Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-10-12 / 41. szám

Szekszárd, lil. évfolyam.

41. szám.

Szombat, 1907. október 12.

K 1 .dőlii vatal:

Bater-nyomda, Kaszinóbazár

épület

&

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide kiildemiok.

KÖZÉRDEK

HIRDETÉSEK

I e gj11 tá»* y o«a b b szA m i t á ssa 1, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS M KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA

S/.«*rkeszrt>Msg:

Bízerddj István utca 5 szám.

I.le 'liiildeixlük x lapot érdeklő •".sszes köxleméuyek. EüÓFIZETÉS :

egesz eve 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill

néptanítóknak,

lia xa eloH/.ftrst egén évre előre liekiililik : 5 kor.

Felelős szerkesztő :

8 0DNÁR ISTVÁN.

JANOSITS KAROLY

BelliiuukátHi'.sak :

KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja:

BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA.

A Sió és Sárvíz hajózhatóvá tétele.

A megkötött, kiegyezés szemmel láthatólag felszabadítja a lelkeket a reájuk nehezedé' lidércznyomás alól. Kikezdhetjük ott, ahol pár esztendővel ezelőtt abbahagytuk. A kormány, legalább úgy látszik, egy perczet sem akar veszíteni, pótolni kívánja az elmulasztottakat. Így teljes erővel hozzá- . lát ama hatalmas csatornázási tervezet megvalósításához, mely végeredményében igaz, hogy kerek 173 millió koronát nyel el, de melynek közgazdasági haszna kiszámíthatatlan.

A kereskedelemügyi miniszter meghívására még e hóban ismét összeül az az országos ankét, mely hivatva van egy hatalmas lépéssel előre vinni a csatornázás ügyét, mely lia valakit, bennünket tolnamegyeieket érdekelhet legelső sorban.

Tóth Károly dunavédgát-társulati főmérnök, műszaki tanácsos - ki a jelzett anketten a kereskedelemügyi miniszter megbízásából szintén részt tóg venni — lapunk hasábjain több Ízben tüzetesen foglalkozott már a bennünket legközelebbről érdeklő Sió és Sárvíz hajózhatóvá léteiének nagy- fontosságu kérdésével, itt, felvetett ideái szakkörökben és szaklapokban is megTÁRCZA.

Xagij belcc) egij öregasszony ...

A'agy beleg egy öregasszony,

Olt valahol, távol, messze . ■ ■

Olt ülök az ággá szélén Gondolatban, minden este,

Itogy két karom a vánkosát Pattogassa, pehjhegesse . . ,

' Azt hiszitek, nem érzi tán :

Ilogg puhább lett feje alja?!

Xem babona, szent valóság,

Érzem: tudja, hiszek abba:

Hisz kezemet száz mérlföldrol .'dost is, egyre — szorongatja . . .

nnnxÁR rsrvÁx.

Asszony.

Irta: Magai Berta.

Szótlanul járt-kelt a házban, nem törődött semmivel, nem készült sehová, rá se hederitett az mára. Délután magára zárta a szoba ajtaját és nem engedett be senkit. Jenő kopogtatott az ablakán.

— Anna kérem, Anna ! — Bent gyönge hangon mondta valaki: tessék.

— Anna, nyissa ki az ablakot hamar. Az asszony nem feleit egy darabig,

aztán kidugta a fejét az ablakon.

— Mit akar ?

—• Azt akarom, hogy jöjjön ki.

érdemelt feltűnést keltettek, sajnos azonban, volta képen való czéljukat, el nem érték, mert a legközvetlenebben érdekelt községek, bár e viziut meg- csinálása voltaképpen az ő legfőbb, életbevágó érdekük, eddigelé bizony még életjelt sem adtak magukról.

Pedig itt a legfőbb ideje, bogy a balaton- és dunamenti községek egyesült erővel megmozduljanak. Az ügy fontosságát semmi sem igazolja jobban, mint hogy az orsz. vizépitési bizottság a budapesti öv csatorna, budapest-szol- noki, a morvavölgyi hajózó ut, után negyediknek a Sió és egyesült Sió-Ka- pos-Sárviz hajózhatóyátételét tervezi.

A folyó-csatoruázási osztály 5 alternativ tervet is készített e fontos kérdés megoldására.

Az 1. tervmódozat szerint a Sióban a hajózó vizet 2 duzzasztó mii állítaná elő. A Kapos torkolatától a tolnai holt Dunáig a medret 1-6 ni. legkisebb hajózó mélység számára rendeznék be. A hajóút hossza lenne a tervezett vonaligazitások után 112 km, A Sárvizet külön rövid csatornán már Pálfánál eresztenék be, ‘ bogy a legkisebb vízállást minél hosszabban növelhesse. Siófoknál uj kivezető csatornát terveznek, inert a jelenlegi kivezetés feneke a siófoki zsilip alatt igen magas s a jelenlegi kivezetés mellett igen költséges partrendezésre s a vasúti bid és állomás felemelésére lenne szükség. E terv kivitele 5.653.432 koronába kerülne. Vagyis 1 kilométer 50.477 korona.

