Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-03-02 / 9. szám
4 KÖZÉRDEK 1907. márczius 2 44. Emlék beszed Bertrand Sándor fölött. Kiadta a M. Tud. Akadémia. Budapest, 1904. 1 füzet. 45. Die incrustirte keramik der Stein und Bronzezeit. Berlin, 1905. IBS 1. 1447 ábrával. 1 kötet. A csendőrségnek nem kell a városi bérpalota. Lapunk múlt évi 52. számában e czim alatt foglalkoztunk azzal a tervvel, melyet dr. Hirling Adám polgármester készíttetett egy a posta- és távirda-hivatal, valamint a csendőrség elhelyezésére szolgáló és a város által emelendő bérpalotáról, amelyet a Széche- nyi-utczai Martin-fele ház helyére terveztek. Arnily örömmel fogadtuk ezt a tervet, amelynek megvalósulása esetén a posta is, meg a csendőrség is a város forgalmi központján nyert volna elhelyezést, a város pe- dig egy szép és jövedelmező házzal gazdagodott volna, olyan sajnálattal értesülünk most, hogy az építkezés elé váratlanul akadály gördül. Bár a posta- és távirda igazgatóság a város által kért 4590 kor. haszonbérrel szemben csak ŐÖOO kor. bérösszeget Ígért, a város ajánlatát tárgyalás alapjául mégis elfő- j gadta. A csendőrség részéről azonban a székesfehérvári VI. sz. csendőrkerületi parancsnokság a városhoz intézett átiratában kijelenti, hogy a város ajánlatát illető leg további tárgyalásba nem bocsátkozik a következő okok miatt: „1. A laktanya, bár a város központján, de egy szűk telken, összeszoritott módon, a posta-épülettel közös fedél alatt lenne építve. 2. A postahivatal külön elkerített udvarral birna, a esendőr- ségnek felhagyott két udvarterület azonban együttvéve is kevés, (777 □ m. A szerk.) üdülőhely, kerthelyiség egyáltalán nincs, sőt számításba véve, hogy a beltelken két tiszti család, a postahivatal felügyelője, négy nős* altiszt családja és 22 főből álló őrs legény ségnek szükséges gazdasági mellékhelyiségeinek is el kell férnie: a mellékhelyiségeknek szánt hely is kevés. 4. A szakaszparancsnok lakása az udvari épületben, a legénységi lakások közé lenne beszorítva. 4. A legénységi helyiségek ablakai az udvarra nyílnának, ugyanoda a táviró-gépterem, távbeszélő központ stb. ablakai is, ami által zavarva volnának." Ezek a csendőrkerületi parancsnokság kifogásai, amelyek, ugylátszik, az itteni drága telek-viszonyok nem ismerésén alapulnak. A csendőrségi palota építésének kérdése éppen azért lett a postapalota megépítésével összekapcsolva, mert igy arányos megosztást ; nyer a horribilis telekár. Mi igazán furcsának találjuk ezt a huzódozást A posta 3500 korona bért akar fizetni, de 10 ezer koronás igényei vannak. A csendőrségnek 777 Q in. belterület nem elég, egész belterjes gazdálkodásra alkalmas területet kivan. Meglesz minden, csak tessék fizetni ! Voltaképpen azonban mindkettőjüknek örülniük kellene, hogy a kérdés aránylag ily olcsón s mégis egészen szép formában nyerhet megoldást. Azt hisszük tehát, hogy ez a dolog ennyiben még sem maradhat. A székesfehérvári VI. kerületi csendőrparancsnokságuak van t felettes hatósága is, amely esetleg jobban fontolóra veszi a kérdést. Korai tehát még kimondani az utolsó szót. Vagy fizet a csendőrség és a posta annyit, amennyit itt a kényszer helyzet diktál s akkor lesz külön, akár 100 szobás palotája, vagy pedig belenyugszik a változhatatlanba, hogy ez a két kérdés csak együttesen oldható meg. Egyébként úgy tudjuk, hogy a most folyó építési mozgalom kezdeményezője Ap- ponyi Géza gróf főispánunk volt. Az ő ismert erélyéhez és agilitásához fordulunk tehát, tisztelettel kérve, hogy a felmerült nehézségeket hathatós közbelépésével mielőbb eloszlatni szíveskedjék. Ez a ,,hogy tetszik", „nem tetszik", „haragszom rád" játék sokáig nem tarthat. Ha