Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-10 / 32. szám
1907. augusztus 10 KÖZÉRDEK 3 hiány és az a tapasztalás, hogy a kitűzőkből és vendéglőkből hordatott ételek drágaságuk mellett bizony ízetlenek. Szép az a külön konyha, házi tűzhely és nem volna jó dolga annak, a ki lemondana róla, ha körülményei megengedik. Szépségét, jóságát, egyedül boldogító voltát bőven kifejtették a közös konyha ellenzői, csak eppen abban hibáztak, hogy a közöset annyira leszólták, hogy nem hagytak rajta semmi becsületet. Sok romantikáról, poézisről le kell mondani az embernek a gőz és villamosság korszakában. Vegyük az utazást. Ez volt a régi mondás: »A kinek lova nincs, gyalog jár az Pestre.« Most már nem áll ez: a kinek lova van is, az sem kocsikázik három napig, mikor ugyan azt az utat 4—5 óra alatt megteheti vasúton. Nem olyan romantikus, de kényelmesebb és sokkal olcsóbb ez az utazás. Felhozhatni ellene, hogy nem lehet indulni tetszésünk szerint, hanem a menetrendhez kell alkalmazkodnunk és kellemetlen a vasúti kupéban egészen ismeretlen emberek mellett ülni. E mellett nem gondolnak a „more patrio“ utazással s az annak romantikájával (járó kellemetlenségekre. Kisfaludi Sándorral kellemes dolog volt a felszított melegü kandallóhoz ülni, a nemesi kúria tágas termében, de-mai napság a nagy urak kandallói is Geburth vagy Meidinger betétekkel vannak felszerelve és nem hasábfák pattognak azokban, hanem szén vagy koksz pislog, s ezeket is kiszorítja az olcsóbb, tisztább, egészségesebb központi fűtés. Idillien szép Margittai Tihamér képe, a melyen az édes kis feleség kóstoltatja férjével főzőkanálból az első levest, jó izü biz az a mézes hetekben, ha talán kissé kozmás is, de bezzeg, elveszi jóizét a hónapról hónapra emelkedő konyhaköltség, a cseléddel való viaskodás és a festőművész jót állhat-e róla, hogy nemsokára az a kis feleség nem ételhordó kosárból fogja-e tálalni a vendéglőből hozatott ebédet, a melynek esetleges izetlenségeért nem ő reá, hanem a vendég lősre háramlik a korbolás. Mikor a nyílt tűzhely helyét a spórhert kezdé elfoglalni, akkor is voltak, emlékszem rá fiatalkoromból, a kik nagyon pattogtatták, hogy az ő házukban ugyan nem fog helyet foglalni ilyen ujmódi masina, sokkal izesebb a nyársonsült pecsenye, mint a rerliben főive sült és a három lábon álló cseréplábasban, menyeeskeszemü parázzsal koszoruzott bádogfedő alatt sült rétes; de bizony mégis csak csákány alá kerültek nemsokára azok a nagy tűzhelyek s az ócskavas kereskedő zsákjába a vaskutyák és nyársak, és a Jókai regényeiben festőileg leirt terem nagyságú konyhákból kikerült a spórhertes konyha is, meg az előszoba is. Városban úgyis elveszti zománczát a külön háztartás is. Kenyérsütéskor nem kínálhat meg feleséged jó kis lángossal, mert a kenyeret a péknél süttéti. Vajat, túrót ha kapsz is, de irót nem ihatol, aludtejet nem ehetel stb. Tehát jól teszik a városi családok, ha nem közös háztartásra is, de legalább közös konyhatartásra egyesülnek. Nagyban vásá rolni olcsóbbért jobbat. Jól és jutányosán étkeznek a katonatisztek a tiszti menázsin és a diákok a konviktusban. Úgy képzelem a közös konyhatartást, hogy a családok szövetkeznek s tagjaik arányában fizetnek a helyiség bérletére, felszerelésére, élelmi szerek beszerzésére, szakács vagy szakácsnő, konyhaleányok bérére stb. A nők közgyűlése vagy választmánya állapítaná meg egy hétre az étlapot s naponként vagy hetenként sorban egy-egy nő vinné a konyhán s éléstárban a felügyeletet. Az egyes családok az ebédet, vacsorát haza vitetnék. A ki vendéget várna, reggel bejelentené, hogy annyi adaggal többet készítsenek s a többletet ráfizetné. A közös konyha mellett lenne egy étterem gargon emberek részére. Az edényekben az egyes családoktól vissza küldött maradékokat