Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-06-22 / 25. szám
A' a dalárdának, hanem a z egész községnek ünnepe volt Apponyi Gézáué grófnő, leánya Gizella grófnő és férje, Apponyi Géza gróf főispán társaságában pontban fél 10 órakor ért a város határára. A főúri családot Szekszárdról Jeszenszky Andor földbirtokos, Simontsits Elemér vármegyei főjegyző, Bajó Pál, a járás főszolgabirája, Forster Zoltán tb. főjegyző, dr. Hagymássy Zoltán szolgabiró, Tomcsányi Lajos uradalmi főfelügyelő és líácz József szekszárdi rendőralkapitány kisérték. A község határán nagyszámú, nőkből és férfiakból álló küldöttség élén Xáoay Emil uradalmi főfelügyelő fogadta a zászlóanyát, akinek nevében férje köszönte meg a fogadtatást. Bent a községben, a községház előtt Ízléses diadalkapu volt felállítva „Légy üdvözölve“ felírással. Itt várta a vendégeket az ünneplő dalárda, nem különben zászló alatt a siklósi polgári dalkör küldöttsége, az önk. tűzoltó-testület, a lövész-testület, a kath. legényegylet, a kath. ifjut-ági önképzőkör, továbbá a versenyre testületileg megjelent alsónyéki dalárda, a budapesti Ganz-gyári dalkör küldöttsége és túlzás nélkül mondhatjuk az egész község lakossága. Mikor Xáoay Emil négyes fogata után feltűnt a grófi pár kocsija, szűnni nem akaró éljenzés tört ki. A diadalkapu alatt Süós Károly, a dalárda elnöke lelkes beszédben üdvözölte a zászlóanyát, aki szives szavakban köszönte meg a szép fogadtatást. Innét az egyletektől és a nagy közönségtől kisérve Xáoay Emil lakására vonultak a vendégek, ahol Xáoay az emeleti lakosztályt bocsátotta a grófi család rendelkezésére, liövid pihenő után a zászlóanya Erdős Gábor karján a társaságtól és 60 koszorús pártól kisérve a templomba vonult, ahol Fekete Ágoston tolnai prépost mondott csendes misét. Szabó Géza szekszárdi hittanát- magas szárnyalást! szentbeszéde és mély hazatiságu imája után Fekete Ágoston prépost beszentelte atzászlót, s arra Apponyi Gézáné grófnő felkötötte a dalárdának ajándékozott nehéz fehér selyemszalagot, melyet a következő aranyhímzésű tel Írás ékesít „Munka és dal együtt korunk legszebb harmóniája — gróf Apponyi Gézáné, főispánná.“ A szentmise alatt Farnady Flórisné úrnő előadta Joó Károly bátaszéki kántornak, Aeterus soprán solóját. Pompás hangja és előadása általános feltűnést keltett. Ugyancsak szép volt Farnady Flórisné, Hohman Irma és Varga Ilona együttes gyönyörű Ave Máriája és méltó feltűnést keltett Varga Ilona is, ki remek alt hangon Müller József Ave verumját énekelte. A templomból a Kossuth Lajos-utczai iskolába vonult a közönség, amelynek udva rán hatalmas sátort építtetett a dalárda. Itt a Hymnusz hangjai után Apponyi Gézáné grófnőt Erdős Gábor községi főjegyző, a rendezőbizottság elnöke üdvözölte a következő szép beszéddel: Méltóságos Grófnő, szeretett Nagyasszo nyuuk1 A mai örömünnepélyen az a megtisztelő feladat bízatott reáin, hogy én ennek a szép ünnepélynek a keretében, Méltóságod kegyes jóságáért, a lelkeinkből felsarjadozo, kiáiado köszönetnek és hálának tiszta, szent érzelmeit a bátaszéki dalárda és Bátaszék község egész lakossága nevében, gyenge szavaimmal tolmá csoljam és ezenkívül ünnepélyünk alapeszmé jének, a dalnak, a természeti világrendben is mindenütt fellelhető imádatnak egész életünkre kiható jelentőségét, kapcsolatban a mupka nemesitő kihatásaival és áldásaival, mérlegel jeni, dicsőítsem. Méltóságos Nagyasszonyunk, mélyen tisz telt Gyülekezet! A szentegyliázban lefolytatott zászló- szentelési ünnepélyen elmélyedve, a szent- keresztelőn elgondolkodna, felmerül lelkűnkben anrlak a kérdése, hogy az isteni gondviselés által küldött, angyali Nemtő jövete lének, a zászlóanyai tiszt viselőjének miéit kellett 27 esztendeig