a csendőrség meg van elégedve a mostani elhelyezésével, ám várjon, válogasson ; a mizeváhilis postai állapotok mielőbbi megoldását azonban egy fejlődő város, sőt egy egész környék lakosságának érdeke sürgeti. Uj i t a vasúthoz. A gemenczi útnak a vasúthoz vezető elágazásáig a múlt évben történt kőburkolattal való ellátása alkalmával éreztük kiválóképpen annak az állapotnak a tarthatatlanságát, hogy a szekszárdi vasúti pályaudvar csak egy utón, egy oldalról közelíthető meg. Ez az állapot a város északi részén lakókra állandó és régi sérelmet képezett, mert ezek csak nagy kerülővel juthattak az állomásra és városunk rendkívül fokozott vasúti forgalmának lebonyolítására a meglevő egy ut már régebben elégtelennek bizonyult. Ennek a lehetetlen helyzetnek a javi tása érdekében dr. Hirling Ádám, polgár- mester előterjesztést tett a vármegye alispánjához, kérve egy második vasúti hozzájáró ut létesítését. Dőru Pál alispán, elismerve a viszonyok javításának szükségességét, megbízta az államépitészeti hivatalt az uj ut tervezésével. Tóth Henrik főmérnök, aki a második hozzájáró létesitésének szükségességét la : púnkban elsőnek hirdette, már el is készítette a terveket. Ezek szerint az uj vasúti hozzájáró ut az állomási plateautól, ennek magasságában az állomástól északra, a vágányt keresztező Duna-utczáig s közvetlenül a jelenlegi diilő- ut mellett, ennek a vasút felé eső oldalán húzódna végig, 8 m. korona szélességgel. Az ut 5 m. szélességben bükkösdi mészkőből, vagy jobbfajta trachitból, törött kavics teri- ! tékkel lesz ellátva s róla úgy a Duna-ut | czába, mint a vasúti átjáróra 30—35 m. le-, illetve feljáró van tervezve. Az előirányzott építési költségek 25.719 korona 82 fillért tesznek ki. Ha azonban az államvasut a folyamatban levő munkálatok által kibővített rakodóhelyből az úthoz szükséges területet az uj ut czéljára átengedné, akkor a költség csak 17.319 korona 82 fii lért fog kitenni. Ezek a költségek éppúgy, mint a kezeléssel és fentartással járó kiadások a törvényhatóság, a város, az érdekelt kereskedelmi- és ipar-vállalatok, végül a vasút által aránylagosan viselendők. Az ut építésére nézve a helyszíni bejárást Dőry Pál alispán vezetése alatt folyó hó 18-án délelőtt 9 órakor tartják meg. Éhez meg van híva a városi tanács, az államépi- tészeti hivatal főnöke, Tóth Henrik főmér- ; nők, a tervező, a máv. zágrábi üzletvezetősége, a máv: osztály nérnökség, a védgát- társulat és az érdekeltség. A munkálat végrehajtása 4 hónapot fog- igénybe venni s igy a nagyobb forgalom megindulásáig (gabona- és borszál li tás) az ut a szállító közönség kényelmére már bizonv- nyal használható lesz. VÁRMEGYE. Tolnavármegye rendkívüli közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága febr. hó 27-én Appongi Géza gróf főispán elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés egyetlen tárgya a köz- ' úti építkezésekre szükséges 717 ezer koronás : kölcsön felvétele volt. Szévald Oszkár elő- ; adó legelőször a pénzügyi szakosztály nevében Kovács Seb. Endre által beterjesztett jelentést olvasta fel, amely a Jelzálog hitel - ! banknál javasolja a kölcsön felvételét. Az állandó választmány egész terjedelmében elfogadta a p. ü. szakosztály előterjesztését s ennek alapján a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a kölcsönt a Magyar Jelzálog ságok érintetlenül hagyták, mert neki az ilyesmi mindig kis ügy volt, a hatalmas ezé! mellett, a minek életét szentelte. Szinte csodálatos, bár nem szokatlan, hogy az ennyi kitűnő tulajdonsággal megáldott ember pályafutása a. szekszárdi plébánián fejeződött be, s hogy a magyar tudományos világ is csak a legutóbbi években kezdte őt észre venni. A