Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-02-02 / 5. szám

4 KÖZÉRDEK I9Ü7. február 2. terjedését h bölcs végzet engedi, akár csak akkor, ha neui volna tűzoltóság. De hiszen ez néni is lehet máskép. A tűzoltóság gya­korlatot nem tart, igv a kötelezett tűzoltók kiképezve nincsenek, sőt a legtöbb azt sem tudja, hogy kötelezett tűzoltóként össze- . íratott. Ebhez járul, hogy nincs senki, ki a kötelezett tűzoltók kiképezését ellenőrizze; mert azt ugyan nem lehet ellenőrzésnek mondani, a miről a vm. tűzoltó szövetség ke­rületi tüzrehdészeti felügyelőinek rovatos ivén kiállított jelentése tanúskodik; de meg mi véleménye legyen egyik másik ily tüzte- lügyelő eljárásáról a tűzrendészed hatóságok­nak, mikor az abban foglalt állításokat az érdekelt községek elöljárói tagadják ! Kinek higyjen ily esetekben g tűzrendészed hatóság? A kerületi tüzfelűgyelőnek vagy a községi előljáróságnak-e ? A vármegyei szabályrendelet végrehaj­tásának mikénti ellenőrzésére a tényleges állapotok jellemzésére szolgál az is, hogy a vm. tűzoltó-szövetség 1901 évi jelentése sze­rint: „a kötelezett tűzoltóság nem felel meg hivatásának (kiképzés nélkül, hogy is felel­hetne meg?) és hogy a betakarodási enge­délyek szabálytalanul adatnak meg. (Erre én is tudnék példát!) A kötelezett tűzoltósággal bil'ó közsé­gek nincsenek felszerelve az előirt mennyi­ségű nyomó tömlőkkel. Nem egy tűzrendflri hatóság— ragaszkodva a vármegyei szabály­rendelet 14-ik§-ának rendelkezéséhez — elren­delte, hogy a nyomó tömlők 60 méterre ki- gészittesscnek. S ezen rendelkezés teljesítésé­nek terhe alól miként szabadultak meg a községek? Egyik, melynek 6, mond hat mé­ter nyomó tömlője van, azt jelentette hogy „eddig a meglevő tömlő is ritkán jött hasz­nálatba“ ; másik, hogy nincs rá pénze; har­madik, hogy „a meglevőkön felüli szerek beszerzésének szükségét a nép soha som ta­pasztalta; negyedik, melynek egy-egy fees kendőjéhez ÍO —10 méter nyomó tömlője van, hogy ez a mennyiség „a viszonyoknak teljesen elegendőnek bizonyult“ (sic!); az ötödik, hogy „több tömlő beszerzését a helyi viszonyok kívánatossá nem teszik“ ; hatodik, hogy „40 méter tömlőre szükség soha nin csen (a föszolgabiró ugyanis ennyi tömlő be­szerzését rendelte el) ; a hetedik, hogy : „van 40 méter tömlőnk, s a községben csupán földszintes házak vannak“; a nyolezadik, melynek 6 méter, s a kilenczedik, melynek 15 méter nyomó tömlője van, azt jelentette, hogy a hiányzó tömlők beszerzése alól ké­rik magukat „egyszer és mindenkorra“ fel­menteni, mert „a gyakorlat (hát tartott gya­korlatokat is 5 Ez igazán kivétel!) már szám talanszor bebizonyította, hogy a meglevő tömlők elegendők (az a 6 méter ? Furcsa egy gyakorlat az, mely ezt bebizonyította !), hisz nincs épület, mely a meglevő tömlővel felérhető nem volna“ ; a tizedik azért kért felmentést, mert „régi fecskendőkre a töm­lők nem alkalmazhatók, s azok beszerzése a községnek csak hiába való (! ?) költséget okozna. (Hogyan ? Hisz az ily fecskendők átalakítását a várniegyeEszabály rendelet 17-ik § a már 16 évvel ezelőtt elrendelte!); a tizenegyedik pedig, hogy elég hosszú a töm­lőjük az „itteni épületekhez képest.