Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-10-26 / 43. szám
1907. október 26 KÖZÉRDEK folyásáról mindenféle kalandos hírek kerültek forgalomba. így a felizgatott f antázia már látni vélte a legközelebbi vármegyei tisztviselői választáskor porba omló egyes tisztviselői tejeket. Értesülésünk szerint azonban minderről szó sem esett ama kérdéses értekezleten Megnyugtathatunk mindenkit, magunk azonban egy dologban meg nem nyugodhatunk. Hogy például a megyei és községi tisztviselők (értsd jegy zők) a bizottsági tagválasztásban mint jelöllek részt ne vehessenek, ez egyenesen ellentétben áll Kossuth Lajos szent elveivel, mely az — egyenlőséget hirdette. Hogy ne korteskedjenek, az helyes, de hogy valakit politikai, alkotmányos jogától egyszerűen megfosszunk, azt sem a jog, sem a törvény, annál kevésbé az igazság sem kívánhatja. Tolnavármegye derék községi jegyzői kara nem érdemli meg a lekicsinylést, minden egyes bizottsági tag-jegyző eddig is hozott magával abba a közgyűlési terembe annyi önállóságot, függetlenséget és rátér mettséget, mint a legtöbb bizottsági tag. Jogot adni és nem elvenni, ez a legszentebb demokrata elv. Csak e^y virágszálat. — Felhívás a jó szivekhez. — Virágokkal ékesedik nemsokára a temető. Kegyelete* szivek viszik el kedve-eik sírjára koszorúikat s odakint a temetőben megtisztult szép emlékek szállanák az elköltözött felé, a kinek sírjában nyugalmat, az élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az ég urától. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület a halottakra való méla emlékezés e tiszta, fenkölt hangulatából egy kis részt kér juttatni a halál jegyeseinek, a tüdőbetegeknek. A halott nevében, a kinek sírja koszorúval ékesedik majd, csak egy virág- szálat kér a halál pitvarában lévők élele megmentésére. Közel 80.000 ember hal meg évente hazánkban tüdővészben, ebben a borzalmas pusztító betegségben. Legalább a felének az életét megmentheti a társadalom részvéte. És maga az egyesület is ezreknek Ígéri visszaadni az életét, ha mindenki, a ki a napokban koszorút vesz, csak egy virágszállal kevesebbet köt koszorújába s ezt az egy virágszál árál az egyesületnek felküldi. Moritori vos salutant. kodott mindig a valószínűség határai között mozogni, s nézeteit mindenkor valószínű érvekkel és analógiákkal támogatta. A már említett talpcsöves edényekről alkotott véleményén kívül legnevezetesebb és legalaposabb tanulmányra valló okoskodása az, mely a kőkorszak temetkezésével foglalkozik. E tárgynál — bár egyebütt is — összefoglalt mindent, a mit a régészet kiderített itthon es a külföldön a zsugorított csontvázakról. A zsugorított helyzetben való temetkezésről úgy vélekedett, hogy a kőkori ember a testet a halál után is abban a helyzetben akarta visszaadni az anyaföldnek, mint a milyenben embrió korában volt. A magyar szövegű ki adásban ez a theoria még nincs ugyan telje sen kifejtve, de annál’ bővebben szól róla egyes értekezésekben, a német kiadás III. kötetében és a Tolnavármegye története ez. munkájának első részében. A mi a tanulmány megfogalmazását illeti, mint sok más régészeti ismertetésnél is, hiányzik a kellő műgond. A leletek föl sorolásánál kissé nehéz választékosnak lenni, sokszor kénytelen az iró egj'hangu ismétlésekbe bocsátkozni és a tömérdek apró részletezés nehézkessé teszi az előadást. Ott azonban, a hol hosszasabban, összefüggő rendben lehet valamit elmondani, Wosmski stílusa mindig érthető és világos, logikus egymásutánban sorolja föl mondanivalóját, a dolgokat sohasem zavarja össze. Ha nem is ír keresett műgonddal, általában az ügyesebb régészeti