Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-10-19 / 42. szám
42. szám. Szekszárd, III. évfolyam. Szombat, 1907. október 19. Ki uióhiviital: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési péuzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjntáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezeredj István-utca 5 szám. lile küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELiŐ FIZETÉS : egész evre IO kor., felévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. JANOSITS KAROLY. Be)munkatársak : KOVACH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. A Sió—Sárvíz hajózhatóvá tétele. E lapok előző vezérczikkében csekély személyemre tett, vonatkozást elhárítom magamról. Említésre méltót nem tettem. Kerüljünk minden személyes vonatkozást, az csak árthat ezen nagy és ránk nézve oly fontos ügyinek. Mert csakugyan nagy dolgokról van szó, ugy látszik, mihamar napirendre kerül folyóink szabályozása és a főbb hajóutak kiépítése a balaton— dunai hajós csatornával együtt: ez pedig a mi eleven húsúnk és vérünk. Nagy baj, hogy közgazdasági ügyekben nincs semmi közvéleményünk, legföllebb a vasúti láz ragad néha magával, holott százszor hangoztatott, igazság, hogy földmivelésből élő népnek először is köves ut kell (no ezt, va hibára elkezdtük épiteni) azután hajó ut, (erről most kezdtünk beszélni) és csak harmadsorban kell vasút, is. (. Innának egy talpalatnyi vasnta sincs, de van kiterjedt csatornahálózata és oly belterjes földművelése, mellyel nem mérkó'zik egy európai államé sem. Az amerikai farmer 1000—2000 kiló- meterre ti tengerparttól rakja hajóra a gabonát, a jegelt, húst, és európai kikötők ben száll ki vele, tűzhelyünkön versenyez velünk. Kincses bánya lenne a Balaton I és Sió, ha hajózó úttá alakíttatnék, í mire minden előfeltétele megvan. Vize van elég, a legszárazabb nyarakban is. Négy vármegye legtermékenyebb vidékén 100.000-et meghaladó magyarság termesztményei, gabonája, bora (Szekszárd—Badacsony!) juthatna olcsó vizi utón a budapesti piaczra. Ott van Badacsony kitűnő bazalt köve, mely építő köve lenne Szekszárd— Bajától kezdve az egész aldunának. Aztán a mi más csatornánál nincs: visszfuvar, az is van itt bőven. Épület, és tűzifa, tégla és cserép, szén és koksz, sőt, liszt, széna, szalma, trágya és homok, miket a vasút, alig, vagy nem képes szállítani. Hogy Szekszárdra. mily fontos e hajó ut, látjuk minden ősszel a vasút, állomás előtt, a kocsiutat is ellepő boros hordók tömegéről és a teheráru felvétel gyakori beszüntetéséről. Látjuk, bogy Decs—Ocsényuek vasútállomása van, mégis Keselyűsbe hordja a gabonáját, pedig az iszap miatt már ott is alig képes a hajó bejönni Látjuk tavaszszal mikor jó vízállás van, mennyire iparkodik mindenki hajóval szállitani fát, téglát, követ, trágyát, megreszkirozva még azt is, hogy Keselyűsben ki kell raknia fis 12 kiló- meterről befuvaroztatni. Vasúton nem szállitja, csak nagy szükség esetében. If / „ A vasút olcsó tömegáruk szállítására nem is való, mert ha ezt kiván- ; juk tőle, akkor ugy teszünk, mint aki | versenylovakkal szántatja földjét, ho- | lőtt azt egy pár tulokkal jobban és olcsóbban végezhetné. Vegyünk egy példát a vizi és a vasúti szállitás összehasonlítására. Egy rendes dunai uszály 700 tonna gabonát, rak és ezt elvinné Szekszárdról, olyan hosszú utón, mint ide vasúton Fiume, a szokott 6/io fillér t,k. dijt,étellel = 2436 koronáért, ebből önköltsége 800 korona, tehát jó üzletet csinálna. Ugyanezt elviszi a vasút Fiúméba önköltségen (2%oü fillér, Ludwig szerint) 3365 koronáért — haszon nélkül. A mai tényleges dijtétele szerint pedig 12320 koronáért. Felszámíthat,atlan a haszna egy ilyen hajózó csatornának és most volna ideje, hogy a, 4 vármegye érdekeltsége : hallatná kívánságait, hogy a helyi szükségletnek megfelelően építtessék ki a csatorna. Szekszárdnak hajóállomás kell minden áron. Igényeinket nézetem szerint teljesen kielégithetné a tervben említett medenczeszerü