak, mint paptársuknak elvesztése, hozzá még váratlan elvesztése felett bizonyára sajnálkoztak annyira, mint a t. czikkiró; hisz Walter kanonok ur még levélben is kifejezte őszinte részvétét. Különben én nem tudok arra precedenst, hogy a káptalan, mint káptalan, egy plébánosnak temetésén, bár apátblebános volt is az illető, magát hivatalosan képviseltette volna. Hogy esetleg Pécsről egy kanonok sem jelent meg a temetésen, ez netn a gyűlöletnek, hanem egyedül a távolságnak és az idő zordságának tudandó be és annak a körülménynek, hogy a közelben van úgyis 2 dignitárius, akik eltemethették a boldogíthat hozzá illő dísszel, amint begyei is temették. I)e nemcsak ez fáj a t. czikkiró untak, hanem főképp az, hogy a boldogult apátur nem lett kanonok és úgy olvasom ki a sorokból, hogy ezért is a káptalant kárhoztatja, már pedig a boldogult valódi, vagy véít mellőztetésének a káptalan egyáltalán nem oka. A káptalan ugyanis azon egyházi férfiak testületé, akiket a püspök azon czélból választ ki, hogy neki az egyházmegye kormányzásában tanácscsal szolgáljanak; az egyházi tudomány és lelkipásztorkodás terén pedig, mint szakférfiak, segítői legyenek. Ebből következik, hogy a püspök azt ne vezteti ki kanonoknak, akit ő akar, akit ő tart erre alkalmasnak. E tekintetben őt nem köti semmi; e czélra sem a káptalan, sem az egyházmegye neki nem jelölhet ki senkit; ha esetleg tőlük e tárgyban nézetnyil- vánitást kér, ezt megteheti, de erre sem köteles. Már most kérdem, hogy jut a pécsi káptalan ahhoz, hogy a t. czikkiró úgy tünteti fel a dolgot, mintha a káptalan volna az oka a boldogult mellőztetésének! Vájjon a káptalan miatt nem lehetett kanonok a boldogult apátur? Vagy tán a káptalan ellene szegült az ő kineveztetésének ? Ezt az illető be nem bizonyíthatja, mert ez a fentebbiek alapján képtelenség. Ezen invectivákat csakis a püspökkel szemben lehetne felhozni, azonban ez is csak az esetben volna helyes, ha a boldogult apátur már azon korban balt volna el, midőn már teljesen kitetszett volna az ő mellőztetóse. Akkor volna e tekintetben támadható jó püspökünk, ha a t. czikkiró ur pozitive be tudná bizonyítani, hogy a püspök a boldogíthat egyáltalán nem is akarta kanonokká tenni. És ezt be tudja-e bizonyítani? Ha nem, akkor mire való a ezélzatos igazságtalan vádolás a boldogult mellőztetóse felett ? A t. czikkiró, hogy vádjának még nagyobb nyomatékot adjon, felhozza e tekinKözérdek 907. márczius 9. tetben a boldogult nagy régészeti tudomá nyát, úgy tüntetvén fel a dolgot, mintha ezen a réven már kanonoknak kellett volttá a boldogultnak lenni. Azonban megbocsásson a t. czikkiró ur, ha azt állitom, hogy e tekintetben is túl lőtt a czélon. Azt tudjuk mindnyájan, hogy a boldogult apát ur régészeti tudományánál fogva hires ember volt; tudjuk, hogy ő egyike volt hazánk legjelesebb régészeinek. Azt azonban a t. czikkiró ur meg fogja engedni nekem, hogy a régészetnek az az ága, amelyet a boldogult művelt, ✓ nem egyházi tudomány, amelyért a boldogulta^ épp tudományánál fogva egyházi nagyobb javadalomban kellett volna feltétlenül részeltetni. Kitüntethetik ugyan ilyen tudományért is egyházi téren, aminthogy ki is tüntették volna, miként már másokat is kitüntettek ; ezt megteheti a püspök, hiszem is, hogy megtette volna, ha a boldogult tovább él, de azért erre nem köteles és érte vádolni őt nem lehet. Ha már a boldogult tudományáéi t jutalmat várt — amit nem hiszek — úgy akkor erre a kormány volt köteles. Miért nem támadja tehát a t. czikkiró a kormányt V Hisz az beleültethette volna a boldogultál az egyik nagyváradi u. n. tudományos stal lumba, vagy adhatott volna a boldogultnak egy tőle függő, javadalmas apátságot. Pedig ezt megteheti* volna, mert még a legliberá- lisabb ember sem mondhatja róla, hogy ő csakis papi tudományt művelt. Panaszkodik tehát a t. czikkiró ur Wosinsky uiellőztetósén és vádol olyanokat, akik ennek nem okai; vagy olyant, aki a boldogult jutalmazását bizonyára az általa alkalmasnak tartott időben meg is tette volna. Végre nézzen körül otthon a t. czikkiró ur, vájjon Szekszárd, — pedig ez volt tár sadalnti működésének tulajdonképpeni tere és ezen város az ő tudományos működésének hasznos oldalát is érzi — értem a szép múzeumot — volt-e teljes elismeréssel a boldogult apát ur iránt? Volt-e ő díszpolgára a nemes városnak ? Pedig ugy-e, ez a legnagyobb kitüntetés, amit egy polgár polgártársaitól nyerhet? íme tehát azok, akiknek tulajdonképp élt és dolgozott, még azok sem voltak eddig teljes elismeréssel a boldogult iránt; hát akkor miért vádol szeretetlen hangon másokat, akikről nem tudja bebizonyi- tani, hogy nem akarták-e őt csakugyan meg jutalmazni? Íme! T. czikkiró ur, nem azokban van a gyűlölet, akiket erről vádol, hanem igenis, a t. czikkiróban él a gyűlölet azok iránt, akik arra egyáltalán nem szolgáltak. Úgy tudom, hogy a boldogult dolgozott a tudományért magáért és • nem a kitüntetésért ; nagy tudása, agya kihűltével nem aludt ki, annak a tudásnak lángja ég és világit az ő számos muukájában, amelyekre a hazafi büszkeséggel, a szaktudósok pedig örömmel és bálával tekintenek; papi érdemeiért pedig bizonyára elvette jutalmát attól, aki neki mestere és buzditója volt és aki maga mondta : „Örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben “ Garáb Zs. A kegyelet nemes versenye. Az igazi vallásos kegyelet, mely kedves halottaink emlékének megőrzését nemcsak általános^ emberi, de különös vallási kötelemmé is teszi, nem tud beletörődni a teljes elválás sötét gondolatába, s nem talál enyhülést a »irgödör szélén kisirt bánat könnyekben. Az a hideg márványlap, mely szerette. Sirofín F.iidi u é!v**vtt ff a testsúlyt, tr?i a k&fcOcMt, vátaléfcft. tjjdf Tüdöbeibystfjjs., uuruu»A, számár ohöges, skrofuiozis, influenza ollen szarmata! tanár ás orros által aaponu ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat ia kínálnak, kárjaa mind „Huch«“ erettrH c^omagolát*. r. Hifsua-U Rack* Jk. C*>. HaeW (llijßi
