Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-05-11 / 19. szám

2 közérdek 1907. május 11. tanitó. A rom. kath. óvodát Dől'y Pálné elnök, a nőegyletet Ágoston Istvánná alel- nök vezetésével számos hölgy képviselte. Résztvett az ünnepségen az akkor éppen Szekszárdon időző Jeszenszky Andor gazd. egyl. elnök, úgy a sajtó számos képviselője. Pont 11 órakor aztán felhangzott a folyosón a kis növendékek ajkán a magyar nemzet imája, az „Isten áldd meg a magyart“, me­lyet a közönség állva hallgatott végig Ezután dr. Leopold Kornél egyházközségi elnök üdvözölte a megjelent díszes vendégeket, az ünneplő közönséget s a következő tartal­mas s a köztetszéstől gyakran félbeszakított beszédet mondotta: Méltóságos Főispán ur! Nagyságos kir. Tanácsos, Tan fel ügy lő ur ! Mélyen tisztelt ünneplő Közönség ! Melegen üdvözlöm az ünnepélyünkön megjelent tisztelt vendégeket. Üdvözlöm főis­pán ur Öméltóságát, kinek megjelenése újabb bizonyítéka kulturális életünk eseményei és városunk fejlődése iránt tanúsított jóindulatú érdeklődésének, üdvözlöm törvényhatóságunk, a vármegyei tanügyi hatóság, városunk és a többi hatóságok, a tanintézetek és egye­sületek itt megjelent illustris képviselőit és köszönöm, hogy jelenlétükkel ünnepélyünk díszét emelni szívesek voltak. Elöljáróban legyen szabad egy szub­jektív természetű vallomást tennem, mely a népiskolák kérdésében követett meggyőződé semre vonatkozik és amely a felekezeti élet­ben elfoglalt állásom mellett talán, paradox- I nak tűnik fel az első pillanatban. Én tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem vagyok barátja a felekezeti iskolának, hanem a kötelező álla­mi iskolának, az egységes állami népokta­tásnak vagyok teljes meggyőződéssel hive. Hibának tartom ugyanis, hogy gyermekeink már zsenge korukban felekezetek szerint szétválasztassanak és elkiilönittessenek, hogy az ifjúság a vallások szerint külön-kIl­lőn iskolát látogasson, „ mert én elsőrendű nemzeti és társadalmi érdeknek és szükség­letnek azt tartom, hogy az embereket egy mástól elkülönítő falaknak ledöntésével az ifjúságot éppen abban a korban, amikor lelke a legfogékonyabb, egymáshoz közelebb vi­gyük és összeforraszszuk. Különös jelentőséggel bir hazánkban a nemzetiségi és egyéb szeparasztikus törek­vések mellett a széttagolás és elkülönítés helyett az erők összegyűjtése, egybeolvasz­tása és szoros kapcsolata, mert az egység­ben, tömörülésben és összetartásban van az erő, van a siker. A hitélet ápolása első­sorban a Családi körbe tartozik, de e tekin­tetben az állami iskola keretében is tehetne a félekezeteknek megfelelő ingeren czi áj át biztosítani. Azonban nemcsak nemzeti és társadalmi szempontokból, hanem magasabb állami érdekekből is vagyok hive az állami iskolának, mert a magyar állameszme sza­bad és - szuverén érvényesülésének egyik leghatékonyabb tényezőjét látom éppen az állami iskolában. Ez a megjegyzésem termé­szetesen legtávolabbról sem vonatkozhatik a mi iskolánkra, mely már az 50-es években még a Bach-korszak idejében, a hatalom germanizáló törekvésével szemben is hű ma­radt a magyar nyelv és hazafias szellem ápo­lásához, hanem vonatkozik az ország ama száz meg száz iskolájára, a melyekben a magyar állameszme éppen a magyar állami iskola hiánya miatt nem bir elég erélydyel, elég intenzivitással, elég imponáló módon érvényesülni. Minthogy azonban viszonyaink között az állami iskola ezidő szerint csak utópia, megmaradtunk mi is a felekezeti iskola mel­lett, ami ennek az uj iskolának rendeltetése. Az iskola a kultúrának egy igen érté­kes