Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-06-08 / 23. szám

2 közérdek 1907. junius 8. Kont, a remek Obsitos írójának egye­nes leszármazottja tovább is vívja lelki tusáját. Hátralevő egy-két esztendőjére hadd essék a nemzet hálájának, elis­merésének, ragaszkodásának, jótékony­ságának egy pár odatévedt sugara .... . Vigyázzunk azonban, mert a ne­mes szegénység büszke, lám most is inkább a zárda enyhet, nyugalmat adó csendjét kívánja inkább választani, mintsemhogy kérjen. Nem alamizsnát kell itt gyűjteni, de alkalmas módon és formában egy kis nemzeti ajándékot, amely fel­emel inkább, de meg nem szégyenit. Az Egyesült Szekszárd-Tolname- gyei Nőegylet vezetősége vehetné talán kezébe az ügyet. A fájdalmas sebek bekötésére sokkal alkalmasabb a bár­sonyos női kéz ... A női gyöngéd­ség megtalálja majd a módját, hogy az elismerésnek átnyújtott rózsakoszo- rujából kimaradjon a vérző tüske, s a felajánlott további megélhetés kenyere ne legyen keserű . . . Más inkább elfeledkezhetik Garay Jánosról, de hölgyeink soha! O volt az a ki a magyar hölgyet bevitte az irodalomba, életczélt, hivatást, külön rendeltetést szabott ki neki: „Magyar hölgynek születtél, áldd érte sorsodat, Magyar hölgynek születni nagy és szép gondolat . . így van igy kell lennie! — De kezébe vehetné az ügyet a vármegyei muzemi bizottság is. Mú­zeumunk gyönyörű ellenértéket kap a költő nagybecsű reliquiáiban. Van némi alapja, s hátamegett áll Tolnavármegye törvényhatósága, segítségére lehetnének hazafias pénzintézeteink, amelyek szá­zakat áldoztak már eddig is a Garay kultusznak . . . És végül, vagy talán első sorban ott van Szekszárd városa is, amelynek büszkesége, dicsekvése, hogy Garay itt született. Érzem, hogy igazat irtani egykor róla : „Isten, hon és családért Zengett minden dala. Legvégül jött maga. S élte a mily szerény, .Még halálából is : Mi reánk száll a fény ! Ez is igy van. Csakhogy mig má­sokat legfeljebb emberbaráti nemesebb érzület sarkallhat a további teendőkre, ez Szekszárd városának morális becsületbeli kötelessége . . . De nem folytatom tovább. Nem az a fő, hogy ki, vagy kik, hanem az, hogy m i n d n y á j a n ! — Garay János árvájának mély gyá­szát, nehéz élet gondját enyhíteni kell tapintatos közbelépésünkkel, mert ha ezt nem tesszük, kőbe vésett szataria, pokoli gúnyolódás az a közel 40 ezer koronába került érczszobor ott a Garay téren; ércze felrúgni való hamis bál­vány, maga a testet öltött hazugság s köve egy darab kő Dante hires pok­lából, a mely tudvalevőleg szintén jó szándékkal, (de nem magával a jó cselekedettel!) vagyon kikövezve . . Bodnár István. Ének a Bocskai}-ünnepre. Bőkeggelmii szent Úristen, Hála Kéked e napért Irgalmad jött, hogy segítsen, Mikor minket búhaj ért; Gyászolt egykor szép hazánk, E mi édes jó anyánk ; Sionunk sirt szolgaságban, Haza, egyház bús rabságban. Te mondtad rég : tápláljátok Az oltáron a tüzel! Egy Isteniek, egy hazátok.’ S én, az Isten, megfizet. Égett e tűz hajdanán, Boldogságunk hajnalán A vallásért, a hazáért, S mindkettőnek igazáért. De vihar jött dúló szárnyon. S dermesztő tél, jéghideg, S adogatott az oltáron Honjilángot és hitet. Ám Te voltál mivelünk, S Mózest Icüldtél, Istenünk, Ö vezérelt minket végre, Az Ígéret szent földjére. Kit fülkéidéi Szentlelkeddel, Bocskay volt Mózesünk ; Ha küzdünk, mint ő, neveddel, Csüggedésbe nem esünk. A Krisztusért s a honért Két fegyvere nyert babért: Honszerelem izmos karja, S a szent Ige, Isten kardja. A tusára s éjszakára Béke napja fölvirradt. Égre szálljon most a hála, Ez öröm s e fény miatt. Kegyes szemmel nézz le ránk, S virágozlasd, szent Atyánk A békesség olajágál, Haza s egyház szabadságát ! Ha örömünk poharába Keserű köny is vegyül: Vessük Isten oltalmába ~ Bizalmunkat egyedül.’ Aki eddig volt velünk. Megvédelmez Istenünk, S sziklaként áll, bármit lássunk, Szabadságunk s szent vallásunk ! SÁNTHA KÁROLY.---------------- ■ . . -----:----------- - - - -4 -■■■ ~ -------------------;--------------- .