Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-02-16 / 7. szám
8 KÖZÉRDEK 1907. február 16. Kilenczre aztán szorongásig megtelt a Bagyterem. Azt a bizonyos tüt bajos lett volna leejteni, így nem is ejtette le senki, hanem a hangversenyre várakozás egy kissé kezdte kétségbeejteni a — tánczra várakozókat. Végre bolond angolnak éreztük magunkat, tiragadó, felséges zenének tetszett a hegedült — stimmelése. A platzra lépett az úri banda. Tagjai: Simontsits, dr. Örffy Gyula, dr. Török Ottó, Kenézy Endre, Bartal Kornél, Wachtl Károly, Jasek Sándor, Tolnai Artur, Serényi József. Képviselve volt a főgimnázium is a nagybőgőjével és Sztankovaszky Imre pompás, ezereket érő kremonai hegedűjével . . . Hanem a bevezető taktus az iszonyú volt. A borzasztó disszonánsától Wagner kétszer fordult meg a sírjában. A közönség i is félrefordult a — nevetéstől. A banda azonban nem hagyta magát, másodszor is neki rugaszkodott. Es ez még iszonyúbb hangzavar volt. A legutolsó indián vagy hottentotta zenekar is ijedve szaladt volna el tőle. Kitört az általános hahota. A szelideb- bek tapssal és éljenzéssel igyekeztek — szelídíteni a zavart, a kárörvendők azonban I gúnyosan mosolyogtak s jó hangosan suttogták: Ez a banda, igazi — banda. Pedig a banda játéka, a mint megmutatta pompás volt. Ezzel a két taktussal Xarneval ő fenségét akarták üdvözölni, szóval sikerült farsangi tréfa volt. A zenekar „szűz beköszöntője“ után pompás trió következett. Simontsits zongorán, Kenézy Endre és Tolnai Artur hegedűn Simontsits féle nótákat játszottak igazi bravúrral. Szűnni nem akaró taps, éljenzés volt a jutalom. Utánuk Kramolin Vilmos lépett a dobogóra. Az „Egy kedves ember“ czimü ino- i nológot adta elő pompásan, igazi művészettel, megtarkitva itt ott saját rögtönzéseivel, amelytől leginkább a súgó Tolnai ijedt meg j legjobban, nem tudta a súgással követni, a mire egyébként nem is volt szükség. A hatalmas tapsvihar elhangzása után Halász Géza olvasta fel a „Téli munkában délután 5-től 7-ig“ czimü bohóságot. Pompás megfigyeléssel, kaczagtató humorral a kaszinói életet s annak egyes alakjait rajzolta meg frappáns, találó vonásokkal. Gombostűre szedte nem csak a magamforma szunyogocskákat, hanem az — elefántokat is. Igazi vizeslepedő kúra volt ez. De bár csak a humor gyön- j győző csepjeibe volt bele m'ártva, sok ember még i* akkor örült leginkább, ha már máson siárodt a — vizes lepedő. így aztán mindenki pompásan mulatott a — más rovására. Volt is taps, elismerés, na meg fellélegzés, a mikor a kétségtelenül szellemes felolvasás j véget ért. Sajnáljuk, hogy a pompás humortól 8 kitűnő ötletektől tarkuló bohóságot nem közölhetjük. Megszereztük ugyan, de egye sek ok nélkül való érzékenysége megfosztotta a közönséget annak élvezésétől. A sikerült felolvasás után ismét Kramolin Vilmos következett. Reich! Elza urhölgy precziz, szép technikára valló zongora kísérete mellett kuplékat adott elő. A fésű dalt Kttry is megirigyelte volna, a panama kalapról szóló strófákat is gyönyörűséggel hallgatta a közönség, de még talán ennél is nagyobb hatást keltettek a helyi vonatkozású kupiék. Halász vizes lepedői után e aéhány találó apróság volt a frntirozás, a »zelidebb, hideg ledörasölés. Itt adjuk valamennyit : Közérdekű egyveleg. Couplék Zenéjét szerzetté: Simontsits. Szövegét többen. Couplé énekesnek lenni egész kellemes, Kritizálni, csipkelődni nem veszedelmes; Mert a couplé csak bolondság — tiszavirág-életű, S hogyha vág is, sebet nem ejt; s mindig jókedvű. A szekszárdi kaszinónak palotája van, Van bazárja, payillonja lent az udvarban, lilliárdja, tapétája, parkettája — mind ez, kincs! De biz’, mi naponta kéne — széke — no az nincs. A mióta város lettünk, nincs itt semmi baj, Így mondják a városházán — de kint — óh jaj, jaj ! A sok piszkot télen sárnak, nyáron pornak nevezzük. Gőzfürdőben salétromnak -- keresztelgetjük. Gyöngy élet van azért itthon, s vígan korzózunk ; Gyorsvonatról, artéziról még álmodhatunk. Kövezés is lesz majd egyszer, no meg postapalota, De öntözés, utczaseprés — az nem lesz soha. Elértük már azt is végre, hogy nem kell a pénz, Házat avagy pusztát venni, egyik sem nehéz! Lám pénz nélkül házat venni megtanít a kaszinó, Pusztát pedig jól eladni — a Dräsche báró ! .Minapában randevúra ment egy gavallér, Óraszámra járt a korzón, ideáljacr’, De a járdán ngy ragyogott a kitűnő villanylény, Hogy karjába bele szaladt egy — svájczi tehén ! Birodalom dőlt már romba, nem is egy, de száz, Mért ne dőlhetne hát össze, itt, a városház, S ha nem lesz bölcs tanácskozás, mert bedőlt a nagyterem, Eszméinket conserválja majd a — jégverem! Panoszkodunk, hogy most nagyon síkos a járda, Hogy örök veszélybe forog,' az ember lába, Hja, amikor a szén és fa manapság oly drága kincs, Csoda-e ha elegendő — hintő hamu sincs. Amióta a csendőrség hozzánk bevonult, A sok hangos, lármás legény szépen meglapult. Csak az a kár, hogy a csendőr csak a csendnek embere, Városunkban pedig egy kis — rend is kellene. A csend és rend egy fán terem—hisszük mindnyájan. Pedig néha a dolog ép megfordítva van. Minapába zaj tölté be im, a csendes Béla tért, Csendes csendőr, zajos rendőrt dutyiba kisert! I Jtazgatni télen, nyáron ah ! mily kellemes, Sőt mi több, az utazás : műveltséghez is vezet. Aki műveltségre, pláne élvezetre vágyódik, Utazzék hát vakutunkon fel Sárbogárdig ! Vasút felül er mostanság sok csalatközás, Hó befújja, vonat késik — nincs csatlakozás, Elkésik a posztó és pénz, fa és szén s van baj ezér’, De bankváltó, végrehajtó pontosan beér. A bárónét haza vártuk a nagy heccz után ; Attól féltünk, hogy a honvágj' ide hozza tán. De neki most kecsegtetőbb - messze Kalifornia, Nagy Sándornak is kicsiny volt Macedonia. Szekszárdi egyik híressége a sok sikkasztás, S úgy látszik, e téren többé nem lesz megállás. Csoda-e hát, hogy valaki ma este is sikkasztött, Elsikkasztá e teremből a bút — s bánatot. Minden dolog véget ér e sáros földtekén, Mért legyek e törvény alól ép„kivétel én ?! Közérdekű ügyeinkről énekeltem sok strófát, Most hát már csak egyet mondok, — azt, hogy: jó’jtszakáf! S ezzel véget ért a voltaképpen való szellemi torna. A lányok, fiatal menyecskék rátértek a lábgimnasztikára, nemsokára vidáman siklottak a parketten. A kaszinó intéző igazgatója a tánezban is fáradbatlanul vezetett. Tizenegy óra felé ismét Rácz Józsi került előtérbe. Jöttek a tréfás felvonulások. Először Karneval udvari zenekara, a bigofon művészek. Művészetüknél cáak az orruk, fülük volt nagyobb. Dicséretükre azt is felhozzuk, hogy öt kilómeteres zónán belül minden — macska megszökött s ha Jerichó falai trombita szótól omlottak össze, ezek az instrumentumok már ott is szerepeltek. Ezután a farsangi tréfás jelenetek egész bosszú sora következett. Képviselve volt egész állatsereglet. Békák, pókok, medvék, lovak1 s hogy a hatás teljes legyen, az anyósok szépségversenyre vonultak fel; még a szerecsen mezítlábas alakok is megmutatták, hogy mi a bonton. Volt két négyes, továbbá kotilllion s két óráig tartó éjfél- utáni csárdás . . . Ezt megelőzőleg vacsora, kinek-kinek pezsgővel s ez alatt a duna- földvári Kovács Pista szebbnél szebb nótákkal muzsikálta ki a zsebből a bankót. Volt tréfás tombola is. A boldog nyerőktől sokak által irigyelt nyeremény tárgyak testvérek kösött is megértek — öt fillért. Egy jókedvű, köztiszteletben á’ló úri nő plane egy meglehetősen öblös, mamát pótló készüléket nyert. De nem jött zavarba; borral töltötte meg s felajánlotta — közhasználatra. S hogy a