Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-04-27 / 17. szám
2 közérdek 1907. április 27.-—- Megjön a mi időnk is, ne féljetek, szükségük van a szegény ember húsára és vérére a —feudal istáknak! így nem beszél csak az ámító, vagy az elámított, azok, a kiknek érdekükben áll, hogy a kasza rozsdás legyen, vagy a kiknek az a czéljuk, hogy a kasza — kiegvenesedjék! B. Vármegyelik főjegyzőjének válasza. Simontsits Elemér vármegyei főjegyző ur a lapunk mait heti számában megjelent vezérczikkre válaszolva, a következő levelet intézte lapunk szerkesztőjéhez: Mélyen liszlell Szerkesztő úr! Becses lápjának f. hó 20-iki számában, a „Bátor levelek“ egyik passzusához csillag alatt azt a megjegyzést fűzte, hogy hiszi, miszerint „a fentiekre“, ha hazajövök, lesz „egy pár“ megjegyzésem. Hát nekem csak egy megjegyzésein van, mert többet tenni felfogásom szerint ellenkeznék a közérdek követelményeivel. Ez a megjegyzésem a következő: Eszem ágában sem volt, hogy én a Ferencz-küz- kórházra felügyelő választmány elnöke legyek. Hogy nevem mégis forgalomba került, az ime igy történt. Nem sokkal Wosinsky Mór halála után felkeresett dr. Tanárky Árpád, a kórház igazgató főorvosa. S utalva a kórháznál küszöbön álló nagyobb arányú építkezésre és fejlődésre, valamint általában a közkórház ügyének fontosságára, egyéni tulajdonaimat reám nézve rendkívül megtisztelő módon méltatta, s azokhoz a kórház érdekeivel kapcsolatosan bizonyos reményeket fűzve, felkért, hogy a választmányban az elnökséget vállaljam el. Dr. Tanúrky Árpád a köz- Ttórház fejlesztése körül oly sok érdemet szerzett, annak érdekeivel magát annyira azonosította, hogy ha ő hiv engem a kórház ügyének szolgálatába, s e közérdekű intézmény számára előnyt vár abból, ha csekélységemet az ügynek szolgálatába állítom, — mint köztisztviselőnek nem leheteti más a válaszom, mint az, hogy bár a dolog teljesen meglep, mert erre igazán nem is gondoltam, a felszólítás annyira megtisztelő, hogy szinte kötelez; tehát ha megválasztatom, szerencsémnek fogom tartani, ha a közkórház ügyeinek vitelében neki, aki azokat annyira szivén viseli, segédkezhetein. Ezekben előadva a tényállást, kérem a „Bátor levelek“ íróját, hogy máskor szerez zen a bátorság mellé egy kis alaposságot is, s ne esküdjék mindjárt valamire, amit az ő subjectiv szemüvegén keresztül a látszat mutat. Midőn ezen soraimnak becses lapjában egy kis helyet kérek, fogadja a tek. Szerkesztő ur őszinte tiszteletem nyilvánítását. Szekszárd, 1907 április 26. Simontsits Elemér. „Nix dajes.“ Megemlékeztünk a Gyünkön márczius 11-én lefolyt sorozás alkalmával felmerült amaz inczidensről, hogy a honvédelmi miniszter által a közös hadsereg használatára német nyelven vezetni rendelt sorozó lajstrom éllen Simontsits Elemér, mint a sorozó bizottság- elnöke, kifogást tett, távirati utón kérve ki a belügyminiszter további utasítását. Mivel a belügyminiszter hozzájárult a honvédelmi miniszter rendeletéhez és táviratilag elrendelte a lajstrom aláírását, Simontsits Elemér mint bizottsági elnök alá is irta azt, Jeszenszky György főszolgabíró azonban megtagadta az aláírást. A dolognak most következik az érdekes folytatása. A miniszter elrendelte, hogy a főszolgabíró 14 nap alatt aláírásával lássa el a jegyzőkönyveket, Jeszenszky báró főszolgabíró^ azonban az alispánhoz intézett beadványában újra megtagadja az aláírást. Hivatkozik az 1867. XII. t.