Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-12-14 / 50. szám
2 1907. deczeinber 14 KÖZÉRDEK mellett s ,i politikai és társadalmi szempontokból amúgy is széttagolt vármegyét nem akarja kitenni a még inkább való széthúzásnak. Legalább arra enged következtetni az a bizalmasnak deklarált értekezlet, amelyet tőispánunk, gróf Apponyi Géza avégből hivott e hó 12-ére, Szekszárdra össze, hogy egyöntetű eljárásban állapodjék meg úgy az e hó 30-ára kitűzött tisztujitásra nézve, mint a törvény értelmében újjászervezendő egyes vármegyei bizottsági tagsági helyek betöltése iránt. A jelzett értekezletre körülbelül 48 meghívott bizottsági tag jelent meg. Főispánunk melegen üdvözölte a megjelenteket, rátért a folyó hó 30 án megejtendő tisztuji tás kérdésére. Mivel az értekezlet gróf Szé- i Chenyi Sándor val. b. t. t. indítványa szerint személyi változást nem óhajt, csak a polgármesterré választott IV. aljegyzői állás betöltésénél, elhatározták, hogy a vármegye alispánját, főjegyzőjét, árvaszéki elnökét, tiszti ügyészét is meghívják az értekezletre. ! Ezért Jeszenszky Andor, Szabó Károly, Pál József személyében bizottságot küldtek ki Dőry Pál, Simontsits Elemér, Kurz Vilmos és Toith Ödön meghívására, kik nemsokára meg is jelentek az értekezleten. Dőry Pál alispán a tisztikar nevében köszönetét mondott a megnyilatkozott bizalomért. A polgármesterré választott dr. Szentkirályi Mihály IV. aljegyző helyének betöltésénél a fokozatos előléptetés álláspontjára helyezkedett az értekezlet, igy Szentkirályi I. oszt. fizetésére Laky Ottrnár árvaszéki jegyzőt, a Il ik oszt. jegyzői fizetésre, de mégis a IV-ik aljegyzői állásra az alispán ajánlatára Jasek Sándor V-ik aljegyzőt, ennek helyéhe pedig dr. Perczel Bélát j lölte. Ezután rátértek az egyes bizottsági, helyeknek miként leendő betöltésére. A közigazgatási bizottság megürült helyeire a kilépőket ajánlják, a szavazásra szánt jegyzéken feltüntetve azok neveit is, kik le nem járt választásuk alapján továbbra is tagjai maradtak a bizottságnak. Itt Petrich Ferencz volt képviselő felszólalt az alispáni szék miként leendő betöltése iránt, de mert ez a kérdés most, miVel Dőry Pál alispán főispáni kinevezése nem akut— niég tárgytalan, a bizottság áttért a központi, majd állandó választmány tagsági helyeinek kikkel leendő betöltésére. Az állandó választmány újjáalakítására Jeszenszky Andor kész tisztával állott elő. Mivel e tárgyra vonatkozólag az értekezlet a tárgyalást bizalmasnak jelentette ki, a névsort mi sem reprodukáljuk. Jelezzük azonban, hogy abból az indokból, hogy két régebbi állandó választmányi tag ki ne maradjon, az értekezlet 32 bizottsági tag választását ajánlja a közgyűlésnek, mivel a törvény szerint a bizottság tagjainak számát maga a közgyűlés határozza meg. Vita folyt ezután a felett, hogy az értekezleten részt vettekre kötelező e a közgyűlésen az akként való szavazás, amint azt az értekezlet most elhatározta ? A főispán, gróf Széchenyi Sándor, Őrffy Lajos, Simontsits, dr. Kiss Ernő, dr. Vizsolyi Leopold szerint igenis kötelező, mert másként az értekezlet összehívásának értelme nincs, mig Bernried er János az e névsorra való szavazást magára nézve kötelezőnek nem tartja, Dőry alispán is csak egy tájékoztató névsor előterjesztése mellett foglalt állást. A többi apróbb bizottságoknak, kik által leendő betöltésére azt határozták, hogy az alispán és főjegyző közös