Írók közül való; s bár régészeti műszavaink fejletlen állapota miatt neki is gyakran kellett küzdenie a nyelvvel, mégi» többé-kevésbbé sikerült a nehézségeket le- A haldoklók szólítanak. Legyen a sírok koszorúja egy virágszállal egyszerűbb; égjen egy mécscsel a sírokon kevesebb és ennek árából ki fog gyűlni egy pislogó élet. Ésdve kér az egyesület minden jó szivet, váltí-a meg mindenki ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, özvegyeknek, árváknak, Ugyefogyottaknak könnyei fölszáritására. A ki ezt megteszi, a kinek szivében az irgalom érzete fölfakad: annak halottja tudni fog arról. Kegyeletünk szent, megtisztult, nemes tanúsítása lesz, a ki egy ujonan létesítendő szegéngsorsu tüdőbetegeket gyógyító népszdnatóriuinánuk építési tőkéje gyarapítására halottak napja alkalmából adományát eljuttatja. Ezt kéri az egyesület bizó hittel és reménységgel. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület. Budapest, IX. Lónyaj^-utcza 47. * Százezrek kapják meg az egyesületnek ezekben a napokban egy kis füzetét. Ebben a füzetben foglaltatik az adakozásra való fölhívás és mellékéivé csatoltatott egy postabefizetési lap. A füzet értékes, tömören megirt ismereteket is közöl a nemzetpusztitó baj, a tüdővész ellen való védekezésről. Olvassa el mindenki ezt a kis fiizeiet és adja oda másnak is elolvasásra. A füzetke utolsó lapja a belügyminiszter engedélyével ggiij- tö-lapol tartalmaz az irgalomadományok összegyűjtésére. A ki az ezzel járó faradságot nem sajnálja, a könyörületnek és irgalmasság érzetének adja szép bizonyságát A ki pedig lapunk utján vesz tudomást a jóra- való egyesület szándékéról, az a jó szív küldje el közvetlenül Istennek tetsző adományát. Megjegyezzük, hogy az egyesület minden hozzá küldött adományt lapjában a Szanatóriumi Lapokban nyugtáz. A legmelegebben ajánljuk az egyesület nemes czéljait közönségünk legteljesebb figyelmébe és pártolásába. VARMEGYE. Közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bízott sásra Apponyi Gera gróf főispán elnöklésével f. évi november hó 15 én rend kívüli közgyűlést tart. Az állandó választmány ülése nov. 14-én lesz. győznie. A folyamatos és világos előadás legfőbb irói érdeme, s ezt növeli az a körülmény, hogy szorosan tárgyához ragaszkodva mellőz minden jelentékielen kitérést, a milyenek a régészeti ismertetéseknél nem szokatlanok. A német kiadás első két kötete nagyjában ugyanaz, mint a magyar; legnagyobb részében szóról szóra való fordítás, csak itt ott találni lényegtelenebb eltéréseket. Az első kötetben levő bevezetés, mely Pulszky Fe- rencztől ered, hiányzik a magyar kiadásból. A harmad k rész, a tulajdon képem összefog- lajás csak németül jelent meg. De ezen összefoglaló tanulmány a magyar olvasó közönségre nézve annyiban nem veszett teljesen kárba, a mennyibeu egyes részei1) magyarul is kö zöltettek az Archeológiái Értesítőben, s az egész harmadik kötetet hol szószennt, hol kivonatosan és általánosítva felhasználta a szerző Tolnavármegye története czimü, később megjelent nagy munkájában. Az analógiák óriási tömegével rendelkező harmadik kötet tizenhat fejezetet foglal magában, a melyek közül a két utolsó nem Wosinskitól származik. Az egyik ugyanis Virchow Rudolf jelentése arról a lengyeli kirándulásról, melyben a bécsi régészeti kongresszus befejezte után több régész társával vett részt; a második pedig Deinin- ger Imre értekezése a iengyeli őskori sán- ezon talált növénymaradványokról. A többi tizennégy szakaszt Wosinski irta. A beve1 Praehistorikus talpcsöves edények. Arch Ért. Xf. K. 1891. A lengyeli telep csiszolt kőeszközei s azok készítési