Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-02-09 / 6. szám
Szekszárd, III. évfolyam 6. szám. Szombat, 1907. február 9 KÖZÉRDEK Kiadóhivatal: láter-nyomda, Kaszinóbazár épület Ab előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085. szám Ide küldendők a lapot érdeklő üsszes közlemények. EliŐpiZBTés : egész evre 10 kor., felévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész érre előre beküldik : 5 kor. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. HelmunkatárSak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Közlekedésügyi politikánk. Mintha csakugyan igaz volna az a magyar nép ajkán kelt közmondás: »effy próféta sem kedves a maga hazájában“ — ezt csak akkor látja az ember igazán, ha kimegy nem csak a falu — de a megyéje határából is — és ott idegenben szemlélve a közállapotokat, összehasonlítást, tesz az otthoniakkal. Látni kellene, közvetlen közelró'l tapasztalni azt a hatást e vármegye nemes urainak, minden vezetésre hivatott tényezőjének, hogy például a mi közéleti jelesünknek, Beírtál Bélának legutóbb közzétett közlekedési politikai czikke micsoda hatást keltett a szomszédban — Baranyában! Igaz, idehaza sincsen ő mellőzve, elhanyagolva, okos embernek tartják, a vármegye közgyűlése honorálni szokta az ő indítványait, gyönyörű határozatokat hozunk azok mellett, de egy szép körmondatos föliratban kimerül az egész köztevékenység. Hiányzik, eddig legalább nem láttuk azt az erélyes kezet, mely ösz- szeszedni tudná és akarná mizerábilis közlekedés ügyünk szakadozott fonalszálait, s egységes terv szerint reorganizálni elhibázott vasúti politikánkat. Indolens, érzéketlen a nagy közönség is, pedig nyilvánvaló életérdeke fűződik ezen problémák gyors és egymásután való megoldásához. — A „Pécsi Napló“ „Közlekedési ábránd kép“ czim alatt foglalkozik vele, s részben reális, részben fantastikusnak jelzi azokat a közlekedési reformokat, a melyeket Bartal Béla megpendített, s Tolnavármegye legközelebbi közgyűlésére indítvány alakjában is beterjeszt. Elismeri tehát értékét. Ezt fogjuk tenni mi is. Szekszárdon ugyan nincsen olyan érdek-közösség, — taláti másutt még kevésbbé a vármegyében — hisz iparés kereskedelemben a szegényebb megyék egyike vagyunk — a mely érdekközösség alkalmas formában és módon nem csak irányítani — de nyomást gyakorolni is tudna a rtiegyebizottsági tagokra, de azért mégis meg fog születni a szokásos vármegyei határozat: Felírunk s aztán megvárjuk mig a szomszédok leszedik orrunk elől a tejfölt. Mennyivel más a közérdeklődés a nagy közlekedési reformok iránt itt, Baranyában, ahol úgyszólván magánosok és különféle testületek egymást támogatva, vállvetve működnek azon, hogy a küszöbön álló nagy közlekedési reformok előnyét maguknak biz- tositsák. Most, hogy a baja—bátaszéki hid s vele kapcsolatosan a bátaszék— dombóvári vonal elsőrangú átalakítása a megvalósulás stádiumába jutott — bár Pécs a pécs—bátaszéki direkt összeköttetés mellett küzd — s ezáltal Tolna is be lesz kapcsolva a buda- pest—belgrád—nis—szaloniki, nis— sophia — konstantinápolyi közvetlen összeköttetésbe; vájjon nem volna-e időszerű Tolnavármegye közvéleményének hangot adni arról, hogy a szekszárd—rétszilasi vasút érdekében is kellene valamit tenni. Hogy ha azt a sokat emlegetett alföld—fiumei forgalmat a bajai hid kiépítésével el is terelik a budapest—keleníöld—sárbogárd— dombóvári vonalYészről, a felső és nyugoti résznek Fiúméba és azon át tengeren túlra irányuló kivitele és behozatala még mindig bőven táplálja az igy — csak Dombóvárig — mentesített vonalat; de azután is itt van, különösen az ipartermékekre legközelebb eső piaez: Bosnia, a hova Budapestről kiindulva a legrövidebb ut Sárbogárd — Rétszilas — Bátaszék felé vezet. Tolnavármegye első és vitális érdeke tehát e vasútvonal elsőrangúvá tétele, s a mint Baranya erélyesen hozzálát: folytatásként a bátaszék—pécsi vonal kiépítéséhez, még pedig ugyancsak fővonallá való kiépítéséhez, a mienk sem maradhat meg ennyi uj fővonal között I. és II. rangú viczinálisnak! A rétszilas —szekszárd—bátaszéki