megállapodásuk szerint készítsék el a névsort. Ezután dr. Kiss Ernő a megjelentek köszönetét fejezte ki a főispánnak az értekezlet összehívásáért, viszont a főispán is mégegyszer megköszönte a tapasztalt élénk érdeklődést. Tolnavármegye rendkívüli közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 12 én gróf Apponyi Géza főispán elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés első pontja az igazoló választmány jelentése volt a megejtett megyebizottsági tagválasztásokra vonatkozólag. Ennek egyhangú tudomásul vétele után Szé- vald Oszkár, III. aljegyző Bartal Béla, kir. kamarás, bizottsági tagnak lapunk múlt heti számában szószerint közölt indítványát olvasta fel a Bosznia, illetőleg Szarajevón át Szaloniki ig és Athénbe vezető világvonal részét képező bátaszék—baranyavári vasúti összeköttetés létesítése és a vukovár samaczi | csatorna kiépítése ügyében. Bartal Béla élőszóval is támogatására sietett beadott indítványának. Utalt reá, hogy a jelenlegi kormány a kiegyezésileg kiépítendő dalmácziai összeköttetést ellensúlyozni kívánja, ezért elhatározta a dóinji- miholjáczi vasút kiépítését, de teljesen Ili- j bás alapon. 30 éven keresztül ugyanis nemcsak a vármegye forgalmi érdekéből, de úgy állami, mint gazdasági érdekből mindenkor Szekszárdon át tervezték a Bősz ] niába vezető vasutat, mert ez az egyetlen ut, mely semmiféle akadályba nem ütközik 8 legkevésbé költséges. Hivatkozik Baross Gáborra, az Általános Hitelbankra, mint akik szintén ezen irány mellett foglaltak állást s áttér a dunamenti vármegyékre nézve oiy fontos vukovár-szamaczi csatornára s indítványozza, hogy a vármegye írjon fel a kormányhoz, hogy amennyiben az előbb említett dolnji—miholjáczi vasútnak még amúgy is csak előmunkálatainál tartanak, intézkedjék a kormány, a most java sóit nagyfontosságu vasút kiépítéséről s a j szamaczi csatorna létesítéséről is, kérje fel egyúttal a vármegye nemcsak az érdekelt szomszédos vármegyéket, de saját országgyűlési képviselőit is, hogy e fontos tervek kivitelét úgy felszólalásukkal, mint közbenjárásukkal is szorgalmazzák. Bartal Béla után Tóth Károly, műszaki j tanácsos, bizottsági tag szólalt fel. Örömmel tapasztalja, hogy közgazda- sági ügyek gyakrabban kerülnek a törvényhatóság elébe; ugyanez tapasztalható az egész országban, gyárak alapításáról, vizierő kihasználással kapcsolatos villám-művekről, folyók szabályozásáról tárgyalnak az egész országban, valahára tudatára ébred az egész ország azon ténynek, hogy gazdasági erő- j kifejtés nélkül hazánk politikai függetlenségét ki nem vívhatjuk. Melegen üdvözli Bartal, bizottsági tag mindkét indítványát. A vukovár samaczi csatorna terve már 40 éves múltra tekint s a fiumei hajóutnak 1js megrövidülését jelenti, i E hajóút hazánk létérdeke, melynek kiépi- | tése Kul] )a Bródig ma már biztosítottnak 1 I vehető Darányi 192 milliós beruházási javaslatával. Kulpa-Bród légiránt mérve csak 22 kim. távolban van Fiúmétól. A másik indítvány, a szerajevói legrövidebb vasúti összeköttetés nem kevésbé 1 fontos, mert ez Bosznia birtokával függ ! ! össze. Boszniát egész közvéleményünk Árpád-kori magyar örökségnek tekinti, de 30 év tapasztalatát hívja fel bizonyságul, hogy ezt az örökségünket is Bécs már-már magának kaparintotta meg. Hivatkozik arra az I óriási erőfeszítésre, mellyel Ausztria a dal- 1 mácziai forgalmat tengeri gőzösökkel, trajek- ‘ tekkel és minden