“ így a községek ! S a tüzrendészeti hatóságok talán más­kép? Nem! Éppen igy ! „40 méter tömlő beszerzése felesleges kiadás, mert a községek fekvése, a házak egymástól való távolsága, tág udvarok, a házak alaesonysága a már beszerzett tömlő készletnek is feleslegét bizonyltja.“ (A 6 méternek ?) Vagy pedig : „X. község 60 méter tömlő, lajt, 12 veder, l létra, 2 csákány, 1 horog, 2 vas villa beszerzése és egy szertár felállításának szükségét még soha sem érezte.“ (Az ily je­lentés pedig a hatósági szakértő hiányát nagyon is érezteti !) Vagy pedig: „Meglevő tömlők (az a 6 méter ?j mind dezideig elégségeseknek bizonyultak, újak beszerzése tetemes költséget okoz.“ S mindezek szolgáltak „tudomásul“, pedig a vármegyei szabályrendelet a 60 mé­ter nyomó tömlőt— mint minimális mennyisé­get — beszerezni rendeli. ‘ Egyébként a kötelezett tűzoltóságok szervezésére kötelezett községek elöljáróságai­tól még ily jelentések is olvashatók ; „A község 4 házcsoportból áll, a házak alacsony kis parasztházak, igy szakszerű képzettség (t. i. a kötelezett tűzoltóságnak) nem szükséges.“ Egy másik jelentésből kiderül, hogy az elöljáróság nem tud külömbséget tenni a szívó és nyomó tömlők közt. (Ehhez hasonlót egy tüzeset alkalmával én is tapasztaltam, a mi­kor egy tűzoltó a nyomó tömlőt a fecskendő SZÍVÓ nyílására akarta felcsavarni. Bizony, nem egy helyen az elöljáróság is, tűzoltó is még ma is kioktatásra szorul !) Másik község azt jelentette, hogy tüz- oltó szerei nincsenek. (Tűzoltósága bizonyára van, hisz lennie kell!) Ismét másik, hogy tűzoltó szerek be­szerzésére képtelen. Vagy: tűzoltósága nincs; tüzrendészeti szabályrendelete nincs; csővezetőt nem jelöl ki, mert fecskendője nincs, stb. stb. S ezen jelentések is szolgáltak „tudo­másul,“ Hát az a körülmény, bogy a vármegyei szabályrendelet 36 ik § ával létesíteni ren­delt tűzoltósági segély alap egyáltalán nem létesittetett, annak hiánya az évi számadások megvizsgálása alkalmával nem konstatálta- tott, nem elég jellemző e vármegyei tüzren­dészeti szabályrendeletünk mikénti végrehaj­tására, vármegyénk tűzrendészetének eddigi kezelésére ? — Folytatjuk — A kivándorlási hajó - megtelt! A Ctinárd társulat a múlt hetekben ér tesitette szekszárdi képviselőjét, hogy a leg­közelebb Amerikába induló Ultonia legnagyobb hajójára ne adjon ki több jegyet, mert — meg­lelt. 6000 ember kel útra azon az egész ország­ból. De óriási mérveket öltött a kivándorlás Tol navár megy ében is. Alig győzik a várme­gyénél az útlevelek kiállítását. A f. évi ja­nuár havában 1178 útlevelet adtak ki. Va­lami rendkívüli intézkedéshez kell nyúlni, mert igy csődbe jutunk. Munkáról kell gon doskodni. Ha nem politikai szenzácziók ér­dekelnék az országot, meglehetne találni a segítés módját. Vegyük vármegyénket. Hol késik a szekszárdi posta, csendőrlaktanva, leányiskola építési ügye ? Pár száz embernek lenne ott keresete. S ha községenként előre hirdetnék, hogy utcsinálással, vasút átalakí­tással, a bátaszék-bajai vasúti Ind építésével ez­rek kereshetnek majd itt kenyeret, taláu sok száz ember letenné a vándorbotot. Csakhogy