lánczszeme, vagy hogy- ne mondjam magú a kultúra. A kultúra az, ami köze­lebb viszi az embereket egymáshoz, ami előbbre viszi, nemesbiti, tükéletesbiti az embereket ; a kultúra az, ami úgy az egyes ember érté­kének, mint a népek és nemzetek fajsulyá- nak legbiztosabb emeltyűje 'és fokmérője. Minél erősebben bontogatja szárnyait a kul­túra, annál fejlettebb lesz az emberiség, an­nál magasabb és tisztultak!) légkörbe viszi az embereket. Minden egyes uj hullámverése, minden szárnycsapása a kultúrának mindin­kább biztosija az ember főlényét a termé­szet erői felett, mindinkább közelebb viszi 'az embereket a tökélesedés, a szabadság felé és mindinkább közelebb viszi az emberiséget az ő ethikai czéljainak ideális megoldása felé. A kultúra és a jövő nemzedék iránt rótta le kötelességét hitközségünk, amikor ezen uj iskolát létesítette. Az iskola feladata, hogy a tudás fák­lyájával világítsa meg az ifjúság derengő lelki és szellemvilágát. Ne az iskola, hanem j az élet számára tanítsuk gyermekeinket. Az j értelem fokozása és fejlesztése mellett kiváló gondot kell fordítanunk gyermekeink testi nevelésére és kedély világának ápolására is. Becsületességre, őszinteségre, nyílt- j ságra, önérzetre, köteléssógtudásra oktassuk az ifjúságot. Tanítsuk meg őket arra, hogy a munkát tiszteljék, becsüljék és szeressék, j tanulják meg, tudják és érezzék, hogy a munka nemesit, tanulják meg, tudják és érezzék, hogy az embernek értékét első sor­ban az ő egyéni tulajdonságai, az ő er­kölcsi és szellemi súlya, az ő saját mun­kája adja meg. Becsületes, szellemileg és testileg ed­zett, dolgos kulturembereket neveljünk a társadalomnak és a hazának, mert a tudás és a műveltség, a munka és a haladás alapjai a nemzeti jólétnek és az anyagi függetlenségnek. Tanítsuk gyermekeinket hazaszere­tetre, honszerelemre, szeressék a hazát, sze­ressék ezt a földet, annak minden hantját szivük minden dobbanásával, fiatal lelkűk egész odaadásával és rajongásával. Ápoljuk gyermekeinkben a hitéletet, mert a vallás az élet válságos pillanataiban legnagyobb vigasztalásunk; legyenek hűség­gel és ragaszkodással ősi váltásunk iránt, melynek eszméi és tanai az erkölcsnek, az emberszeretetnek, az istenfélelemnek, az erény­nek, a családi élet bensőségének és tisztasá­gának törvényei. És ha ez a szellem fog ebben az uj hajlékban érvényesülni, amit hiszek és erős meggyőződésem is, akkor nem lesz hiába­való az a nagy munka, mely ezen uj isko­lát létesítette.“ Ismerteti ezután az építés történetét. Köszönetét mond az építési bizottságnak, Goldberger Arnold főmérnöknek, aki a ter­vek elkészítése körül fejtett ki kiváló buz- góságot. Raisz József kir. főmérnök és La­kos Adolf kir. mérnököknek, akik az épít­kezést ellenőrizték és szakszerű tanácsokkal szolgáltak, végül Diczenty László építész­nek, aki feladatát kiváló szakavatottsággal, ritka lelkiismeretességgel és pontossággal teljesítette. Szép hatású beszédét igy fejezte be: | Legyen ez az uj iskola minden időben a ( tudásnak és a művelődésnek, a hazaszeretet­nek és a hithűségnek, a kor szellemével ! folyton lépést tartó haladásnak hajléka — világosságot terjesztő őrhelye ! Az elhangzott éljenzés után Leopold Sándor kerületi elnök, ki már a Bach-kor- szakban is lelkes védője volt itt a magyar szónak és magyar nyelvű oktatásnak, rövid, de gondolatban gazdag beszédet mondott. Beszéde a következő: Őszinte örömmel üdvözlöm a t. hit­községet a kultúrának szentelt ezen uj hajlé­kában. Meg vagyok győződve és erre nézve elég garanczia a hitközség egész múltja, a szép