Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-05-04 / 18. szám
Í907. május 4. KÖZÉRDEK 7 tagjait Totth Ödön tiszti főügyésznek, hosszas betegség utáni megjelenésével érte. Meg is í-agadta mindjárt az alkalmat, hogy egy fel- köszöntő keretében az általa annyira szeretett klub tagjait munkára és kitartásra buzdítsa, hogy a klub első nyilvános szereplését , siker koronázza. Simontsits meleg szavakban emlékszik meg arról az önfeláldozó ápolásról, melyben Totth Ödönnek volt része dr. Kramolin Gyula részéről, kit szívből köszönt fel, mint a kinek a tiszti főügyész megjelenését köszönhetjük. Totth Ödön csatlakozik Simontsits szavaihoz, majd a com- battans kardviselők erényeiről szólva, azok egyik díszét, Sándor László csendőr századost élteti. Ifj. Leopold Lajos a régi lova- gias világ egyik utolsó bajnokát látja Totth Ödönben, kinek kardjára a »lovagiasság* jelszó van felírva. Kivánja, hogy a klub tagjai, kiknek jelszavuk ugyancsak a »loou- giussúg«, igyekezzenek öt minden jó tulajdonságában mintául használni. Dr. Kramolin meleg szavakban köszöni a meg nem érdemelt dicséretet, s a madárvilágból vett gyönyörű hasonlatával mutat rá SLnontsitsra, mint olyanra, ki egy oly kellemes fészket tudott alakítani, mint a milyen ma a szekszárdi kaszinó. Dr. Horváth a klub leg- , buzgóbb, legfáradhatatlanabb tagját, Szeitl- királgi elnököt élteti. — Kovács Ottó a klub jövő versenyvivóját dr. Beöthy Lászlóban látja, kit szorgalmas, erős kitartással párosult trainingre biztat. — Felköszöntőket mondtak még Wigand János, Kurz Vilmos, Szalag László, Rácz József, Reicht Dezső, Földvári, mint a sajtó embere, Béki vivó- mester és ha pontos referádáját akarnám adni a tényleg elmondott valamennyi tószt- nak, úgy számtalan ismétlésbe kellene bo- csájtkoznom, a mit azonban helyszűke miatt nem enged meg a — szerkesztőm. Most jelent meg dr. Gáspár Ferencz A FÖLD KÖBÜL czimü munkájának III—IV. kötete. Kapható: BÁTER JÁNOS könyvkereskedésében Szekszárd, Kaszinóbazár Dunaföldvár. Rafael Leó ünneplése. Megható ünneplésben részesítette Duna földvár közönsége Ráfael Leó anyakönyvvezető helyettest, kit a belügyminiszter Nagyszebenije nevezett ki. Rafael nemcsak a kiváló hivatalnok mintaképe, hanem Duna- földvár társadalmi életének lelke s vezére is volt. Huszonkét évet, ifjúságát töltötte Du- naföldváron s ezen hosszú időn keresztül nem volt egy hangverseny, szini előadás vagy bármiféle mulatság, melyet ne ő rendezett volna, melynek vezére ne ő lett volna. Dunaföldvár, de meg a vidék is beczéző jelzőkkel halmozta el kedvelt „RafD-ját, kit az örök ifjúság mintaképének nevezett, mert pályája kezdetén sem mutatott fel kisebb tevékenységet a közért, a dal és színművészet terén, mint hosszú szereplése végén Dunaföldvárról való eltávozásakor. Nem csoda tehát, ha Dunaföldvár közönségének szerctete és tisztelete április hó 28-án az Egyenlőség! körben tartott búcsú lakomán megkapó szép módon nyilvánult. Dunaföldvár közönsége teljes számban jelent meg, ott volt a társadalom színe java, nők és férfiak egyaránt s mikor az ÜDnepi lakomára Rafael' a küldöttséggel inegérkezett, óriási éljenzéssel fogadta, mintegy jelezve, hogy ragaszkodásának aligha adhat máskép is méltóbb kifejezést. A bucsulakoma ünnepi szónoka Rálkag László orszgy. képviselő volt. Költői szárnyalásu beszédében elmondotta, hogy nem csak az egyszerű, de kiváló hivatalnokot ünnepeljük Rafaelben, hanem a tevékeny és szeretetreméltó társadalmi embert, a kit nemcsak tisztelni és becsülni, hanem szeretni is megtanultunk. A miniszter — úgymond — kinevezett és nem tudom, hányadik raugosz- tályba osztott be, de uem az a te igazi rangod, a társadalom, a közönség, a legelső rangosztályba sorozott. Szeretünk, mert te is a szived melegét osztottad szét köztünk s lebilincseltél a dal és a színművészet hatalmával. Fáj téged elveszítenünk; de ha meggondolom, hogy Erdélybe mégy közülüuk, Erdélybe, hova nemzeti nagyságunknak csaknem minden történelmi emléke fűződik, ahol azonban mauap a nemzetiségek tengerében a magyarság úgyszólván csak egy kicsiny szigetecske, ahol kulturális működéseddel a dal és színművészet hatalmával és a magyar társadalom összetartásával missziót fogsz teljesíteni ; akkor le kell győznünk fájdalmunkat és örülnünk kell távozásodon. Menj tehát és i mutasd meg a szászoknak, akik a művelt német nemzettel lévén rokonságban, rólunk talán csak megvetőleg beszélnek, hogy a magyarnak is van fejlett kultúrája és az kiállja a versenyt bármely nemzet műveltségével. Ezután a „Dunaföldvári Dalkör“ felköszöntő dalával ünnepelte Rafaelt, melynek szintén