Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-09-07 / 36. szám
36. szám. Szekszárd, III. évfolyam. Szombat, 1907. szeptember 7. Kiadóhivatal: Bater-nyomda, Kaszinóbazar épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDHTéSHK legjutáuy°««bb számítással/ díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. KÖZÉRDEK SzcrkcsztŐMÚr: Bezeredj ístván-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közleményét, ELŐFIZETÉS : egész evre tO kor., felévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 flIL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést epész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. l$ei munkatársak : JANÓ SITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Közművelődésünk. ii. Ma még akkora a helyeset, a j hasznost előmozdítani óhajtók iránt való bizalmatlanság, hogy legkimagaslóbb férfiaink is, ha valamit kérész- | fül akarnak vinni, kénytelenek a külföldi példákat felsorolni bizonyításul, hogy itt is igy, ott is igy, , amott is igy van, inig végre lomha j túzokként megindul a dicső magyar | hátul kullogás, hogy hát vigye pat- i var, ha már mindenütt igy van, legyen hát nálunk is így. Magam is közel vagyok ahhoz, hogy hasonlókép cselekedvén, egyen- I ként felsoroljam azokat az apróbb vidéki, kisebb városi közművelődési központokat, melyek példának okáért a hozzánk legközelebb eső Német birodalom magas műveltségét éltetik, előbbre viszik számos életre való, hathatósan működő közművelődési intézményeikkel, egyesületeikkel. Ezek az intézmények, egyesületek nem csak létesültek, hanem élnek is erősen- it'ik- . tető életerővel » igy muukálódnak közre a nagy német, nemzet általános művelődésén. Ezek köz ül az apróbb német művelődési központok közül néhány ismeretes nálunk is, hiszen oda járnak újaink művészetet, zenét, magasabb ipart és egyéb más tudodományt elsajátítani. Ezek a kisebb központok nyilvánvaló bizonyitékai annak, hogy erőteljes vidéki közművelődés teszi a nemzetet nagygyá, az államot erőssé. Talán elég lesz ez a röviden felhozott egyetlen külföldi példa is arra, hogy belássuk azt, hogy nemzetünk nagygyá léteiéhez, a magyar állam erőssé tételéhez is nem elégséges a magyar székesfővárosban felhalmozott tudományos és más közművelődési intézmények működése, hanem felette szükséges, hogy a üidék is a munka megosztása elvénél fogva kivegye a maga részét a magyar nemzet nagygyá tételének, a. magyar állam megerősítésének nagy munkájából, a köz- művelődési intézményeknek és egyesületeknek nem c apán egyszerit létesítése, hanem azoknak életerős, kitartó szellemi működése által. Nálunk az államigazgatás rend- szere egyenesen kijeleli a. vidéki központokat s e központok területét is, melyre kihatniok kell. Ezek a vármegyék és azoknak székhelyei, mely utóbbiaknak mig egyfelől lépést kell tartaniok az országos központ folytonos művelődésével, másfelől pedig belőlük kell kiáramlani az egész vármegye területére kiható magasabb szellemi működésnek, mintegy az egész vármegyét, vezető közművelődésnek. Ebben a kettős szerepben való hathatós működés, hazafias nemzeti kötelessége azoknak a szellemi erőknek, melyek a vármegyék székhelyein élethivatásuknál fogva egybe- gyülve vannak. A vidéki központoknak ilyen irányban való működésére — hála Isten — hazai példákra is hivatkoz- hatom már. Egyenként ugyan nem ' sorolom fel, csak felhívom az olvasó figyelmét a székesfővárosi napilapokban minden évben olvasható hírekre, hogy ez vagy amaz országos tudomá- ' j nyos vagy közművelődési egyesület, i ebben vagy amabban a városban tartja évi váudorközgyülését,. Csak a közel múltban is a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége Pécseit tartotta évi közgyűlését; ez ugyan ezúttal a pécsi kiállítással indokolható, (Szekszárdoü aligha lesz valaha, kiállítás) ámde mikor arról kezdtek tanácskozni, hogy az 1908. évi közgyü- ; lést hol tartsák meg, felállott Szombathely város főjegyzője és meghívta a szövetséget 1908-ra. Vájjon melyik város fogja meghívni 1909■re? Az orvosok és természetvizsgálók orsz. egyesülete hol Pozsonyban, hol Tenitsvárotf, hol más vidéki közművelődési központban tartja évi közgyűléseit. Ez csak két, példa a többi közül, T ARIZ A. Álomlátás. Irta: Szabó Aurél. 