és magasztos iránti lelkesedése, valamint elöljáróságának és iskolaszékének feukölt gon­dolkodása, nemkülönben a kor magaslatán álló, tudós papja és a legtisztább hazaíiság- tól áthatott tantestülete, hogy az iskola, mint eddig, ezentúl is legfőbb feladatának fogja tekinteni, hogy a hazának hű polgárokat es hitfelekezetéhez híven ragaszkodó nemzedé­ket neveljen. Szem előtt fogja tartani böl­cseink ama mondását: »Jafuh lalmud torah im derech erecz«. Szép a torah tanulása, ha egyesítve van az országnak utjával, azaz : a torah oktatásánál a haza útjáról letérni nem szabad, vagyis hogy vallásosság és haza- szeretet éppen nem állhatnak egymással ellen­tétben,- sőt egyenesen kivánatos, hogy e kettő egymással elválaszthatlanul egybekapcsolva légyen! Én már 40 év előtt hangoztattam és most is azt vallom : A hazai zsidóság szent kötelessége odahatni, hogy tagjai ne magyar zsidóknak, hanem zsidó magyaroknak te­kintsék magukat. Ezen szellemet látom én a szekszárdi izr. hitközség törekvésében meg­valósulva, ebben vélem én az eléggé nem dicsérhető áldozatkészségének okát lelhetni. Éppen ezért igaz örömömnek és a lehető legmelegebb ‘elismerésemnek adok kifejezést és midőn a Mindenható áldását kérem ez intézetre, tantestületére és növendékeire, azon szivem mélyéből fakadó fohászszal zárom szavaimat, melylyel az ünnepély kezdetét vette: „Isten áldd meg a magyart!“ A lelkes éljenzés elhangzása után dr. Rubinstein Mátyás, a szekszárdi zsidóság- tudós papja mondott költői hasonlatokban gazdag, ékes felavató beszédet, mely a vége felé imaszerü fohász magaslatára emelkedett. A magas szárnyalásu beszéd lényege a következő : Szónok rövid visszapillantást vetett a zsidó iskola történetére. A Krisztus előtti első században már volt zsidó iskola. - Az iskolának a czélja volt természetesen az ér­telem művelése, de amellett a szív művelése, a jellem képzése, nemesítése is. Az iskola a felekezet szolgálatában állott, de azért mégsem esett a felekezeti el­fogultság hibájába. Az lehetetlen is volt. A zsidóság szellemében korán csillámlik fel az emberiség egyetemességének fenséges gon­dolata. Salamon király templomot épített Je­ruzsálemben s felavatva, azt, egy imában egyebek közt ezt mondta: „És az idegenfj ki nem is Izrael népedből való s eljön s imádkozik e helyen, hallgasd meg az égben, e te lakásod helyén s tégy mindaszerint, ahogy kiált hozzád az idegen.“ Izaiás, a tü- zesajku, lángoló szivü próféta meg, lelkének sebes röptével az idők messzeségébe rohanva, úgy rajzolja maga elé a távol jövőnek ké­pét, hogy a felekezeti választófalak eltűnésé­vel a hit égi köteléke meghitt egységbe fogja fűzni az egész emberiséget. így szól: „Es lészen az idők végezetén : szilárdan fog állani az Ur házának hegye a hegyek élén . . . s özönlenek oda mind a nemzetek s mondják: Jertek, menjünk föl az Ur he­gyére, hogy tanítson bennünket utjaix-a, hogy járjunk ösvényein.“ Ahol ilyen szellem ott­honos, ott nem üthet tanyát a felekezeti el­fogultság. A hagy imányos zsidó szellemben, mon­dotta szónok emfázissal, építettük ezt az is­kolát. Az értelem művelésére fog szolgálni, emellett a szív művelésére is. Az elsőnek művelése, a másiknak parlagon hagyása mel­lett olyan, mint midőn az élőfa csak az eső­Sirolin Emeli az étrígyat » testsúlyt, m-f ^1- teti a k(HiSfélt, WUadékot, éjjeli Tüdobetegsegek, nurutuK, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenki* „Koche“ ereileti ceomagolátt. F. H*fnua-La Roche A Co. Basel (SHJt), * gyöfyucnirak­ban. — ára üvtgenkint 4.— korona

Next

/
Thumbnails
Contents