késnie V Az országos dalárünnepélyeken diadalmasan meghordozott, 1 9U7. június 22. ezen immár felszentelt zászlónak felékesítésére az angyali Nemtő miért nem jött, miért késett? A község ujabbkori történelmét vizsgálva, a jelent a múlttal összehasonlítva, a felvetett kérdésekre a helyes feleletet abban vélem megadhatni, hogy amikor a bátaszéki dalárda 30 esztendővel ezelőtt megalakult és a magyar nyelvnek érvényesítésére irányuló tevékenységét megkezdette, a magyar nemzet géniusa homlokon csókolta, — de egyszers mind várakozó álláspontra helyezkedve, kétkedett, aggódott, hogy a rendelkezésre álló szegényes eszközökkel, az örökszép fogalmának a dalnak zengzetes édes magyar nyelvünkön való fejlesztésére, a magyar nyelvnek e nagy németajkú lakosságunk rniuden rétegére kiható apostoli hirdetésére lesz e képessége valóban ? A fellángoló nemes lelkesedés nem fog-e megcsappanni, nem fog-e kialudni ? Hála a magyarok Istenének, hála a bátaszéki érdemes tanítói karnak, a magyar nemzeti Génius ismét közöttünk van. Har- mincz évi hosszas várakozás után eljött, hogy a miután meggyőződött, hogy B ítaszék község ifjabb nemzedéke zengzetes magyar nyelvünkön gondolkozik; az örökszép fogalmának kifejezésében ezerek és ezerek az édes magyar nyelvre támaszkodnak, eljött ez a nemzeti Génius, hogy a 30 esztendővel ezelőtt előlegezett egy—egy csókot ezer csókkal kipótolja. Eljött hozzánk a gondviselés, hogy a 27 esztendő óta várt angyali Nemtőt, vár- | megyénk legelső főúri hölgyének személyébon k'üzibénk elvezesse. Községünk legelső kulturintézetének a bátaszéki dalárdának e felett való megmérhetetlen öröme, az egész lakosságra átterjed. Ennek látható jelenségéül, a dalárda vezetőségének úgyszólván csak egy intésére, leszakítottuk az összes virágokat. Elhoztuk sziveinkben a legnemesebb érzelmeket, a melyek lelkiértelemben szintén virágnyilás, a szeretetnek, a tiszteletnek és a mélységes há- í Iának a virágnyilását jelentik. En ezeket a nemes virágokat összekötöm most egy szép koszorúba és közsé- 1 gém egész lakossága nevében azzal a jó kívánattal nyújtom át szeretett Nagyasszonyunknak, hogy ez a szép koszorú, amelyben a dalárdát megteremtő és fenttartó tanítótestületünknek imádsága, Istenhez felszálló fohásza, a legnemesebb .virágszálakat alkotják, - Mél- toságos Nagyasszonyunknak legyen talizmánja amely talizmánnak ereje, drága életétől min den vészt, minden csapást örökre távol tartson! Ti pedig kedves dalosaink ezen immár felszentelt zászlótoknak jelmondatát véssétek be a szivetekbe. Daloljatok, dolgozzatok! Dalaitok az örökszép fogalmában nemzeti életünknek legyenek olyan nyilvánulásai, amelyeket tisztaságukban megőrizni, nemzedékről | nemzedékre élesztgetni, fejleszteni, a legszeb- j bik hazafiul erény. Amint a természeti világrendben még a kis bogárka is, amikor a virágokból mézet hord, általunk nem értett zümmögésével énekel és ezzel a mindeneket alkotó hatalmát dicsőíti, amint az erdő dalosai a kis fészek elkészítésénél dalolnak, amint az aratók verej- tékes munkájukban boldogan énekelnek, mi is községem egész lakossága, ezeket a legnemesebb erényeket kövessük, édes hazánk boldogságán szakadatlan szüntelenül munkálkodván daloljunk! Nemzeti nagyságunk kiépítésének munkájában legyünk tisztába, azzal, hogy a történelem tanúságai és Útmutatásai is arra intenek, arra figyelmeztetnek, hogy a múltban tanúsított hősies bátorságunk, az ősök által megszerzett édes magyar hazánk további megtarthatása egymagában ma már nem elegendő. Az uj ezredév, amelynek küszöbét már átléptük, reánk és utódainkra egy uj hon foglalás korszakát fogja képezni. Amit diadalmas fegyver ezer év előtt meghódított, amit annyi vérhullás megszentelt: az egygyé lett