ki- j ágazás is, ha az tágas rakodó parttal. darukkal, telefonnal stb. kellőleg fel- | szereltetnék és közvetlen a város alá, | avagy a vasútállomás mellé’ helyeztetnék. De ne feledkezzünk meg Tolnáról TÁRCZA. Hajótörötten. Vihartól hányatott hajósként, Ki kincseit kiszórja önként: Eldobtam minden kis virágot, Ki csak téged valaha látott. S hogy egy vissza ne hozza a képed : Szélléptem minden kis emléket. Nehéz, nagy bú'ól üldözötten : Neved szivemről letöröltem. S most állok im a partra vetve, Remény nélkül, kétségbe esve. Úgy fáj, mi ott van a habokban, — Vagy tán az élet, mit kihoztam ! ? SZA BOL CSKA MIHÁL Y osinskmak a lengyeli telepről szóló művei. Irta: Haugh Béla. Wosindunak a régészeti irodalom terén való működése 1885 ben kezdődik. A lengyeli ásatás megindításától számított három óv alatt nagy szorgalommal forgatta a régészeti műveket, s mellékesen tanult ásványtant, boncztant és minden tudományszakot, j a melyik vonatkozásban állott kutatásaival, j Levelezésbe bocsátkozott a szakemberekkel, különösen dr. Much bécsi archeológussal tárgyalt sűrűén, s nem átallott tanulni bárkitől, a kitől tanulhatott. Valószínű, hogy ad j dig nem is szándékozott a nyilvánosság elé lépni, mig kifogástalan szaktudást nem j szerzett. Az 1885. esztendő annyiban is ! nevezetes volt rá nézve, hogy püspöke egy jobb javadalmazáséi plébániára, Zívodra helyezte át, a melynek szintén az Apponyi j grófok a kegyurai. De ezen év emlékezetes volt még azért is, mert tanulmányutat tett Svédországban és Dániában, hogy az őskor 1 szaki gyűjteményekről hires stockholmi, köp penhágai és göteborgi múzeumokat meglátó- j gassa, s gyakorlati utón szerzett tapasztala tait későbbi munkáiban fölhasználja. Útközben megtekintette dr. Much magángyűjteményét, a berlini, drezdai, boroszlói i és prágai múzeumokat is, a hol minden ős- ! | kori leletről pontos följegyzéseket készített, j A jegyzeteket itthon Analógiák svédországi \ úti jeggzeteimből czim alatt foglalta össze, j hogy később kiadja, de ez nem történt meg Azonban úti élményei megjelentek könyv i alakban Karczolatok dán- és svédorszzgi utamból czimmel. A kézirattal még 1885 ben elkészült, de a munka csak három évvel később került ki a sajtó alól. A Karczolatok könnyed, társalgási modorban megirt mű- vecske, a mely közvetlenségénél és őszinteségénél fogva kellemes olvasmány. Stílusán Ugyan megérzik a pongyolaság, s nyelve tele van az irodalmi nyelvbe nem illő idegen szavakkal és szólásokkal, de kiegyenlíti ezen hiányt ama derült jókedv, mely majdnem az egész könyvön végig kellemes hangulatban tartja az olvasót. Magáról a régészetről, a mi a szerzőt Svédországba és Dániáka vonzotta, a könyvben alig történik említés, csak mellékesen érinti utjának valódi czélját. Inkább egyéni benyomásait, tapasztalatait, kisded úti kalandjait örökíti meg érdekesem Útjában főleg a természet szépségei bilincselték le, s az eb ragadtatás őszinte hangján szól akkor, há valamely szép tájat ir le. Ha valamely várost tesz szóvá, első sorban a templomok, továbbá a középületek és műemlékek érdeklik különösen. Mi kor útjában magyar szót ball, ő is, mint minden magyar ember, örül, felvidul és feledi az utazás kellemetlenségeit. S van e könyvben Wosinskinak, a nemzetközi tudománynyal foglalkozó írónak egy nyilatkozata, mely érdekes világot vet magyarosan érző szivére. Berlinen keresztül utazva, megnézte az 1873-ban fölállított győzelmi oszlopot, s mig a remekmű bámulattal töltötte el, szivében fájdalmas érzés keletkezett, mikoi a talapzat egyik domborművén a königrätzi csatát ábrázoló kép ötlött szemébe, a melyen „hetyke porosz katonák száguldanak földre tiport szegény bakáink fölött.“ „Különös — igy ir tovább — mily érzékeny a nemzeti önérzet még oly embernél is, a ki sohasem foglalkozik politikával. Bámultam, mondhatom, a művészetet, s mégis örömestebb láttam volna megsemmisítve az egész remek emléket, hogysem közszemlére kitéve ezen nemzeti megalázást.“