módja. Arch. Ért. XIII. 1893 A lengyeli telep agancs és csonteszközei. Arch. Ért. XIII. 1893. * 0 A vármegyei jegyzői egylet indítványai. Klimes Antal a vármegyei jegyzői egylet páratlan ügybuzgaimu elnöke, eme, a munkát tekintve: csupa kéz — ember, kedden több indítványt nyújtott be a legközelebb tartandó vármegyei közgyűléshez. így a jegyzői kar nevében, bővebben megokolt beadványaiban, a katona beszállásolási, vármegyei pótadó, s a községek pénzkezeléséről szóló szabályrendeletek módosítását, a jegyzői nyugdij viszonosság országos rendezését i s az okleveles jegyzők főszolgabírói hivatalban eltöltött éveinek nyugdíjba leendő beszámítása iránt szükséges további intézkedések megtételét kéri a közgyűléstől. VÁROSI ÉL RT. Városi képviselők összrei ása. A Szek- szárd r. t. város választás alá nem eső városi képviselői 1908-ik övi névjegyzékének kiigazítására választott küldöttség 1907 évi október hó 29 én és 30 án, mindkét napon d. e. 10-től 12 óráig, a városházán, á polgármesteri hivatalos helyiségben tartja üléseit. A küldöttségnek, a mely a névjegyzé- i két hivatalból állítja össze, ülései nyilváno- ! sak s mindazok, a kik adójuk kétszeres be- j számításának kedvezményét igénybe venni I kívánják, vagy általában a névjegyzékre vonatkozólag észrevételeket tenni óhajtanak, ezt az ülések tartama alatt, a küldöttség előtt megtenni jogosultak. 3 HÍREK. — Személyi hir. Anponyi Géza gróf főispán nejével szül. Széchenyi Paula grófnővel és leányával a múlt vasárnap látogatóba Wii dischgraelz Alfréd herezegnek, az osztrák urakháza elnökének csehországi birtokára utazott. Fia gróf Apponyi Károly dra- gonyos főhadnagy ugyanis nemrég jegyezte el Winilischgraetz herczeg leányát. — Bezerédj István életrajza. A Beze- rédj István életrajzára Bezerédj Pál főrendiházi tag által felajánlott 1000 korona pályadijat ez idén sem adja ki a Tudományos Akadémia. Érkezett ugyan be négy pályamunka, de ezek egyikét sem tartja jutalomra érdemesnek a kiküldött bíráló bizottság. A zetés után a kőkori nép lakásait, meg temetkezési módját tárgyalja. Külön-külön szakaszban írja le az ékszereket, a lószerszámokat, a csont eszközöket, a kőkori nép agyagmű- vességét; s ez utóbbi részben értekezik a talpcsöves tálakról, meg az edéuyfestésről. Majd összefoglalja a kőkori kultúra képét, s a rá következő fejezetben megállapítja, hogy a lengyeli sáncz kőkori népe a Kr. sz. előtti II. évezredben élt Ezután áttér a bronzok és a bronzkori agyagiuűvesség tárgyalására. A lengyeli telepen ugyanis a kőkulturát a bronz kezdte kiszorítani, de ennek a fémnek elterjedése korántsem öltött oly nagy arányokat, mint a kőé és a csontoké. Sőt a vas j használatának is vau nyoma, de ez csak né- j hány darabban mutatkozik. A könyvnek végső fejezetei rövidesen végeznek a bronzkori élettel, de ez érthető, mert a leletek a kőkori lárgyak mellett eltörpülnek, s igy nem is nyújtanak oly tanulságos anyagot az akkori élet képének megrajzolásához. E könyv épen úgy, mint Wosinski másik két nagy munkája, itthon igen csekély feltűnést keltett; legalább a sajtó és a szak lapok alig vettek róla tudomást. Igaz, hogy a német szöveg nem a magyar közönség számára készült, s igy szelesebb körben nem is terjedt el. Egyedül az Arch. Ért. emlékezett meg róla néhány sornyi bírálatban. Sajnálkozik, hogy költség híján nem jelenhetett meg magyarul az archeológiái bizottság közleményeiben, de másrészt örül, hogy legalább hazai folyóiratban, az Ungarische Revue ben látott napvilágot. Elismeri, hogy Wosinski e kötetben is körültekintő kutatónak bizo- j nyúlt, a ki leleteihez nagy gonddal gyűjtötte