kedves, igazán pompásan sikerült mulatság meddig tartott, bajos megmondani. A társaság zömének reggel 6—8-ig. Egyesek azonban még késő este is szürcsöl- ték a Casinó pezsgőt. Váljék egészségükre. A jelenvolt hölgyek bizonyára hiányos névsora ez : Asszonyok: Özv. Siino.ntsits Béláué, I Szászy Endréné, Molnár Józsefné, Kovács Dávidné, Tomcsányi Lajosné, Holub Jánosné, Bajó Jánosné, dr. Hagymássy Zoltánné, dr. Érv Mártonná, Halász Gézáné, Stokinger Jánosné, Klieber Györgyné, Szeghy Sándorné, Svirián ‘ Józsefné, Dömötör Miklósné, Kramolin Gyuláné, Szondy Istvánná, Bodnár Istvánná, Nits Istvánná, Hayt Ferenczné, Beöthy Bárolynó, Vilczek Sándorné, Rubinstein Mátyásné, Reichl Sándorné, Cservény i Lukácsné, Fink Kálmánné, Rácz Józsefné, Mayer Gyuláné, Matzon Kálmánné, Mirth Lászlóné, Wagner Andorné, Czizmadia Gézáné, Gyüry Györgyné, Reisz Józsefné, Tóth Gyuláné, Stancsics Béláné, Pazár Dezsőné Orosz Lajosné, Hoffmann Sándorné, Keplin- ger Gézáné, Spárryi Leó né, Száváid Oszkárné, Krammer Jánosné, Streit Béláné, Seiner Lipótné, Steinfeld Béláné, Ettenberger Lajosné, Nikitits Imréné, Tőrök Béláné, Tihanyi Domokosné. Leányok: Kliber Gizi, Rausz Janka, Triebler Ilma, Szondy Erzsiké, Csathó Irén, Reichl Elza, Cservényi Ilon, Fink Margit, Reisz Lidi, Fejős Emma, Orosz Flóra, Her- czeg Mariska, Seiner Ilonka, Wigaud Hedvig. És most a közeli viszontlátásra, amely hogy ilyen fényes siker után sokáig nem várathat magára, azt hisszük, a kaszinó igazgatósága is befogja látni, nemcsak a macskajajban sinlődő : Ráspoly. Olvasókör! mulatság. A szekszárdi polgári olvasókör folyó hó 11,-én tartotta meg szokásos farsangi tánczmulatságát a kör helyiségében. A kör tágas és kényelmes he lyisége a köri tagok oly nagy szániát vonzotta a mulatságra, hogy az a farsang egyik legnépesebb és legsikerültebb tánczmulatsága lett, melyen pezsgő jókedv uralkodott mindvégig. Az első négyest 60 pár tánczolta, a bevétel 178 K. 40 fill. FeHilfizettek : Dr. Török Ottó, Frank Miksa, Gáli Afhdrásné 1—I koronát, Angyal Alajos 40 fillért. Jelen voltak asszonyok: Almássy Lajosné, Almássy Károlyné, Angyal Alajosné, Acsády Lajosné, Bogovits Mihályné, Báli Antalné, Dömötör Sándorné, Fekete Feíenczné, Fránek Jánosné, Fúsz Ferenczné, Gál Dezsőné, Gáli Andrásné, Hidassy Mátyásné, Hornok Józsefné, Hermann Ferenczné, Hevesi Pálné, Horváth Já- | nosné, Honorits Józsefné, Kazamér Konrádné, Kazamér Ferenczné, Kapitány Ferenczné, Kovács Mihályné, Kogelbauer Lajosné, Koncz Károlyné, Kral Ignáczné, Kutas Jánosné, László Józsefné, Lencz Károlyné, Alike Jó- zsetné, Mutschenbacher Lipótné, Pettrits Jó- i zsetné, Pettrits Istvánnéj Plank Gyuláné, i Rácz Pálné, Ráduly Sándoi ■né, Riugenbach Károlyné, Róth Sándorné, Schultz Gusztávné, Szabó Antalné, Székelyi Józsefúé, Tánczo* Kálmánné, Tóth Ignáczné, id. Tóth Ferenczné, itj. Tóth Pálné, Tutsni Pálné, Uglár Jánosné, Ujváry Petemé, Vatzek Lászlóné Vida Józsefné és Wilhelm Alajosné. Leányok: Almássy Mariska, Almássy Margitka,' Báli Ka- ticza, Bauer Bettiké (Tolnáról), Bogovit» Tériké, Czirákv Ilonka, Daróczy Sárika, j Dömötör Erzsiké, Fork Annuska (Hogyész), Gál Katuska, Gáli nővérek, Gottwald Ga- í bika, Gyüszü Erzsiké, Hahn Juliska, Hahn j Frzsike, Hornok Joláuka, Hradek Mariska, i J&gicsa Ilonka, Kazamér Juliska, Kasamér j Emmike, Kellner Bettiké (Tolna), Klein Gi- i zuska, Kovács Mariska, Král Annuska, Ku- j tas Mariska, Lene» Ilonka, Lencz Katuska, Pettrits Mariska, Simon Szilviké, Stoll Ilonka, ; Ssabó Mariska, Szabó Olgioza, Székelyi Margitka, Ujváry Gizuska, Ujváry Juliska és Vesztergombi Etelka. Műkedvelői ©lőwlái. Az sr. r#f. olvasókör húshagyó kedden szorongásig telt ház előtt megismételte „A piros bugyeririst.“ A szereplők imét kitünően állták meg helyüket,
