Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-10-26 / 43. szám
43. szám Szekszárd, III. évfolyam. Szombat, 1907. október 26. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Ab előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDHTÉSHK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények, HüÖFIZSTÉS : egész evre 10 kor., felévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Bel ni mi katariak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Szőlősgazdáink mozgalma. A szekszárdi szőlősgazdák végre- valahára kezdenek ébredezni. Belátják : tönkre kell menmök, ha valami Isten csudája közbe nem jön, t. i. ha önmaguk nem segitenek öninagukon. Tavaly ilyen tájban már rámutattunk arra a szomorú tapasztalatra, hogy Szekszárd a bor megfelelő érté- , kesitése tekintetében az ország más bortermelő vidékeivel szemben a legeslegutolsó helyen áll. Fürkésztük a baj okát s ezt sajnos, a világpiac conjunc- turája mellett helyi körülményekben találtuk meg. Akkoriban nagy felfortyanást keltett czikküuk, mert kimutattuk, hogy a bortermelők jogosult hasznát, ha nem is a közvetítő kereskedelem gyűri zsebre, de tényleg része vau abban, hogy ez az amúgy is csekély haszon mennél mérsékeltebb aráuy- ban üsse az egész évben fáradozó szőlősgazda markát. Rosszakarattal, sőt tudatlansággal is vádoltattunk akkoriban, bár mi akkor sem általános.tottunk, csak a tisztességtelen üzelmek ellen emeltünk szót. Pedig, bogy mennyire igazunk volt, semmi sem bizonyitja jobban, minthogy a bortörvény revíziója ügyében későbben összehívott szakranácskozmány majdnem ugyanazon elvek alapján kivánta rendeztetni a boreladás közvetítésének fontos kérdését, amint mi is kifejtettük. De nem erről van most szó, hanem arról, hogy a tavaly felpanaszolt állapotok most sem változtak. Ez alkatommal nem mi konstatáljuk mindezeket, de azok a tekintélyesebb szőlősgazdák, akik a mi értesülésünk szerint már a közel napokban mozgalmat indítanak abból a czélbói, hogy egyrészt saját, jól felfogott érdekük, de másrészt a szekszárdi vörös bor régi hírnevének visszaszerzése czéljából a további teendőket tüzetesen megbeszéljék. E mozgalom indító oka hallomásunk szerint az. hogy nehezebb borokat termelő szőlősgazdáink kétségtelen módon meggyőződtek immáron arról, hogy a bor eladásának közvetítése itt minálunk nagyobb, tisztességesebb árak elérésére egyenesen hátrányos, vagyis a közvetítők ahelyett, hogy az arany középuton járnának, csakis a vásárlók előnyét és saját érdekeiket tekintik s hogy mennél több és jobb üzletet csináljanak, a termelők érdekeit egyszerűen kifelejtik a számításból; egymás közötti versenyükkel pedig a borárakat mesterségesen leszorítják, — a miut ezt az idén is több üzleti levél bizonyitja, — igy történik azután meg az, hogy valamire való borárakat a termelő csak abban az esetben érhet el, ha az eladási üzletet a borvásárlóval közvetítők kizárásával, saját maga kötheti meg. A most megindítandó mozgalomnak nincsen tehát egyéb czélja, mint hogy szőlősgazdáink bizonyos szervezkedéssel : közvetlen összeköttetést teremtsenek a nagyobb borkereskedőkkel. Nem ekzisztencziák ellen való törés lesz ez, csak jogos — önvédelem. A termelő és vásárló között bizonyos összhangra, kölcsönös megértésre, bizalomra van szükség. A közbevert ék pedig csak repeszti a fát, de össze nem tartja. Nem akarunk, elébe vágni a tör- ténendőknek. Saját ideáink és terveink elmondására lesz még időnk és helyünk, ez alkalommal egyszerűen csak jelezni kivántuk gazdáinknak az itt tapasztalható állapotokkal valé forrongó, elégedetlen voltát. Várjuk tehát a történendőket, addig is kijelentjük azonban, hogy magunk részéről csak helyeselhetjük a megindítandó ily irányú mozgalmat. Ha Amerikában már túl is tenghet az önérdek előtérbe tolása, még garázdálkodhatnak is a különféle trösztök s ha Európában is emelhetik a selyem, vas, szén, czukor, posztó 8 minden iparczikk TÁRCZA. ____ Na gyvárosi temetés. Az utcza hangos, kocsik