Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-06-29 / 26. szám
Szekszárdi, III. évfolyam. 26. szám. Szombat, 1907. junius 29. K 'adóin vatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazar épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutáuyofiabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdekű összes közlemények. EüŐpiZETés : egész evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, lia az előfizetést egész érre előre beküldik : 5 kor. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Beim mlkatarsak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Internátus ?* Irta : Wigand János, főgimn. igazgató. E kérdésre itt nem elvi fejtegetéssel kívánunk felelni. A gyakorlatban már nálunk is el van döntve a kérdés: a közönség az internátusok mellett foglalt állást. A hol csak állítottak ilyet, , nem képesek befogadni a nagyszámban jelentkezőket. Oka, hogy a középiskolákban megnehezült fiaink haladása. A középiskolába tóduló növendékek felette nagy számával szemben jogosulttá vált a szigorúbb mérték, s a szigorúbb ellenőrzés minden tantárgyból egyformán megfelelő előmenetelt követel. Pedig a tanulóknak a középiskolára való előkészítése nem lett tökéletesebb. Elemi iskolaügyünk nagyot lendült, de a kötelező oktatás aránytalan mértékben megtöltötte az iskolákat; fiunk csak 70—80-ad rész gondja a tanítónak. A család sem kedvező tér, hogy benne a fiú a rendszeres, fegyelmezett szellemi munkára előkészüljön ; vibrál az anyagi gondoktól, vagy a vagyonszerzési és szórakozási verseny lázától. A szülők idegesek; a gyermek hiúságuk tárgya, szórakozásuk forrása; ha erre alkalmatlan —- a mint hogy „nevelésük“ folytán rendszerint azzá válik, — foly- ! tonos teher. Még szerencse, ha nevelőt I tarthatnak mellette, de ritka szerencse, hogy olyat találjanak, a ki jóvá képes tenni mindazt, a mit ők elrontottak. De van olyan apa is, a ki szabad idejének talán nagy részét fia nevelésére j fordítja. Értelmessége, atyai lelkiismeretessége, tapasztalatai, esetleg paeda- gogiai ismeretei kijelölik neki a helyes utat. Első gondja, hogy fia egészséges testi fejlődésének vesse meg alapját; szabad levegőn való mozgásra, testedzésre szoktatja. Aztán kézen fogja, bevezeti a világba, megtanítja a természet és az élet tüneményeinek meg' Wigand János főgimnáziumi igazgató nr szívességéből a legnagyobb örömmel közöljük a lenti czikket. amely a ma szétosztandó iskolai értesítőben log megjelenni. Annak idején lapunk vetette fel azt az eszmét, hogy a Szekszárdon állítandó internátus czéljaira a közoktatásügyi minisztertől elkéressék az az évi 10000 koronányi összeg, a melylyel a város a szekszárdi főgimnázium fenntartásához hozzájárul. Appongi Géza gróf főispánunk városunkat örök hálára kötelező lelkességgel vette kezébe az ügyet, előzetes puhatolózása szerint semmi nagyobb leküzdhetlen akadálya nincsen annak, hogy a jelzett összeg kizárólagosun erre a czélra már az 1898-iki állami költségvetésbe felvétessék. Városunk egyik képviselőtestületi ülésen már el is határozta az ez irányban való kérvényezést. Ez a most legilletékesebb helyről jövő közlemény tehát azt hisszük,- hogy csak hasznára válik az egész ügynek. Az itt felsorolt döntő okok meggyőzhetnek mindenkit, hogy Szekszárd vitális érdeke lüződik a tervezett uj intézmény felállításához. Kívánjuk tehát, hogy az itt felsorolt okos és nyomatékos argumentumok mielőbbi gyors cselekvésre sarkalják mindazokat, a kik a hazai általános nevelési ügy országos haszna mellett e szegény, elhagyatott város érdekeit is szivükön viselik. A szerk. figyelésére; fölkelti benne a lelki de- rékség rugóit. A gyereknek megnyílik a szeme, lelkendezve csüng a természet és élet csodáin, pompás logikával boncolja, biztosan jár, a maga talpán, a külvilág dolgai közt. Szóval a maga korához képest jól be van avatva mindenbe. Mindenbe? Nem. A pad, a tábla, a toll, a | könyv, a betűk világába nincs bevezetve, j Ott kinn rugékony eszü, okos, kitartó, fegyelmezett, itt benn révedező, szóra- ! kozott, unja magát, fészkelődik és rósz- ! szalkodik. Mert tömegekkel az iskolában még mindig