Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-01-19 / 3. szám
KÖZÉRDEK 1907. január 19 2 Tűzrendészetünk. Irta: Bajó János vármegyei árvaszéki ülnök és képesített tüzoltotiszt. (Folytatás.) A tűzoltó szerek beszerzésénél a vármegyei vagv járási tűzrendészed felügyelő ; meghallgatása-, felesleges tűzoltó szerek be- j szerzésének betiltása, — szükséges tűzoltó szerek beszerzésének elrendelése tárgyában az alispán hatáskörének megállapítása, — a tűzoltó szerek időközönkinti kipróbálása és az észhiányok uiegszüutetése, — mind oly intézkedések, melyek a tervezetben igen, de a szabályrendeletben nem foglaltatnak. A tűzjelzés mikéntje és kötelezettsége a tervezet szerint részletesebb, mint a szabályrendelet szerint. (A különbség az alábbiakban fog kitűnni). A szabályrendelet arra nézve, hogy az oltáshoz szükséges viz miként teremtessék j elő, vagyis a vizszerzós tekintetében a kö- I vetkezőkben összefoglalható intézkedéseket öleli fel : 1. Oly házaknál, melyek kuttal ellátva nincsenek — főleg a nyári évszakban — egy j hektoliter vízkészlet tartandó (a mint ezt j már előbb is említettem). 2. A mely községben mogíelelő vizmen- í nyiség nem volna, ott közkutak állitandók fel. 3. A tűzoltáshoz szükséges viz senki által meg nem tagadható. Nézzük ezzel szemben a tervezet intéz I kedését. A tervezet az oltáshoz szükséges vízről való gondoskodást elsősorban az elöljáróság kötelességévé teszi s egyúttal főbb vonalakban megjelöli 'a vízkészletről való gondosko- j dás mikéntjét és pedig: 1. Pólyáknál, tavaknál lejárók készítőn- j dők, a fecskendők és vizhordók részére. Ki- j sebb patakok duzzasztandók. 2. A közutak készítését az épületektől legfeljebb 150 méter távolságra, vagyis oly j számban rendeli épittetni, hogy a kuttól leg- j távolabb eső épület ne legyen 150 méternél messzebb. Ily kutak azonban a tűzoltás szeraontjából akkor birnak számba vehető érték- j cl, ha bennük a viz felszíne 6 méternél mélyebben nem fekszik, s bennük legalább három méter magas viz oszlop van. 3. A ‘ hol már most ily kutak nem ’ épithetők, sem folyó, vagy tó, vagy patak nincs, ott földalatti víztartók létesítendők, 10 | hektoliter űrtartalommal, a háztetőkről lefolyó esővíz felfogására. Ezek éveuként legalább négyszer kitisztitandók s úgy szerelendűk fel, hogv vizük a fecskendő által felhasználható legyen. ' 4. Minden ház a lehetőséghez képest kuttal látandó el; a kútépítési kötelezettség alól való felmentés esetei részletesen szabá- lyozandók. 5. Két hektoliter viz készletben tartása kötelező minden háznál, tehát ott is, a hol kút van, és — csak a téli hónapokat kivéve — az egész éven át. A tervezet ezen intézkedéseivel minden esetre több lenne az oltáshoz felhasználható viz ; de természetesen ehhez még hozzá teendő lenne oly intézkedés, mely a vizet a fecskendő által használható közelségbe hozza, vagyis a vízszállítás rendezése. A tervezetben ! említett földalatti víztartók és alkalmas közkutak létesítése esetén legtöbbször elérhető lenne, hogy az oltáshoz szükséges víz elég mennyiségben állana a tűzoltóság rendelke- zésére, t. i. ha a tűz kisebb terjedelmű ! volna; de nagyobb terjedelmű tűznél nem mondhat le a tűzoltóság a helyszínére kocsi- \ val szállitotott viz igénybe vételéről Bem, azért nem elégséges csak az az általános intézkedés, hogy az oltáshoz szükséges vizet senki meg nem tagadhatja, hanem mindenkit kötelezni kell, hogy a tűzhöz vizet szállitson; kinek fogata van, azzal, — kinek fogata nincs, kézi erővel. •— Mily ideális állapot lenne (legalább a tűzoltókra nézve) ha a fecskendő által elhasznált viz állandóan pé- | toltatnék ! Folytatjuk. VÁRMEGYE.