sors szeszélyes játéka talán parányi dolgok miatt emel és sújt embereket, de Wosinsky ezzel végtére is nem sokat törődött, vagy legalábh is nem mondta és nem is mutatta, bogy a világi előmenetelen fordul meg boldogsága. írásai, könyvei közé temetkezve, vagy múzeumában gyö nyörködve vigasztalást mentett, s bizonyára megnyugvást is, mert volt ő annyira bölcs, hogy ösmerte az emberek gyarlóságait, s volt annyira keresztény, hogy elmondta ma- : gában: bocsáss meg nekik, mért nem tudják, hogy mit cselekszenek. S ha a halál igen korán szólította is el, ő eleget élt, többet, mint 1 millió embertársa; mert ő dolgozott és alkotott, a mit oly kevesen cselekszenek, s mégis oly sokáig élnek. Wosinsky nyoma megmaradt legnevezetesebb alkotásában, a szekszárdi múzeumban, mely hirdetni fogja tudományos törekvéseit, s bámulatos szervező erejét. Nyuged- ! tan alhatik, mert kitünően végezte köteles- i ségét. Haugh Béla. rek a legnagyobb elismeréssel szólnak róla, j s a vidéki muzeumőrök ide járnak tanulni, hogv saját múzeumukat is hasonlóképen rendezhessék. Rendezési bravúrjait ott is érvé nyesitette, a hol különösen szükség volt rá, t. i. a hol kevés volt az anyag. Sokszor a leggyakorlottabb szemet is megtévesztette, | de a hatást mindig elérte. ' Es megtöltött tíz nagy termet. A régészeti osztály mellett szervezte, megteremtette a néprajzi, iparművészeti, művészeti osztályokat, megvetette a könyvtár alapját, s a vetitő gép beszerzésével megvalósította regi tervét, hogy a muzeum ne csak élette len tárgyak gyűjteménye, hanem valóságos kulturális tényező legyen, a honnan élő szóval és gyakorlatilag is hirdetik a tudományt Hogy mennyi fáradsággal, mennyi bajjal, gonddal járt ez a szervezés, gyűjtés, agitálás, arról nehéz tiszta képet nyújtani annak, a ki Közvetlenül nem látta. Igaz, hogy nincs a világon nagy dolog, a mit munka és fáradság nélkül meg lehetne szerezni, de Wosinsky tízszer annyit vállalt, mint a mennyit az átlagos ember megbir. De ő sohasem csüggedt; régi gondjait szaporította azzal, hogy a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségénél is állást vállalt, s ezt derekasan be is töltötte. Ott is tervezett, alkotott, buzdított, lelkesített, s ha munkája közben keserűségekben volt része, keresztényi türelemmel viselte fájdalmait. Egyébként sem volt közlékeny, de sohasem panaszkodott, s ha múzeumáról, múzeumi ■ügyeiről beszélhetett, a lelkesedés tüze fölolvasztotta nemes lényét, szive kitárult, s elfeledte minden baját. Az eszményi lelkesedés mindig uj erőt adott neki, sohasem tántoro- dott el czéljától, sohasem tért le útjáról, fanatikus hittel, emberi erőt meghaladó kitartással ment előre, dolgozott és folyton dolgozott. Dolgozott a közért, a közművelődés érdekében, de arra nem ért rá, hogy magáért is tegyen valamit, s jellemének nagysága, kitűnősége akkor nyilvánult meg legtisztábban, mikor a szeretet szavára hallgatva, másokért inkább önmagát áldozta fel. O maga nem kért soha semmit, de ha hozzá fordultak, mindent elkövetett, hogy segítsen, s ezért nem számitott hálára, legföllebb arra, hogy kiki erejéhez, tehetségéhez mérten támogassa, gyarapitsa múzeumát. Jellemző vonása volt a szerénység is, s mint diskrét, finom érzésű úr nem szerette*dolgait a piaczra vinni, nem kérkedett, nem adta a halhatatlant, mint sokan teszik korunkban. De nem is lett volna rá szüksége. A ki érintkezett vele, mindenki szerette és becsülte, s már életében sokaknak az volt a meggyőződése, hogy csakugyan halhatatlanná válik nemes munkája révén. De ismerőseinek szeretetét, becsülését kivívta udvarias, előzékeuy modorával, s azzal, hogy nem intrikált soha senki ellen; az apró emberi torzsalkodások, hiú-