ő volt a lelke. Karnagya volt s alig egy éves ifjú dalárdáját számos ünnepi alkalmakon szerepeltette, oly sikerrel, minőt akárhány vidéki városi dalkör is aligha tudna felmutatni. A dal elhangzása után Rafael Leó emelkedett szólásra. Megköszönte a fényes ünneplést, melyben talán érdemein felül részesítették. Elmondta, hogy neki is fáj innen elszakadni, ahol életének legszebb korát, ifjúságát töltötte. Nem is fog Dunaföldvárról megfeledkezni s lélekben mindég itt marad. Kéri a közönséget, tartsa meg továbbra is szives emlékezetében és szeretetében. Majd dr. Schóber László ügyvéd, kit hosszú és igaz barátság fűzött az ünnepekhez, szónoki beszéddel rajzolta Rafael működését, jelezte azt a szerepkört, melyet nálunk betöltött s kiemelte azokat a tulajdonságait, melyekkel mindnyájunk szeretetét megnyerni tudta. Az ünnepelt s az ünneplők meghatottsága a beszéd elhangzásakor meglátszott az arezökon. Mindenki tudta most, kit veszitett el Dunaföldvár, de tudta maga Rafael is, hogy Dunaföldvár hálája s szeretete távozása után is megmarad s hogy ily bórátokat és ily tisztelőket, minők Dunaföldvárou környezték, Erdélyben is aligha fog találni. Dr. Schóber beszéde után Csekey Károly vezetése mellett ismét a dalkör ünnepelte karnagyát. Gyönyörű magyar dalaival adott kifejezést szeretetének és hálájának, majd Vastagh Ferencz a dalárda nevében köszönetét mondott Rafaelnek fáradhatatlan s nemes tevékenységéért. Felköszöntőt mondott még dr. Spitzer Károly ügyvéd, ki a hölgyeket éltette, mint kik a művészt és a művészetet nem csak méltatni, de szeretni is tudják; s ifj. Rátkag László, kinek az ünnepelt nem ugyan a legrégibb, de legjobb barátja volt. Szóval Rafael Leó Dunaföldvárról való távozásával nagy veszteség éri az ottani társas életet. Lelke és áldásos tevékenysége azonban köztünk marad, mint a bucsulakoma felköszüntőiből is látszik, Dunaföldvár és vidékének köziinsége feledni nem tudja, nem fogja soha. így becsüli azokat, kik minden idejüket, éjjelüket nappalukat, önnön magukat adják a „közért“. Ó távol Erdélyben is folytatja itteni nemes tevékenységét, de eszméi és eszméinek gyümölcse itt is megmarad, itt is élni fog, mert: „Emléke oltva van a földbe, melyen élt Mélyen bocsátja be megáldott gyökerét!“ A sikerült bucsulakomán jelen voltak, nők: Dr. Angyal Béláné, Bruzer Mihályné, dr. Berky Józsefné, dr. Ringbauer Ferenczné, Keller Józsefné, Márczell Béláné, Pintér La- josné, Dezső Endréné, Scbmeiszer Emilné, Pentz Károlyné, Soronyi Ferenczné, Nikitits Jánosné, Reiter Ferenczné, Kun Reitter Szeráfin, Kutlry Jolán, Cziráky Jolán, Ősz trick Stefiké, Prehoffer Erzsiké, Keller Margitka, Irénke és Ilonka, Márczell Józsika,' Niketits Annuska és Reitter Mariska. Férfiak: Rátkay László, dr. Schóber László, dr. Angyal Béla, Báthory Géza, Rokszer István, Osztrich Lajos, dr. Spitzer j Károly, dr. Pálföldy Lajos, dr. Ringbauer Ferencz, dr. Berky József, dr. Schützenber- I ger Endre, Bruzer Mihály, Dezső Endre, Dudás Gyula, Terestényi Béla, Csekey Ká- | roly, Zsinkó Lajos, Bodor István, Schmidt ; László, Gauzer Ignácz, Kuthy István, Butyka | Károly, Raichardt Gyula, Molterer János, { Ősz István, Haan Gyula, Galambos Lajos, i Niefergall Nándor és Imre, Mezey János, ] Berky Ignácz, Borovitz Adolf, Neuner Dávid és még számosán. Összesen 130. Dunaföldvár, 1907 május 1. Vastag Ferencz, ifj. Rátkay László. Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük az előfizetések megújítását. Tolnavármegye közigazgatási, társadalmi, gazdasági és kulturális érdekeit szolgáljuk a legjobb igyekezettel; mint minden pártállástól független lap, teljes objectivitással, higgadt, tárgyilagos, elfogulatlan kritikával foglalkozunk vármegyénk minden közérdekű eseményével. Súlyt fektetünk a jóizlésre, a lap irodalmi színvonalára s főleg arra, hogy e lapok hasábjait kicsinyes, személyeskedő támadások eszközévé ne sülyesszük. Lapunk előfizetési ára : egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 ko rónáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, olcsó díjszabással közöljük. Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: a „KÖZÉRDEK“ szerkesztősége és kiadóhivatala. CSARNOK. A rabló. (Volker R. után.) A fenyőt tiszta hólepel takarja, Kent látszik sehet semmi zöld : A száraz galy zörög csak néha-néha. Éjfél közéig. Alszik a ßld. Az erdő mélyén gyalogösvény mellett Mária kápolnája áll. . . . A fák közül éhes őzike lép ki — Óvatosan néz; meg-megáll. Mohó étvággyal elkezdi rabolni A szent kép zöld koszorúját; . . . S mintha a Boldogasszony arczán erre: Szelíd mosoly vonulna át. * SZABÓ GÉZA.
