Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-06-15 / 24. szám
2 KÖZÉRDEK 1907. junius 15. a tisztviselők baját igazán átérzi, üdvös dolog lenne, ha az itt székelő különféle hivatalok, testületek összefognának s támaszkodva arra, hogy a vasutasokat illetőleg egyes városok lakbérosztályozásának hova való beosztása a kereskedelmi és pénzügyminiszternek van fentartva : felszínre hoznák ismét ezt az ügyet s addig le sem tennék, mig eredményesen be nem fejezik. Ha semmi más kormánytámogatást Szekszárd városa és közönsége eddig elérni nem tudott, jusson ilyen módon indirect támogatáshoz. A vasúti tisztviselők már is felkérték a kerület képviselőjét Szabó Károlyt, hogy Szekszárd városának a tervezet IV. osztályából, a hol 480, 540, 600, 780 és 900 korona, illetve altisztek és szolgáknál 180, 240, 300, 360, 240, 480 'korona évi lakbér van, te kintettel az itteni miseriás állapotokra a III. osztályba való soroztatását eszközölje ki, a melyben: 560, 630, 700, 875, és 1050, illetve altiszt és szolgáknál 2 0, 280, 350, 420, 490 és 560 korona a lakbér. Talán akad arra való agilis ember, a ki elkezdi, s biztos lehet, első szavára köréje seívglik az egész hivatalnoki tábor. Állitólag egyesek foglalkoznak is már az eszmével, de hát az még semmi, ki kell lépni a tartózkodó állásból és erélyesen kérni. • A Nemzeti Szalon Szekszárdon. A Nemzeti Szalonnak, ennek a fürge, életrevaló fővárosi művészeti egyesületnek igazgatósága elhatározta, hogy XXX-ik vidéki kiállítását f. év októberében Szekszárdon rendezi. Déry Béla ur, az egylet titkára arról értesít bennünket, hogy a N. Sz. igazgatósága azzal a kérelemmel fordult Szekszárd város tanácsához, hogy a rendezési költségek fedezésére 6 — 800 korona segélyt s két heti időtartamra megfelelő helyiséget adni szíveskedjék. A kiállításon a modern magyar festőművészet, körülbelül harmad félszáz müve lessz képviselve és a legjelesebb festők és szobrászok legjelesebb müveiket küldik a szekszárdi kiállításra, hogy a magyar művészet itteni első zászlóbontása méltó legyen hírnevéhez. A hozzánk intézett levél azt is megjegyzi, hogy a „Közérdek“ már a bajai kiállítás alkalmából is lelkesen karolta fel a N. Sz. hazafias ügyét. Valóban tisztünkből kifolyólag most sem tehetünk más egyebet, minthogy szívvel és lélekkel támogassuk a derék kulturmozgalmat, ezért márj jó eleve kérjük, úgy a város képvi-j selő-testületét, valamint mindazokat, a1 kiknek maguktartásától függ a ki-! állítás sikere, hogy a Nemzeti Szalont hazafias munkájában, amelylyel a ma- ! gyár festő művészetet népszerűsíteni s ezzel a nemzeti kultúrát megerősíteni törekszik, tőlük telhetőleg, minden eszközzel támogatni siessenek. Az elsőrangusitott baja—bátaszéki, illetve bátaszék—dombóvári vasút közigazgatási bejárása. F. hó 13-án Bátaszék községházánál kezdődött az említett vasútvonalnak elsőrangúvá való átépítésével szükségessé vált közigazga tási bejárása, amelyen a kereskedelmi mi- j niszterium képviseletében Heggeshdlmi/ műszaki osztálytanácsos elnöklete alatt Novák főfelügyelő s a többi miniszteriumbeli kiküldöttek, vármegyénk képviseletében Bőrt/ Pál | alispán, Széuald Oszkár jegyző, Bajó Pál főszolgabiró, Alacs Zoltán, az államépitészeti hivatal főnöke, Tóth Károly a szekszárd— ] hátai ármentesitő társulat főmérnöke, tíoda j Vilmos