Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-05-04 / 18. szám
4 közérdek 1 907. május 4. meg és ezzel kapcsolatosan uj főkönyvet is. Igen gyakorlati a sokféle adókönyvecskének egy adóbefizetési ívben való egyesítése, valamint nagyon szükséges a pénzkezelés ellenőrzése szempontjából a zárlatok jegyzékének mintája és vezetése. Rendkívül könnyíti a javaslat a pénztárnok dolgát, mert elejti a „skatula rendszerű“ pénzkezelést és helyette az egyben való kezelést állapítja meg. Hogy mennyi van állami, megyei, községi és egyéb pénzekben a pénztárban, azt mutatja a pénztárnok által vezetett napló, amely az egész pénzkezelést felöleli és a melynek mindig egyeznie kell a zárlati jegyzékkel. Ezen javaslatot örömmel fogadta el a jegyző egylet, (hisszük, hogy a többi is csatlakozik hozzá) és elhatározta, hogy a mintákat kinyomatja a javaslat ismertetésével együtt, azokat a járási jegyző egyleteknek megküldi és a vármegyei jegyző egylethez előteijesztést tesz, hogy kérelmezze az egylet a vármegye alispánjától, a pénzkezelésben a javaslat szerinti minták használatának engedélyezését. A közgyűlés Virányi Károlynak élvezetes, szakszempontból is kiválóan összeállított ismertetéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az általános tetszéssel fogadott előadás után Herényi Jenő alsónyéki jegyző tartott érdekes és tanulságos előadást az uj anyakönyvi utasítás alapján szerzett tapasztalatokról, főképen gyakorlati oldalról mutatva ki az uj utasítás számos előnyét. A mindvégig figyelemmel hallgatott előadásért előadónak a közgyűlés köszönetét szavazott s a munkálatot az egylet irattárában megőrizni határozta. A legelőrendtartás beterjesztésére kitűzött határidőnek szeptember 1-ig való meghosszabbítását-kérik a vármegye alispánjától, hogy az az egyes helyi igények követelte alakban legyen gondosan elkészíthető. Öllé Mihály bátaszéki jegyző indítványára az ut- levélügyek kezelésének könnyítéséről is tanácskoztak és az ez ügyben való javas lat megtételével Öllé Mihályt megbízták. Mi után még Schneider János járási számvevőt az egylet rendkívüli tagjává felvették, a gyűlés az elnök éltetésévei szétoszlott. nek szentelik. Ezt a támogatást első sorban az országos főfelügyelőségtől várta és sikerült is kieszközölnie, hogy egyik-másik múzeum őre ideiglenes jutalmazásban- részesült. De az a terve, hogy egyes alkalmas egyének összes ereje a múzeumok számára biztosíttassák, hogy legalább a nevezetesebb intézetek élére a Nemzeti Múzeumban kiképzett s állami javadalmazásban részesülő szakemberek állíttassanak, még messze van a megvalósulástól. Egyelőre arra törekedett, hogy azokban a városokban, a hol középiskola is van, a tanárokat nyerje meg a múzeumok számára s több helyen sikerült is egy-egy tanár erejét a régészeti tudomány körébe vonni. Első sorban mindig a régészetre volt tekintettel, s ezt tartotta a legfontosabbnak, mert a legtöbb muzeum alapja a régiséggyüjteméuy, de azért gondja volt arra is, hogy a néprajzi és iparművészeti tárgyak összegyűjtésére is fölébreszsze a ügyeimet. Felügyelői minőségében véleményt kellett mondania arról is, hogy a múzeumok gyarapítására szánt államsegélyt megérdem- lik-e az egyes intézetek s ezen véleménynyilvánításában lelkiismeretes tárgyilagossággal járt el. Mig a szekszárdi muzeum gyarapítására és fölszerelésére szinte pazar bőkezűséggel költötte a pénzt, más intézetek költségvetését szigorúén ellenőrizte s erélyesen kifogásolta az oktalan költekezést, s erre volt is oka, mert többek között az egyik fölvidéki muzeum igazgatója néhány koronát érő cserépdarabot és kőszilánkot majdnem kétszázötven koronáért vásárolt meg, s mikor erre ügyelmeztették, még azzal Ki akar csendőr lenni ? A törvényliozásilag alkotott modern intézményeink közül talán egy sem vált úgy be, mint a — csendőrség. A régi betyár romantikát ugyan teljesen megszüntette, de a reális élet úgy is kiöli a poézist, legyen tehát még kevesebb itt közöttünk belőle, nyugalmunk, élet, vagyon biztonságunk bizonyára többet ér, mintha a ponyván ékes rigmusokat árulhatnak a Bogár Imrékről és Savanyú Jóskákról. A futó idővel természetesen a fejlődés tekintetében ennek a jól bevált intézménynek is lépést kell tartani. Volt benne része az erkölcsök lazulásának is, hogy a csendőrség létszámát szaporítani kellett; de a politika is belejátszott, sőt talán nagy részben ez az oka, hogy a csendőrség legénységi állományában ez'dőszerint nagy a hiány. Hogy két éven át nem volt sorozás, ezt a csend- j őrség is megérezte; eddig jobbára a katona- 1 ságból egészítették ki a hiányos létszámot, de mert a katonaságnak magának sem volt ujoncza, s a legénységet visszatartották, a csendörség sem kaphatta meg a felfrissítéshez szükséges anyagot. Hozzájárult, hogy a törvényhozás 830 fővel szaporította a legénységi állok ányt, igy ma már az összes hiány 1385 főre rúg. Ma a mikor olyan kapós a kenyér, hogy száz, meg ezer mérföldre, is elhajókáznak még Amerikába is érte, nem lesz talán ha- ■ szón nélkül való, ha az állást keresők figyel- ' mét felhívjuk erre az ugyan terhes, de tisztes megélhetést biztositó pályára. A ki boldogulni akar s hivatást érez magában, bizonyára kevesebb fáradsággal s biztosabban megtalálja itt jövőjét, mintha leküzdve a * hazai rög iránt való köteles szeretetet, más világrészben keresi a boldogulást. Itt ismertetjük a csendőrség szép, nemes intézményének kiegészítésére vonatkozó, sokaknak bizonyára hasznos tudnivalókat: A csendörség szaporítása. A beHigyministerium folyó évi költség- vetésében a csendőrségnek 810 főnyi legénységgel való szaporítása vétetett fel, melyből 230 fő lovasitandó lesz. E szaporítás már május elsejével életbe lép. Itt az ideje, hogy a belügyi kormánynak eme minden magasztaláéra érdemes intézke- : dése folytán 810 főnyi katonaviselt férfi kapjon-biztos és tisztességes megélhetést bi- tositó állást s a kivándorlás s az idegenben * való bizonytalan tapogatódzás helyett édes. hazánknak tegyen hasznos szolgálatokat, mely szolgálatokért különben oly jól van díjazva, hogy abból nemcsak tisztességesen megélhet, hanem — rendes életmód s kellő beosztás mellet — félre is tehet, családalapításra is gondolhat. Lássuk csak mennyi is a csendőrség üzetése és egyéb illetménye. A napi zsold a következő: a hadapródtiszthelyettes és őrmester részére 3 kor. 29 üllér, az őrsvezető részére 2 kor. 74 fill., a csendőr részére 2 kor. 20 fill, (havi 66 kor., illetve 68 kor. 20 fill.), a próbacsendőr részére 2 kor. 6 üli. Tehát a belépő egyén az első naptól kezdve egy éven át napi 2 kor. 6 fill, rende* fizetésben részesül, melyet mindenkor egy egész hóra előre fizetnek ki; a próbaidő letelte után esedékes napi 2 kor. 20 ülD csendőri illeték azután, egész a 18-ik szolgálati évig minden három évben szaporodik az úgynevezett szogálati pótdijjal és pedig az első három év után napi 30 fillérrel (évi 109 kor. 50 üli.), hat év után ehhez napi 10 üllér (évi 36 kor. 50 üli.) jön, kilencz év után ismét napi 10 üllér, a tizenkettedik év után napi 20 üllér, a tizenötödik év után napi 10 üllér sa tizen- nyolczadik év után ismét 10 üllér; tehát ekkor már e pótdij napi 90 üllérre (évi 328 kor. 50. üli.) emelkedik, mely a üzetéssel teljesen egyehlő elbírálás alá esik s igy a nyugdíjba is beszámittatik. Mindezeket összevéve kitűnik, hogy a csendőr jó ruházaton és úri elszállásoláson kívül az első három évben (beleértve ebbe a próbaidőt is) évi 751 