nem tudjuk azon mód folytatni az értelmes apa helyes módszerét; a fiúnak a dolgok elvont, szürke, unalmas jeleihez is előbb hozzá kell szoknia, s ez nem megy mindig ; simán. A kellő előkészítésnek felsorolt hiányain legcélszerűbben segit az inter- nátusi nevelés, a mely a mellett hogy észszerű testi ellátásról gondoskodik, szorosan beosztott rendjével, hozzáértő felügyelői segítségével a rendszeres értelmi foglalkozáshoz is hozzászoktat; leveszi a szülők vállairól a gondok jó részét, nem zaklatják őket annyit intő és megrovó lapokkal. A mellett ez a kényelem nem is kerül túlságos sok anyagi áldozatba. így zavartalan örömmel ölelhetik keblökre a szünidőre hazatérő, csinos uniformisában jól festő fiút s aggodalom nélkül kényeztethetik, két hónapig. A fenti általános és helyi körülményeinkben gyökerező egyéb, sajátos okok városunkban is fölvetették egy intézetünkkel kapcsolatos internátus eszméjét. Buzgó egyházi férfiak már intézetünk első éveiben gyűjtést indítottak egy katholikus tápintézet, esetleg internátus létesítésére. Vagy 1000 korona gyűlt össze s azontúl a buzgalom megcsappant. Tán észre vették, hogy ilyen irányit intézményre égető szükség nincsen. Reálisabb nyomon jártak, a kik egy internátus szükségességét a városunkban fennforgó lakásszükségből fo- lyólag hangoztatták a helyi lapokban. Sok a hivatalnok, az úri család, s kevés a megfelelő lakás; s igy nem igen válogathatnak megfelelő házakban azok a vidéki szülők, a kik fiaikat jó ellátást, jó nevelést, szigorú felügyeletet nyújtó családban s viszonyaikhoz mért ellátási díj mellett óhajtanák elhelyezni. Tényleg a lakáshiány és . az élet aránytalanul nagy drágasága szigorú következetességgel gátolja, hogy intézetünk népesedési mozgalma az eredeti mérsékelt kereten túllépjen. Ezért a kik intézetünkkel s a városnak vele összefüggő érdekeivel törődnek, némi aggodalomba estek a miatt, hogy amúgy is mérsékelt tanulólétszámunk az olcsóbb megélhetési viszonyok közé helyezett, jó tápintézettel bíró bonyhádi algimnáziumnak főgimnáziummá való átalakulásával talán csökkenni fog. Szekszárd városának természetes érdeke, hogy a főgimnázium felállításával hozott anyagi áldozatai a vidéki tanulóknak mennél nagyobb száma révén megtérüljenek. A mi magát intézetünket illeti, ennek ez nem feltétlen érdeke. Az ország középiskoláinak és középiskolai különösen — gimnáziumi tanulóinak száma amúgy is túlságosan sok. Tanulóink jelenlegi, állandó létszáma (210— 220) elegendő ahoz, hogy annyi jó anyagot nyújtson, a mennyi egy intézet sikeres működéséhez szükséges. De vart egy más, igen.fontos helyi érdek, s igy közvetve általános jelentőségű szempont is, a melynél fogva mindazokra nézve, a kik a szekszárdi főgimnázium rendeltetését szivükön hordják, nem lehet közömbös az intézet tanulólétszámának bármily kismérvű csökkenése. A kik intézetünket létesítették, azokat nyilván ni a fontos művelődési szempont lelkesítette, hogy a vármegyei értelmiség jövő nemzedékének túlnyomó és javarésze a vármegye központjában, s tiszta magyar környezetben nevelődjék. Hol a lélek- és jellemalakulás legfontosabb időszakában (10-től 18 éves korig) egy nagyszámú s kiváló kvalitású értelmiség termékenyítő hatásának, példájának van kitéve, a hol közvetlenebbül s dúsabb erekkel lüktetvén az ország politikai, közgazdasági, s közművelődési vérkeringése, idejekorán odanő a haza élő szervezetéhez; a hol hamisitatlan magyar levegőt szí, a magyar élet képeivel, hangjaival telik meg szive, képzelete s egyszersmind otthonossá válik a vármegye sajátos viszonyaiban, érdekkörében. S a mennyire érdeke ez a vármegyének, épannyira érdeke az egyeseknek, a szülőknek, hogy fiaik tehetsége itt a vármegye szeme előtt bontván ki szárnyait, annak idején köny- nyebben találjon tért érvényesülésének. Nagyon helyén való volt tehát azoknak buzgalma, a kik módot kerestek annak a meggátlására, hogy a vármegye jövő nemzedéke túlnyomó részének nevelése ne olyan helyre terelődjék, ahol ezek a kedvező föltételek vagy nincsenek vagy kevésbbé vannak meg. A mód pedig, a mellyel a kérdést megoldani óhajtanák, az egyetlen célra
