Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-11-09 / 45. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 45. szám. Szombat, 1907. november 9. Ki idóhivatal: láter-nyomda, Kaszinóbazar épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIIjDHTÉSHK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. KÖZÉRDEK Szerkesztőséi?: Bezerédj István utca 5 szám. Me kiiideudok h lapot érdektó östtzes közlemények. ELtÓFIZBTÉS : egesz evre 10 kor., felévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Beimuukatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Forrongás. Minden kornak megvan a maga erkölcsi, politikai, társadalmi nézete, telfogása, amelyet részint nyíltan, í'élreértketlenül vall, részint intézményein, alkotásain veszünk észre. Minden kornak megvan a maga iránya, törekvése, amelyen s amely felé halad, vagy haladni akar. A kitűzött czélt nem tisztelő s elérni nem óhajtó társadalmi rétegeket igyekeznek magukkal ragadni, mint a hömpölygő ár az útjába került tárgyakat. Ha gyenge az áradat s nem bir az ellenszegülő vagy közönyös elemekkel, akkor ádáz gyűlölet fakad azok ellen s nyíltan Tat?y titokban mindinkább igyekszik minél nagyobbra növelni ezt a gyűlöletet. A mai kor szelleme demokratikus, hadat üzen a társadalmi rendeknek, a társadalmi poziczióknak, — «ülte azt akár a történelmi múlt, kár szellemi vagy fizikai munka. A történelmi mult, a nagy zsenialitás teremtette társadalmi tekintélynek, vagyonnak épp úgy hadat üzen, mint a mások szellemi vagy testi gyengeségének, szorult helyzetének kiaknázásából származott verejték- és vér- szagu gazdagságnak. És sokan épp ezt a nem disztingváló eljárást veszik zokon a puritán demokráczia felé haladókból, mondván, hogy ha a szellemi kitűnőség teremtette előkelő társadalmi tekintély, vagy azt nyoúiou követő vagyon gyűlöletes, akkor miért van tekintélye előttünk pl. Marxnak és másoknak? Nem czélunk a fenti vitához se pro, se kontra mélyrehatóbban hozzászólni, csak annyit jegyzünk meg, hogy korunk mai iránya nem nj dolog, már megölte a százéves jubileumát. A franczia forradalom szülte ezeket az eszméket. De ezek az eszmék se voltak egészen újszülöttek, csak vissza)érő bolygó csillagok, amelyek bizonyos időközökben megjelennek s aztán újra eltűnnek. A demokráczia eszméjét végig ekszperimentálták már a rómaiak, a görögök is. Nem az uj kor szele ez, mint sokan hiszik és vallják, — sőt mondhatnék, nagyon is régi eszmék ezek, amelyeket mindegyik kor meg akart valósítani. Minden akcziónak megvolt a maga reakcziója. Semmi sem uj a nap alatt. Azok az eszmék, amelyeket sokan egy jobb kor előhírnökének hisznek és uj dolognak vélnek, talán már századszor lelkesítik a bizó, hivő sziveket. És azok az eszmék, amelyeket mi már a rég letűnt idők tanujelei- nek hiszünk, valamikor vissza fognak térni ismét talán úgy, mint egészen uj, ismeretlen ideák. A Bodnár Zsigmond által hirdetett hullámvonal-féle elmélet a kor eszméire is áll. Visszatérünk sokszor az elavultnak tartott eszmékhez. De igen sokról nem is sejtjük, nem tudjuk, hogy az emberiségnek volt már része bennük. Madách ,,Ember tragédiájának“ képei legszebben mutatják a társadalmi eszmék őrült kavargását. Ma szabadság után vágyunk, de ha el- ■ értük, tulságba niegyünk vele, vissza- sirjuk a régi jó időket, amely idők mindig jók, ha már elmúltak. Még mi is megérjük, hogy a mai kor nyugtalan fiatal óriásai valami végzetes ostobaságot fognak elkövetni, hogy visszatér a lekicsinyelt, de 'becsületes múlt. Haladunk a társadalmi rend fel- forgatása, illetve megszüntetése felé, de azért az igazi végeredményt a jövő titkos fátyla rejti el szemeink elől, ki tudja, olyan szép lesz-e az, mint sokan hirdetik s