___ _ Tol navármegye rendkívüli közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága Apponyi Géza gróf főispán elnöklésével e hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyre azonban a bizottsági tagok közül meglehetős kevesen jelentek meg. Igaz, hogy a tárgysorozat is, a néhány értékesebb indítványon kívül, kevés vonzó ügyet foglalt magában; különben is mindössze kilencz sürgősebb természetű ügyet kellett letárgyalni. Érdekes volt az ülésen az, hogy éppen az az ügy keltett hosszabb vitatkozást, melynél legkevósbbé várták s igy mégis csak volt késleltetni, de Ponfick (1873), Chaiweau, Klebs (1873), Baumgarten (1880) ég a jeles Cohnheitn és Salamonsen további kísérletei beigazolták, hogy az ellentétes nézetek csak kísérleti hibák és tévedésekben gyökereztek. A kisérleti buvárlattal karöltve vitték előre a megismerést a szövettani kutatások, melyek terén főleg Wágner (1870), Schiip- pel és Virchow tűntek ki. Most már rohamosabban haladó tudásunk fokozatos kiépítésében Langhaus, Hergng, Zigler, Orlh, Lichtheim és Baum- garten vettek részt. Köster (1876), Friedländer (1873) és Lunnlongue felfedezése megnyitották szemeink előtt a giimőkor melléklerüleleit is, me.jck u. n. »helyi gümőkór• alakjában a mirigyek, ízületek és csontokra szorítkozhatnak s ezzel a tuberkulózis horderejét és jelentőségét nagyban kiszélesítették. A baj tulajdonképeni okát azonban még mindig nem ismertük! Az erre irányuló kutatásokban a németek közt Waldenburg, Aufrecht, Rühle, Rindfleisch, a francziák közt Granchez, Lepine, Charcot, Brissaud, Cornil, Angliában Wilson és Fo.r, Olaszországban Sangalli tűntek ki. Miután a halhatatlan Pasteur úttörő munkái végleg megdöntötték azt a nézetet, hogy a tuberkulózis fertőző anyaga magában a testben, a széteső sejtek rothadási anyagából keletkezhetnék és mindinkább arra a feltevésre jutottunk, hogy valami, a testbe kividről behatoló s ott szaporodó •contagium vivunu vagyis kórokozó élőlényről lehet csak szó: a kutatás most már kizárólag ezen irányba terelődött. Klebs, Schiiller, Reinstadler és a franczia Toussaint (1881) évekig sikertelenül kutattak ez után, mig végre Koch Róbert az 1882. év elején e kórokozó mikróbát felfedezte és kizárólagos kórhatását minden ellenvetésekkel szemben kétségtelenül be is bizonyította ! Nemcsak a betegség természetét és a fertőzés homályba burkolt útjait világította meg ezzel, de a helyes és czélszerü védekezést is lehetővé tette és tudásunk termékeny földjébe elveté vele azt a magot, amelyből előbb utóbb az eredményes speczifikus gyógykezelés sóvárogva keresett virága is ki fog hajtani épugy, amint azt a laboratóriumok szentélye, a himlő, a diphtheritis, a veszettség és a tetanus számára már megtermettel Folytatjuk. egy kis élénkség a tanácskozás során. Egyébként az ülés lefolyása a következő volt: Elnöklő főispán rövid szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, az ülésről felveendő jegyzőkönyv hitelesítését január hó 16-ára tűzte ki s hi tel esi tőkül az alispán és főjegyző mellé Totth Ödön és Bodnár István bizottsági tagokat kérte fel. Ezután bejelentette, hogy törvényes jogánál fogva dr. Máithis Ferencz vm. közp. díjtalan közigazgatási gyakornokot díjas gyakornokká nevezte ki. Ezek után felvétetett a napirend. 