Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-11-16 / 46. szám

Szekszárdy III. évfolyam,

46. szám

Szombat, 1907. november 16,

Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár

épület

Au előfizetési pénzek és -hirdetések ide küldendők,

HIRDETÉSBE legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség: Bezerédj !stván-utca 5 szám.

Ide küldendők a lapot érdekli összes közlemények.

B LiŐ FIZ BT ÉS :

egész évre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS ki kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

B elmünk atávsak:

JANOSITS KAROLY. KOVACH ALADÁR.

Kiadja:

bAter jAnos nyomdAja.

Boraink értékesítéséről.

Lapunk 45. Bzámában érdekes és gyakorlati szempontból is megszívlelendő kérdés vettetett felszinre Simontsits Elemér szőlő- birtokos ismeretes indítványával kapcsolatban.

Indítványozó azon feltevésből indult ki, hogy — szerinte — a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonyából előálló áralakulás törvényszerűsége a mi városunk határánál csütörtököt mondott; mert a borvásárló vagy éppen nem tud, vagy csak leszorított áron akar a jó minőségű borokhoz jutni.

Azok az okok, melyeket ö a borértékesítés akadályául felhozott, mind igazak és tényleg fennállanak; de — nézetem szerint — a legfőbb és legmélyebbreható indok hiányzik az indítványból s ez az : hogy bora ink hírnevének és borvidékünk jellegzetességének legtöbbet ártott a kipusztult régi 'szőlők rendszertelen és minden előre látás nélkül való rekonstrukcziója.

Mert, hogy állunk ma a régi időkhöz képest V Úgy, hogy a nemes kádárka hajdan csak a hegyeket, s ormokat diszitette és termelte a jó tüzes vörösbort, a valódi bikavért, a mely okszerű termelési irányt jellemezte Garay is, midőn énekelte :

Hegyi bor, .ne szilvalé í .

.. Még % vffcbőt is csak az^JÓ, —■ '

Mely hegyekből zúg élé!

A lapályra béka menjen, |

Igya meg bűzös tavát,- Hegyre hág fel a szekszárdi,

Onnan hozza tűz borát.

S ma Qunaföldvártől le Bátáig százezerre menő holdakon ültetik ugyancsak a kádárkát, a mely a végtelen rónákon, sőt tófenéken sem tagadja ugyan meg önmagát, de néni terem már nemes bort, legkevésbé

bikavért, hanem inkább csak kástélyos Bzinü pótbort, mely- a legtöbb évben csak keverés után válik élvezeti czikké.

S .inig régen az ügynökök daczára és a zugvasut teljes hiánya mellett is ide talált a borkereskedő a bikavérért, ma hiába jönne, biz a régi borvidékkel együtt eltűnt már a jellegzetes bor is. Ezért mig a múltban a vörösbor mellett csak elvétve és kis mértékben termesztettünk fehérbort is (zöldfehóret), addig ma a tömegbor, kástélyosbor, a kereskedelmi 'árut képező vörösbor eltűnő csekély, .de- azért a zöldfehér sem igen számottevő.

Nem tagadható ugyan, hogy ezen jellegváltozás és a nemesbor termelésének ha- I nyatlását nagyrészben két rendkívül kedvezőtlen körülmény is elősegítette. Az egyik, a világszerte uralomra jutó védvámos irányzat, különösen Németország szigorú elzárkózása, mely még a legnehezebb borok kivitelét is lehetetlenné tette; a másik pedig a szerencsétlen olaszbor.vám, a mely egy évti zeden át az olcsó borok * özönét zúdította | reánk. Ezen körüliúények siettették ugyan a tömegtermelést, de azért a helyes irányítás teljes hiánya okozta azt, hogy ma már komolyan gondolkoznunk kell afelől is, bogy rendszert hozzunk be az elfajult termelési irányba és úgy ültessünk - és alakitsuk át szőlőinket, bogy a mindenkori termést a fajiporok dominálják.

Nem mondom éD, hogy az arra való lapályokon ne termeljünk bort, mikor a tapasztalat bizonyltja, hogy sehol ngy nem fizeti ki magát, mint éppen ott; de ne műveljünk kádárkát a neki meg nem felelő helyeken is, hanem ültessünk oda nemesbort termő és csemege szőlőfajokat, a melyek létfeltételüket inkább megtalálják, mint a meleg oldalokra és a begyre való kadarka.

A tömegtermelésre csak most tértünk

át, az olaszborok visszaszorítása és az ausztriai szűk termések okozta nagyobb kereslet elég jó áron és játszva szívta fel eddig a lapszőlők óriási termését, de mi lesz akkor ezen nagytömegű, jellegtelen lapi borokkal, ha a konjunktúrák — előreláthatólag — megváltoznak ? I

Én éppen nem ütközöm meg azop, hogy a nagydorogi, nzdi, apáti-i stb. uradalmak bortermése jóval magasabb árakon értékesült, mint a szekszárdi szőlőké; mert azon uradalmak a tömegbor termelésnél már nagy súlyt fektettek arra, hogy fajborokat termeljenek és igy méltán nagyobb árt is érhettek el nagytömegű és egyenlő minőségű zöld-fehér nemes boraikért, mint a mit mi elérhettünk a nálunk eddig eladásra került lapszőlők termetté kástélyos színű és éppen nem nemes borokért.

És ez a körülmény okozza aztán a már kevés, de még mindig kitűnő hegyi vörösborok árának leszorítását is, mert a tömegbor mellett elvész a mennyisége is, meg árképző'ereje is.