megyebizottsági tag, valamint az ér- | dekelt községek képviseletében a biró és ' jegyző; Baranya vármegye képviseletében j Koszits Kamii alispán, Fehér vármegye képviseletében Juhi kultúrmérnök, a máv. igaz- : gatósága képviseletében — mint a melynek közvetlen igazgatása alá az emlitett vonalrész tartozik — Veninger Ferencz üzletvezető helyettes, Morsik János főfelügyelő osztályfőnök, Stigler József felügyelő, PerlakiI József osztályvezető főmérnök s Szelíd- rei László hivatalnok, a cs. és kir. hadügyminisztérium képviseletében Mégag Ernő honvéd főhadnagy vettek részt. Miután az elnöklő miniszteri osztálytanácsos a kellő időben meghívott érdekeltek jelenlétét megállapította, kéz detét vette a részletesen kidolgozott terv Novak főfelügyelő által történt szakszerű előadása, a melyhez az érdekelt községek mind hozzájárultak. A vonal lényeges eltérése az eddigitől abban áll, hogy az állomások megfelelően kibővittetnek, a Mórágy és Czikó közötti kacskaringózat felhagyatik s helyette új pályatest épittetik akként, hogy Mőcsény községnél alagutat csinálnak épittetik, miáltal a vonal circa 6 kméterrel lesz rövidebb. Lényeges változás még az, hogy Má- gocstól a vonatok nem Ódombovárra, hanem a szintén ujonan építendő pályatesten át egyenesen Ujdombovár állomásra fognak bejutni, miáltal az ismeretes háromszori átszállás kiküszöböltetik. Nemkülönben az egyes állomások kibővítése következtében itt-ott a pályatest némi eltolása, viszont ennek folyományaként az egyes hozzájáró utak csekély eltolása válik szükségessé, mindez a m. kir. államvasutak terhére. Az első napi bejárás egész Czikóig terjedt. Folytatódott 14 étöl Czikótól tovább egész Dombóvárig. A tárgyalási jegyzőkönyvet Lukács főmérnök és Szendrei hivatalnok vezették. Az első napi bejárás után a kiküldötteket a magyar kir. államvasutak az „Arany Nap“ bátaszéki vendéglőjében látta vendégekül, a hol a jó ebéd és bor némi elfogyasztása után természetesen a magyar ősi szokás következett, a melyet alispánunk vezetett be, felköszöntvép az eljáró bizottság elnökét. Majd Boda Vilmos emelkedett szólásra s előre is hangoztatta, hogy mint ilyen alkalomkor mindig, úgy most is haza beszél, s mint eddig hiába, úgy azt hiszi most se csalódik, hogy hiába beszél ami házi viczinális mize- „riánkról. De nem hagyta ezt szó nélkül Marsik főfelügyelő, aki ripostjában oda concludált, hogy a mi vasutunk már embrió korában is torzszülött volt, mert örültünk neki, hogy csak vasút legyen, de úgy lát szik — úgymond — hogy az e feletti ke- sergés már nem csak kesergés, hanem a tűrhetetlen állapotok megszüntetése iránti lelkesedésbe ment át, igy hát azt kivánja, hogy ez a lelkesedés ne szűnjék meg, de ne is szüneteljen, minden erre kínálkozó alkalom megragadásában elevenen éljen s hiszi, hogy végre is czélt fogunk érni. Ezután a társaság még kedélyes hangulatban együtt maradt, majd d. u. 5 órakor külön vonattal bejöttek Szekszárdra, hol a Szekszárd Szállóban lakoma volt a tiszteletükre s 14-én reggel ismét külön vonattal többi túr ugyanám igénybe vette a megjelent összes fiatalságot. A táncz alatt*gróf Appongi Gézáué Simontsits Béláné és báró Schell Józsefné között foglalt helyet s élénk társalgásba eredt a szekszárdi hölgyekkel, a kiket jobbára özv. Simontsits Béláné mutatott be. A grófné valósággal elragadta