Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-05-04 / 18. szám

Í907. május 4. KÖZÉRDEK 7 tagjait Totth Ödön tiszti főügyésznek, hosszas betegség utáni megjelenésével érte. Meg is í-agadta mindjárt az alkalmat, hogy egy fel- köszöntő keretében az általa annyira szere­tett klub tagjait munkára és kitartásra buz­dítsa, hogy a klub első nyilvános szereplését , siker koronázza. Simontsits meleg szavak­ban emlékszik meg arról az önfeláldozó ápo­lásról, melyben Totth Ödönnek volt része dr. Kramolin Gyula részéről, kit szívből köszönt fel, mint a kinek a tiszti főügyész megjelenését köszönhetjük. Totth Ödön csat­lakozik Simontsits szavaihoz, majd a com- battans kardviselők erényeiről szólva, azok egyik díszét, Sándor László csendőr száza­dost élteti. Ifj. Leopold Lajos a régi lova- gias világ egyik utolsó bajnokát látja Totth Ödönben, kinek kardjára a »lovagiasság* jelszó van felírva. Kivánja, hogy a klub tagjai, kiknek jelszavuk ugyancsak a »loou- giussúg«, igyekezzenek öt minden jó tulaj­donságában mintául használni. Dr. Kramolin meleg szavakban köszöni a meg nem érdemelt dicséretet, s a madárvilágból vett gyönyörű hasonlatával mutat rá SLnontsitsra, mint olyanra, ki egy oly kellemes fészket tudott alakítani, mint a milyen ma a szek­szárdi kaszinó. Dr. Horváth a klub leg- , buzgóbb, legfáradhatatlanabb tagját, Szeitl- királgi elnököt élteti. — Kovács Ottó a klub jövő versenyvivóját dr. Beöthy László­ban látja, kit szorgalmas, erős kitartással párosult trainingre biztat. — Felköszöntőket mondtak még Wigand János, Kurz Vilmos, Szalag László, Rácz József, Reicht Dezső, Földvári, mint a sajtó embere, Béki vivó- mester és ha pontos referádáját akarnám adni a tényleg elmondott valamennyi tószt- nak, úgy számtalan ismétlésbe kellene bo- csájtkoznom, a mit azonban helyszűke miatt nem enged meg a — szerkesztőm. Most jelent meg dr. Gáspár Ferencz A FÖLD KÖBÜL czimü munkájának III—IV. kötete. Kapható: BÁTER JÁNOS könyvkereskedésében Szekszárd, Kaszinóbazár Dunaföldvár. Rafael Leó ünneplése. Megható ünneplésben részesítette Duna földvár közönsége Ráfael Leó anyakönyv­vezető helyettest, kit a belügyminiszter Nagy­szebenije nevezett ki. Rafael nemcsak a kiváló hivatalnok mintaképe, hanem Duna- földvár társadalmi életének lelke s vezére is volt. Huszonkét évet, ifjúságát töltötte Du- naföldváron s ezen hosszú időn keresztül nem volt egy hangverseny, szini előadás vagy bármiféle mulatság, melyet ne ő ren­dezett volna, melynek vezére ne ő lett volna. Dunaföldvár, de meg a vidék is beczéző jel­zőkkel halmozta el kedvelt „RafD-ját, kit az örök ifjúság mintaképének nevezett, mert pályája kezdetén sem mutatott fel kisebb tevékenységet a közért, a dal és színművé­szet terén, mint hosszú szereplése végén Dunaföldvárról való eltávozásakor. Nem csoda tehát, ha Dunaföldvár kö­zönségének szerctete és tisztelete április hó 28-án az Egyenlőség! körben tartott búcsú lakomán megkapó szép módon nyilvánult. Dunaföldvár közönsége teljes számban jelent meg, ott volt a társadalom színe java, nők és férfiak egyaránt s mikor az ÜDnepi lako­mára Rafael' a küldöttséggel inegérkezett, óriási éljenzéssel fogadta, mintegy jelezve, hogy ragaszkodásának aligha adhat máskép is méltóbb kifejezést. A bucsulakoma ünnepi szónoka Rálkag László orszgy. képviselő volt. Költői szár­nyalásu beszédében elmondotta, hogy nem csak az egyszerű, de kiváló hivatalnokot ünnepeljük Rafaelben, hanem a tevékeny és szeretetreméltó társadalmi embert, a kit nem­csak tisztelni és becsülni, hanem szeretni is megtanultunk. A miniszter — úgymond — kinevezett és nem tudom, hányadik raugosz- tályba osztott be, de uem az a te igazi ran­god, a társadalom, a közönség, a legelső rangosztályba sorozott. Szeretünk, mert te is a szived melegét osztottad szét köztünk s lebilincseltél a dal és a színművészet hatal­mával. Fáj téged elveszítenünk; de ha meg­gondolom, hogy Erdélybe mégy közülüuk, Erdélybe, hova nemzeti nagyságunknak csak­nem minden történelmi emléke fűződik, ahol azonban mauap a nemzetiségek tengerében a magyarság úgyszólván csak egy kicsiny szi­getecske, ahol kulturális működéseddel a dal és színművészet hatalmával és a magyar tár­sadalom összetartásával missziót fogsz telje­síteni ; akkor le kell győznünk fájdalmunkat és örülnünk kell távozásodon. Menj tehát és i mutasd meg a szászoknak, akik a művelt német nemzettel lévén rokonságban, rólunk talán csak megvetőleg beszélnek, hogy a magyarnak is van fejlett kultúrája és az kiállja a versenyt bármely nemzet művelt­ségével. Ezután a „Dunaföldvári Dalkör“ fel­köszöntő dalával ünnepelte Rafaelt, melynek szintén ő volt a