1. A májusi verőfény álmodozó hangulatba ringatta. És Anna teljesen átadta magát ennek ; j lelkében egymást kergették a különféle gon dolatok. Egymásután, szinte minden átmenet nélkül, lázas gyorsasággal űzték egymást, j Látta magát kék batiszt ruhájában, melyben | az első nyári tánezestén megjelent, visszaem (ékezett a franczia négyesre, melyet egy diákkal tánczolt, a gyönyörű kertjükre, hol i oly sok édes órát álmodott végig, aztán j eszébe jutott az ura, az esküvőjük, első gye- j tekének születése, édes anyja halála és egyik gyermekének aggasztó betegsége, melyből nemrég épült fel. Valami borús sejtelem ült a lelkére és azon gondolkodott, hogy ez-e a tulajdonképpeni boldogság, a melyet leányálmaiban kiszínezett magának ? Szerette az urát, aki csendes, jó, nyugodt ember volt és családjának, hivatásának élt. Gyermekei jutottak eszébe, a tizéves Margit, a kis Béla, aki most ment iskolába és a kis Annuska, a harmadik, a legkedvesebb Ez a gondolat, mint a napsugár melege futott át. a lelkén egy pillanatra, de nem tudta onnét elűzni a borongó felhőket. Minden ok nélkül sirni kezdett. Nem tudta miért, csak sirt. Nem hiányzott semmije, j csak a lelkében érzett valami ürességet, mintha elköltözött volna belőle régi lakója : a inugalom. Nem ezt várta az élettől és most úgy érezte, hogy az élet adósa maradt, a boldogságával maradt adósa, amelyet várt s amelyről koronként azt hitte, hogy feltalálta házasságában Az anyaság, a családi élet, derűvel ragyogta be időnként napjait. Az ura jó volt hozzá, komoly és becsületes, dolgos ember. Olyan formán tűnt fel előtte az éiete, mint egy végtelen hosszú vasúti vonal, mely egyhangú szürke tájakon vezet és kétségbeejtő hosszúságával kifárasztja az embert. (> ott ül egyik kocsiban, alig hagytak el meg egy két állomást, még ott van az egyhangú útnak elején. S a lelke elfáradt ettől a gondo lattól. Nem ez a boldogság. A férfiban, akiről álmodott, legyen erő, szenvedély A sok-sok derült nap után viharra szomjazott, hogyha lelkében szunnyadó vágyakat felkeltse. Es most azt érezte, hogy ezeknek a vágyaknak szárnyai nőttek és viszik, viszik ismeretlen tájak felett. Mert Zoltánban minden megvolt: a szerelem, a jóság, de a szeuvedély, mely rombol és épit, s a lelket felrázza nyugalma bél, ez hiányzott "belőle. Nyugodt tavon evezett, mikor ő a tengerre kívánkozott, hogy szembe nézzen ann^k hullámaival. Ugv érezte, hogy nem boldog ... És ezért sírt. Azután eszébe jutott, hogy egyszer Iá tott egy szép férfit. A haja olyan kékes fekete volt, mint a holló tollazata és bizonyosan puha, selymes. A szemeiből ismeretlen erő sugárzott, mely félelmes volt, de emellett vonzott, mint a mágnes. Nem beszélt ‘vele l egy szót sem, de tudta, hogy ennek a ferrt- { nak sok sok mondanivalója volna. Ez a ta- ; Iáik ozás olyan rövid volt, mint a hajóké a i tengeren, mikor a sötét éjszakában elsuhan- j n k egymás mellett. Egy-két pillanatig lát- ; jak egymást, azután csak egy fekete és titokzatos tömeg látszik belőlük, mely mind- j egyre távolodik. Pedig azon is van élet, mint ! a mienken Öröm, szenvedés, amiről nem tudunk, csak sejteni sejtjük . . . ! II. Mi kor a bálban bemutatták, egy pillanatra megdobbant a szive és elfogódott lett. Előtte állt az ismeretlen férfi, akit várt s akitől most remegett. Talán fiatalabbnak tűnt fél neki, mint az, akit évekkel ezelőtt látott, ile kétségtelenül az volt. Szédülten szívta magába azokat a jelentéktelen semmiségeket, amiket táncz közben mondott neki és úgy találta, hogy az udvariasság ez apró pénze neki kincseket ér. Nem mert a szemebe uézni, de érezte magán tán- ezosának perzselő tekintetét, melylyel végig- j csókolta telt keblét, még mindig leányosan szép és üde nyakát. A második fordulónál megköszönte a tánezot, mert úgy hitte, hogy nem bírja palástolni túláradó érzéseit s féltve rejtett titkából valamit elárul Hallgatag lett és réveteg tekintettel nézett körül a teremben, hol nem látott senkit azon az emberen kívül. Szomjas lelkének ismeretlen vágyait érezte kielégítve az estén és szívta magába mohón az uj, a