A változott ízlés és még inkább a kiviteli nehézségek miatt helyesnek mutatkozik azaz elv, hogy vörösbort csak ott termeljünk, a hol primissima bort nyerhetünk; de viszont kétségtelen az is, hogy né termeljünk vörösbort termő fajokat (különösen kádárkát) ott,

I a hol abból vörösbor soha sem lesz, a hol az még csak tökéletesen be sem érhetik és igy sem, fehér, sein vörösbort abból nem szűrhetvén, termésünk kereskedelmi árat tulajdonkép nem is képezhet. Örülhetünk tehát, ha ezt a bort a helyi fogyasztás és a Vidéki korcsmák 30—32 K. árban még ma felveszik, 'de mi lesz akkor, ha a lapszölők további végtelen és rendszertelen terjedésével a termelés még hatványozott mérvben fokozódik ?

A mi eddig vagyoni gyarapodásunk

TÁRCZA.

Árva lányok.

Eltemették anyjuk. Apjukat se látták.

Vihar szele tépi a pusztai pálmát.

A letört virágra nem repülnék méhek.

Nem találnak rajta semmi édességet.

Szegény piczi lánykák, árvák vagytok, árvák ! Amíg szépségteknek szinpompáját látják, Koszorúba fűznek, de ha elhervadtok,

Le dobnak a sárba, óh mert árvák vagytok 1

Ne sírjatok mégse. A virágnak magját Rügy fakasztó szellők virulásra hajtjáfT Szenvedések mainak. Tavaszi nap ébred: Majd az árvák Atyja, atyátok lesz néktek!'

HORTOBÁGYI JÓZSEF.

A hú asszony.

%

Halálosan | ráunt az asszonyra, aki tiz bosszú óven át a szeretője volt. Nem éppen az unalom, a szerelem kimerültsége, vagy más hasonló érzések ültek á lelkében, hanem valami fásultság, mely mindannyiszor elzsibbasztotta, valahányszor az asszony végigjártatta rajta fénytelen tekintetét, mely tiz évvel ezelőtt még nedves fényben úszott.

Gyöngéd szeretett volna hozzá lenni és

I nem tudott, az udvariasságnak az. a vásári j zománcza csillogott elő a beszédből, mikor a j társaságban találkoztak. Sokat tusakodott magában, hogyan vessen véget a tiz évig tartó lelki közösségnelrpnelyben együtt éltek. Az éles asszonyi ösztön megsúgta ezt Jolánnak, j I aki Bauerék zsurján öntötte ki a lelkét előtte:

— Gábor, én tudom, hogy a múltnak vége. Teljesen vége. Én elveszítettem magát. Ne mondjon semmit, ez igy van. Én érzem. Nem teszek magának érte szemrehányást, ez nem volna tőlem igazságos dolog. Én tudom, hogy maga megnősül. Eddig féltékeny szemek- . kel őriztem minden lépését, mely a házasság i felé vezetett: ma okosabb vagyok. Nősüljön | meg Gábor. Úgyis hasztalan volna a kihűlt j érzelmeket mesterséges utón ébreszteni életre. I ez tartós nem lehet. Én többó nem ragaszko- doni semmihez, híven fogom őrizni viszonyunk emlékét. Feloldozom, legyen szabad.

Gábor lesütötte a szemét, nem mert azokba a fénytelen szemekbe tekinteni, amelyekben most egy gyémánt rag.yogásu köny- csepp csillogott. Érezte, hogy az asszony igazat mondott és a lelkében olvas. Tulajdonképpen pedig, nyomorultnak érezte magát. A viszonyuk barátsággal kezdődött és szinte észrevétlenül estek bele a szerelem mélységes szakadékéba, ahol éveken át vergődtek a szabadulás minden kilátása nélkül. Most érezte, hogy szabad lett, megnyilt előtte a kilátás, a szabadság fölemelő érzése töltötte el a lelkét.

— Maga mindig jó volt hozzám Jolán, i én nem is érdemeltem meg ezt a jóságot. Nem, nem érdemeltem . . I

Érezte, hogy igazat mond és megcsókolta az asszony hideg kezét.

Az odalépő figyelmes háziasszonynak megköszönte a felkínált teát és főfájását adva okul, pár perez múlva távozott. Mikor tekintetük találkozott, az asszony szemeiből az erős elhatározás nyugodt fénye, a férfiéból zavartság tükröződött, hű képe a benne háborgó Jelki viharnak.

II.

Gábor csakugyan megnősült. Házassága az úgynevezett okos házasságok közé tartozott, amely a kölcsönös vonzalom alapján épüt fel. Ebből tübnyire kihajt a. szerelem, de legalább is a kölcsönös megszokás alakul ki, a házasságok előfeltétele.

Szerette feleségét, aki fiatalságával felejtette azt az asszonyt, mert voltak perczei,. mikor boldogságát meglopva ottan időzött gondolataiban abban a bizalmas szalonban. Ilyenkor egy árnyék futott át a lelkén és ettől a gondolattól csak a felesége ölelése és csókjai tudták megszabadítani, amelyeket ilyenkor lázas hévvel viszonzott, mintha menekülni akart volna a bűnös gondolat elől a felesége formás és üde keblére.

Egy nagy baj volt ebben a házasságban, hogy. nem született gyermekük, ami a kapcsolatot megerősítette volna közöttük. Mind a ketten sokat szomorkodtak e miatt és bíztak a jövőben. Reménykedtek.

A boldognak látszó házasságra sötét árnyék borult egy zord napon. Gábor dúlt arczczal jött haza és egész testében remegett. Felesége, aki nvugodt és higgadt vérmérsék-