A II ik tervmódozat a Kapos folyó beümlése felett a bajózó vízmélység előállítását akként tervezi, mint az I. tervmódozat. Onnan lefelé a medret rendezné, de csak az uzdi kidig, honnan a meder változatlan megtartásával a tolnai holt Dunába való beömlésűéi tervezett duzzasztó mű létesítené a kellő vízmélységet. E terv kivitele 6 019.738, vagyis kilométerenként 53.747.66 kor. De ehhez számítandó a holt Duna rendezése, mely 1.071.360 koronába kerülne.

A Ill ik tervmódozat olyan, mint a II. módozat, kivéve a Sárvíz legalsó részét. Ugyanis a tolnai holt Duna mellőzésével Szekszárditól külön csatornát vezetnének ki a városhoz egészen közel s innen a keselytisi ut töltése mellett egészen az élő Dunáig 14-7 km. hosszan. A szekszárdi külön csatorna 2.285.307 koronába kerülne, mig a többi 4 986,798 koronába, vagyis összesen 7.272,105 koronába, igy kilométerenként 44.525 koronába. A tervezet megjegyzi, hogy az itt említett szekszárdi szárnycsatornát kombinálni lebet valamennyi raá-' módozattal is.

A IV-ik tervmódozat a főcsatorna medrét néhány kanyarulat szelidebbre tompításán kiviil mederrendezés nélkül, duzzasztó müvek tennék hajózhatóvá. Az első duzzasztót a íSárviz torkolatánál kellene építeni, a másodikat tőle 28 km.-rel feljebb, a köíesdi hid előtt, a harmadikat a Sárvíz torkolatától 73'6 km. távolságra, a negyediket a K.-Koppány patak beömlése előtt. Az egész hajóút hossza lenne 124 km. átvágásokkal 112 km., költsége 5.965,756 korona, vagyis kilométerenként 53 265 68 korona.

Az V-ik tervmódozat, mintáz előbbi, a vízmélységet duzzasztóval állítaná elő, azonban kisebb lépcsőjü s olcsóbb csegék alkal— Es lm nem megyek ?

— Ki fog jönni.

— De ha nem akarok?

— De akar.

— Igaz, akarok, — mondotta az asz- szony hirtelen, nagyon halkan.

— Jöjjön az irodámba.

— Hova menjek ?

— Hozzám.

— Megyek.

Csengey az Íróasztalnál ülve fogadta a feleségét. Mikor belépett, feléje fordult és várta, hogy leüljön. Aztán megszólalt.

— Kedves Anna. — (Az asszony ösz- szeborzadt. Ez a hang rosszat jelent. Ä férfi komolyan nézett a szemébe) — Ne idegeskedjék. Rövid leszek. Azt akarom kérdezni, minek vegyem ezt a magaviseletét?

Az asszony nem felelt. Szemmellátha- tólag zavarba jött és lesütötte a szemét.

— Kérem, kedves Anna, ne komédiáz- zék. Az utóbbi időben meggyőződtem felőle, hogy játszani akar velem. Mondja, hát való ez egy okos asszonytól, amit maga tesz már három nap^óta ? — Egy kicsit várt, aztán folytatta. — Rájöttem arra is, hogy maga, meg én nem tudjuk egymást megérteni. Ma még csak nem tudjuk. Holnap, tahin már nem is akarjuk. Ennek végét fogom szakitani.

Az asszony felvetette rá a szemét.

— Hogyan?

— Nem akarok magyarázatokba bocsátkozni. Maga tudja, hogy mikor a feleségem lett, a leánykori környezetének búcsút kellett mondania. Tudja azt is, hogy én nem Ígértem semmit, amiért érdemes lett volna ezt tenni. Hivtam és maga velem jött. Tudta,

hogy az én feleségemre kötelességek is várnak. Belenyugodott. Azt mondta, jó kis asz- szonyom lesz. Nem tartotta meg, édes Anna. Gondolkozzék ezen.

Elhallgatott. Mereven nézett a levegőbe. Az asszony felállt és úgy nézett le rá. Végtelen keserűség töltötte el a szivét. Igen. Ü mindenről lemondott, mikor férjhez ment. Mindenről, semmiért. Eszébe jutott az apja, aki dédelgette, mint egy gyermeket, a mostoha anyja, akinek ő volt a szemefénye. Az apja ezredének tisztjei, akik kivétel nélkül rajongtak érte és az ura, az ura, aki talán sohasem szerette igazán! Tompa hangon mondta : — Tudom.

Aztán kitört belőle a mélységes fájdalom.

—- Tudom, hogy úgy van. Maga sem az, akinek én képzeltem, én sem. Nem ért meg, mert nem szeret. Miért hívott ide? Hogy ezt megmondja? Úgy is tudtam. Hagyjon engem. Miért bánt? Azt akaija, hogy meghaljak ? Nem emlékszem semmire. Nem is akarok. Jobb nekünk, jobb lesz igen .

Végképp elérzékenyiilt Csengey ránézett.

— Édes Ama, magával nem lehet beszélni.

Kiment a szobából.

Másnap, a hajnali vonattal hazautazott Csengeyne Budapestre. Mikor Jenő fölkelt, már visszajött a kocsi az állomástól és a szobaleány nagyban pakolta a felesége holmiját. Közben gúnyos pillantást vetett a nagyságos urra. Csengey meghökkent a váratlan fordulattól. Ismerte a feleségét, tudta, hogy érzeTceny, daczos és meggondolatlan, de hogy itthagyja, szó nélkül, egyszerre, erre mégsem tartotta képesnek. Az első gondolata