-cz 12. §-ra, a melylyel az ujoncz állítást az ország- magának tartotta fenn, továbbá a véderőről szóló 1889, VI. t.-cz.-re. s ennek végrehajtási utasítására s ezekből azt magyarázza, hogy mivel az ujonczügyekben a magyar törvényhozás intézkedik, a végrehajtásnál sem használható más, mint az állam hivata los nyelve. Az aláírást tehát esküjére hivatkozva megtagadja, a cs. és kir. hadkiegészítő parancsnokságnál őrzött s általa alá nem irt, idegen nyelven vezetett állítási lajstromokat alá nem írhatja, mivel nem áll módjában az idegen nyelven vezetett határozatokat a magyar nyelven vezetett határozatokkal megegyeztetni. A főszolgabiró szerint ezen esetben az 1886. XXI. 68. §-ának C, pontja lenne al kalmazandó, mely szerint, ha az alispán valamely rendeletet törvénybe ütközőnek vél, a főispánnak legfeljebb 24 óra alatt jelentést tesz, s annak távollétében felír az illető miniszterhez. Ha a miniszter a felirat ellenében továbbra is fentartaná rendeletét és az alispán a miniszteri leirat után sem érezné magát a rendelet végrehajtására kötelezett nek, a főispánnak azonnal jelentést tesz s annak rendeletére, vagy ha az távol van, annak nevében a rendkívüli közgyűlést nyolcz napra azonnal összehívja s a rendeletet a közgyűlés elé terjeszti, a mely azt rögtön felvenni és tárgyalni köteles. Kereskedő segédek sztrájkja. Az aradi kereskedő segédek gondoltak merészet és nagyot: másfélnapra ott hagyták az áruasztalt, fejükbe nyomták a csörgő sáp kát és a szomorú tél után, rögtönzött farsangi látványosságban részesítették Arad város közönségét. Az aradi kereskedő segédek ugyanis megirigyelték a szocziáldemökrata munkások dicsőségét és, hogy végre az ő hőstetteikről is zengjen az ének, sztrájkot rendeztek, szo- cziáldemokrata mintára. Volt hadüzenet, lármás felvonulás a sztrájktanyára, mennydörgő szónoklatok a főnökük zsarnokságáról, utezai tüntetések, röpiratok osztogatása, nyelvöltö- getés a dolgozó kollegák felé, a polgári sajtó és mindenfajta burzsoá intézmény szidalmazása, szóval nem hiányzott semmi, ami egy tisztességes látványosságul szolgáló sztrájk rendezéséhez szükséges. Es eltartott a virtus- kodás 1 és fél, mond: másfél napig! Ekkor hirtelen lelohadt a sztrájkoló!? kedve és szépen visszamentek az áruasztalok mellé. Ha az aradi kereskedelmi alkalmazottaknak a sztrájk szervezésével az volt a czéljuk, hogy két napig beszéltessenek magukról, ezt a czélt elérték. Mi, akik ismer jük kissé a hazai és külföldi bérharczok történetét, mitsem tudunk arról, hogy akár Magyarországon, akár a sztrájkok tulajdon- képeni hazájában, Angliában, Németországban, Ausztriában, a kereskedelmi alkalmazottak sztrájkokkal erőszakolták volna ki anyagi helyzetük javítását, és hogy az eddig sehol sem történt meg, annak megvan a kereskedelmi alkalmazottak viszonyában, foglalkozásukban és műveltségükben rejlő termesze tes oka. A gyári munkás ádáz, intranzigens bérharczainak keletkezéséhez az elfogulatlanul vizsgálódó megtalálhatja a lélektani kulcsot. A gyári munkások tízezrei közül alig egy jut valaha abba a helyzetbe, hogy maga is gyárossá, munkaadóvá váljék ; az óriási többség örökké munkás marad és élete vegéig irigyelni kell azok helyzetét, akik, szerinte, a mások munkájából élnek. Miczike is be