Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-07-13 / 28. szám

28. szám

Szekszárdi, III. évfolyam.

Szombat, 1907. Julius 13.

K iadólii vatal: Báter-nyomda, Kaszinóba/ar

épület

Ai előfizetési péuzek és hirdetések ide küldendők.

HiRdhtésbk

legjutáiiyosabb. számítással, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztésig: Bezerédj István-utca 5 szám.

Ide küldendők a lapot érdekl# összes közleménye^. BbŐFIZBTÉS :

egész evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fiit

NÉPTANÍTÓKNAK,

ha az előfizetést egész érre előre beküldik : 5 kor.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA

Felelős szerkesztő:

Heluiuukatáixtk :

Kiadja:

BODNÁR ISTVÁN.

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA.

Közlekedési ügyünk — és a vasúti tarifa.

Ezen czikk keretében korántsem országos, hanem csupán megyei, sőt, ha úgy jobban tetszik, városunkat és a vele kapcsolatos vidéknek közlekedés ügyét kívánjuk — mint már annyiszor — úgy most is — nyilvánosan tárgyalni. Talán csak nem lesz szavunk — mint eddig mindig — a pusztában elhangzó szó — s hinni akarjuk, hogy e tekintetben nemcsak az érdekelt vidék, hanem a vármegye egész lakossága kivétel nélkül mellettünk áll, mert a mit mi óhajtunk, annak teljesedése végeredményben azután nem városi, sőt nem is megyei — hanem országos közérdekű lenne s csak tér mészetes, hogy első sorban mégis mi megyebeliek éreznők annak feltétlenül jótéko nyan átalakító hatását

Ha az ember egy újonnan épitendő viezinális vasút engedélyezési okiratát, valamint az úgynevezett „országgyűlési közle kedésügyi bizottság“ előadói jelentését tanulmányozza s összehasonlítja a mi patriarchaüs vasutunkon ma is uralkodó állapotokkal, igen különös és tanulságos eredményre jut. Uj vasút épitésénél a várható forgalom mind csak csupa feltevésen alapul, a mely teltevés illetve combinatió bizony nem egyhamar változik át apró pénzzé, már t. i. olyan apró pénzzé — a mely az újonnan épült vasút jövedelmezőségét mutatná. A vasút építésére rendszerint két főszempont az irányadó — de a mely két főszempontból az egyik iránt megkivánt minimális teljesítő képesség fel tétlenül betartandó, külömben a vasút meg sem épülhet. Ezen két főkellék először: a

hadászati fontosság és kívánalmak, másodszor, hogy az addig elzárt vidék a kultúrának meg- nyittassék, abba közelebről bekapcsoltassék, s hogy az uj vasutáltai átszelt vidék gazdasági helyzete úgy maga az érdekeltség, mint a köz érdekében jobban kihasználható legyen. A minimális hadügyi teljesitő képesség elengedhetetlen, hogy aztán a többi, egyelőre csak tervezett, de azután nemcsak megvalósult, hanem a tervezetet még meg is haladó forgalmi igényeknek megfelel-e eredeti állapotában és miként — arra nem kell máshol példát keresni mint a mi sajátos jellegű házi vasu- tunknál. Talán nem is illik a mi vasutunkra azt mondani, hogy „viezinális“, mert bizony nem az, a mennyiben a nagy államosítás óta a „Máv.“ törzshálózatához tartozik, s mint ilyen, daczára annak, hogy már jó ideje szolgál, még sincs ott teljesitő képesség tekintetében, mint újabb hajtása, - a Szek- szárd-bátaszókí — már igazán is — viczi- nális vasút.

Kevés toldozás-foldozás után alapjában vasutunk ma is úgy áll, a mint azt ezelőtt 25 évvel az akkori igények, az akkor csak várható voit forgalom lebonyolitására, s különösen az akkor még társasági tulajdont képezett, fővonal forgalmának táplálására — megtervezték. Vájjon ki merné állítani, hogy az akkor maximálisnak tervezett s a ma tényleg fennálló és fokozatosan növekedő forgalom már' nem haladta túl a tervezést! És mégis — a mint látjuk s naponta bo- szankodással tapasztaljuk — semmisem tör ténik arra nézve, hogy a 25 év óta erősen megváltozott igények — s megnövekedett forgalom könnyed lebonyolitására csak valami is történnék.

Kezdjük az első jelentékenyebb forgalmú állomáson : Czeczén. Micsoda Noé időbeli berendezés van itt. A leghitványabb viczi- nálisé is különb, például ne menjünk messzi:

— Sárpilis-ó-Bereken egy jókora fakunyhó képezi a raktárt s az is mindig üres, — de úgy van szerkesztve, hogy a raktár padlója egyszinvonalban esik a kocsi padlójával; az árut tehát a vasúti kocsiból be és kirakni egyszerű taligával lehet, mig Czecze, Vajta, Nagy-Dorogh, K-Tengelicz, Hidja-Apáti, Tolna-Mözs állomásokon áz összes árúkat segéd eszközökkel: borkorcsolya, csúsztató fa stb segítségével kell ki, illetve berakni. Természetes dolog, hogy— mind igen élénk forgalmú hely lévén — az ily ázsiai állapotokra való kezeléshez sokkal több idő kell, mintha ezen állomások rendes rakodóval volnának ellátva, és mert minden vonathoz van mindig áru berakás, vagy kirakás — a pálya ökör vontatásra berendezett alépitménye miatt még a viczinálisok 40 klmtr sebességét elérni, a minden állomáson való kezelés miatt pedig a vonat tartózkodási idejét rövidíteni