robognak, Biczihli csenget, a bakák lépnek, Trombita recseg, dob rája berreg, Fütyülnek közbe inasok, pékek. A töff-töff tülköl, ijedez tölt * Suhogó, selgmes flirte 16 dáma . . . S újságos fiú: van-e krajczárod? Nagy kínálattal egyre próbálja. Harang zúg közbe, a nagy zsivajba Öblös szavával basszizát messze, Maskarás lovak bóbitás fejjel Koporsót visznek, büszkén lépkedve. Ének sír olykor . . . Elől zokognak S hátul már nevet a menet vége . . . Egy-egy kiváncsi, ablakot rángat — — Megállt a konflis sovány gebéje. Villanyos csenget . . . Hopp, ebből baj lesz, Rendőr a lovon ránt gyorsan egyet, Huszár miatyánk szalad ki száján S be, a >Notiz€-ba valamit jegyzett. Pedig baj sincsen, ott állnak mégis, Hudonáz száz is, magyaráz sorba, A bokrétás ló unja már sorját, Tüsszög, minthogyha meg vön bomotva ... Az egész utcza ideges, lármás, Csupán a halott, ki mélyen hallgat, Talán tűnődik: mily zaj s lárma árán : Szerez az en.ber egy kis — nyugalmat. BODNÁR ISTVÁN. W osmskinak a lengyeli telepről szóló művei. Irta : Haugh Béla. • (Folytatás és vége). Általában a munka azt mutatja, hogy Wo8Ínski a régészetet nagy szeretettel és szorgalommal művelte, hogy elolvasott mindent, a mi tárgya körébe vágott. De nemcsak olvasott, hanem bírált is. Gondosan és éles Ítélettel válogatta ki azokat a vélemé- j nyékét, a melyek a helyes felfogásnak meg- j felelnek, s óvakodott átvenni, vagy a maga j évá tenni olyan nézeteket, a melyek sokszor I nem egyebek, mint a képzelet meseszerü termékei. Ezt a higgadt eljárásását az Arch. Értesítőben megjelent bírálat is dicséri, s ki emeli Ortvay Tivadar is, a ki a Századok XX. kötetében irt egy ismertetést a Leletek első kötetéről. Ezen bírálat dicsérettel emlékezik meg arról a pontos és lelkiismeretes munkáról, a mit Wosmski a leletek leírásakor végzett; dcséri továbbá biztos, tapasztalt tudományosságát, az analógiák ügyes és bő alkalma- j zását. De vannak kifogásai is a szerző némely ! nézetét illetőleg. Mégis általában elismeréssel j nyilatkozik a könyv értékéről, s azt mondja, j hogy a szerző „több helyt olyat álüt, a mi ! positiv vélemény számba jöhet.“ Ezen posi- j tiv értékű vélemények között téuyleg van i néhány merészebb következtetés is, a melyekre legjellemzőbb az úgynevezett talp- j csöves tálakról alkotott nézete Eme sajátságos edények rendeltetése j Wosinskiig ismeretlen volt, a régészek nem 1 is igen foglalkoztak velük, holott ritkaságuk miatt erre érdemesek lettek volna. Wosinski pedig épen akkor szeretett magyarázni, következtetni, ha valamely ritka darabról volt szó, a melyeknek rendeltetése ismeretlen vagy vitás. A talpcsöves edények rendeltetését is iparkodott magyarázni és pedig olyképen, hogy azok világitó állványok«.1, vagy jobban mondva lámpákul szolgáltak. A legtetszetősebb érvek egész halmazát hordta össze, hogy állítását bebizonyítsa. Azonban ásatásainak további folyamán azt tapasztalta, hogy a talpcsöves tálakat hévül is befestették, s a festéket tűz sohasem í’ongálta meg, a mi pedig megtörtént volna, ha az edényeket világításra használják. Másrészt egyiptomi utazása alkalmával egyes emlékeken látta ábrázolva e tálakat, a melyek mindig virágot vagy gyümölcsöt tartalmaznak, s ebből az analógiából vonta le második, helyesebb következtetését, hogy a lengyeli telep csontvázainak lábánál talált talpcsöves tálak nem lámpák, hanem áldozati tárgyakat tartalmazó edények. Maga vonta vissza előbbi állítását, s ezt nemcsak munkájának II. kötetében, hanem egy külön értekezésben is közölt?. Ezen eljárása különben élénk világot vet arra is, mily lelkiismeretes pontossággal igyekezett mindennek utána járni, s mily nagy szorgalommal szedte össze az analógiákat, a melyek valamely tárgynak vagy körülménynek magyarázatára szolgálhattak. Mindent a régész szemével nézett, s akárhová ment, akármit látott, elsősorban az érdekelte, a mi régészeti szempontból figyelemre méltó. Analógiáit nemcsak a régészeti müvekből szedegette. Ámbár innen is eleget gyűjt-