ki lehetne osztani a szegények között. A felügyelet egy-egy házi nőre csak ritkán kerülne, egyébkor a délelőtti órák, melyek különben a nőt és anyát a konyhához kötik, felszabadulnának s a gyermek ápolásra, gondozásra, nevelésre, a ruhakészlet rendben tartására fordit tat hatnának. Úgy hiszem, meg lehetne ezt a konylia- szövetkezetet, nem egyet, hanem többet is alakítani Szekszárdou, de sőt kisebb helyeken is, a hol 10—15 intelligens család lakik. A szövetkezésnek társadalmi haszna is megvolna: közelebb hozná egymáshoz a csa- j ládokat. Ez a véleményem a konyhaszövetkezetről. L. S. ) Tolnavármegye nyári rendes közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 8-án nagy érdeklődés mellett tartotta szokásos nyári rendes közgyűlését. Apponyi Géza gróf főispán a közgyűlést "pont 10 órakor nyitotta meg. A közgyűlés megnyitása után szép szavakkal emlékezett meg arról a nem régiben lefolyt ritka, szép hazafias ünnepségről, a mellyel a magyar nemzet a koronázás 40-ik évfordulóját ünne- ! pelte. „Megülte ezt a napot — úgymond az I egész ország, a vármegye — azt hiszi tehát, j a közgyűlés osztatlan érzelmét és óhaját I fejezi ki akkor, amikor azt indítványozza, hogy a vármegye közönsége feliratiiag kérje a kormányt, illetve annak belügyminiszterét, hogy e vármegye osztatlan, igaz szeretetét, ragaszkodását, hazafias jók'vánatait ő felsége j előtt tolmácsolni méltóztassék.“ A főispán lelkes szavait a közgyűlés ' állva hallgatta végig s egyhangú éljenzéssel emelte közhatározattá. Az elnöklő főispán ezután kijelenté, hogy törvény adta jogánál fogva dr. Boor j Aladárt tb. szolgabiróvá, Perczel Béla közig, j gyakornokot pedig tb. aljegyzővé nevezte ki. 5 Felhivta őket, hogy tiszti esküjöket a köz- j gyűlés befejezte után tegyék le. A közgyűlés ezután áttért a rendes tárgysorozatra. Az alispán terjedelmes jelentésben számolt be a vármegye utolsó negyedéves közállapotáról. Első sorban ő is a legmelegebben emlékezett meg a koronázási évforduló lezajlott j ünnepségéről, szép szavakkal emelvén ki a | magyar nemzetnek királya iránt való liagyo- j mányos hűség-érzetét. Jelentése szerint a közigazgatás menete j rendes volt. A vármegye közalapjai (a gyám- j pénztárt kivéve) junius hó végével 2.752.865 kor. 32 fillér maradvánnyal záródtak. A | községi személyzet s a vármegyei tisztviselők j nagyobb fizetésének utalványozása zavartala- J nul megtörtént. A tanügy állása igazán ör- I vendetes. A tanítók Tihanyi Domokos, a ! kir. tanfelügyelőnek ernyedetlen, ügybuzgó irányítása és ellenőrzése mellett a íeghaza- tíasabb szellemben működnek s elismerésre méltó gondossággal és örvendetes eredmény - nyel terjesztik a magyar nyelvet. A magyar nyelv tanitása körül szerzett érdemeik elismeréséül 21 tanitó 3420 korona, a magyar nyelvben történt szép haladásért pedig az | egyes iskolák tanulói 654 korona jutalomban részesültek. A közegészségügy állása a vármegyé- ; ben általában kedvező, mig az állategész- ségügy kedvezőnek éppen nem mondható. Az állategészségügyi közszolgálat azonban Sigora Lajos állatorvos szakavatott vezetése s legélénkebb ellenőrzése folytán kifogástalannak mondható. A termés átlagosan jobb, mint várni lehetett, de a jó középén alól marad. A kapás növényzet azonban sok kivánni valót hagy fenn. A teleltetés 's nehéz lesz. A munkás viszonyok bár kielégítőnek nem mondhatók, javultak, amennyiben a sztrájkmozgalmak úgy a gazdaságokban, mint az épitések körül szüneteltek s a kivándorlás is csökkent. Az első évnegyedben ugyanis 3128 útlevelet kértek, a másodikban azonban j csak 785-öt. A kiépitett közutak állapota általában ; jó. A rendes útfenntartási munkálatok ugyan az 1907/8. évi költségvetés jóváhagyásának késedelme miatt csak aug hóban veszik kezdetüket. A kőszállitás folyamatban