asszonyainkat, a kik nem győzik eléggi dicsérni nyájas, szeretetreméltó modorát. Figyelmes volt mindenkivel szemben, a szószoros értelmében mágnás asszony, akin nem látszott meg az affektáló leereszkedés, inkább magához emelt mindenkit. Különösen jó hatást tett egy nyilatkozata. „Szeretnék úgymond, minden szekszárdi hölgygyei beszélni, hogy megmondhatnám valamennyinek: mily nagy örömmel jöttem erre a szép mulatságra. Hálám akartam ezzel is kimutatni Szekszárd iránt, azért a meleg, őszinte fogadtatásért, a melyben férjemet, ki akkor még itt ismeretlen volt — installálása alkalmával részesítette.“ Ezalatt főispánunk is gyönyörködve nézte a tánezolókat s jó kedvvel beszélgetett az ismerős hölgyekkel. így folyt a mulatság éjfélig, a mikor asztalhoz ült a közönség. A kiszolgálatnak voltak ugyan hiányosságai, de hát az már megszokott dolog az ilyen nagy sokadalmakj nál, annál kedélyesebb volt a további prog- i ram. Garag Lajos pompás hallgató nótákat ! húzott, közbe-közbe a katona zenekar is \ rázendített egy-gy magyar nótára s ezalatt szép fiatal leánykák száz számra árulták el a világposta levelezőlapjait, a kaszinó tűzmestere, Rácz József rendőralkapitány pedig nagyon sikerült tűzijátékot mutatott be. Szines forgók, aranyeső, római gyertyák sisteregtek itt amott, fütyülve sivitott végig az ördön- gős rakéta a dróthuzalokon s volt olyan puf- fogás, hogy felébredt a fél város, az éltesebb férfiak és asszonyok 1848 óta nem hallottak ! akkora bombázást ... A hölgyek ijedeztek, mert kogy-hogynem egy makranezos rakéta- | sürgöny elszabadult a meglazult drótkötél pá- \ lyán. Tűzesőt szórva sivitott el a fejek felett, ; de kárt nem tett, legfeljebb hangosabban kinevették, a ki megijedt. Ezalatt kigyulad- tak a kaszinóépület tornyát szegélyező apró szines villanyos mécsek. Ez volt a legpompásabb látvány. Közben a fürge postások j százszámra hordták ki a világposta tréfás leve- , | lezőlapjait. Sok leánysziv talán még most is a szivén hordja a szép bókokkal tele irt j lapokat, sőt észrevettük, hogy egy fiatal j szép menyecske is elandalódott egy fess j uhlánus üzenetén. Kiábrándítjuk, köpeniki kapitány volt, nem valódi, a ki azt a lapot elkövette. Ejfél után aztán ismét egész tűzzel megkezdődött a táncz. Roppták a tüzes csárdást, a katonabanda alig juthatott szóhoz, vagy inkább hanghoz a maga valozerjaival. A négyest 96 pár tánczolta. Festői látvány volt, a mikor a tánezoló párok a 6-ik figurában a kert főutján, a felállított villanysövény alatt elvonultak . . . De minden szépnek vége szokott lenni. 3 óra tájban oszlani kezdett a közönség. Az ott maradt fáradt tánezosók ismét az asztalokhoz kerültek egy kis — pezsgőre. A mulatság sikerét semmi sem mutatja jobban, mint hogy voltak fiatalemberek, a kik fényes nappal, fél kilenczkor mentek haza amúgy frakkosan. Ne bántsuk őket. Fogjuk rájuk, hogy a főrendező Simontsits egészségére iszogattak s ebben igazuk is volt, a szekszárdi kaszinó mesés szép mulatságának létrehozója megérdemli, hogy egészségére sokszor nagyon sokszor összecsendüljön a pohár. Éljenek mindnyájan, akiknek ezt a felejthetlen szép estét köszönhetjük! A mulatságon résztvett hölgyek névsora a következő : Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, 42_52 nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban.