lelke. Karnagya volt s alig egy éves ifjú dalárdáját számos ünnepi alkal­makon szerepeltette, oly sikerrel, minőt akár­hány vidéki városi dalkör is aligha tudna felmutatni. A dal elhangzása után Rafael Leó emel­kedett szólásra. Megköszönte a fényes ünnep­lést, melyben talán érdemein felül részesítet­ték. Elmondta, hogy neki is fáj innen elsza­kadni, ahol életének legszebb korát, ifjúsá­gát töltötte. Nem is fog Dunaföldvárról meg­feledkezni s lélekben mindég itt marad. Kéri a közönséget, tartsa meg továbbra is szives emlékezetében és szeretetében. Majd dr. Schóber László ügyvéd, kit hosszú és igaz barátság fűzött az ünnepek­hez, szónoki beszéddel rajzolta Rafael műkö­dését, jelezte azt a szerepkört, melyet nálunk betöltött s kiemelte azokat a tulajdonságait, melyekkel mindnyájunk szeretetét megnyerni tudta. Az ünnepelt s az ünneplők meghatott­sága a beszéd elhangzásakor meglátszott az arezökon. Mindenki tudta most, kit veszitett el Dunaföldvár, de tudta maga Rafael is, hogy Dunaföldvár hálája s szeretete távozása után is megmarad s hogy ily bórátokat és ily tisztelőket, minők Dunaföldvárou kör­nyezték, Erdélyben is aligha fog találni. Dr. Schóber beszéde után Csekey Ká­roly vezetése mellett ismét a dalkör ünne­pelte karnagyát. Gyönyörű magyar dalaival adott kifejezést szeretetének és hálájának, majd Vastagh Ferencz a dalárda nevében köszönetét mondott Rafaelnek fáradhatatlan s nemes tevékenységéért. Felköszöntőt mondott még dr. Spitzer Károly ügyvéd, ki a hölgyeket éltette, mint kik a művészt és a művészetet nem csak méltatni, de szeretni is tudják; s ifj. Rátkag László, kinek az ünnepelt nem ugyan a leg­régibb, de legjobb barátja volt. Szóval Rafael Leó Dunaföldvárról való távozásával nagy veszteség éri az ottani tár­sas életet. Lelke és áldásos tevékenysége azonban köztünk marad, mint a bucsulakoma felköszüntőiből is látszik, Dunaföldvár és vi­dékének köziinsége feledni nem tudja, nem fogja soha. így becsüli azokat, kik minden idejüket, éjjelüket nappalukat, önnön magu­kat adják a „közért“. Ó távol Erdélyben is folytatja itteni ne­mes tevékenységét, de eszméi és eszméinek gyümölcse itt is megmarad, itt is élni fog, mert: „Emléke oltva van a földbe, melyen élt Mélyen bocsátja be megáldott gyökerét!“ A sikerült bucsulakomán jelen voltak, nők: Dr. Angyal Béláné, Bruzer Mihályné, dr. Berky Józsefné, dr. Ringbauer Ferenczné, Keller Józsefné, Márczell Béláné, Pintér La- josné, Dezső Endréné, Scbmeiszer Emilné, Pentz Károlyné, Soronyi Ferenczné, Nikitits Jánosné, Reiter Ferenczné, Kun Reitter Sze­ráfin, Kutlry Jolán, Cziráky Jolán, Ősz trick Stefiké, Prehoffer Erzsiké, Keller Margitka, Irénke és Ilonka, Márczell Józsika,' Niketits Annuska és Reitter Mariska. Férfiak: Rátkay László, dr. Schóber László, dr. Angyal Béla, Báthory Géza, Rokszer István, Osztrich Lajos, dr. Spitzer j Károly, dr. Pálföldy Lajos, dr. Ringbauer Ferencz, dr. Berky József, dr. Schützenber- I ger Endre, Bruzer Mihály, Dezső Endre, Dudás Gyula, Terestényi Béla, Csekey Ká- | roly, Zsinkó Lajos, Bodor István, Schmidt ; László, Gauzer Ignácz, Kuthy István, Butyka | Károly, Raichardt Gyula, Molterer János, { Ősz István, Haan Gyula, Galambos Lajos, i Niefergall Nándor és Imre, Mezey János, ] Berky Ignácz, Borovitz Adolf, Neuner Dávid és még számosán. Összesen 130. Dunaföldvár, 1907 május 1. Vastag Ferencz, ifj. Rátkay László. Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük az előfizetések megújítását. Tolnavármegye közigazgatási, tár­sadalmi, gazdasági és kulturális érde­keit szolgáljuk a legjobb igyekezettel; mint minden pártállástól független lap, teljes objectivitással, higgadt, tárgyi­lagos, elfogulatlan kritikával foglalko­zunk vármegyénk minden közérdekű eseményével. Súlyt fektetünk a jóizlésre, a lap irodalmi színvonalára s főleg arra, hogy e lapok hasábjait kicsinyes, személyeskedő támadások eszközévé ne sülyesszük. Lapunk előfizetési ára : egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 ko rónáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, ol­csó díjszabással közöljük. Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: a „KÖZÉRDEK“ szerkesztősége és kiadóhivatala. CSARNOK. A rabló. (Volker R. után.) A fenyőt tiszta hólepel takarja, Kent látszik sehet semmi zöld : A száraz galy zörög csak néha-néha. Éjfél közéig. Alszik a ßld. Az erdő mélyén gyalogösvény mellett Mária kápolnája áll. . . . A fák közül éhes őzike lép ki — Óvatosan néz; meg-megáll. Mohó étvággyal elkezdi rabolni A szent kép zöld koszorúját; . . . S mintha a Boldogasszony arczán erre: Szelíd mosoly vonulna át. * SZABÓ GÉZA.

Next

/
Thumbnails
Contents