1. A belügyminiszternek a közúti jármüveknek jelző ■ táblával való ellátásai ól szóló szabályrendelet módosítása tárgyában kiadott rendeletére, a kívánt két lényegtelen módosítást elfogadták. 2. A kereskedelmi miniszternek a törvényhatósági úthálózat megállapítása tárgyában kiadott rendelete az állandó választmányban hosszabb vitára adott alkalmat. Vizsolyt Ákos különösen az uzdvarsádi ut kihagyását kifogásolta. A közgyűlés elfogadta az állandó választmány javaslatát, amely konstatálja, hogy a miniszter ugylátszik, téves infonná czié alapján határozott. A 3. pont volt az anyakönyvi kivonatokért fizetendő dijak kezeléséről és elszámolásáról szóló vármegyei szabályrendelet. Ennek a szabályrendeletnek azon intézkedése, bogy a feleknek előbb a községi pénztárnokoknál be kell fizetniük az irásdijat s azok erről bárczát állítanak ki s ennek bemutatása mellett kérhetik a szükséges anyakönyvi kivonatokat, egy kis parázs vitát idézett elő. Klimes Antal hőgyészi főjegyző szerint bajos lesz ez a kezelési mód, mert a községi pénztárnok csak bizonyos napokon van a község házánál, szorgos mezei munka alkalmával pedig egyáltalán nem található. Azért jobb lenne a kezelést a községi bíróra bízni, ki többnyire jelen vau. Dőry Pál alispán elismeri ugyan a nehézségeket, de szorgos mezei munkák alkalmával a felek sem igen jelentkeznek, egyéb időben pedig a pénztáros , tartózkodjék a község házánál. Különben is 1 ezzel a jegyzőket kivánták a kezeléstől felmenteni annyival is inkább, mert nekik pénzt kezelni nem szabad. Simontsits Elemér főjegyző és Totth Ödön t. ügyész elfogadták Klimes határozati javaslatát, hogy a pénztáros helyettese a községi bíró legyen. Szepessy László a bárczavezetést feleslegesnek tartja, mert a községek a befolyó dijat úgyis a legtöbb helyen átengedték a jegyzőknek. Lud- wigh József egész praktikusan a fővárosban ' is alkalmazott anyakönyvi bélyegek behoza- tálát ajánlja, a közgyűlés azonban az alispán : és főjegyző újból való felszólalása után végre úgy döntött, hogy a körjegyzőségekben a székhelyen levő pénztárnok kezelje miml egyik község anyakönyvi kivonat kiállitá sáért befolyt diját és helyettese a székbe- I Igén levő bíró legyen. Az 1877. évi 178/rkgy. határozattal szervezett népnevelési bizottságot az 1876. évi XXVIII. t.-cz. 8. §. értelmében a vármegyei népoktatás fejlesztése érdekében megalakították. Elnökül közfelkiáltással Wigand János főgimnáziumi igazgatót választották meg. A bizottság tagjai lettek : Itátkay László, Szabó Károly, Wéber János orszgy. képviselők. Marhauser Imre, Wosinszky Mór, Borzsák Endre, dr. Fent Ferencz, Zavaros Gyula, Orffy Lajos, Török Béla, Tóth Károly, \ arasdy Lajos, dr. Hiding Ádáin. Nagy György Hangonyi, dr. Kramolin Gyula, dr. Rubinstein Mátyás, Szentes János gyönki algimn. igazgató, Gyalogh István bonyhádi főgimn. igazgató, Pál József, Horváth Ferencz, Bodnár István, Ludvigh József, Jó Dömötör Károly, Popovics Gryula. Az állami, községi és felekezeti Sirolin u c* a aaarsélyt, m táti a WSSata«. -Uafek«. M TüdobetugseyeK, nuruioK, szamárköhögés, skrofulozis, influenza 7D r < ellen számúim tanár és orvos által naponta ajánlva. I \ /ÍJ} A ét Miatkogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérje* kuk!eakar „Hockt“ ereúttí ßß W. Isti is-Ls Racks A On. (WA — ás* SvssMkial C— I