lefestik előttünk? Emlék Béri Balogh Ádámnak. iß.) Ma legfeljebb meddő szóáradat, tinta folyik a szabadságért, hajdan meleg, piros vér omlott ki érte. A hangos szót tulharsogja ti még hangosabb, aki legnagyobbat tud kiáltani, azt tartja az ország a legnagyobb hazafinak. A szelidehb Dantonoknak fejét kívánják a szemét sajtó apró Robespierrejei . . . Minisztereket végeznek ma ki nem gilotinnal, de ujság- betüvel, száz meg száz apró mérgezett betűvel ... A közélet egyre jobban emlékeztet Dániára, ahol tudvalevőleg valami rothad . . . E sivár, önző, tekintélyölő korszakban hogy gyökeredzhetnék, lombosodhatnék meg a szabadság fája ? Szebb, dicsőbb világ volt az, amikor vérrel öntözték, harmatozták be e nagy fa gyökerét. A vér igaz volt, a tinta — hamisított . . . A napokban egy nagy hazugságot olvastam, modern tudóslélek találta ki: A történelemnek semmi köze a haladáshoz, a nemzeti nagysághoz. Tagadom, százszor tagadom! Történelme nélkül már a magyar semmi sem volna. Nekem Szentirásom a magyar történet. Örömmel, áhítattal menekülök vissza a véres múltba a fekete tinta elől. Nagyok, dicsők vagytok nekem nemzetem szentjei . . . Béri Balogh Adóm, Szekszárd, 1 olnavármegye halhatatlan mártyrja, egy csöpp kiontott véred többet használt a magyar szabadságnak, mint a szabadság örve alatt kiirt egész fekete tenger . . . Ezek jutottak hamarjában eszembe, amikor Tolnavármegye alispánjának lelkes felhívását olvasom. Béri Balogh Adámnak, a martyr halált halt dicső dandárnoknak emlékoszlopára kér egy- egy fillért mindnyájunktól. Ki a múltat megtagadja, attól nem kérünk, a mit adna, Judás-pénz volna az úgy is csak, de kinek hite a nemzet jövője iránt a múltból, a nemzet mártírjai véráztatta sírjából nőtt ki és táplálkozik, azt megihletett lelkes szívvel kérve-kérjük, hogy bármily csekélyke adományával is tisztelje meg első sorban önmagát, másodsorban pedig emlékét annak a nagy halottnak, kiről maga Rákóczi is azt Írja, hogy dicsőséges szabadságharczának: legjéUemesébb katonája volt . . . A kibocsátott felhívás szószerint való szövege ez: Mélyen tisztelt Uram ! ir-ik Rákóczi Ferencz fejedelem ét bujdosó társainak — most egy éve — végbe ment ünnepélyes hazaszállítása alkalmából Tolnavármegye közönsége hazafias kegyeletének a többek között azon határozatával is kifejezést adott, hogy a megdiesőült fejedelem legkedveltebb s egyik legvitézebb dan- dárnokának, a magyar szabadságért mártírhalált szenvedett, rettenthetlen kurucz vezérnek, Béri Balogh Ádámnak, aki vármegyénk tia volt s akinek a túlnyomó számú ellenség által Szekszárd város határában, a Csatári torokban 1710-ben történt elfogatásának helyét csupán egy már már korhadó félben levő százados szilfa jelöli —- méltó emléket állít. E czélra ezer koronát adományozván, egyben felhatalmazott, illetőleg megbízott engem, hogy a már-már pusztuló „Balog-fa“ helyén emelendő emlékmű alapja javára pénz- gyűjtést eszközöljék. Ezen megbízatásom alapján vagyok bátor tisztelt Czimhez azon tiszteletteljes kérelemmel fordulni, hogy a Kákóezi-szabadság- harczunk ezen egyik legkimagaslóbb bősének emelendő emlékmű pénzalapjához haza- íias áldozatával hozzájárulni s hírlapikig nyugtázandó, kegyes adományát az ide mellékelt postautalvány fölhasználásával hozzám beküldeni méltöztassék. Szekszárd, 1907. október hó 26-án. Hazafias üdvözlettel : Dory Pál, alianán VARMEGYE.^ Közigazgatasi bizottsági ülés. Lapunk múlt heti számában azt irtuk, bogy a köz- igazgatási bizottság e hó 20-án tartja ülését. Apponyi Géza gróf főispánunk először tényleg e napra rendelte el a gyűlés összehívását, de tekintettel a vármegyei közgyűlésen s másutt való nagy elfoglaltságára, később az ülés napját 27-ikére tűzte ki.