fogja látni. A pisztoly7 sem ér i semmit A kardot kell választani. De lássuk csak ezt a levelet . . . Fölbontom mégis. Hátha nem is érdemes párbajozni. Igen. El kell olvasni a levelet. (Fölbontja) . . . No még ilyet sem értem. Hallott ilyet a világ! Borzasztó ! (Olvas) ,,Tisztelt Uram! Leányomat önnek adom, ha megtorolja aztiaz arczátlanságot, a melydyel tegnap az az otromba kadét megsértette őt. On fiatal, erős és bátor, ne hagyja rajtunk száradni ezt a borzasztó sérelmet. Tisztelettel maradtam, igaz hive, Pattantyús János, kefegyáros.“ Hát hallott ilyet ember ! Egy7 élemedett kefegyáros, egy7 apa, egy7 józan polgár, a kinek togalma sincs a lovagiasságról, párbajra, bűnre biztatja leendő vejét. Nagyszerű ! Egy kefegyáros párbajt akar. No must máién is azt mondom, hogy megbolondult a világ egészen. Határozottan megbolondult. Ám jó ! A bájos Miczikéért megteszem. Megvívok a nyomorult kadéttal. De csak kaiddal. Ez is elég lesz egy kefegyárosnak, s akkor a bájos Miczike, meg a százezer korona dr. Semetke Bálinté lesz. Tehát legy7en kard. Ez lesz a legjobb. A kardhoz legjobban is értek, legalább úgy gondolom. Van egy cselvágásom, a mely biztosan sikerül (mutatja, botjával). Nagyszerű. Oldalra tartom, arezon vágom. Nem, nem is az arczát, a fülét a nyomorultnak, a fülét. Nagyszerű lesz a fületlen kadét. Vagy az orrát vágjam le ? Mindegy akármelyiket. A fő az, hogy megvágom, s örök életében hordani fogja a szégyenjelet, és megemlékezik dr. Semetke Bálintról. De csak nem megy ki a fejemből ez a bolond kefegyáros. Oh Miczike, bájos Miczike, ha te nem volnál. De talán te nem is akarod, hogy megvívjak a kadéttal.. Csak a bolond apád hóbortja. Miuek is ez az ostoba párbaj. Megeshetik az is, hogy7 a kadét metszi le az én fülemet, s mit szól akkor Miczike? Szinte látom, hogyan fog szánakozni; és majd mondja : hát igy torolta meg a sértést . . . Aztán szó, a mi szó, én sem igen örülnék, ha az egyik fülemet lemetszené egy lézengő kadét. De mindez semmi. Hol van az megírva, hogy éppen a fülemet vágja le! Hátha ketté hasítja a koponyámat, vagy lemetszi a jobb karomat, vagy keresztül szúrja a szivemet. Vagy . . . a jó Isten tudja, mi minden történhetik . . . i Ha az ember jól meggondolja, nem olyan gyerekjáték a kardpárbaj. Komoly dolog az nagyon. Az ember testi épsége van veszélyeztetve. S tulajdonképen miért tegyem én koczkára életemet? Egyetlen életemet, amit senki vissza nem adhat. Annak a bolond kefegyárosnak a kedvéért, a ki nagyzási hóbortban szenved. Valóban ez jeles kefegyáros. Miért nem áll ki ő, ha sértve érzi magát. Végtére is ő az apja Miczikének. O közelebb áll hozzá. Persze, neki volna kötelessége kiállani. Hanem igen . . . Fölkapott az uborkafára, neki lovagiasság kell, de más bőrére. Holiü, olyan nincs kefegyáros uram. Dr. Semetke Bálint bőrére nem alkuszunk. Semetke Bálint bőre nagyon drága, talán százezer koronánál is többet ér. Talán?! Nem talán, hanem bizonyosan. Aztán, ha jól meggondolom a dolgot, — mert ilyenkor illik, hogy az ember minTüdöbetegsegek, nurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boche“ eredeti csomagolási. KL Hafasns-La Roch« A. Co. Basel (Svájc)» Emeli az étvágyat ét a testsúlyt, ategjaQm- teti a kBhógéet, váladékot, éjjelt izzada*. Kapható arvtoi rendeletre a fv^szertárakban — Ara flvtgenkint á.— koruna.