- . . Uj plébánosok. Vármegyénk két előkelő plébániáját töltötte be a héten a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter. Zichy Oyula gróf pécsi püs­pök. jelölése alapján a miniszter, mint a in. kir. tanulmányi alapítványi szekszárdi ura­dalom, kegyuraság képviselője, a Wosinsky Mór elhunytéval megüresedett szekszárd-bel- városi plébániára plébánossá dr. Fent Fe- rencz szentszéki ülnököt, szekszárd-ujvárosi plébánost, a Holndoimer Ferencz ez. pré- . post nyugdíjazásával megüresedett bátaszéki plébániára plébánossá Romnisz Ferencz tb. kanonokot, püspöknádasdi plébánost nevezteki. Dr. Fent Ferencz 9 év óta tölti be a szekszárd-ujvárosi plébánosi állást. Ez idő alatt nemcsak híveinek volt lelkiekben eré­lyes, de mindig igazságos, buzgalomban és papi erényekben példás életű vezetője, ha­nem a város társas életének is rokonszenves tagja, aki mindenképen méltó arra, hogy Wosinsky örökébe lépjen s aki papi és ál­talános emberi kvalitásánál fogva alkalmas is arra, hogy azt a nagy űrt, mely a boldog emlékű Wosinsky elköltözésével támadt, betöltse. A kinevezést a püspök szép levél ki séretében tudatta dr. Fenttel, melyben kb. a következőket írja: Őszinte örömmel értesitem Nagyontisz- telendőségedet, hogy a vallás- és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter ur Nagyontisztelen- dőségedet mutatta be a vallásalap kegyura- ságához tartozó, üresedésben levő szekszárd- belvárosi plébániára plébánosnak. Meg vagyok győződve, hogy midőn az egyházmegye e kiváló plébániáját elfoglalja, minden igyekezete a kor igényeinek meg­felelő fokozottabb lelkipásztori tevékenységre fog irányulni. Hogy ezen nemes, Isten dicső­ségére és buzgó híveinek lelki üdvösségére irányuló törekvését siker koronázza, lelki- pásztori működésére a jó Isten áldását fő­pásztori szeretettel kérem. Ronuiisz Ferencz az uj bátaszéki plé­bános, az egyházmegye egyik legtudomá nyosabban képzett lelkésze, aki papi erényei, nagy olvasottsága, a lelkipásztorkodás terén kifejtett eredményes működése miatt a püs­pöknek igen kedvelt papja, akire a bátaszé kiek az ottani káphínsága idejéből szívesen és szeretettel emlékeznek vissza és akit a hívek szívesen látnak az általános szeretetnek és tiszteletnek örvendett galamblelkü Holn- donner utódjául. Az uj plébánosok életrajzából a követ­kező adatokat közöljük: Dr. Fent Ferencz 1861. deczember 21-én szülétett Vajszlón. Gimnáziumi tanulmányait Pécsett, a theoio giát Bécsben végezte a Pázmáneumban, ahova tudniillik magasabb kiképeztetés czéljából a kiválóbb tanulókat küldi el az egyházmegye. 1886-ban történt pappá szenteltetése után Ráczpetrén és Püspöknádasdon volt káplán, ahonnét 1889-bep a papnöveldéhez tanulmányi felügyelővé s egyúttal egyházmegyei segéd- tanfelügyelővé neveztetett ki. 1890-ben a városi iskoláknál hitoktató, 1894 ben a pap­növeldén a szentirás rendes tanára. 1898-ban - szekszárd újvárosi plébánossá, 1906-ban szent­széki ülnökké nevezte ki püspöke. Romaisz Ferencz 1852. február 12-én született. 1877-ben szentelték pappá. 1889- ben a kisebb papnövelde lelkiigazgatója és tanitóképezdei hitoktató. 1895. óta püspök- nádasdi plébános, 1901-ben a pécsi esperesi kerület esperese lett. 1906-ban Zichy Gyula gróf, püspök tb. kanonokká nevezte ki. 0 alakitotta az egyházmegyei missió-papi egye­sületet, melynek alakulása óta elnöke. A missiók ügyében két könyvet is irt. Kiváló szónok. Aki vallásos lélekkel tekinti a lelkészi állást s aki a világ hiúságai körül tülekedő korunkban ennek a magasztos hivatásnak nagy jelentőségét mérlegeli, bizonyára öröm­mel értesül e két kinevezésről, mert é kine­vezésekkel olyan férfiak kerülnek két nagy plébánia élére, akik az Ur kertjében eddig is eredményesen muukálkodtak s akiknek működéséből a hívek lelki életére és a köz­ségek kulturális előhaladása tekintetében ki­váló eredményeket várhatunk. VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna­vármegye közigazgatási bizottsági rendes havi ülését folyó hó 12 én fogja megtartani. A jegyzői nyugdijválasztmáiiy ülése. A községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő vá­lasztmány folyó hó 11-én d. e. 10 órakor, a vármegyeház kistermében ülést tart. Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, , nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nágy választékban. (

Next

/
Thumbnails
Contents