— s igy végeredményben a menet sebességet fokozni nem lehet, — s az átlag 60 kilóméternyi utat 3 óra alatt, tehát óránkint 20 kilométer sebességgel teszi meg a mi büszke vonatunk. Hiába kerülgeti akár a vasúti felsőbbség, akár a minisztérium ezt a keserű almát, ebbe bele kell harapni, még pedig nem a Máv szokásos toldozási-foldozási rendszerével, hanem gyökeresen a baj fészkére kell tenni a' mütőkést és át kell alakítani ezt a vasutat azzá, a mi az eredeti és természetes rendeltetése: a bpest rót- szilas—szekszárd—bátaszék—mohács Villány- eszék—vrpolje—zupanje—szávapart—brcka— dolnja-tuzla—sarajevoi elsőrangú fővonallá. A közbeeső és már üzemben levő viczinálisok

TÁRCZA.

Álomkép.

Nyugalmamat mily kép zavarja meg, Megrontva lelkem méla szenderét ?

Hisz gyötrött szivem már kínos álmait,

S a sok vergődést elszenvedte reg.

Rajozni látom sűrűn, szüntelen Pajkos démonok zsibongó hadát;

Az egyik öl, a másik csókja méz,

S ah mégis kínoz, csókot hogyha ód . .

, De táboruk im oszladozni kezd,

Fátyol termetűk kéklő ködbe vész . . .

Helyén szilárdan egy marad csupán,

S velem kaczérul, bájlón szembenéz

Ködburka oszlik, s immár felragyog Ibolya szempár szögfürtű fején . . .

S azóta én — ah — hányszor ébredek Könny teli szemmel — álmom reggelén !

RÚZS SÁMUEL

Apróságok

Wosinsky Mór apátplébános életéből.

Összeszedte: Kircz István.

II.

Modora rendkívül finom és udvarias volt, főleg azokkal szemben, kiket szeretett.

i Igazi szalonképes mozdulatai kedveltté tették | őt főúri körökben is.

A zenét végtelenül szerette. Akárhányszor megtörtént, hogy a csontok és cserepek fűzésekor beállott pauzákban vagy flótázott vagy flagiolettót fújt, én meg kísértem a fiszharmoniumán.

Ha vakáczióban hazajött Janosits József — akkori időben hírneves zongorista — és nálam zongoráit, akkor ott hagyta szeretett cserepeit, csigáit, fazekait, szóval egész vaezkát és elhallgatta órahosszáig, aki viszont-az ő kedvéért szintén nem sajnálta a billentyűket koptatni. Olyan áhitatos komolysággal tudta hallgatni ilyenkor a klassikus zenedarabokat, mintha a legkomolyabb prae- chistorikus csontdarabokról egy mély tudományi! fejtegetést hallgatott volna. Hogy átszellemült a lelke! Csak úgy szikráztak a szemei ilyenkor!

Ezen időben volt még hires zongorista, a muesfai ágostai evangélikus lelkész: Kirchner Elek, ki — ha jól tudom, — otthagyta az eklézsiát és Győrött orgonista lett.

Az az ötlete támadt Wosinskynak, hogy ezt a két zongoristát szeretné egyszer hallani, ha mindkettő egy és ugyanazt a darabot játsza egymás után. Szóval össze kívánta őket hasonlítani.

Az ötletet tett követte. Fölpakolóztunk Mucsíára kocsin. Tervéről tulajdonképen nem szólt.

Kirchner — ki különben igen kedves ember is volt — szívélyesen fogadott és maga is nagyon megörült annak, hogy Ja- nositsot hallhassa.

Megkezdődött a konczert. Ez is játszott, az is játszott egy-egy darabot. Végre kirukkolt Wosinsky tervével. A művészeknek is megtetszett a terv.

Elfogadták A Beethoventől való „Mondschein Sonate“-ben állapodtak meg Hajói tudom Cis moll Sonate a hivatalos neve, de általában csak „Mondschein Sonaté“-nak hívják.

Először Kirchner játszott, még pedig nagyon szépen és őt egyedül hallva, tetszett is. Utána Janosits ült a zongorához. Sokkal gyorsabb tempóval és egész más fölfogással interpretálta a darabot, úgy hogy Kirchner — nemcsak mint udvarias házigazda, de mint szakember is Janositsuak adta át az elsőséget, amit különben ő sohasem keresett. E rögtönzött konczerten Wosinsky élvezett legtöbbet.

Hogy mennyire szerette stúdiumát, legjobban bizonyítja az, hogy mikor Svéd utazásairól hazatért, legtöbbet beszélt nekem a stockholmi muzeura praehistorikus gazdagságáról. Es mikor az isteni Gondviselés folytán magam is láthattam a stockholmi múzeumot és annak praehistorikus korszakbeli gyűjteményét megbámulhattam — Wosinsky már sokkal előbbi dicsérete folytán, mert különben talán nem is vettem volna észre — első kérdése volt, mikor Szekszárdon találkoztam vele, hogy láttam-e a proehistorikus gyűjteményt.

Hanem azt is megsúghatom a szekszárdiaknak — ugyan még nem láttam a gyűjteményt az uj épületben, csak a régi (gymnasiumi) helyiségben, — hogy olyan szépen rendezve talán sehol sincs a contin- gensen a praehistorikus rész, mint Szekszárdon, pedig láttam a koppenhágait is, arae-