voTÁRCZA. Sóhajtás. Jártam a magasat, fönn a Kárpátokban! . . . tártam a mélyet, az élet küzdeMben . . . És mégis itt vagyok! mert te voltál velem, — Kiben mindig bíztam, kihez könyörögtem. Édes jó Istenem ! Sóhajtó szavamat, mert buzgó fohász volt, — Meghallád mindég és megsegitél legott — istenem neked szólt az első sirásom; — Tied legyen azért utolsó fohászoml — Gerjenben, 1907. január 24-én. SZÉKY GÉZA A tuberkulózis. A budapesti Uránia-szinház, a budapesti Erzsébet-sza- natórium és a düsseldorfi Liesegang ezég 115, diapo- sitiv-vetitett képével illusztrált felolvasás czéljára irta és a szekszárdi múzeumban 1907 január 6-án felolvasta : Dr. Kramolin Gyula. V. Tudományunk mai állása szerint a fertőzés forrása 99°/0 erejéig a tüdővészes emberek köpete, ezzel szemben minden más forrás alárendelt jelentőségű. A köpet révén fenyeget a legtöbb veszedelem. Érthető és indokolt tehát, hogy az emberiség védelmi harcza mindinkább és első sorban a köpet ellen fordul. Pontos vizsgálódások kimutatták, hogy köhögés alkalmával (még ahol szabad j szemmel nem is látunk semmit) mindig \ apró nyálkacsöppecskék röppennek szanaszét j és a köhögégé8 ereje í—P/a méternyire | röpítheti azokat a betegtől; nem nehéz belátni, hogy a beteg közvetlen környezete r ezeket a végtelen apró csöppecskéket igen könnyen belélegzi s miután e cseppek tüdővészes egyéneknél bacilllisokat tartalmaznak, igy a környezetet a legközvetlenebb fertőzéssel fenyegetik ! De mégha elkerüljük is a kórcsiráknak ilyen egyenes, szinte »melegében« való belélegzését, azok veszedelme még mindig nem szűnt meg reánk nézve. Untig elég, ha a köpet a padlóra, vagy a száraz anyaggal töltött köpőládába jut is; mindkét helyen könnyen elegyedik a szoba pora közé, melyet a legkisebb légáram, vagy a söprés, tisztogatás már a levegőbe hozhat s ezzel tüdőnkbe juttathat. Az, hogy a köpet talán beszáradt, még nem teszi ártalmatlanná és fejlődésképtelenné a mikrobát. Tudni kell ugyanis, hogy ilyen zárt helyen, ahol a napfény direkt nem éri, még beszáradva is két és fél hónapig elél | és fertőzőképes marad; ezt Sawitzky kétségtelenül beigazolta. Haushalter és Spill- mann pedig kimutatták a nagyszámú életképes Koch-bacillust olyan legyek béltartal- ! mában és ürülékeiben, melyek tüdővészesek szobájában tartózkodtak; nem csoda, hiszen ismeretes, minő előszeretettel lepik el a legyek a képeteket és a régi módú köpő- \ csészéket' Világos ebből, mennyire nem közönyös állat a légy lakásunkban: nem kellemetlen és bosszantó csupán, hanem életünket is alááshatja ! A müvelődőés és szellemi szórakozás | iránt táplált legrajongóbb szeretet sem fojt hatja belénk azon figyelmeztetést sem, minő veszedelmet rejtegetnek a kölcsönköngvtárak piszkos és épen krónikus betegek között leginkább kézről kézre járó könyvei is; mert papírlapra köhögve vagy nyálazott ujjal rákenve, négy hétig igen jól megél, még : odaszáradt állapotban is a bacillus. Nagyon j jó tehát leszokni legalább arról, hogy lapozgatás közben ujjunk hegyét folytan ajkunkon, nyelvünkön nedvesitgessük. Némi vigasztalásunkra szolgálhat, hogy az utczán és minden olyan helyen, ahol a bacillust a napfény érheti, sokkal előbb elpusztul az, nem tudván helyt állani a napsugarak — kétségtelenül bebizonyított — baktériumölő erejének. Magától következik ebből: minő fontos egészségünkre, hogy a napsugarakat szobánkba, lakásunkba lehető gazdagon beözönleni eDgedjük, s miután a hálószoba van leginkább a beteg családtagok által fertőzésnek kitéve, nem rosszalható eléggé azon helyi divatunk, mely rendesen a legsötétebb udvarszobát jelöli ki hálószoba gyanánt. Ne zárjuk el lakásunkat az éltető, baktéritftnölő világosság elől és ne féltsük bútoraink színét jobban a tüdőnknél, vagy pedig ne tömjük tele legalább lakó- és hálószobánkat olyan kényes- szinti holmival, aminek kedvéért házunk egészségének kell szenvednie! Megismervén a tüdővész okozóját, a baj természe'tét és lefolyását, valamint annak társadalmi és gazdasági jelentőségét, mi tehát a teendőnk, hogy e pusztító áradatnak gátat vethessünk ?