van. A mi a beruházási útépítkezéseket illeti, a szekszárd—bikácsi törvényhatósági ut végző szakaszán befejeztettek, a paks— kölesdi közúton a földmunka, műtárgyak elkészültek. A vállalkozónak kiadott részek : épitése azonban általában lassú tempóban halad előre. Annál szebb az eredmény a házi kezelésben épülő utak épitése körül. A tamási—darányi, tamási—dombóvári, lengyel-- kurdi, külesd-pinczehelyi (28—21. és 21—27. szakasz) pinczehely—simontornyai, paks- sárszentlőrinczi, szekszárd-simontornyai mű- : utakon, feltéve, ha a m. kir. államvasutak a kavics szállítást nagyobb arányban lesznek képesek teljesíteni, őszre már egyes útszakaszoknak teljes kiépítése remélhető. Végül bejelenti az alispán a pécsi kiállításon küldöttséggel való részvételét. Frigyes főherczeg Tolnavármegyének az alispán utján hozzá juttatott üdvözlését viszonozva, őt bízta meg őszinte köszönetének tolmácsolásával. Részt vett az alispán a DKE pécsi közgyűlésén is. Az alispán időszaki jelentésének felolvasása után Schweiz Antal dr. vármegyei bizottsági tag azt indítványozta, hogy a nagy gonddal megszerkesztett alispáni jelentés úgy most, mint a jövőben kinyomassék. A közgyűlés Döry Pál alispán felvilá- ; gositó szavai után, hogy tudniillik az ily j rövidebb időszakra szóló jelentések kinyo- matását költségkímélés szempontjából mel- j lőzi, a közgyűlés Bcnu'ieder József bízott- • sági tag felszólalása után, a jelentés kinyo. matását szükségesnek nem tartja. Schweiz Antal különben már a határozat kimondása előtt visszavonta indítványát, fentartva a jo. ; got, hogy azt majd külön is benyújthassa. A számonkérő székről felvett jegyzőkönyv tudomásul vétele után a közigazgatási i bizottságban megürült tagsági hely betölté- I sére két szavazatszedő bizottságot küldtek ; ki és pedig a virilisták szavazatának beszedésére : Bernrieder József elnöklete alatt Szabó Károlyt, Süss Lászlót, dr. Eri/ Mártont, a választottak szavazatának beszedésére | pedig: Jeszenszky Andor elnöklésével dr. i Schweiz Antalt, ifj. Bernrieder Józsefet, Szénáid Oszkárt. Összesen 72 szavazatot adtak be, amelyből Bernrieder József 66-ot, Griinwald Lajos pedig 6 szavazatot nyert. A vármegyei népnevelési bizottság megürült tagsági holyére közfelkiáltással Máté József bátaszéki közs. isk. igazgatót választották meg. Az esküdtbirósági törvény értelmében megválasztott bizottságot a múlt évi tagokból újból megalakították. . Az 1907. évi költségvetésre vonatkozó I miniszteri leiratot tudomásul vették, a köz- | gyűlés azonban megbízta az alispánt, hogy a tiszti ügyész mellett alkalmazott kisegítő erő javadalmazását — melyet a miniszter törölt, az 1908. évi költségvetésbe vegye fel. A vármegyei pótadók kezelése tárgyában kiadott belügyminiszteri rendeletet s a tamásii jár. számvevő idevágó javaslatát a közigazgatási szakosztályhoz utasították. A vármegyei alkalmazottak napidijának megállapitása ügyében érkezett belügyminisz- j téri rendeletet a napidijak megállapításával I tudomásul vették. A kereskedelemügyi miniszternek az állami beruházások terhére 1906—9. években, kiépítendő útszakaszokra vonatkozó rendeletét örvendetesen vette tudomásul a közgyűlés, nagylelkű intézkedéséért hálás köszönetét nyilvánította. Ezzel kapcsolatban Apponyi Géza gróf főispánnak lelkes közbenjárásáért, hogy a miniszter kedvező döntését teljes befolyásával sürgette s elősegítette, a közgyűlés az állandó választmány indítványához képest jegyzőkönyvi köszönetét, és elismerést szavazott, úgy szintén Jeszenszky Andor bizottsági tagnak, a gazda- ! sági egyesület elnökének is, ki az alispán kijelentése szerint, az ügynek mindenkor lelkes támogatója volt. Tárgyalás alá került a kereskedelmi miniszternek a szekszárd-sárbogárdi vasúti vonal alap-sebességének fokozása tárgyában. \