Magyarország megóditásra vár, a szellemi az ész, a munka eszközeivel. Tehát kedves dalosaink ! Községünknek egész ifjú nemzedéke ! Dolgozzatok, daloljatok ! Nemzeti imádságunk, nemzeti szent zsolozsmánk ifjabb nemzedékünk ezreinek leikéből, | KÖZÉRDEK a mindenségen, a mérhetetlenségen, a csillagok tiszta világán át, jusson el a mindeneknek urához! Szálljon, zengjen a dal, dolgozzatok, daloljatok !! A zajos tetszéssel fogadott beszéd után a dalárda énekelte el Bálaszék szülöttjének Goll Jánosnak „Üdvözlő“ czimü énekét, melynek elhangzása után a szegbeverés következett. Az első szeget a zászlóanya, a másodikat Zichy Gyula gróf, püspök helyett Fekete Ágoston prépost, a harmadikat Apponyi Géza gróf, főispán verte be. Két órakor az „Arany Nap“ szállóban közebéd volt, melyen (a teremben és udvaron) mintegy 300-an vettek részt. Az asztalfőn Apponyi Gézáné grófnő ült, tőle jobbra Fekete Ágoston, balra Simontsits Elemér, a zászló anyával szemben Xáoay Emiíné és Erdős Gáborné úrnők között Apponyi Géza gróf, főispán foglalt helyet. Az ötödik fogásnál felállt Fekete Ágoston prépost és a királyra mondott fel köszöntőt, melyet a vendégek állva hallgattak meg. Felköszöntőt mondtak még Földes Dezső adminisztrátor a zászlóanyára, Bújó Pál főszolgabíró Apponyi Géza gróf főispánra, Apponyi Géza gróf a dalárdára, Erdős Gábor főjegyző a koszorús leányokra, Erdős Szilárd a hölgyekre, Öllé Mihály a vidéki vendégekre, Szakács Imre Simontsits Ele- i merre, Simontsits az ünnepély főtényezőjére, Joó Károly karnagyra, Szabó Károly országgyűlési képviselő Apponyi Gizella grófnőre. Á felköszöntők felsorolásánál mellőztük a jelzőket, mert azok mindegyike tartalmas, eszmékben gazdag volt. Különösen nagy ha- I tást keltett Szabó Károly képviselőnek Apponyi Gizella grófkisasszonyra mondott következő bájos felköszöntője. Igeu tisztelt társaság! Az elhangzott magas szárnyalása felköszöntők után nagy bátorság hogy ne mond- j jam: vakmerőség tőlem a felszólalás, de biz tat a remény, hogy szavaim gyarlóságát kár pótólja egyénisége annak, akit felköszönteni akarok. Egy reminisceiitia jut eszembe. E hónap 8-án negyven esztendeje múlt annak a szép, tüneményes napnak, melyen hosszú idő félreértései után a magyar nemzet és királya békejobbot nyújtottak egymásnak s ennek megpecsételése gyanánt királyunk fölként fejére tétetett szent István koronája. Az egész nemzet örömmámorban úszott e napon ; de nem volt öröme kisebb a királynak sem, a kit boldoggá tett a tudat, hogy az utat megtalálta a magyar nemzet szivéhez. Ez örömnek egyik megnyilatkozása volt az, hogy az ünnepi lakoma előtt O felsége e szavakkal fordult gróf Andrássy Gyulához: „Megengedem, hogy felköszönt- sék a királynét“. Bámulatos hatást gyakorolt a letkekre e királyi szó ; mintegy varázsütésre, nagyot dobbant a jelenvoltak szive. De másfelől fölmerült az aggodalom kérdése is: Vájjon kinek lesz bátorsága rögtönözve felköszönteni a királynét az egész nemzet szine előtt ? Andrássy szeme végig tekintett a fényes gyülekezeten s tekintete egy nagy népszerűségnek örvendő népszónokon*) akadt meg, a ki sokáig képviselő is volt azután s közölvén vele O felsége óhajtását, kérte, hogy vállalkozzék a nehéz szerepre. A megszólított készséggel állott rendelkezésre, közölvén Andrássyval felköszön- tőjét is, melynek hallatára ez a biztos hatás és siker tudatával vegyült el a fényes társaságban. Megkezdődött a lakoma s mindenkinek tekintete az ünnepi szónokra esett, j midőn az fülált, hogy elmondja pohárköszöntőjét. Visszafojtott lélegzettel leste-várta mindenki, hogy vájjon mit mond? ... És szólt ekképen : .Nem anyától lettél, Rózsafán termettéi; Piros pünkösd napján Hajnalban születtél“ Szépséges királyné! “) Besze János.