minden késik, múlik, fent és lent, a szegény ember bajánál sokkal pikánsabb a Wallen stein Róza esete . . . Pedig, hogy már Amerika sem Eldo- rádó, jól tudja sok ember. De még többel is meg kellene értetni. íme itt egy tanulságos levéltöredék. Lesznek talán a kik okulnak belőle. Ács Pál kocsolai lakos Írja Ameri­kából, többek’ között igy panaszkodik szo­morú sorsáról: Kelt levelem december 17-én. Szeretett kedves feleségem . . . mihelyt 1 február elmúlik, elmegyek a szénbányára, d: messze, csak a vonatra kell űzetni hatvan dollárt, egy hétig megyünk a vonaton ; igy hát neki megyek a veszedelmes munkának, ha élek, ha halok, most már mindegy. Mert azt látom, hogy én nem megyek semmire, pedig most már haza szándékoztam menni. ! de nem lehet ebből a fizetésből haza men­nem, mert egy héten csak három napol dolgozunk, többet nem; mit lehet akkor félretenni? Azt fölélem, nem is igen marad, ! igy hát muszáj mennem jobb fizetésre, ha élek, ha halok’ most már mindegy. Tudod édes Verám, úgy elment a kedvem, hogy ; azt meg sem mondhatom, azért, hogy én annyit nem kereshetek, mint némelyik, mert én nem mentem a veszélyes munkákra, min­dig azt tartottam, hogy jobb a kevés édes, I mint a sok keserű. De most már megyek, I nem törődöm az élettel se; ha kedvez a sze­rencse, akkor jó lesz, ha nem, akkor lefogyott az élet. Egyszer lettem, egyszer hálok, már nem is félek úgy, mint azelőtt, mert itt úgy | elvadul az ember, mint a vad jószág, nem i is félti az életét, pedig az újságból minden i este olvassuk, bogy a szénbányákon mennyi szerencsétlenség történik, de mégis oda kell menni, ahol jobban fizetnek. Vagy lesz, vagy nem. Balog János is itt volt nálam, az is azt mondta, ha én elmegyek, akkor ő is eljön velem, mert itt keveset' fizetnek, nem érdemes tovább maradni. Tisztellek mind­nyájatokat, az egész rokonságot, komaságot. Isten veletek és velem. Adreszom az, a mi volt: Ács Paull ( - Steelton l’a, Nord-America, liax no 217. ' VÁRMEGYE. A közigazgatási bizottság ülését teb- I már hó 6-án fogja megtartani és nem feb- j ruár 9-én, a mint lapunk egyik számában közöltük. VÁROSI ÉLET. Képviselőtestületi közgyűlés. Szek- 1 szárd r. t. város képviselőtestüle folyó hó i 9-én d. u. 2 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A városi tisztviselők kérvénye. Szek- '! szárd r. t. város tisztviselői fizetésükjavitása iránt kérvényt nyújtottak be a képviselőtes­tülethez. KÖZSÉGI ÜGYEK. Elöljárók lemondása- Gyene János és Kis József pálfai elöljárók betegségük folytán beadták lemondásukat. Miszlán a január hó 29-éu tartott tiszt- ujitáson első bírónak ifj. Hotüátll József, II. birónak Hollosy József, pénzfáruoknakitj. Ka­tona János esküdteknek pedig: Kövér István, Salamon Jakab, Németh Antal, Kása Sándor, Kovács János István, Hátkai Sándor választatott meg. HÍREK. __ Személyi hir. Gróf Apponyi Géza főispán I. hó 3-án érkezik haza Bécsbül. 6 án elnökölni fog a közig, bizottság ülésén. T kaszinói élet. Simontsits Elemér, a szekszárdi kaszinó uj intéző igazgatója, meg­AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZEFt

Next

/
Thumbnails
Contents