kor. 90 üli., illetve mint csendőr 803 kor. tiszta üzetést kap, mely után a szolgálati pótdija a fentebb vázolt mérvbe minden három évben növekszik ; felviheti azonban minden erkölcsös és tehetséges ember a járásör- mesterségig s akkor azután csak a tiszta fizetése évi 1805 koronára emelkedik. Ezen kívül gondoskodva van a kincstár költségén a kórházi ápolásokról s a nősök családtagjainak gyógyíttatásáról, az utazási költségekről, bizonyos külső szolgálatoknál napi 80 fillér vezényeltetési pótdijról és különösen eredményes szolgálati ténykedésekért fényes meg- jutalmazásokról is. A szolgálatképtelenné vált csendőr nyugdíj vagy esetleg végkielégítés tekintetében ugyanoly elbírálásban részesül, mint az állami szolgák ; megélhetése tehát a legroszabb esetben is biztosítva van. Felemlitésre érdemes ezek után még a csendőrség élelmezése és szolgálata. Az élelmezés a nőtleneknél közös s több nyire havi 27 koronáért oly bőséges, hogy a legnagyobb étvágyú embert is kielégítheti ; ezenkívül ebből fedeztetik a mosás, a szakácsnő bére s a tisztogatáshoz szükséges czik- kek ára; a laktanya tisztántartására és világítására szükséges költségeket ellenben a kincstár adja, sőt ha csak 3 csendőr marad, akkor a szakácsnő béréhez is havi 18 koronával járul hozzá a kincstár; de mindezeknek értékes dísze a többnyire minden laktanyához tartozó veteményes és gyümölcsös kert, mely egész nyáron át a dolgozgatni szerető embernek nemes és hasznos szórakozást nyújt. Ne gondolja tehát senki, hogy a csendőrség olyan kaszárnya-rendszerbe vau szorítva, mint a honvédség vagy a közös hadseregbeli-' katonaság, ne gondolja, hogy kellő szórakozást és meleg otthont nem találni a bajtársak között. Lesz itt szellemének művelésére is ideje és alkalma. A szolgálatra e helyen csak röviden lehet kiterjeszkedni. Köteteket Írhatnánk ennek hasznosságáról, dicsőségéről és változatosságairól. Azt mondja egy latin példabeszéd, hogy „justitia est regnorum fundamentum“ vagyis, hogy az igazság az államok alapja ; már pedig a csendőrség ennek szolgálatában áll; a csendőr intézmény az igazságszolgál tatásnak egyik dolgozó karja, e nélkül béna lenne az igazság Istenasszonyai Képzeljük el országunkat egy kertnek, melyben az embereket hstsonlitsuk hasznos és ártalmas növényekhez, a csendőr e kertben a kertészi teendőket végzi; gyomlálgatja az ártalmas védekezett, hogy az eladó tisztán baráti szi- | vességből s a múzeumok iránti érdeklődésből engedte át a tárgyakat ily „potom.áron“. Egy másik múzeum huszonnyolez darab ér- téktelen bronz érmet kétszázötvenhárom koronáért vett meg. Egy harmadik muzeum pedig kétezer koronát kért disztalapzatok készítésére, a melyeken hetvennyolez kőrégiséget akartak elhelyezni. Wosinsky tei'mészetesen nem javasolta a 2000 korona kiutalását s általában minden félszeg törekvésnek iparkodott útját szegni. Mint mindenütt, úgy a régészet terén is akadnak élelme* vállalkozók, a kik a nemes ügyből üzletet csinálnak; Wosinsky ezeket kérlelhetetlenül üldözte s még a hivatásos régiségkereskedőket is szerette volna lehetetlené tenni, s ha ez nem is volt módjában, a múzeumok vezetőit arra bírta, hogy az államsegélyt a vármegye területén véletlenül előkerülő tárgyak megvásárlására, főleg pedig ásatásokra forditsák. Mint országos felügyelőnek egyik legnagyobb munkája az a törvényjavaslat, melyet „Az ingó műemlékek és leletek védelméről“ készített 1902-ben. A *agy gonddal és fáradsággal kidolgozott javaslatot a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa el is kezdte tárgyalni, a pótlások eszközlése végett egy szükebb bizottságot is küldött ki, de a tárgyalás valamely ok miatt megrekedt, s a törvényjavaslat még ma i* csak javaslat. H. B.