módon Triesztbe erőlteti, hivatkozik legutóbb a dalmácziai vasúti j csatlakozásnak Bécs felé, hazánk testén ke- i resztül való kierőszakolására, hivatkozik Bosznia elszigetelt helyzetére, mely közlekedési szempontból egy áthidalhatatlan szakadékkal van elválasztva hazánk testétől, miután Boszniában a közösnek nevezett hadsereg kormányzata alatt mind keskeny vágánynyal épültek ki a vasutak harczászati szempontból (?). Legyen ma egy délszláv conflagráczió (Isten ments!), mi lesz a mozgósítással ? A magyar vasutak 10 perczenként vonat-vonat után öntik a magyar bakákat, azoknak le kell szállni Bródban és négyes sorokban átmasirozni a Száva hídon, túlnan felülni a keskenyvágányura. Jönnek tiVeér- yonatok, az ágyukat leszállítani, átvontatni és újra bewaggonozni, jön a provianliruny, vonat vonatot ér; a kenyeret, húst, bort. vágómarhát le kell szállítani: micsoda bábeli garmada támad a Száva mindkét partján ! ? O éppen nem érzi magát katonai téren szakértőnek, de laikus szemmel nem harczászati czélt lát ebben — mert tapasztalás szerint katonáék ezen a téren nem igen spórolnak a milliókkal — hanem Bécs kezét látja benne és azt a vasgyürüt, mellyel Ausztria kelet, észak-nyugatról, most Boszniával délről, teljesen körülzár és agyonszo- rit bennünket. Határozati javaslatot nyújt be pótlásképpen Bartal Béla indítványához: „Hasson oda a minisztérium a közös kormánynyal együtt, hogy a bród- szerajevói keskenyvágányu vasút rendes nyomtávúm kiépíttessék és a magyar vonalakba direkt bekapcsoltassék.u Bartal Béla teljes szivvel-lélckkel csatlakozik ez indítványhoz, mely az övét voltaképpen csak kiegészíti s azt a közgyűlés az előbbivel együtt lelkes éljenzéssel el is fogadta. Ezután a tisztújító közgyűlés határnapját f. hó 30-ára kitűzték s az alispánt a pályázat kiírásával megbízták. A főispán indítványára a jegyzőkönyv hitelesítésére a közgyűlés az alispánon, főjegyzőn, tiszti ügyészen kívül dr. Leopold Kornél és Bodnár István, bizottsági tagoka küldte ki. A szekszárdi polgármester választás. Az utolsó pár hét izgalmas napjainak vége. Megtörtént a polgármester választás simán, só't méltóságteljesen. Az utóbbi napokban egy pár izgága, elvakult ember a felekezeti gyülőlség — gy aláz kodás mérgét is igyekezett ugyan a választási harezba belevegyiteni, de hát hasztalan volt minden, dr. Szentkirályi Mihály győzött, nagy fölénnyel, amely azonban nem a magában csekély 12 szavazat- többségben nyilvánul, de abban a hatalmas erkölcsi diadalban, hogy Szekszárd város képviselőtestületének értelmisége leküzdve a baráti, rokoni érzelmet, felekezeti elfogultságot, majdnem kivétel nélkül az ő zászlója alá csoportosult. Nagy, jelentőségteljes diadal ez, mert itt voltaképen a múlt ütközött meg a jövővel, úgyszólván Szekszárd fejlődése forgott koczkán. Ha az értelmiség nem érvényesíthette volna a maga akaratát, hosszú időre vége annak, hogy itt város fejlesztési ideák napirendre kerülhessenek s ki tudja, hogy az a mesterségesen élesztett erjedési folyamat — mely már is Siroliíi emeli az étvágyat H a testjúljt, teti a k&fcO*éat, váladékot, éj jatt izzad** Tüdobetegsegek, Hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orrot által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkar „Koche“ eredeti ctomagoUUi. F. HeVmni-La Rnche A. Ce. Basel (Síij«i Re ehe“ ßß Kaptat* orra* wadtMro i fyéfrwartárak- boa. — Ara Ivog eakiat 4.— korosa
